A szocializmus és a katonaság elől inkább Jugoszláviába szökött, de erről nem szólt a szüleinek. Matrózok felajánlották neki, hogy elviszik Casablancába, de azt hitte, az valahol Kuba mellett van. Végül egy autó csomagtartójában csempészték át Párizsba. Tanult Angliában és az Államokban is. Kutatási területe a csecsemők szociális és kognitív fejlődése. Gergely György már jött vissza Magyarországra 1989-ben a szabadság reményében. Később a CEU-n kezdett el dolgozni. Azonban az egyetem elüldözése miatt most újra elhagyja az országot.
Még fiatalon szökött ki Magyarországról, hogy csinálta és egyáltalán miért ?
Tizenkilenc éves voltam 1974-ben. Hogyan jutott eszembe? Hát ez a kommunista időkben volt és több oka volt, hogy elszöktem. Az egyik az volt, hogy nem akartam katona lenni és előfelvételi is volt az egyetemen.
Be kellet volna, hogy hívjanak egy évre előtte katonának, miután elkezdem az egyetemi tanulmányokat. De valószínűleg egy adminisztratív hiba miatt nem jött ez a behívó. Nyilván nem mentem bejelenteni, hanem egy évig dolgoztam. Könyvtárban, tanultam a magam módján. Utána elkezdtem az egyetemet. Az első év végén történelem-angol szakos voltam. Az első év végén a vizsgáim közepette behívtak egy fősorozásra, észre vették, hogy nem hívtak be. Közölték, hogy alkalmas vagyok és ősszel megyek katonának.
Meglepődött?
Annyira nem. Volt egy Jugoszláviába szóló egy hónapos belépőm, amit még 16 éves koromban kaptam és még nem használtam fel. Egy ilyen helyzetre tartogattam. Emellett nem akartam tényleg katona lenni elvi okokból. Azt kell mondanom, hogy át akartam menni pszichológia szakra, mert akkor már biztos voltam abban, hogy ezt akarom tanulni nem pedig a történelem-angolt. Persze ezt nem engedélyezték. Gyakorlatilag ez elég is volt. Az éjszakai vonattal elmentem Jugoszláviába.
Tanulás-centrikusak voltunk. Kint akartunk tanulni és szabadok akartunk lenni, meg akartuk ismerni a világot. Nem láttunk semmi lehetőséget itthon. Igazság szerint elég körülményesnek, ma már romantikus módon, azon a nyáron mind a hatan átjutottunk a határon, és el is mentük Magyarországról.
Teljesen egyedül vágott neki az útnak? Mi volt a terve?
Volt egy baráti körünk:három lány, három fiú. És együtt elhatároztuk, hogy azon a nyáron megpróbálunk elmenni Magyarországról. Volt egy általános vágy a szabadság. Ez pedig a számunkra örökké tartó kommunizmusban nem tűnt úgy, hogy valaha elérhető lesz. Tanulás-centrikusak voltunk. Kint akartunk tanulni és szabadok akartunk lenni, meg akartuk ismerni a világot. Nem láttunk semmi lehetőséget itthon. Igazság szerint elég körülményesnek, ma már romantikus módon, azon a nyáron mind a hatan átjutottunk a határon, és el is mentünk Magyarországról.
És 19 évesen mit mondott a szüleinek, hova megy?
Én eltitkoltam a szüleimtől, mert attól féltem, hogy ha elmondom – sőt, megegyeztünk a barátainkkal, hogy nem mondjuk el -, akkor az apám azt közölni fogja a hatóságokkal, és akkor a többieknek a lehetőségét, hogy kijussanak azt gátolom.
Megszöktek a szülei elől?
Igen, én ezt magamra mondhatom. Megegyezés alapján én ezt nem mondtam el a szüleimnek egyáltalán. Sőt, valami ál dolgot kitaláltam, hogy Balatonra nyaralni mentem le vagy valami ilyesmit. Jugoszláviában megrekedtem 16 napig, mert nem tudtam átjutni a határon. Az már egy hosszú történet, hogy a végén egy autónak a csomagtartójában jutottam el három határon át Párizsba. Habár Angliába szerettem volna menni, az volt a vágyam. Angolul is jól beszéltem, mert angol szakos voltam a gimnáziumban. Angliába akartunk eljutni tanulni.
Your browser doesn’t support HTML5
A szabadságért disszidált, majd jött haza, de a CEU-val együtt őt is elüldözték
De csak Párizsig sikerült eljutni egy kocsi csomagtartójában. Utána muszáj volt menekültjogot kérnem Franciaországban, hogy maradhassak. Azt is meg kell mondjam, hogy nagyon kritikusak voltunk az itthoni rendszer ellen, de nem úgy, hogy a kapitalista rendszert jobbnak találtuk volna. Nem szívesen kértem politikai menedékjogot, de a végén kértem és kaptam is.
Londonban és az USA-ban végez tanulmányokat és szerez pszichológusi diplomát, majd 1986-ban doktorál pszichológiából a Columbia Egyetemen.
Ahogy az első utazó papíromat megkaptam, akkor azzal jelentkeztem Angliába egyetemre a barátaimmal együtt, a két fiú barátommal együtt. Fel is vettek a London School of Economics and Political Sciences-ra és a szociálpszichológia tanszékén végeztem. Utána kaptam egy ösztöndíjat a University College Londonba. Ott gyakorlatilag majdnem befejeztem a PhD-met, de emiatt a francia papírügy miatt sose kaptam angol papírokat, külföldi diáknak tekintettek. Csak amíg tanultam, addig adták meg az engedélyt. Tehát ha befejeztem volna a PhD-t, akkor kidobtak volna, és nem tudtam hova. Elég ciki helyzet volt.
Egy kikötőben a matrózok felajánlották, hogy felraknak egy kishajóra és elvisznek Casablancába, csak elfelejtettem hol van Casablanca. Csak a filmre emlékeztem. Úgy tűnt, hogy biztosan Kuba környékén lehet. Azt gondoltam, hogy ezek nem fognak engem ott etetni egész úton, túl veszélyes, ezért ne mentem. Ha jobban tudtam volna a földrajzomat, akkor mentem volna
És mikor közölte a szüleivel, hogy valójában nem a Balatonon van?
Igazság szerint az úgy történt - miután 16 napig nem jutottam ki Jugoszláviából pedig próbálkoztam mindenhogy - ,hogy kicsit összeroppantam egészségileg meg lelkileg. Beteg lettem. Ott sokféle kaland volt. Egy kikötőben a matrózok felajánlották, hogy felraknak egy kishajóra és elvisznek Casablancába, csak elfelejtettem hol van Casablanca. Csak a filmre emlékeztem. Úgy tűnt, hogy biztosan Kuba környékén lehet. Azt gondoltam, hogy ezek nem fognak engem ott etetni egész úton, túl veszélyes, ezért ne mentem. Ha jobban tudtam volna a földrajzomat, akkor mentem volna.
Az az igazság, hogy a végén kínomban felhívtam a nagybátyámat, aki egy '56-os disszidens volt, egy üzletember Angliában. Nagyon nem szerettem őt, ő sem szeretett engem. De ennek ellenére a végén felhívtam. Ordítozott velem, hogy azonnal menjek haza, mondjam meg az apámnak. Közben pedig elindult értem.
Beült a kétszemélyes Alfa Romeójába az öreg dzsigoló, gazdag, jómódú üzletember. Én egy hippi voltam, hosszú hajam volt, zen buddhista voltam abban az időben. Részben ezért is akartam Angliába menni, hogy majd ott megtalálom a mesterem. De ez nagy tévedés volt.
Miért pont a pszichológia vonzotta egész életében?
Az egyik az az, hogy elég nehéz gyerekkorom volt, szerettem volna meggyógyulni, boldogabb lenni, és jobban érezni magam. Amellett az első mesterem még itthon, családi kapcsolaton keresztül Mérei Ferenc volt. Egy nagyon jelentős pszichológus és egy nagy guru volt. Nála komolyan tanultam pszichológiát. Másik egy személyes élmény volt.
Itt volt a Peter Brook színháza, vendégszereplése nagyon nagy dolog volt. A Vígszínházban volt a Szentivánéji álom híres darabjának az előadása, amire belógtam. Az teljesen lenyűgözött. Másnap bekopogtam a Mérei Ferenchez a lakásukba, a lányuk a társaságunkhoz tartozott, az a hely egy menedék volt nekünk. Elmondtam, hogy velem történt ez az élmény és én pszichológus szeretnék lenni. Ez nagyon tetszett neki. Onnantól kezdve ő foglalkozott velem, hogy a nehéz gyerekkoromat hogyan tudom megérteni és magamat meggyógyítani.
Sikerült meggyógyulnia? Ha jól értem, akkor ön traumatizált gyerek volt, sikerült ezt felnőtt fejjel feldolgoznia?
Korán elváltak a szüleim. Édesanyám súlyos alkoholista volt, nagyon nehéz körülmények között élt, botrányos körülmények között. Nem nála nőttem fel. A bátyám maradt anyámmal.
Apám egy teljesen másmilyen ember volt. Híres tudós lett itt Magyarországon, immunológus akadémikus. Ott egy egészen más, egyáltalán nem szenvedélyes, hanem kontrollált, kapcsolathiányos tudományos teljesítmény mintát nyújtó szülőt kaptam.
Ketté voltam törve a két hatás között. Ezt máig is igyekszem integrálni magamba. Szerintem, ha már pszichodinamikai belátásokat kérdezi, akkor ez a mester keresés azért volt, mert apámmal soha nem tudtam rendes, őszinte beszélgetést, kapcsolatot létesíteni. Ez egy nagy motiváció volt. Kerestem és találtam is több mestert életem során. Akadémiai szinten is nagyon intenzív, személyes kapcsolatokkal. Szerintem ez egy bizonyos fajta hiány az én tudományos teljesítményemben teljesült ki, mert sajátos készségeket tudtam a gyerekkorom miatt erre a területre behozni. És ez az kapcsolatba hozható ezzel az intenzív mester iránti kereséssel is. Ez ebben benne van.
Elköltözött a CEU, az önök tanszéke még itt van és egyelőre a BabyLab is. Azonban költözniük kell Bécsbe. Mit veszít a magyar társadalom a kognitív tanszék és a Baby Lab elvesztésével?
Ezt a fajta kapcsolódási és integratív lehetőséget és ezt a színvonalú oktatást, amit ez az egyetem adott Magyarországnak, ezt politikai okok miatt az akkor már felépített demokrácia keretei lebontva kirakják Magyarországról. Olyan mértékben fosztják meg Magyarországot a felemelkedés és az integráció, felvilágosodás forrásától, hogy el mondani sem tudom. Ez egy bűnös dolog.
Nagyon röviden tragikusnak és bűnösnek tartom, hogy Kelet-Európában egy ilyen kiemelkedő egyetemet és kutatóit elüldözték Magyarországról. Hiszen a CEU egy olyan lehetőséget adott az országnak, ami csak kevés nyugat-európai országnak adatik meg. A diákok százféle nemzetiségből jönnek. Hihetetlen speciális nemzetközi világkultúrát hoznak ide, akik a tanulmányaik során megismerik a magyar kultúrát.
Ezt a fajta kapcsolódási és integratív lehetőséget és ezt a színvonalú oktatást, amit ez az egyetem adott Magyarországnak, ezt politikai okok miatt az akkor már felépített demokrácia kereteit lebontva kirakják Magyarországról. Olyan mértékben fosztják meg Magyarországot a felemelkedés és az integráció, felvilágosodás forrásától, hogy el mondani sem tudom.
Nehéz gyerekkora volt, szeretett volna meggyógyulni, ezért is fordult a pszichológia felé. Az első magyarországi mestere Mérei Ferenc volt.
Ez egy bűnös dolog. Ráadásul ez az egész egyértelműen bizonyítja azt, hogy itt nem is csak a Sorossal való különböző szintű ellentétekről van szó, amit a kormányunk, vezetőnk reprezentál, hanem egy olyan általános attitűdről van szó, ami az összes szabad és független tudományos oktatási intézmény ellen szisztematikusan jelenik meg.
Másfél év múlva, ha minden igaz, akkor az önök tanszéke és a BabyLab is költözik. Nyugdíjba megy? Mit fog csinálni?
67 éves vagyok, elértem a nyugdíj korhatárt. A megegyezés az az egyetemmel, hogy van még futó pályázat, nagy európai pályázati program, amit vezetek. Amíg befejezem, addig állásban maradok. Arra az átmeneti időre, amiben biztosítani tudjuk ennek a tanszéknek a fennmaradását és kint az újra felépítését és ugyanilyen magas szinten való további munkáját, addig maradunk és közben felveszünk fiatalabb kiválóságokat remélhetőleg.
Meséljen arról, miket csinálnak a BabyLabnál?
Az érdekesség ebben a tudományban az az, hogy a mindennapi ember, aki a saját gyerekeiről, vagy kisbabáiról gondolkodik, az egyfajta természetes tévedésben van. Mert a gyerek, az első másfél évben, amíg el nem kezd beszélni, úgy tűnik, teljesen üres még az agya és semmire nem képes.
Az én pályám ideje alatt a technológiai fejlődés olyan, többek között az agykutatási babákra is alkalmazható új módszerei lehetővé tették azt, hogy megvizsgáljuk, hogy még a nyelv előtt a gyerek az evolúció során milyen felkészültségek sorával rendelkezik.
A túlélés számára fontos területek, beleértve a nyelvelsajátítást, az empátiát és a kommunikációt. Az első évet, ami úgy néz ki, hogy semmit nem tud csinálni, azt sok tanulással tölti a gyerek. Ez nem annyira világos a szülőnek. De a szülő ugyanúgy társas ösztönökkel van ellátva, amik összejátszanak a gyerek tanulási igényével, a kulturális tudást nagyon hamar átadja. Mi ezeknek a mechanizmusoknak a felfedezésével foglalkozunk. Meglepően gazdag előkészültséget találunk a csecsemőknél. A megközelítésünkre jellemző az evolúciós szempont. Az, hogy mi teszi az embert speciálissá a többi állatfaj között.
A szocializmusban Ön a szabadság miatt szökött el Magyarországról. Aztán visszajött a a szabadság miatt, most újból el kell mennie a szabadság miatt, hogy újra szabadon dolgozhasson és élhessen. Keretes mű.
Igen, van ennek egy esztétikája. Gyakorlatilag a sztálinizmusból menekültem a szabadságba, hogy megismerhessem a nagyvilágot és emiatt végül a világ legjobb helyein tanulhattam. Ezt a tudást visszahoztam ide Magyarországra egy akkor szabadnak tűnő országba, ahol most megint még az én életemben átélem, hogy ismét sztálinizmusnak megfelelő színvonalra jusson az ország, ahol gyakorlatilag megint elüldöznek, hogy szabadon folytathassam a tudományos munkámat. Van ennek egy esztétikája, ami engem személyesen illet, szép, kerek történet.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!