Lett volna néhány olyan történet az elmúlt 13 évben, amire a parlamenti ellenzék széles körű társadalmi ellenállást építhetett volna a kormányváltás érvekében, de ezeket mind időben felismerte és semlegesítette a Fidesz – mondta a Szabad Európának adott interjúban Csizmadia Ervin. A Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője szerint ma valódi vízióval csak a kormánypárt és a Demokratikus Koalíció rendelkezik.
Nemrég az Élet és Irodalomban arról írt, hogy a magyar politikatörténet alapján a mindenkori magyar parlamenti ellenzéknek szinte esélye sincs legyőzni a kormánypártot, ehhez egy olyan ügyre van szükség, ami nemcsak parlamenti, de általános társadalmi ellenállást is kivált. Tisza Kálmán idejében – ezt említi konkrét példaként – a véderőtörvény volt ez. A Fidesz-kormánnyal szemben is lehettek volna ilyen ügyek?
Érdemes megkülönböztetni a politikai és társadalmi ellenállás fogalmát. Azt állítom: a magyar politikatörténet alapján a mindenkori parlamenti ellenzéknek nem elég az elitek szintjén ellenállást generálnia ahhoz, hogy hatalomra kerülhessen, és meg is tudja tartani. Ehhez szüksége van a széles körű, aktív társadalmi támogatásra. Az Orbán-kormány nagyon figyel arra, hogy ne jöjjön létre vele szemben ilyen széles társadalmi ellenállás.
Lett volna erre esély az elmúlt 13 évben?
A vasárnapi boltzár és az internetadó lehetett volna ilyen. Mindkét esetben volt utcai tiltakozás. A kormány időben felismerte a rá leselkedő veszélyt, és vissza is vonta a törvényeket. A magyar ellenzék önmagában eddig nem volt képes ilyen ellenállás generálására.
Most is van parlamenti és utcai ellenállás a státusztörvénnyel kapcsolatban. Ez miért nem megy át?
Azért, mert nincs kibővülési lehetősége a szélesebb társadalom irányába. A kordonbontásos tüntetések ezért nem veszélyesek a kormányra.
De akkor sem, ha a rendőrök erőszakosan lépnek fel tüntető gimnazisták ellen?
Akkor lehetne ez egy nagyobb horderejű ügy, ha szélesebb társadalmi régetek éreznék, hogy közvetlenül is érinti az életüket. Az említett véderőtörvény miatt a legkülönbözőbb társadalmi rétegek érezték úgy, hogy a saját életüket is befolyásolja, hogy a közös osztrák–magyar hadseregben a német nyelvnek nagyobb szerepe lesz.
Ehhez kapcslódóan: Mi a gond a pedagógusok jogállását újraszabályozó státusztörvénnyel?
Most egyszer használt könnygázt a rendőrség, utána már nem – vagyis a kormány ismét korrigált, ugyanazt a hibát még egyszer nem követte el. Persze nem tudhatjuk, hogy a további kordonbontásokon mi történik majd, de így is nehezen tartom továbbfejleszthetőnek az ellenzék számára egy szélesebb értelemben vett társadalmi ellenállás irányába.
A jelek szerint a Momentum sem nyert vele újabb támogatókat.
Igen, mert nem tudta felkelteni olyan csoportok érdeklődését, akik az első alkalommal sem figyeltek fel a kordonbontásra.
Mit ért azon, hogy „közvetlenül is érinti az életüket”?
Azt, hogy mindenki érezze: ez az ügy róla is szól. Persze a véderőtörvénynél sem gondolta előre Tisza Kálmán és kormánya, hogy kihatása lesz szinte mindenkire, mégis ez történt. Valamiért akkor milliók érezték azt, hogy ez őket, a gyerekeiket közvetlenül érintő ügy, és összeadódtak a törvénnyel szembeni ellenérzések.
Ehhez kapcsolódóan: Csizmadia Ervin szerint Orbán Viktor jobb tanítványa Soros Györgynek, mint az ellenzék.
Persze az ellenállás időtartama sem mindegy. Odáig eljutott a magyar ellenzék jó néhányszor, hogy ez a társadalmi ellenállás megjelent (sőt még kormányra is segítette, például 1906-ban, igaz, három év múlva belebuktak), de eddig sosem tudták olyan politikai tőkévé átkonvertálni, ami tartós kormányzást biztosított nekik.
Némi iróniával azt mondhatnánk, örülne a mai ellenzék, ha már a tartós kormányzás jelentené számukra a fő feladatot…
Ez tény.
Laikus fejjel azonban sorjázni tudnám azokat az ügyeket, amik ilyen ellenállást lennének képesek generálni: süllyedő oktatás, süllyedő egészségügy, csökkenő reálbérek, Európa-rekord infláció, egekbe szökő élelmiszerárak… Miért nem érzik milliók úgy, hogy ezek őket közvetlenül érintik? Ha a településem határába építenek egy környezetszennyező akkumulátorgyárat, ott a milliókat kereső magánorvos és a közmunkás is úgy érezheti: veszélyben az addigi élete, az egészséges környezete.
De ezek szakpolitikai ügyek. Ezek mindegyike viszonylag kicsi érzelmi amplitúdóval rendelkezik. Egy könnyen dekódolható, érzelmileg könnyen átélhető ügyből lehet széles körű ellenállást generálni. A tanárok jogviszonya, az egészségügy, az akkumulátor… ezek egyike sem ilyen.
De miért? Mindegyiket közvetlenül érezzük a saját bőrünkön is.
De racionális módon. Valóban mindenki beláthatja racionálisan, hogy fejleszteni kell az oktatást, az egészségügyet, de érzelmileg nehéz átélhetővé tenni. A véderőtörvényből a nemzeti szuverenitást érintő ügy lett. Az eleve osztrákbarátnak tartott kormány részéről az, hogy németül kell a tiszteknek vizsgázniuk, már túl sok volt a magát nemzeti érzelműnek tartó társadalom számára. A mai ellenzék nem tud ilyen nemzeti ügyet találni.
Ehhez kapcsolódóan: Kordonbontás vagy árnyékkormány: az ellenzék lehetőségei.
Mi a mai ellenzék fő üzenete? Hogy ők az Európa-pártiak, nem a Fidesz. De mi az, hogy Európa-párti? Ezt érzelmileg nehéz átélhetővé tenni, mert rögtön felsorakoztatható vele szemben, hogy „Magyarország nem lesz gyarmat!” – ami máris hordoz valami érzelmi többletet. Ma a magyar társadalmon lelki értelemben a kormány uralkodik, nagyon kicsi mozgástere van az ellenzéknek.
Na és az oroszbarátság? A magyarok sosem kedvelték az oroszokat, állandóan leverik a forradalmainkat, az „ideiglenesen itt állomásozó” szovjet csapatokról még sokaknak vannak közvetlen emlékeik, a „Putyin-pincsi” Orbán-kormány miatt már lengyel barátaink is elfordultak tőlünk… Ezekből sem lehet egy érzelmileg átélhető történetet faragni?
Azért nem, mert itt is a magyar politikatörténet egy mélyebb rétege érvényesül: Magyarország ugyan nyugati ország, de időnként a Kelet felé fordul. Akkor van ilyen Kelet felé fordulás, amikor az emberek úgy érzik, a Nyugat túlterjeszkedik bizonyos határokon, például bele akar avatkozni a nemzeti szuverenitásunkba. Ezért nem lehet oroszellenességre hangolni a magyar társadalmat, mert a nemzeti dimenzió fontosabb tényező.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán Viktor esetei az Európai Unióval.
Ma is sokan érezhetik úgy, hogy az EU veszélyezteti a szuverenitásunkat. Emellett elhomályosul 1956 meg a szovjet kivonulás. Az orbánizmus létező mintát követ, csak ezt mi kevésbé ismerjük. Apponyi Albertnek például van egy cikke 1915-ből, amiben leírja, hogy mi igen nyugatosok vagyunk, de előállhat olyan helyzet, amikor szembefordulunk velük.
Ezek szerint az, amit sokan kettős beszédnek látnak/láttatnak, vagyis hogy Orbán Viktor mindig azt mondja, hogy mi akarjuk az Európai Uniót, csak éppen nem a jelenlegi „birodalmi”, „genderőrületbe fulladó” formájában, sokak fejében valójában egy teljesen koherens világkép, amivel könnyen lehet azonosulni?
Szerintem így van, és mint mondtam, ennek ráadásul hosszú politikatörténeti hagyománya is van, még ha ezt kevesen ismerik is. Ráadásul a Fidesz nem árul zsákbamacskát: már az 1994-es és 1996-os programjában benne van, hogy nem a nyugati minta szolgai követése a cél, hanem az, hogy ezt a mintát befolyásolni tudja Magyarország. Akkor ez azért nem tűnt fel senkinek, mert a Fidesz egy kis párt volt.
Már akkor az EU, az ENSZ reformjáról írtak. Vagyis valóban koherens és következetes a Fidesz ebből a szempontból. A változás csak annyi, hogy 1988–1994 között a Fidesz is egy tisztán mintakövető, nyugatos párt volt. A Fidesznek tehát már akkor volt egy koherens víziója, ráadásul nem csak eszmei értelemben.
Hanem?
Szervezetileg is. 1994-ben eldöntik, hogy nagy párt lesznek.
Ennyi lenne a siker útja? Minden párt nagy párt szeretne lenni, nem hiszem, hogy a Párbeszéd megelégedne az egy százalékkal, a Jobbik azzal, hogy becsúszott a parlamenti küszöb alá.
Ezzel vitám van: szerintem a magyar politikában a Fideszen és a DK-n kívül más párt nem akar nagy párt lenni. Ahhoz, hogy nagy párttá válhass, egy csomó összehangolt lépésre van szükség. Például hogy a politikát ne szakpolitikák összeségeként fogd fel. A kis pártok előszeretettel értelmezik így a politikát, de ez eleve leszűkíti a választóközönségüket. Amikor a Fidesz eldöntötte, hogy nagy párt lesz, már volt egy ilyen: az MSZP. A Fideszben pedig megvolt a képesség, hogy tanulmányozza fő ellenfelét.
Ehhez kapcsolódóan: Elfelejthetjük az előválasztást 2024-ben, de már megy az asztal alatti lábrugdosás a pártok között.
Attól ma sem lesz egyetlen párt sem nagy, ha diktatúrázik a Fidesszel kapcsolatban. Mert a mai ellenzék ezzel leveszi annak terhét a saját válláról, hogy megértse, mi a Fidesz sikerének titka. Egyedül a DK-t látom olyannak, amelyik – miközben persze ezerrel diktatúrázik ő is – tudja, hogy számára a Fidesz a vonatkozási pont. Vagyis megpróbálja megérteni, miért lett a Fidesz nagy párt. Önmagában az nem elegendő válasz, hogy azért mert „erőszakos”, mert „autoriter”, és „leépítette a demokráciát”.
És mit tanult a Fidesz az MSZP-től?
Azt, hogy az MSZP azért lett naggyá, mert volt kapcsolódása a magyar társadalomhoz. A Fidesz is azért lett nagy, mert többé-kevésbé az egész magyar társadalommal szinkronba tudott kerülni, a kis pártok pedig csak egyes csoportokkal képesek erre. 2018-ban és 2022-ben is tele volt az ellenzék azzal a szöveggel, hogy „azért vesztettünk, mert nem ismerjük elég jól a magyar társadalmat” – aztán pár hónap után el is felejtették.
Ezért is állnak úgy, ahogy. Közben nyugati segítséggel szeretnék a rendszert megdönteni, ami 1990-ben akár működhetett is, mert akkor a Nyugat és a magyar társadalom szinkronban volt, most viszont nem ez a helyzet, a magyar társadalom jelentős része szemben áll a Nyugattal.
A DK szemmel láthatóan azt tanulta el a Fidesztől, hogy meg kell próbálni kinyírni a saját oldali riválisokat, ahogy a Fidesz is tette a kisgazdákkal, az MDF-fel.
Van más út? Nem lehet, hogy az elmúlt 13 év azt bizonyította be, hogy nincs más megoldás? A Fidesz előbb az akkori ellenzék kristályosodási pontja lett, mielőtt tartósan hatalomra tudott kerülni. Könnyen lehet, hogy a DK is erre a következtetésre jutott. Hat-hét ellenzéki párt létezése valóban fölöslegesnek tűnik.
És ez elég lehet a DK-nak? Az eszmei vízió mellé nem kellene egy tartalmi-ideológiai is?
De, de jelenleg szerintem fontosabbnak tartják az ideológiai vízió megvalósítását. Ráadásul a DK-nak is ki kell találnia (és bárki másnak is, aki növekedni szeretne), hogy hogyan tudja például belehelyezni magát a magyar történelmi folytonosságba. Mert erről eddig lemondtak.