Sokan otthagyták a munkájukat, hogy az iskolabezárások után a gyerekeikre koncentráljanak. A vendéglátószektorban dolgozók állásai lassan felszívódtak. Olaszországban pedig különösen nagy csapást mért a munkáért küzdő nőkre a járvány.
Laura Taddeo mesterdiplomát szerzett turizmusból, folyékonyan beszél angolul, spanyolul, sőt, egy kicsit arabul is.
Tavaly májusban azonban az Olaszországot megbénító Covid-karantén közepette lejárt a munkaszerződése. Addig egy turisztikai cégnél dolgozott, de az ágazatot a padlóra küldte a járvány.
Most, hogy remények szerint az idén megkezdődik a kilábalás, az amúgy magabiztosnak tűnő Laura is állásinterjúkra készül – írja az AP hírügynökség – de nem a szaktudását firtató kérdésekre számít.
Your browser doesn’t support HTML5
"Hallassuk együtt a hangunkat, hogy meghallják!"
„Nem azt kérdezik majd, hogy hol tanult? Milyen nyelven beszél? Hanem azt, hogy van családja? Akar gyereket?” – mondta a 33 éves nő, aki szerint minden egyes férfi, akinél interjúzni volt, feltette neki ezeket a kérdéseket.
A 27 EU-tagállam között Olaszország a lista végén kullog, amikor a nők munkaerőpiaci részvételéről van szó. Csak Görögország teljesít rosszabbul nála.
Nem baj, ha dolgozik, de „az olasz nő helye a konyhában (is) van”
Tavalyelőtt – tehát a járvány kitörése előtti évben - az olasz nők 54%-nak volt állása, szemben a férfiak 73%-val. (A nők alkalmazásának tekintetében az uniós átlag 67%, tehát az olaszoknál jócskán van min változtatni.)
A pandémia gazdasági hatásai nyomán tavaly év végére a mutató az olasz nők esetében 49, a férfiaknál pedig 67 százalékra esett vissza.
Az egyik dolog, ami akadályozza a nők munkavállalását, az a társadalmi attitűd, hogy a nő fő feladata a házimunka.
„Ez nem úgy fogalmazódik meg, hogy a nők ne dolgozzanak, hanem úgy, hogy ne hanyagolják el az otthont, ami az ő felelősségük” – mondta Chiara Saraceno szociológus.
A másik dolog pedig, ami otthon tartja a nőket az a megfizethető gyermekfelügyelet hiánya.
Your browser doesn’t support HTML5
"Éppúgy tudunk dolgozni, mint a férfiak" - nők a válság idején
Olaszországban – ahol a nyugati államok között elsőként felütötte a fejét a Covid-járvány - tavaly 456 ezer munkahely szűnt meg. Ezek közül 249 ezer állást töltöttek be nők, akik gyakran felszolgálóként, eladóként, dadaként vagy idősgondozóként dolgoztak.
Az ISTAT olasz statisztikai hivatal szerint a november-decemberi második hullám idején sokkoló csapást szenvedtek el a dolgozó nők: a 101 ezer megszűnt állásból 99 ezret nők, főleg egyéni vállalkozók vesztettek el.
Ha több olasz nő dolgozna, több százalékkal emelkedne a nemzeti össztermék
Az olasz gazdaság már a pandémia előtt is nyögte az egy évtizeddel korábbi gazdasági válság örökségét, ami nem segített a nőknek az előre lépésben.
Pedig az Olasz Nemzeti Bank becslése szerint 7 százalékkal emelkedne a GDP, ha az alkalmazásban lévő nők aránya elérné a 60%-ot.
„Olyan nőkről beszélünk, akik jobban képzettek, mint a férfiak, de akiknek az országunk nem tudott munkát biztosítani” – mondta Linda Laura Sabbadini, az ISTAT igazgatja, az Io Donna (Én, nő) című magazinnak.
„A lényeg az, hogy amíg a nők potenciálja nincs kihasználva, addig Olaszország nem indul növekedésnek” – tette hozzá.
Úgy tűnik, Mario Draghi, az ország új miniszterelnöke, aki korábban az Olasz és az Európai Központi Bank főnöke is volt, tisztában van a problémával.
Lehetőség: a nőket bevonva teremtsenek új állásokat EU-pénzből
Olaszország 209 milliárd eurót hívott le az uniós Covid-újjáépítési alapból. A pénz jelentős részét a digitális gazdaság és a környezetbarát technológiák fejlesztésére fordítják.
Mario Draghi februárban vázolta fel terveit a parlamentben és azt mondta: „Olaszországnak gazdaságilag, de mindenek előtt kulturálisan kell befektetnie a pénzt, hogy fiatal nők tanuljanak és építhessenek karriert azokban az ágazatokba, ahová az új befektetések vándorolnak”.
Az úgynevezett STEM (tudomány, technológia, mérnöki és matematikai) szférában az olasz férfiak 37 százalékának van valamilyen végzettsége, szemben a nők 16 százalékával. Így egyesek aggódnak, hogy a uniós segély csak tovább nyithatja a nemek közötti ollót.
„Nagy a kockázat, hogy ettől csak a férfiak munkahelyei bővülnek” – mondta Chiara Saraceno szociológus.
Nehéz feladni a régi beidegződést – hátrányban az anyák
A 42 éves Daniela Magnanti azt mondta a AP-nek, hogy számára már túl későn jönnek a nők előtt megnyíló technológiai és mérnöki állások. Daniela éveken át programozóként dolgozott, amíg munkadója tönkre nem ment.
Egy telefoninterjúban arról mesélt, milyen nehéz volt második lánya születése után visszatérni a munka világába, mert az a tény, hogy szülő, rontott az esélyein.
„A munkaadók rendszeresen azt kérdezték, hogy van-e gyerekem. És mindig a férfi munkaadók kérdezték ezt” - mesélte.
Daniela Magnani végül egy szállodai recepción talált részmunkaidős állást és testvére vízvezetékszerelő vállalkozása adminisztrációját végzi.
„A 1960-as és 70-es években a felkészültségük, tudásuk hiányával magyarázták, hogy kevés nő dolgozik” – mondta Liliana Ocmin, a CISL szakszervezet női érdekképviseletének koordinátora. Azt követően, hogy az olasz nők egyetemi diplomával és szaktudással vértezték fel magukat, még mindig hátrányban vannak.
Sabbadini ISTAT-igazgató megjegyzi, hogy országos átlagban csak a gyermekfelügyeletet kereső családok 25 százaléka tudja valakire rábízni a gyerekét. A déli Calabriában az arány 9 százalék.
Mario Draghi miniszterelnök a március 8-i Nemzetközi Nőnapra emlékezve megjegyezte: Olaszországnak „alapvető reformra” van szüksége a nemek közötti munkaerőpiaci különbségek csökkentésére, például, hogy elérhetőbb legyen a gyermekfelügyelet.
Közben a kulturális kötöttségek, mintha nem változnának – legalábbis a így érzi a 63 éves Carmen Basso. A nő egyik lánya jogász, a másik pszichológus. De amikor egy beszélgetésben szóba kerülnek, akkor az első kérdés az, hogy férjnél vannak-e?
„Ha fiaim lennének, akkor a kérdés úgy szólna, hogy mit csinálnak a gyerekeid?”
Anita Galafate, egy a járvány miatt állását elveszítő esküvői rendezvényszervező közben arról beszél, hogy példát akar mutatni a fiainak.
„Nem akarom, hogy egy otthonülő nőt lássanak. Azt akarom, hogy természetes legyen nekik, hogy a feleségük vagy a jövőbeli partnerük dolgozik. Lehet, hogy a járvány miatt megszűnt ez a munkám, de találok másikat”.