A Budavári Sikló másfél évszázados története

A siklót 1870. március 2-án avatták fel. Akkor még gőzüzemű volt, és Európában Budán kívül csak Lyonban közlekedett. A kép 1986-ban készült.

Eleinte rengetegen használták, mert valóban megkönnyítette sokak közlekedését - a várban csak az 1920-as évek végén kezdtek el járni buszok. A kép 2007-ben készült.

 

Évente több mint 1 millió embert szállított már az 1870-es években. A kép 1928-ban készült.

A második világháborúban súlyosan megrongálódott. Szent György tér, balra József Főherceg palotája, szemben a rommá lőtt Sándor-palota, felette a Honvédelmi Minisztérium épületének felső szintje látszik, jobbra a Budai Hegypálya (ma Budavári Sikló) pavilonjának maradványa 1945-ben.

Hosszú ideig ezután az is kérdéses volt, mi lesz a sikló sorsa, felújítják-e, vagy autóbuszok veszik át teljesen a szerepét. Volt olyan elképzelés is, hogy mozgólépcső lesz helyette.

A döntést követően hosszú évekig többféle terv is készült a felújítására, ami sosem akart elkezdődni.

Végül felújították, és 1986. június 4-én nyitották meg ismét a közlekedők és a turisták előtt. 1987 óta az UNESCO világörökség listáján is szerepel a Budavári Sikló.

A siklón közlekedő mai kocsiknak neve is van: Gellért és Margit. A képen a BS1 „Margit” kocsi és a budapesti panoráma látható, a fotó 2009-ben készült.

Újabb sikló épülhet Budán, a Hegyalja út és a Citadella között a Gellérthegyen. Az első ilyen jármű, a Budavári Sikló, 151 éve épült, és a második hasonló szerkezet volt Európában. A második világháború után évtizedekig kérdéses volt, hogy fog-e még valaha szállítani utasokat.