Idén nyáron két intézkedés borzolta a leginkább a fővárosi autósok kedélyeit: a nagykörúti biciklisávok kialakítása és a belső kerületek forgalomcsillapítása, azaz utcák egyirányúsítása, lezárása. A tapasztalatok összefoglalására kértünk két, munkája miatt a budapesti utak, utcák és terek mindennapos használóját. A kerékpáros-autós örök ellentétet most sem sikerült elsimítani, de mint kiderült, vannak közös pontok a kétkerekű és négykerekű véleményekben.
„Mindenki siet” – foglalta össze a Szabad Európa podcastjában Birtalan Gergő, a Gólya Futárszolgálat biciklis futára két szóban, miért nő a feszültség a közlekedésben. Úgy tapasztalja, a külvárosban türelmesebbek és előzékenyebbek az autósok, ott is elsőbbséget adnak a kerékpárosnak, ahol egyébként nem illetné meg. A belvárosban azonban „dzsungelharc van”. Úgy látja, a felfestett kerékpárút is több a semminél, de igazi védelmet csak az adna a bringásoknak, ha ezeket az utak fizikailag is védve lennének, azaz korlát, bójasor vagy szintkülönbség választaná el az autók által használt területről. Bár a nagykörúti biciklisáv elég széles, és ezért akár biztonságban is érezheti magát a kerékpározó, de ez a biztonság csak addig tart, ameddig egy siető autósnak eszébe nem jut jobbról előzni. Megemlíti, hogy a 90 centi széles teherkerékpárral közlekedőknek azonban a legtöbb bicikliút is keskeny, ők csaknem mindenhol az úttestre kényszerülnek.
Nem előny a helyismeret
„A turistákban jobban lehet bízni” – ezt már Bősz Péter, a City Taxi kereskedelmi és marketing vezetője mondta, amikor arról kérdeztük, ki tartja be jobban a szabályokat. A külföldiek a bérbicikliken lassan és óvatosan közlekednek az idegen városban. Aki azonban itt él, annak „...életstílusa, hogy ...szabályokat szegjen.”
A forgalmi változásokhoz gyorsan alkalmazkodnak a budapesti autósok, egy hétig tartanak a nagy dugók, aztán mindenki talál kerülőutat. Igaz, hogy ezek a kerülőutak lesznek aztán túlzsúfoltak, ezért tűnik állandónak az araszolás. A parkolási lehetőségek csökkentése nem befolyásolja jelentősen a forgalmat, ebben egyetértett a biciklis és az autós is, a belvárosi parkolóházak megnyitása lenullázza a törekvéseket, hogy minél kevesebben hajtsanak be a belső kerületekbe.
Mi fájt a legjobban?
Az utóbbi évek legértelmetlenebb változtatásának mégsem a körúti vagy belvárosi intézkedéseket tartják az autósok, hanem egyes egyirányú utcák megnyitását a kerékpáros szembeforgalom előtt. „Ezeken a helyszíneken kódolva van a baleset” – mondja a taxis, aki szerint egy bekanyarodó autós sincs mindig felkészülve, hogy másik irányból is jöhet egy biciklis, és a kerékpáros sincs tisztában azzal, hogy esetleg a jobbkézszabály rá is vonatkozik.
Amikor azt kérdeztük, hogy milyen egymondatos tanácsot adnának egymásnak, a kerékpáros külterületen másfél, belterületen egyméteres távolságtartást kért a biciklist kerülő autósoktól. A taxis vendégünk pedig csak annyit javasolt a bringásoknak, hogy tartsák be a közlekedési szabályokat.
„Mindenki siet” – foglalta össze a Szabad Európa podcastjában Birtalan Gergő, a Gólya Futárszolgálat biciklis futára két szóban, miért nő a feszültség a közlekedésben. Úgy tapasztalja, a külvárosban türelmesebbek és előzékenyebbek az autósok, ott is elsőbbséget adnak a kerékpárosnak, ahol egyébként nem illetné meg. A belvárosban azonban „dzsungelharc van”. Úgy látja, a felfestett kerékpárút is több a semminél, de igazi védelmet csak az adna a bringásoknak, ha ezeket az utak fizikailag is védve lennének, azaz korlát, bójasor vagy szintkülönbség választaná el az autók által használt területről. Bár a nagykörúti biciklisáv elég széles, és ezért akár biztonságban is érezheti magát a kerékpározó, de ez a biztonság csak addig tart, ameddig egy siető autósnak eszébe nem jut jobbról előzni. Megemlíti, hogy a 90 centi széles teherkerékpárral közlekedőknek azonban a legtöbb bicikliút is keskeny, ők csaknem mindenhol az úttestre kényszerülnek.
Nem előny a helyismeret
„A turistákban jobban lehet bízni” – ezt már Bősz Péter, a City Taxi kereskedelmi és marketing vezetője mondta, amikor arról kérdeztük, ki tartja be jobban a szabályokat. A külföldiek a bérbicikliken lassan és óvatosan közlekednek az idegen városban. Aki azonban itt él, annak „...életstílusa, hogy ...szabályokat szegjen.”
A forgalmi változásokhoz gyorsan alkalmazkodnak a budapesti autósok, egy hétig tartanak a nagy dugók, aztán mindenki talál kerülőutat. Igaz, hogy ezek a kerülőutak lesznek aztán túlzsúfoltak, ezért tűnik állandónak az araszolás. A parkolási lehetőségek csökkentése nem befolyásolja jelentősen a forgalmat, ebben egyetértett a biciklis és az autós is, a belvárosi parkolóházak megnyitása lenullázza a törekvéseket, hogy minél kevesebben hajtsanak be a belső kerületekbe.
Mi fájt a legjobban?
Az utóbbi évek legértelmetlenebb változtatásának mégsem a körúti vagy belvárosi intézkedéseket tartják az autósok, hanem egyes egyirányú utcák megnyitását a kerékpáros szembeforgalom előtt. „Ezeken a helyszíneken kódolva van a baleset” – mondja a taxis, aki szerint egy bekanyarodó autós sincs mindig felkészülve, hogy másik irányból is jöhet egy biciklis, és a kerékpáros sincs tisztában azzal, hogy esetleg a jobbkézszabály rá is vonatkozik.
Amikor azt kérdeztük, hogy milyen egymondatos tanácsot adnának egymásnak, a kerékpáros külterületen másfél, belterületen egyméteres távolságtartást kért a biciklist kerülő autósoktól. A taxis vendégünk pedig csak annyit javasolt a bringásoknak, hogy tartsák be a közlekedési szabályokat.