A GRU-műhelytitkai: így működik együtt az álhíroldalakkal az orosz titkosszolgálat

Az orosz külföldi hírszerzés, a GRU székhelye Moszkvában (Oroszország), a fotó 2016. december 30-án készült

Az információs hadviselés egyre nagyobb szerepet kap napjainkban. Az EU adatai szerint több ezer dezinformációs akció történik évente csak az EU-ban, ami mögött idegen hatalmak állnak. A Bellingcat részletesen is bemutatta, hogyan igazgat az orosz hírszerzés egy álhírkampányt.

Az Európai Bizottság nemrég egy új tervezettel állt elő, amely lehetővé tenné, hogy az Európai Unió hatékonyabban lépjen fel az álhírekkel szemben. Az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS) speciális divíziója, az East StratCom Task Force, amely az orosz álhírek monitorozását végzi, 500 Moszkva-párti álhírt azonosított az idén a koronavírussal kapcsolatban. A szervezet 2015-ös megalakulása óta több mint 10 ezer oroszbarát álhírt fedezett fel.

Ehhez kapcsolódóan: A közösségi oldalakat is felelőssé tenné az álhírekért az EU

Sokat hall az ember az ember az ilyen dezinformációs kampányokról, de ritkán van lehetőség rá, hogy részleteket is megtudjunk. A Bellingcat oknyomozó portál feltárta, hogyan működik az orosz külföldi hírszerzés, a GRU egy ilyen dezinformációs akciója.

A Malaysia Airlines 17-es járata a 2014-ben a háború sújtotta Doneck közelében megmagyarázhatatlan okból lezuhant, 298 halálos áldozatot követelve. Független vizsgálatok arra jutottak, hogy a gépet feltehetően egy olyan légvédelmi rendszer semmisítette meg, amilyet az oroszbarát szeparatisták is használtak a térségben. Oroszország manipulált képekkel, és dezinformációs kampánnyal próbálta az ukránokra kenni a gép lelövését.

A Bellingcat újságírói arra jutottak, hogy az a Bonanza Media nevű, magát oknyomozó portálként definiáló álhíroldal, amely több mint egy éve újságcikkekkel, dokumentumfilmekkel, sajtótájékoztatókkal próbálja meg népszerűsíteni az orosz narratívát az MH-17 ügyében, aktívan együtt működött az orosz titkosszolgálattal.

A következő történet két GRU-ügynök belső levelezéséből és híváslistájából bontakozik ki, amelyet hackerek és az orosz mobilhálózathoz hozzáférő aktivisták szivárogtattak ki.

Bonanza Media

A Bonanza Media saját magát úgy jellemzi, hogy „egy platform független újságírók számára”. Az oldal 2019 végén kezdett el cikkeket, videókat feltölteni, amelyekben azt próbálják meg bebizonyítani, hogy a holland vezetésű nemzetközi nyomozás hibás következtetésre jutott az MH-17 lelövésével kapcsolatban. Állításuk szerint a gépet nem egy orosz légvédelmi fegyver, hanem egy ukrán vadászgép lőtte le.

De az oldalon fut egy „Covid-19 Reality Check” sorozat is, ahol azt ígérik, hogy „valós képet mutatnak” a koronavírus járványról. A videók a propagandaanyagok számos jelét magukon viselik, kontextust nélkül tálalnak információkat. Az egyik videóban például szomorú zenével a háttérben mesélnek arról emberek, mennyire megviselik őket a lezárások, majd egy orvos beszél arról, hogy az ő kórházukban csak három eset van. Ezután vágóképek következnek a németországi „Querdenker” (kb.: másként gondolkozók) mozgalom tüntetéseiről, akik a járványt hazugságnak tartják, és különféle összeesküvéseket terjesztenek. „Az emberek féltik az alkotmányos jogaikat” – kommentálja a képeket a Bonanza.

A Bellingcat szerint a Bonanza Mediat 2019-ben alapította az orosz RT tévécsatorna egy volt újságírója, Jana Jerlasova és egy Max van der Werff nevű holland blogger. Az RT mögött az orosz állam áll, és független újságírói körökben jellemzően megbízhatatlan hírforrásnak tartják, az Egyesült Államok pedig 2018-ban külföldi propagandaszervezetnek nyilvánította azt. A magyar közmédia egyébként előszeretettel veszi át az RT anyagait, ahogyan azt az Átlátszó is bizonyította.

Ehhez kapcsolódóan: Elnyomó hatalmak árnyéka vetül az EU-ra

A rejtélyes dokumentumok

A Bonanza közösségi gyűjtésbe kezdett, hogy dokumentumfilmet készítsenek a „valóságról” az MH-17 ügyében. A filmet 67 névtelen adakozó támogatta összesen 23 ezer dollárral, amit a páros szerint „kiegészítettek személyes felajánlásokkal is”, azt viszont következetesen tagadták, hogy Oroszországból kaptak volna pénzt.

A pénzből Van der Werff és Jeraslova beutazták Malajziát, interjút készítettek a maláj miniszterelnökkel, de Oroszországban és a szeparatisták által megszállt ukrán területeken is forgattak. A filmekben főleg állítólagos tanúkkal próbálták meg bebizonyítani, hogy a maláj gépet egy ukrán vadászgép lőtte le.

Az oldal kezdetben nem generált túl nagy érdeklődést, főleg azok hivatkoztak rá, akik amúgy is fogékonyan voltak az üzenetére, az orosz kormánybarát oldalak és az összeesküvéselmélet-hívők. 2020. januárjában mégis a reflektorfénybe kerültek, amikor bejelentették, titkos információik vannak az MH-17-nyomozásról. A publikált dokumentumok valóban az MH-17 tragédiáját kivizsgáló nemzetközi csapattól származtak, de semmi olyan nem volt bennük, ami ellent mondott volna a nyilvános információknak.

Az orosz állami mégis lecsapott a „kiszivárogtatott” anyagra, és kontextusából kiragadva megpróbálták úgy beállítani a nyomozást, hogy az hemzseg a hibáktól. Amikor arról kérdezték Max van der Werffet, hogy honnan szerezte a dokumentumokat, azt mondta, hogy nem fedheti fel a forrásait.

A GRU-s kapcsolat

A holland férfi egyébként már korábban is megpróbálta felvenni a kapcsolatot a szeparatistákkal, hogy segítsen nekik a lelőtt gép ügyében, de nem tudni, hogy mennyire vették komolyan az oroszbarát bloggert. De miután elkezdtek együtt dolgozni Jana Jeraslovával, már jóval több figyelmet kapott a projektjük az orosz államtól. A Bellingcat birtokába került levélváltások szerint 2019. augusztusában Jeraslova elkezdte rendszeresen tájékoztatni Szergej Csebanovot, a GRU magas rangú tisztjét arról, hogy milyen terveik vannak a Bonanzánál.

A cellainformációk szerint Jeraslovát a GRU moszkvai főparancsokságáról hívta a férfi, egy grúz nő nevére bejegyzett feltöltőkártyás telefonról. Meglepő módon Csebanov a saját telefonját is használta, néha pár perc eltéréssel ugyanonnan hívta Jeraslováékat. 2019. szeptembere és 2020 közepe között Csebanov ezredes és Jeraslova átlagosan naponta kétszer beszéltek vagy üzentek egymásnak. A híváslistákból nem derül ki, hogy miről volt szó, viszont a levelezésük arra utal, hogy a GRU aktívan koordinálta a Bonanza működését.

2020. februárjában például Jeraslova átküldte a londoni premier előtt az egyik MH-17-ről szóló filmjük előzetesét jóváhagyatásra a GRU-tisztnek. Máskor egy cikk vázlat küldte át a titkosszolgálatnak Jeraslova, amely másnap megjelent az oldalon. A jelek szerint azt is a GRU szervezte meg, hogy a Bonanza csapata a szeparatista területeken dolgozhasson.

A donyecki kiruccanás

A Belllingcat szerint külön érdekes, hogy ezt a másik nagy, rivális orosz titkosszolgálat, a főleg belföldi ügyekért felelős FSZB megkerülésével próbálták elérni. Annak, hogy a GRU „önszorgalomból” is dolgozott az MH-17 lelövése körüli ügyön, az is lehet a magyarázata, hogy a fedett orosz katonai akciókat gyakran a GRU felügyeli, tehát ha tényleg egy orosz légvédelmi brigád lőtte le a maláj gépet, akkor az ő érdekük is lehetett az ügy eltussolása.

A Bonanza Média 2020. január 12-én bejelentette, hogy a megszállt Kelet-Ukrajnába kell utazniuk utazzanak, mivel „fontos új bizonyítékok” kerültek a birtokukba, amit „meg kell erősíteniük”. A bejelentéshez egy támogatói kampányt is indítottak. Azt nem tudni mennyi pénz gyűlt össze, de a GRU egy másik ügynöke, Andrek Ilcsenkó, aki szintén kapcsolatban állt Jeraslovával és Van der Werff-fel, másnap többször is kereste a párost telefonon.

A hívás metaadataiból azt lehet kiolvasni, hogy a Bonanza-duó ekkor már úton volt Ukrajna felé. Eközben a cellainformációk szerint Ilcsenkó a repülőtérre vezető úton vásárolt egy feltöltőkártyás telefont egy idős örmény nő nevére, majd repülővel az ukrán határhoz utazott. A következő három napot a Bonanza Media Donyeckben töltötte, eközben Jeraslova és a GRU-s Ilcsenkó volt, hogy közel 100 hívást intéztek egy nap alatt. A szeparatista területen a cellaadatok nem teszik lehetővé, hogy be lehessen azonosítani az érintettek mozgását, de érdekes, hogy január 18-án egy teljes napos rádiócsend következett, ami arra utalhat, hogy a páros személyesen is találkozott a GRU-s kapcsolatukkal.

Az ezt követő 10 napban is folyamatos volt a kapcsolat Jeraslova és Ilcsenkó között, január 31-én 29 alkalommal beszéltek. Végül február 1-én publikálta a Bonanza Media az MH-17 nyomozás belső adatait. Az adatokat egyébként gyaníthatóan a nyomozócsapat egyik maláj tagjától szerezte valaki meg illegális úton.

Cikkünk a Bellingcat tényfeltáró anyagán alapszik.

Érdekesnek találta cikkünket? Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!