Vissza kell szabályozni Finnországban az Olkiluoto–3 reaktor hálózatra adható teljesítményét, mert az erőmű úgy, ahogy eredetileg megtervezték, már nem illeszthető az észak-európai ország villamosenergia-rendszerébe. A szél fúj, a piac diktál, és ez intő jel minden, atomerőmű-építéssel kacérkodó ország számára.
Aznap, április 15-én, amikor Németország leválasztotta hálózatáról az utolsó három nukleáris termelőreaktorát, így a maga részéről befejezte atomerőmű-korszakát, Finnországban végre termelésbe állhatott az Olkiluoto–3 (OLK–3) erőmű. Egy nappal a francia építők utolsó céldátuma előtt, de több mint 14 évvel az elsőként megadott dátum után mégsem bontottak pezsgőt szerte Finnországban. A nagyobb energiafüggetlenséget ígérő, 1600 MW csúcsteljesítményre képes reaktort nemcsak azért ünnepelték visszafogottan, mert a finnek figyelme az ország NATO-csatlakozása körüli fejleményekre összpontosult, hanem mert nem igazán volt minek örülni.
Így is népszerű lett a közszolgálati csatornán (Yle) két, részben az atomerőműhöz kapcsolódó cikk ezekben a napokban. Az egyik egy francia nukleáris mérnök története, aki 2005-ben véletlenül kötött ki Kína helyett az észak-európai óriásberuházás helyszínén, majd maradt is, családot alapított és letelepedett. A másik pedig az erőműközeli kisvárosból, Eurajokiból közölt riportot: két, szinte már nagykorú lány eddigi életének állomásait állította párhuzamba az OLK–3 építési fázisaival annak apropóján, hogy az atomerőmű-beruházás megkezdésekor születtek. „Ez egy szórakoztató tény” – mondta egyikük, de az építkezés kezdő- és végpontja között eltelt idő sokakat elgondolkodtatott.
Finnország ötödik, üzembe állított nukleáris reaktora az iparág ígérete szerint évente 13 TWh áramot is termelhet az ország villamosenergia-igényének kielégítésére. Ezzel elméletben a jelenlegi finn áramtermelési potenciál 14 százaléka – az OLK a két régebbi reaktorral együtt így harminc százalékot fed le. Ám most, két hónappal az új blokk termelésbe állása után az a valószínűbb, hogy erre nincs szükség, mert az utóbbi években túl sok minden változott.
MW/MWh: Megawatt/megawattóra – Ha egy szélerőmű 6 MW-os, az azt jelenti, hogy ez a maximális termelési értéke, 0 és 6 MW között képes áramot termelni attól függően, mennyire fúj a szél. Ha viszont az állítás az, hogy egy szélerőmű 6 MWh áramot adott a hálózatra, az azt jelenti, hogy ennyi áram megtermelésére volt képes a szélturbina a 0–6 MW között skálázható teljesítményszintjén az adott időszakra. Amennyiben ezt egy óra alatt termelte meg, akkor végig a maximumon termelt, de ha például hat óra alatt volt képes a 6 MWh árammennyiség megtermelésére, az óránkénti átlagban csupán 1 MW termelőkapacitás igénybevételét mutatja.
TWh: Terawattóra – Egy átlagos magyar család havonta 1250–2000 kWh áramot fogyaszt. Egy TWh egymilliárd kWh. Magyarország éves áramfogyasztása jelenleg 47 TWh.
Zsinórtermelés: Tipikusan az atomerőművekre használt kifejezés. Arra utal, hogy amikor bekapcsolják az erőművet, folyamatosan a maximumon teljesítve termel a hálózatra, így az atomerőmű áramtermelési görbéje egyenes lesz – vagyis olyan, mintha zsinóron húznák. A paksi atomerőmű négy blokkja négyszer 500 MW teljesítményre képes. Ha mindegyik egység működik, Paks folyamatosan (zsinórban) 2000 MW-ot tud adni a magyar hálózatra.
Állatorvosi ló
Hasonlóan az ugyancsak franciák által épített, ám még mindig nem befejezett franciaországi Flamanville–3-beruházáshoz, az OLK–3 is rengeteg problémával, határidő- és költségtúllépéssel szembesült. Eredetileg 2009 májusában akarták bekapcsolni az ötödik finn atomerőművi egységet, ám a kezdetben 3,2 milliárd euróra kalkulált költségigény végül meghaladta a 11 milliárd eurót, mert az OLK–3-ból az európai atomerőmű-építés állatorvosi lova lett.
Az egykor az új generációs európai nukleáris erőmű (EPR) mintaprojektjeként indított építkezésen gyakorlatilag minden félrement. Az évek során a beruházók, építők és beszállítók műszaki, technológiai és szervezési hibák sorát követték el, aminek rendre csúszás és költségnövekedés lett a következménye. A finn Sugár- és Nukleáris Biztonsági Hatóság (STUK) olyan hiányosságokat, minőségi problémákat és eltéréseket talált a tervektől, hogy kijavításuk akár éveket is igénybe vehet.
A projekt hibaszériája akkor sem ért véget, amikor 2021 decemberében a STUK végül kiadta a reaktor indítási engedélyét: a néhány hónaposra tervezett tesztüzem majdnem másfél évig tartott, többször le kellett állítani a már feltöltött, üzemindítás előtt álló rendszert . Az elvileg kész nukleáris erőműben meghibásodott a hűtőrendszer és a központi szerepet ellátó szivattyú, továbbá kiderült a turbinával kapcsolatban egy súlyos, a javítást tekintve időzabáló probléma, hogy még az utolsó pillanatban is elrendeljenek egy halasztást, mert egy biztonságiszelep-hiba javítását követően maguk az építők látták jobbnak, ha minden hasonló alkatrészt kicserélnek.
Az OLK–3 atomerőmű feladata, hogy jelentős mértékben képes legyen kiváltani a zömmel Svédországból, de az ukrán háborúig Oroszországból is érkező energiaimportot (főként áramot, de áttételesen földgázt és olajat is). Ha a reaktor a korábbi ígéreteknek megfelelően már tavaly télen üzembe áll, erősíthette volna a finn energiafüggetlenségi törekvéseket, ám a Finn Statisztikai Hivatal május elején közölt adatai azt mutatják, hogy az OLK–3 lekéste a haza megmentője szerepet. Bárt a statisztika szerint Finnország 86 százalékkal többet fizetett az importenergiáért, mint egy évvel korábban, ezt nem a mennyiségi növekmény, hanem az energiaárak változása (nagyrészt az olajé és földgázé) idézte elő. A takarékossági intézkedések és az energiamix átalakítása azonban azzal a következménnyel is járt, hogy Finnország szinte észrevétlenül áthidalta a 2021-ben még 52 százalékos oroszenergiaimport-arány zuhanását 18 százalékra, és már jóval az olkiluotói blokk termelésbe állása előtt drasztikus áresésre késztette az árampiacot.
Beárazza a piac
Az OLK–3 üzembe állítása előtt piaci elemzők azt bizonygatták, hogy az új atomerőmű érkezése az ellátásbiztonság növelésén túl kilowattóránként öt–nyolc eurócentes árcsökkentő hatást vált majd ki a piacon. A reaktorstart után egy hónappal azonban már azt jelentette be az erőművet működtető TVO, hogy jelentős mértékben visszafogják az új blokk teljesítményét a túl olcsó áram miatt. „Az áramtermelésnek az atomerőművek számára is jövedelmezőnek kell lennie” – nyilatkozta ekkor Johanna Aho, a vállalat kommunikációs vezetője. Hozzátette, hogy „amikor különösen alacsony az ár, előfordulhat, hogy érdemesebb korlátozni a termelést”. Szerinte ez nagyon ritka, de nem ismeretlen.
Néhány nappal később, amikor kiderült, hogy a helyzet napok óta változatlan, és az OLK–3 az 1600 MW-os zsinórtermelés helyett továbbra is csupán 1000 MW körüli szinten termel hálózatra, más magyarázat született: az, hogy a probléma gyökere maga az atomerőmű, mert valójában nem fér el a finn árampiacon. A napsütéses időszakban alacsonyabb fogyasztási szint mellett a szeles időjárás a szélerőműveket, a folyók tavaszi vízbősége pedig a vízerőműveket hajtotta csúcstermelés közelébe, és azért kellett csak egyharmadával korlátozni az OLK–3 termelését, mert az OLK–2 (890 MW) éves karbantartása és sikertelen visszaindítása után tovább maradt termelésen kívül, mint eredetileg tervezték.
A Finnish Energy egyik tanácsadója egy negatív árat is hozó áramtőzsdei napot követően levezette, mi történik ilyenkor termelői oldalon: amikor az árampiacon átesnek az árak a negatív tartományba, minden termelő érdekeltté válik abban, hogy ne kelljen fizetnie azért, mert áramot termel. Az atomerőműveket könnyebb lekapcsolni a hálózatról, mert termelésük rugalmatlan, nagy, monolit termelőegységek. Vagyis ha nem kerülik el messzire a túlkínálati piaci helyzeteket, gyorsan tetemes veszteséget produkálnak.
Könnyű aktuális példákkal szemléltetni, milyen nehézségei vannak a reagálásnak a piaci árakra, mivel az árampiaci ármozgás gyors és jelentős mértékűvé tud válni. Az észak-európai áramtőzsde, a Nord Pool adatai szerint a finn áram májusi átlagára 26,6 euró volt egységenként (MWh). Ezt az utóbbi öt hétből négyben jóval alacsonyabb árszinten, az elmúlt héten viszont ötven eurót megközelítő áron tudta teljesíteni. Az aktuális piaci mozgások bonyolultságát jelzi, hogy június 15. és 22. között az ár alig 22 euró és több mint 128 euró között ingadozott, de úgy, hogy a napi átlagárak jellemzően a 45–60 eurós sávban tudtak maradni. Május óta a finn piac a negatív árral is szembesül (például június 11-én két eurócent alá esett megawattóránként), ezért érthető, mi a gond az új atomerőművel.
Az áramtermelő mixben létrehozott atomerőművi túlsúly és a fosszilis energiaforrások kiváltására telepített, egyre jelentősebb méretű zölderőművek együttműködése nem csak Finnországban okoz problémát. Ilyesmi Magyarországon is rendre előfordul; legutóbb június 18-án alakult ki hasonló helyzet. Hiába termelt csupán három blokkal, 1500 MW alatti teljesítményen a paksi atomerőmű, mert a rendszerben napi átlagban ennél is több importáram mellett a napelemek a 2500 MW-ot meghaladó, aktuális termelési csúcs közelébe kerültek, így a 10 és 15 óra közötti időszakban a 1000 MW-nál magasabb teljesítményen jelentős árammennyiséget ki kellett szabályozni a hazai hálózatról. Azzal érte el a rendszerirányító a termelés és fogyasztás egyensúlyát, hogy a betáplálási oldalon keletkezett többlet exportra került.
Az export általában véve az árampiacon is jó, kivéve azt a kényszerhelyzetet, amikor egy, már túltermelési helyzetet kezelő piacon kell megoldani. Ilyenkor akár fizetni is kell azért, hogy valaki elvigye a fölösleget. Az európai uniós tagországok rendszerirányítói adatait használó Energy Charts információi alapján ez volt a helyzet a magyar rendszerben is az utóbbi időben június 3-án, 4-én és 11-én, amikor a déli idősávban órákon át negatív ár uralta a piacot, és zömmel Szerbia és Románia irányába távozott az országból a felesleg.
Fúj a szél, de a sügérek is fontosak
„Tavaly télen egyetlen dologról beszélhettünk: honnan szerezzünk több áramot. Most a másik végletbe estünk, és erősen gondolkodunk azon, hogyan korlátozzuk a termelést” – magyarázta az Ylének Jukka Ruusunen, a Fingrid hálózatüzemeltető vezérigazgatója. A változást azonban nem önmagában az OLK–3 áprilisi árampiaci megjelenése okozta, sokkal inkább a szélé.
A finn szélenergia-ipari szövetség adatai szerint tavaly 75 százalékkal nőtt az egy év alatt telepített szárazföldi (onshore) szélerőművek mennyisége. Az újonnan telepített 437 széltermelő egység 2430 MW kapacitástöbbletet jelentett a finn áramhálózaton, ami az összes szélenergia-termelőkapacitás majdnem fele. A tervek szerint átlagosan még legalább évi 1000 MW kerül majd a hálózatra. Május végén egyetlen projekt bejelentésével ez utóbbi aktuálisan fel is borult: a dán CIP 2,3 milliárd euróból 1800 MW-nyi új szárazföldi szélerőművet fog megépíteni, a Finn Iparszövetség adatbankja szerint pedig több mint kétszáz projektnyi és 140 milliárd eurónyi zöldberuházási szándék megvalósítása indult el. Ezek között a szárazföldi szélerőművek építése és az energiaátviteli beruházásoké a meghatározó. 2025-re az ország éves áramszükségletének már 28 százalékát szélből fedezhetik.
Az atomerőmű teljesítménykorlátozási kényszeréről szóló hírek után is van még újabb csapás: június elején a finn közigazgatási bíróság elrendelte az OLK–3 lokális, tengeri élővilágra gyakorolt hatásának vizsgálatát, miután kiderült, hogy a 3. blokkal az egész skandináv régió legnagyobb nukleáris erőművévé váló OLK az áramtermeléséhez hűtésként felhasznált tengervízzel veszélyes mértékben melegítheti a tengert és károsíthatja az élővilágot. A hűtéshez másodpercenként elfogyasztott 120-130 köbméternyi tengervíz majdnem a duplája a korábbi szükségletnek, ám ennél is komolyabb probléma, hogy a vételezéskor mértnél 10 Celsius-fokkal melegebben visszakerülő tengervíz biológiai hatásait a kibocsátási helytől akár három-öt kilométerre is kimutatják.
A bíróság döntése értelmében meg kell mérni azt is, hogy a hűtővíz-vételezés milyen és mennyi hal, illetve egyéb tengeri élőlény (és tápanyag) természetből történő kivonását eredményezi, különös tekintettel a sügérre, amely nemcsak a finnek egyik kedvenc eledele, de a változásokra is a legérzékenyebben reagál. A TVO egyelőre nem tart a vizsgálattól, a cég közölte, hogy ha kiderülne, hogy a megengedettnél jobban melegítik a tengert, egyszerűen visszafognák a termelést.
Your browser doesn’t support HTML5
„Hólyagos lett a bőrük, és hánytak” – Sugárfertőzést kaphattak a csernobili atomerőművet megszálló oroszok