„Az emberek többsége éppen úgy tévedhet, mint a kisebbsége” – Búcsú Tamás Gáspár Miklóstól

„Hogyan lehetséges, hogy választók – az egész világon – a közemberek (azaz saját maguk) átlagánál sokkal silányabb vezetőket emelnek maguk fölé? Ez már az ókorban is meggondolkoztatta az elmélkedőket. Némelyiküket arra késztette, hogy elvessék – mint illúziót – a demokrácia gondolatát. (…) Valami mást kerestek. Ez a más pedig mindmáig hiányzik” –  írta Tamás Gáspár Miklós 2017-ben. A képen a húszéves fennállását ünneplő Beszélő eseményén Göncz Árpád társaságában 2001. október 19-én

Tamás Gáspár Miklós a CEU-tüntetésen 2018. november 25-én. „Tudjátok, tudjuk nagyon jól, mi folyik az országban, a szabadság és az egyenlőség hívei sokan vannak, de nincsenek mind itt, de eljön majd a nap, amikor nem tízezrek, hanem milliók lesznek az utcán. Tiltakozunk, hogy a CEU-t elkergetik Magyarországról, ez a hazánk szégyene, tiltakozunk a genderszak megszüntetése, a tanárok feljelentése ellen, az MTA-kutatóintézetek ellehetetlenítése ellen” – mondta beszédében

„…az éheztetést megtervezték, nehogy a foglyok lázadhassanak. Az éhező passzív, közönyös. Félig-meddig már túl van rajta. Nem dühöng. Légritka térben él, fölpuffad a hasa, kihull a haja, a foga, pergamenszerű lesz a bőre – távolodik tőlünk. A lágerlelkek mérnökei megtervezték mindezt. Így akarták. Nem volt ez véletlen baleset, szándékolatlan mellékkörülmény, collateral damage. És ez hihetetlen, olyan hihetetlen, hogy bele kell sápadni” – írta korábban Tamás Gáspár Miklós Szolzsenyicinről

,,Ha a kormányzás csak technika, akkor önök alkatrészek lesznek egy fene-se-tudja-miféle gépezetben” – írta 1995-ben. A képen friss országgyűlési képviselőként kísérik választói 1990. január 23-án

1988. március 15., Bence György filozófus felolvas, mögötte balra Tamás Gáspár Miklós, jobbra Jakab Lajos közgazdász, szamizdatos. 
„Lesz-e a kommunista kutyából demokratikus szalonna? – tette fel a kérdést (…) Döntse el mindenki, hogy mit gondol, mennyire tudjuk megváltoztatni szokásainkat, beidegződéseinket.
Gazsi megmutatta azt, hogy bármit is felelünk e kérdésre, a vita, a gondolkodás, a szellemi frissesség nélkül nem tudunk érvényeset mondani. Halála jelentős veszteség a magyaroknak határon innen és túl. Nyugodj békében, barátom!” – írta közösségi oldalán Fodor Gábor Tamás Gáspár Miklós halálhírére

„1988. június 16-án Kis Jánossal, Orbán Viktorral és Molnár Péterrel együtt mentünk a Batthyány-örökmécseshez. Ez még a Kádár-rendszer, a »létező szocializmus« ideje: állampárt, diktatúra. Nagy Imre nevét kimondani sem volt szabad, megemlékezni a mártírokról tiltott és büntetett cselekménynek számított. Pár százan mertünk ott összegyűlni, hogy megtörjük a hazugság pusztító csendjét. Sétáltak az emberek, a kis tér zsúfolt lett, vártunk.
Egyszer csak egy szakállas, szemüveges ember hangosan megszólalt: Akkor kezdjük! És a mécseshez lépve elkezdte a beszédét. A környező utcákból civil és egyenruhás rendőrök sokasága rohant elő, többen közülük a szónokra, Tamás Gáspár Miklósra vetették magukat. Az általános gumibotozás és kiabálás közepette Viktor próbálta kiszabadítani Gazsit a rátámadó tucatnyi egyenruhás gyűrűjéből. Őt is körbevették, és hiába próbáltuk Kis Jánossal visszahúzni mindkettőjüket, rajtunk záporoztak az ütések, őket pedig elvitték”