Harmincöt évvel a csernobili katasztrófa után egy fényképész felkutatta az elhagyatott csernobili zóna második világháborús emlékműveit. Mint mondja: "A háborúban több helyi halt meg, mint az atomkatasztrófában".
Két fontos dolgot vitt magával Darmon Richter, amikor három barátjával együtt elindult Csernobilba 2018 nyarán: egy térképet a szovjet időkből, amin szerepeltek a II. világháborús emlékművek és egy láncfűrészt.
Richter, a brit születésű fényképész és író, azt mondta a Szabad Európának, hogy “ a térképen jelölt utak közül sok már nem is létezik, mert vagy le vannak zárva, vagy megette őket az idő vasfoga. Volt olyan falu is, amit teljesen elzárt a külvilágtól, hogy az oda vezető utat eltorlaszolták a kidőlt fák.”
Darmon Richter, a brit író és fotós, aki a csernobili zóna kutatójaként is ismert.
A láncfűrész beizzítása után a kis csapat utat vágott magának az elhagyatott település felé. A falu közelében Richter már lencsevégre kaphatott egy, az ukrán-belarusz sugárszennyezett, elzárt zónában fennmaradt II. világháborús emlékművet. A fotósnak az elmúlt nyolc év alatt igazi küdetésévé vált, hogy felkutassa és lefotózza a megrendítő emlékműveket. Számos képét megosztotta a Szabad Európával.
Novosepelicsi, Ukrajna. Az obeliszk alatt a felirat: “Itt nyugszanak a környékbeli falvak lakói, akik a megszálló nácik keze nyomán haltak meg a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945 között.” Bár a falu nagy része eltűnt az erdőben, miután az atomkatasztrófa után sugárszennyezett lett, az emlékművet a vissza-visszajáró helyiek gondozzák.
Richter azt mondja, az ukrán hatóságok évente egyszer beengedik a régi lakosokat a zónába, hogy visszalátogassanak az elveszett falvakba.
“A húsvétot követő hétvégén eljönnek korábbi otthonukba, felkeresik az emlékműveket, templomokat, szeretteik sírjait. Kihasználják a lehetőséget, és rendbeteszik ezeket, hoznak virágot is.”
Krasne, Ukrajna. Egy katona szobra, alatta a felirattal: “Senkit és semmit nem felejtünk. Örök dicsőség a helyi katonáknak, akik a Nagy Honvédő Háború frontjain lelték halálukat 1941-45 között.” A Szovjetunióban a II. világháborút nevezték Nagy Honvédő Háborúnak.
A fotós beszámolója alapján "különös, mégis gyönyörű az a kép, ahogy áthajtasz a kietlen falun, az omladozó házak mellett, és aztán a központban találsz egy szépen gondozott emlékművet, körülötte pázsittal, a lábánál virágokkal.”
Zherdnoe, Belarusz. A fekete gránitoszlopon a következő felirat olvasható: "1941-1945. A hálás szülőföld örökké büszke lesz bátor fiai és lányai hősies tettére.”
Richter arról számol be, hogy a térképén feltüntetett emlékművek közül soknak nyoma veszett a lábazatról. Az 1986-os katasztrófa után fosztogatások voltak a zónában, és néhány háborús emlékmű értékes fémből készült.
Rudnya Illinetska, Ukrajna. A fából készült emlékmű azt a helyet jelöli, ahol egy szovjet pilóta lelte halálát a háborúban. “Aki itt elhaladsz: hajtsd meg a fejed egy ismeretlen szovjet katona földi maradványa előtt, akit 1943. október 4-én öltek meg, aznap, amikor szülőföldünk felszabadult a német fasiszta megszállók alól.”
A pilóta kilétére később fény derült, mert nemrégiben a következő plakett került ki: “ifjabb Safar Abutalibogli Kurbanov hadnagy: 1923-1943”.
Pasha Osidach emlékműve Csernobilban.
Pasha Osidach a partizán csapatok hírvivője volt a náci megszállás alatt Csernobil környékén. A lány állítólag mindig hosszú, fonott hajába rejtette a fontos üzeneteket. 1943-ban lebukott. A nácik megkínozták, majd élve eltemették. 21 éves volt.
Pirki, Belarusz. A frissen festett kerítés mögött katonasírok vannak. A térdelő katona szobra alatt pedig a következő felirat: “Örök dicsőség a hősöknek, akik a szülőföld szabadságáért és függetlenségéért vívott háborúban estek el.”
Nem minden emlékművet tartanak karban a zónában, magától értetődő okokból.
Janyiv, Ukrajna. A Janyiv faluért vívott harcok emlékműve az 1986-os atomkatasztrófa közvetlen közelében, a most "Vörös erdőként" ismert területen áll.
Még ma is az egyik legradioaktívabb helyszín a bolygón.
Tovsztij Lis, Ukrajna. Egy bozóttűz annyira megrongálta a szobrot, hogy már csak a belső acélszerkezete tartja egyben.
2005-ben az ukrán költő, Lina Kostenko azt írta a szoborról: "Tovstyy Lisben van egy fiatal fiú két fa között. Tűz ütött ki, és a fák is megégtek, az emlékmű olyan forró lett, hogy szétnyílt a mellkasánál... mint egy háborúban... Találtunk egy régi kannát, megtöltöttük vízzel, szedtünk bele kicsi, fehér virágokat, és otthagytuk őket a katonának.”
Opacsicsi, Ukrajna. 2002-ben átalakították az emlékművet, és egy keresztet tettek a szovjet csillagra.
Richter azt nyilatkozta a Szabad Európának, hogy az emlékművek felkutatása segített neki megérteni a Csernobilt övező erdők történetét. “A háborúban több helyi halt meg, mint az atomkatasztrófában. Szerintem sokan nincsenek is tisztában azzal, milyen háborús veszteségek érték az ittenieket. Ha valaki meghallja, hogy Csernobil, csak az 1986-os katasztrófa jut az eszébe. Pedig előtte is már nagyon sok mindenen átmentek a helyiek. Ezek a művek erre emlékeztetnek.”
Teremcsi, Ukrajna. A náci megszállás alatt ennek az emlékműnek a helyén egy börtön állt, ahol sok helyi partizánt kivégeztek. Az emlékműbe vésett felirat azt mondja: "Se a kövekből, se a szívekből nem tudja semmi ezeket a neveket kitörölni."
Két idősebb nő jött oda Richterhez, amíg ő ezt az emlékművet fényképezte. Az 1986-os evakuálás után visszatértek a faluba. A fotós azt mondja, “észrevették, hogy érdekelnek az emlékművek, és rögtön megosztották velem saját, személyes élményeiket is az emlékműveken látható eseményekről. Mindketten fiatal lányok voltak még a náci megszállás idején.”
Poliszke, Ukrajna. Az emlékművön, amelyet már az erdő kezd bekebelezni, annyi áll tömören, egyszerűen, hogy: “1941-1945. Emlékezünk.”
Idegenvezetővel is el lehet jutni a helyszínek többségére, ahol Richter a képeit készítette, de nagyon egyszerű oka van annak, hogy miért csak néhány hely szerepel a kalauzokban. “Csernobil akkora kiterjedésű, mint egy egész ország, és a legtöbb turista csak egy-két napot akar itt tölteni," mondja a fotós. "Ezért természetesen ők a nagyobb, ikonikusabb helyszíneket keresik fel mint például az atomerőművet vagy a hűtőtornyokat... Közben ezen az óriási területen szétszórva található tucatnyi faluba alig látogat el valaki. Nem azért, mintha nem lehetne oda menni, hanem mert az utazási irodák azt feltételezik, hogy nem elég érdekesek a turisták számára, a turisták viszont nem fogják megkérni őket, hogy hadd menjenek oda, mert nem is tudnak a létezésükről!"
Horodiscse, Ukrajna. A falu szélén áll ez az obeliszk, rajta a felirat: “Állj meg és hajolj meg előttük, kik a boldogságodért haltak meg. Örök dicsőség a helyi katonáknak, akik a Nagy Honvédő Háború frontjain haltak meg. 1941–1945.”
Rozsokha, Ukrajna. A falusiak közül hatvannyolcan haltak meg a háborúban. Az ő tömegsírjuk fölött áll a szobor, mögötte pedig a felirat: "Senkit, semmit nem felejtünk."
Richter azt reméli ettől a projekttől, hogy “ha sikerül arcot tenni ezeknek az elveszett falvaknak a neveihez, az segíthet, hogy megtudjuk, Csernobil több annál, mint ahol az atomreaktor 1986-ban felrobbant".
Darmon Richter beszámolója alapján írta: Amos Chapple