Csintalan Sándor: „Mondtam Novák Katalinnak, hogy ugye tudja, hogy most mind a kettőnket hülyének néznek”

Csintalan Sándor e-mailben kért kegyelmet a köztársasági elnöktől annak a három embernek, akik a Hunnia Mozgalom tagjaként 2007-ben megverték. A politikus azt mondta a Szabad Európának: a tizenöt éve tartó bírósági eljárás éppen elég büntetés volt nekik, és örül, hogy az államfővel együtt megmenthettek három embert a börtöntől.

Interjú csuklásról, az államfő nagyszüleiről, egy tizenöt éve tartó ügyről és kegyelmi kérvényről. Meg arról, hogy Csintalan Sándort sok baloldali ismerőse elítéli, mert Orbánéktól kért kegyelmet, de nem érdekli.

Mi volt az oka annak, hogy kegyelmet kért Novák Katalin köztársasági elnöktől annak a három embernek, akik állítólag 2007-ben egy parkolóházban agyba-főbe verték?

Először is amikor az elnök asszonynál voltam, mondtam neki, hogy amikor szabadjára engedte a nyilasokat Budaházyval az élen, akkor sokat emlegettem őt.

Kérdezte a köztársasági elnöktől, hogy csuklott-e az édesanyja?

Kérdeztem tőle, de nem mondta meg, de szerintem ha csuklott is, nem tudta, hogy miattam van, mert nem mondtam neki pontos időpontot, hogy mikor emlegettem sokszor. Annyit mondtam neki, hogy az ágasegyházai kocsmában sokat emlegettem a felmenőit, akik az ágasegyházai közösségnek legendás tagjai voltak. A nagypapája egy nagyon híres iskolaigazgató volt, na mindegy. Azt is elmondtam az elnök asszonynak, hogy botrányosnak tartom azt a szerecsenmosdatást, amit a Hunnia Mozgalom nyilasaival kapcsolatban csináltak. De ő, mint kiderült, nagyjából követte az eseményeket, úgyhogy nem volt ezzel kapcsolatban meglepve.

Mi volt a baja azzal, hogy néhány hónappal ezelőtt Novák Katalin kegyelmet adott többek között Budaházy Györgynek?

Nekem azzal a kegyelemmel és azzal a politikai marketinggel van bajom, amit Budaházy és a Hunnia Mozgalom köré kanyarítottak. Hát az valami botrányos, meg az is, ami azóta Budaházyékkal történik.

Ennek ellenére kegyelmet kért három olyan embernek, akik elvileg a Hunnia Mozgalomhoz tartoznak. Mégis miért?

Mert mindezektől függetlenül tudomásomra jutott, hogy van három ember, akit harmadfokon is tárgyalnak azzal, hogy ők lennének azok, akik bántalmaztak engem. Hát az egyik dolog az, hogy amikor összevertek, akkor hét embert számoltam össze abban a teremben. Hol van a többi négy? Ez volt az első, ami szöget ütött a fejembe. A másik pedig az, amikor tudtam, hogy nagyjából négy év várhat erre a három emberre a börtönben, és úgy ítéltem meg, és úgy ítélem meg most is, hogy ha egyébként normális menetben zajlott volna a nyomozás meg az egész eljárás velük kapcsolatban, és valóban ők bántalmaztak engem, és emiatt el lesznek ítélve, akkor már régen megbűnhődtek ezért az elmúlt tizenöt évben. Ennek az ügynek a körülményei nagyon furcsák, ezért nem jár életfogytiglan, akkor sem, ha helytálló a vád.

Tizenöt éve mennek a különféle eljárások, ennyi idő alatt egy életet teljes mértékben tönkre lehet tenni. A történelem összehozott minket abban a bizonyos mélygarázsban 2007 decemberében, ahol ők úgy gondolták, hogy tőlem kell megvédeni a hazát, és emiatt megvertek. De én azt hiszem, hogy ezért az életüket nem kellene elvenni. Ezért gondoltam azt, hogy ezt nem hagyhatom. Ez motivált, meg az, hogy az én nevemen és az én lelkemen nem száradhat ennek a három embernek a sorsa. Mindenki vállalja a saját felelősségét ebben.

De ezért is tisztelem például az elnököt, nekem teljesen hitelesnek tűnt ebben az ügyben. Bár annyira még nem ismerem őt, hogy meg tudjam ítélni a tevékenységét, de amit az ember meg tud tenni, azt tegye meg. Én is megtettem és ő is megtette. Bár most a baloldali ismerőseim jelentős része azt állítja, hogy beny*ltam Orbánnak, mert elmentem hozzájuk kegyelmet kérni. De nekem ennek a három embernek az élete fontos, és egy pillanatra azt is lesz*rom, hogy a szélsőjobb emiatt az igazság nagy győzelméről beszél. Őszintén szólva büszke vagyok arra, hogy Novák Katalinnal, Skrabski Fruzsinával (ő segített Csintalan Sándornak felvenni a kapcsolatot a három férfival, akiknek később kegyelmet kértek - B.R.) megmentettük három család életét ezzel a kegyelemmel.

Technikailag hogyan kell kegyelmet kérni? Hogy csinálta?

Egyszerű. Írtam egy e-mailt Novák Katalinnak múlt hét szerdán, és ő válaszolt e-mailen, hogy másnap 1-re várnak egy megbeszélésre az elnöki hivatalban, én meg írtam neki, hogy ott leszek.

Miről beszélgettek? Arról, hogy mi az indíttatása?

Ez egy majd háromnegyed órás beszélgetés volt, és nekem teljesen hiteles volt az elnök asszony, aki értette, hogy mit és miért csinálok. Átérezte a helyzetet, és hatszemközt elmondta azt is, hogy a kegyelmi jogkör óriási terhet és felelősséget tesz a vállára. De esetemben intézményesen a kegyelmi jogkört azért gyakorolja, mert aki érintve van – ez vagyok én –, és megbocsát, akkor ő is megbocsát. Ha én mint sértett nem bocsátanék meg, akkor ebben az esetben nem adhatna kegyelmet ezeknek az embereknek.

És hogy érzi magát ezek után? Hiszen 2007-ben, a megverése után sokan még azt is mondták, hogy Csintalan Sándor hazudik, megverette saját magát. Mi most ön? A nemzeti radikálisok megmentője?

Ó, hát mi mindent mondtak rám… Nézze, az egy nagyon jóleső érzés, hogy három lelket megmenthettünk a börtöntől, és hét gyereknek visszaadhattuk az édesapját. Mondtam Novák Katalinnak, hogy ugye tudja, hogy most mind a kettőnket hülyének néznek.

Erre mit mondott Novák Katalin?

Mosolygott. Nem küldött el, nem zavart el. Ránéztem a kabinetfőnökére… Mondom, szegény infarktust kapott, de hál istennek nem. Figyeljen ide! Nincs mese, ez van.

Mit szóltak az MSZP-ben a párttársai ahhoz, hogy kegyelmet kért az államfőtől?

A helyi elvtársak közül néhányan felhívtak, de majd az elnökségi ülésen elmesélem nekik. Sokaknak ez az ügy csak most kezd leesni, de vannak dolgok, amiket akkor is meg kell tenni, ha sosem volt rá precedens.

Kinek vagy minek a hibája, hogy végül ezek az emberek úgy szabadulnak tizenöt év után mindenféle bírósági eljárás alól, hogy az igazságszolgáltatás nem szolgáltatott igazságot?

Nagy a baj. Igyekeztem távol tartani magam az elmúlt tizenöt évben a nyomozástól és az eljárástól, mert nem akartam beleőrülni. Nem egyszerűen csak a személyes érintettség okán, hanem azért is, mert baromi kínosnak, kétségbeejtőnek és tragikusnak tartom azt, hogy a XXI. század elején visszatér egy olyan kornak a szelleme, amelyik ezt az országot egyszer már a totális katasztrófába vitte. Nagy értetlenség övezi sok szempontból ezt a nyilasveszélyt, de ennek ellenére a mainstreamben és a hatalompolitikában is most már azt hallgatom, amit a harmincas évek nyilasai mondtak meg képviseltek. De én tényleg azért döntöttem így, mert racionálisan úgy gondolom, hogy ha ők is vertek meg engem, akkor tizenöt évnyi bírósági huzavona épp elég büntetés nekik. Azt azért tudtam, hogy ebben az ügyben a nyomozás iszonyú nehéz volt.

Miért volt nehéz?

Az igazság az, hogy nemcsak a társadalomban van meg a közöny, hanem az apparátusokban is, ahol különböző politikai motivációk ütköznek. Volt, aki akadályozta, volt, aki obstruálta, és volt, aki nyomozott, de a végére teljesen inkompetenssé vált az egész eljárás. Sokszor elmondtam, sokszor kérdeztem tőlük, hogy a nyomozás miért nem terjedt ki a megrendelőkre. Ennek a mozgalomnak a tagjai belőttek Hiller István házába is, tehát ehhez finanszírozók kellettek, ehhez logisztika kellett. Nekem az ügy elején, amikor kétszer is kihallgattak, elmondták, hogy ez az egész projekt olyan százmilliós nagyságrendű volt. Engem követtek. Tudták, hogy hol lakom, meg a napi rutinomat is, mindent tudtak rólam.

Az, hogy nem zárták le tizenöt éven belül a bántalmazási ügyét, politikai akarat kérdése volt?

Az is, de a legfajsúlyosabb, hogy a hatalmi szférában nem volt meghozva a politikai akarat, igen. Azért az is furcsa, hogy a sajtószabadság összes valóságos demokratikus feltételei között, annak idején még nyilas újságokat lehetett vásárolni, uszító, erőszakra felszólító újságot, amit Magyar Jelennek hívtak akkoriban. A Hunnia Mozgalom pedig akkoriban effektíve különböző állami intézményekben dolgozók megtámadására buzdított, és senki nem szólt egy szót sem mindaddig, amíg ez a balhé ki nem tört. A káoszban sokan voltak érdekeltek, mint ahogy a 2006-os eseményekben is.