Több oroszországi tanár ellen is eljárás indult háborúellenes megjegyzései miatt. Egyes esetekben saját diákjaik jelentették fel őket, miután felvették a velük folytatott beszélgetéseket. Így járt a 25 éves Olga Lizunkova is, aki angol nyelvet tanított.
Az egyik óra után egy diák feljelentette Lizunkovát, akit azonnal felfüggesztettek, másnap pedig ő maga is megírta a felmondólevelét. A tanárnő a Szabad Európának adott interjúban beszélt a feljelentés gyakorlatáról, a propagandáról és arról, hogy a mai valóságban miről érdemes beszélgetni a diákokkal és az iskolásokkal.
Az angolórán az ukrajnai helyzetről beszélgetett a diákokkal. Miért tértek rá erre a témára?
A szeptember 22-i órán éppen a világ jelenlegi helyzetéről beszélgettünk. Annyira forrt az agyam tőle, hogy nem tudtam megállni, és elmondtam a magamét. Azt mondtam, hogy sokféleképpen lehet nem menni a frontra – attól kezdve, hogy nem kapnak behívót egészen a börtönig, ami mindenképpen jobb, mint meghalni. Vagyis nem arra szólítottam fel senkit, hogy menjen börtönbe, csak a mozgósítás elkerülésének módjait soroltam fel. Vártam, hogy valaki jelentse, mert előbb-utóbb úgyis megtörtént volna.
Tudja, hogy melyik diákja jelentette fel? Mit mondana neki most?
Ha tudnám, hogy ki volt az, csak annyit kérdeznék, hogy miért. Megkérdezném: „Miért jelentettél fel?”
Mit szólt hozzá a többi diák?
Az egyik csoport aláírásokat akart gyűjteni, hogy visszavegyenek, de azt mondták nekik, hogy maradjanak ki ebből. Néhányukkal még mindig tartjuk a kapcsolatot. Azt mondják, kár, hogy abbahagytam.
Ön angolra tanít diákokat. Érdemes mesélni a diákoknak és a hallgatóknak azokról az időkről, amikor elnyomták az embereket, és feljelentések voltak?
Emlékszem, hogy az iskolában meséltek nekünk a Sztálin alatti tömeges elnyomásról. De ez már nagyon régen volt. Most már nem tudhatom biztosan, hogy mesélnek-e erről a gyerekeknek. Én magam úgy gondolom, hogy beszélni kell az elnyomásról, de nem azért, hogy megfélemlítsük az iskolásokat.
Akkor miért?
Azt hiszem, az embereknek – nemcsak a diákoknak – meg kellene érteniük, hogy a száműzetésben, az elnyomásban és a feljelentésben nincs semmi jó. A Szovjetunióban tudósokat, értelmiségieket tartóztattak le. Például Szaharovot, Kapicát, Tyihvinszkijt és másokat, és ez nem vezetett semmi jóra. A hidrogénbomba megalkotását nem tartom szupersikernek – mert ez mégiscsak fegyver. Mennyi mindent tudtak volna ezek az emberek elérni, ha nem lett volna elnyomás? A politikai elnyomás hülyeség, mindenkinek joga kell hogy legyen a saját véleményéhez, még akkor is, ha az eltér a pártirányvonaltól.
Ön szerint el lehet távolítani az elnyomás témáját a történelemtantervből?
A mi világunkban semmi sem lehetetlen; a történelemtankönyveket éppen most szerkesztik. Miért ne távolíthatnánk el minden kényelmetlen dolgot egyúttal?
A Nyizsnyij Novgorod-i Mérnöki-Közgazdasági Egyetemen is feljelentettek egy tanárt „a hadsereg diszkreditálása” miatt
Kényelmes egy tanárnak véleményt nyilvánítani a mai valóságban? A pedagógusokat nagymértékben befolyásolja a felsőoktatási intézmény vagy iskola igazgatója vagy igazgatónője, aki – a maga részéről – a közigazgatástól függ.
Ez valószínűleg az ország egészére igaz. De a mi egyetemünkön az igazgató és a tanszékvezető, ahol dolgoztam, csodálatos emberek, akik azt mondták, hogy mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Nem kényszerítettek ránk propagandát. Minden akkor történt, amikor az igazgató szabadságon volt.
Mi a véleménye az oktatási rendszeren belül folytatott propagandáról? Vannak példái személyes tapasztalatokból?
Véleményem szerint elfogadhatatlan a propaganda az oktatási intézményekben. A hallban a háború elején bemutatókat vetítettek a „hamisítványokról”, amelyek egy pillanat alatt bejárták az egész internetet. Aztán bevezették a Beszélgetés a fontos dolgokról nevű órát, a zászlófelvonást és így tovább. A mi egyetemünkön nem vezették be azonnal ezeket az órákat. Ha nem tévedek, az iskolák egy egész órát szánnak arra, hogy beszélgessünk „a fontos dolgokról”. A mi egyetemünkön ez hétfőnként az első óra elején tizenöt perc. De szerintem ez nem helyes. (Az orosz iskolák új „tantárgya”, amelyben az ukrajnai háborúról szóló Kreml-narratíva volt a téma. Október 5-én törölték Ukrajnát a „beszélgetésekhez” mellékelt segédanyagból. A hazafias nevelést ezután a „hazafias érzelmű” orosz írók műveinek segítségével folytatják.)
Amikor iskolába járt, volt propaganda?
Amikor iskolába jártam, nem emlékszem, hogy lett volna propaganda. A közgazdásztanárunk még 2014-ben is nagyon objektíven próbálta elmondani nekünk, hogy mi történik a világban. Elmagyarázták nekünk az Ukrajna uniós csatlakozása mellett és ellen szóló érveket, hogy mindenki kialakíthassa a saját véleményét.
Irina Gen penzai angoltanárnő ellen „az orosz fegyveres erőkről szóló hamis információk terjesztése” miatt emeltek vádat annak nyomán, hogy egy nyolcadikos diáklánnyal folytatott beszélgetésben elítélte az ukrajnai agressziót. A beszélgetést rögzítették és átadták a hatóságoknak
Miért döntött úgy, hogy a feljelentés után megírja a lemondását?
Először is a jelenlegi helyzet miatt. Másodszor: szükségem volt egy lökésre, hogy szabadúszóvá váljak, amit már régóta szerettem volna. A feljelentés után azonnal felfüggesztettek a tanításból. A kollégákkal nem sokat kommunikáltunk, de van két barátom, aki ott dolgozik, és még mindig jó kapcsolatban vagyok velük.
Elbocsátották volna, ha nem írt volna felmondólevelet?
Nem volt időm beszélni az egyetem felsővezetésével, mert felmondtam. Nem hiszem, hogy nagyon ki akartak volna rúgni, mert nagy a munkaterhelés, és csak két angoltanár van. Most a diákoknak, akiket tanítottam, nincs angolórájuk.
Az elbocsátása után milyen hamar keresték meg a rendőrök? Nyizsnyij Novgorodban vagy Csuvasföldön volt?
A Csuvas Pedagógiai Intézetben szereztem a pedagógiai képzésemet, és Vorotinyecben, az egyik Nyizsnyij Novgorod-i egyetem kihelyezett intézményében dolgoztam. A rendőrség a felmondásom utáni napon – szeptember 30-án – jelent meg az egyetemen. Felírták a telefonszámomat. Aznap nem értek el, mivel nem tudtam, hogy ki hív, és nem vettem fel. Október 3-án értek el végül telefonon.
Mi történt, amikor megjelentek a rendőrök?
A rendőrség nagyon udvariasan bánt velem, elmagyarázták a jogaimat, és felajánlották, hogy éljek az Alkotmány 51. cikkével, és ne valljak magam ellen. Nem mondhatok semmi rosszat a rendfenntartókról – jól végezték a munkájukat. Kétszer is beidéztek a rendőrségre. Másodszor is aláírtam a jegyzőkönyvet. Ez október 5-én történt. Vicces helyzet: megegyeztünk a tiszttel, hogy mikor kell bemennem, de elaludtam, és nem tudtak elérni. A rendőrség eljött a házamhoz, és felébresztettek, ahogy bekopogtak. Ismét nagyon udvariasan beszéltek. Mindent elmagyaráztak, elmondták, hogy mik lesznek a következő lépések. Még nem volt tárgyalás, még időpontot sem tűztek ki.
Talált már új munkát?
Most szabadúszóként korrepetálok. Természetesen úgy gondolom, hogy a helyzetem és a tegnapi felhajtás negatív hatással lehet az álláskeresésemre, de eddig nem volt. Tegnap egy másik diák is beiratkozott hozzám.
Vannak tervei a jövőre?
Őszintén szólva még belegondolni is ijesztő. A jelenlegi helyzetben egy napnál tovább tervezni ostobaság. Most mindennap történik valami, ami tönkreteheti mindazt, amit elterveztél.
Tervezi-e, hogy továbbra is felszólal a háború ellen?
Igen.
Fél?
Nem mondanám, hogy félek, de van bennem feszültség. Végül is egy kis faluban élek, ahol mindenki ismeri egymást – és itt nem mindenki osztja a háború elleni álláspontomat.
Mit gondolt a háború kezdetén?
A Telegram-csatornákról értesültem a háború kitöréséről. Olyan rossz érzés volt, mintha a világ összeomlott volna. Vártunk, és azt gondoltuk, hogy a háború talán velünk is megtörténik. Mélyen legbelül még mindig hiszel, reméled, hogy minden rendben lesz. Úgy vélem, hogy minden adekvát módon gondolkodó ember negatívan viszonyul minden háborúhoz.
Rusztam Minnihanov tatárföldi elnök kitüntetéseket adott át a pedagógusnap előestéjén, és felidézte a „történelmi eseményeket” (a négy ukrajnai körzet elcsatolását), amelyeket „az erős Oroszországgal közös jövő melletti választásnak” nevezett
Gondolt már arra, hogy elhagyja Oroszországot?
Igen, nagyon szeretnék elmenni. De van két körülmény – két kedves kutya –, akikkel rendkívül nehéz lenne szállást találni.
Hogy változtatta meg az életét a háború? Érintették önt a szankciók?
Persze. De nem hiszem, hogy szükséges erről beszélni. Egy olyan időszakban, amikor egy szomszédos szuverén állam városait bombázzák, nyafogni, hogy bezárt az IKEA, hogy nem lehet többé pezsgőspoharat vásárolni vagy a kedvenc Mekimben enni, szerintem valahogy nem helyes.
Mit gondolnak a szerettei a helyzetéről?
A szüleim hevesen ellenzik a háborúellenességemet. Már nem is beszélünk. Sok barátom osztja az álláspontomat. Sajnos a környezetemben sokan támogatják az ukrajnai eseményeket. Szeretném hinni, hogy sokakat meg lehet győzni. A gyakorlatban azonban ez ritkán fordul elő. Oroszországban túl jól működik a propaganda.
Oroszország, Moszkva, 2022. szeptember 1. A tanulók felvonják az orosz zászlót az új tanév kezdetét jelző tudás napja ünnepségen az Alekszander Gribojedov 1529. számú középiskolában
Mint a Szabad Európa orosz szolgálata megjegyezte, nem ez az első eset, hogy a diákok feljelentik a tanárukat a Volga régióban. Egy penzai bíróság öt év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt egy angoltanárnőt, Irina Gent „az orosz fegyveres erők elleni politikai gyűlölet keltésére alkalmas, tudatosan hamis információk nyilvános terjesztéséért” (a büntető törvénykönyv 207. cikk (3) bekezdésének d) pontja). Három évre eltiltották a tanítástól. Irina Gen elítélte az ukrajnai orosz agressziót a diákjaival folytatott beszélgetésben. Az egyik diák hangfelvételen rögzítette a beszélgetést, amelyet később átadtak a bűnüldöző szerveknek.