Vlagyimir Putyin egy rövid időre gyengének és sérülékenynek tűnt, amikor tavaly Jevgenyij Prigozsin, a Wagner zsoldoshadsereg vezetője zendülést hirdetett és megindult a csapataival Moszkva felé.
Bár ez volt a legsúlyosabb kihívás az orosz elnök csaknem negyed évszázada tartó uralmával szemben, a Kreml ura mára, csupán egy évvel később erősebbnek tűnik, mint valaha.
Prigozsin két hónappal a kérészéletű, mindössze 24 óráig tartó lázadását követően életét vesztette egy repülőbalesetben.
Your browser doesn’t support HTML5
Tíz halott egy oroszországi repülőgép-szerencsétlenség után – Jevgenyij Prigozsin az utaslistán
Putyin pedig levonta a tanulságot, miszerint soha senki nem válhat ismét annyira autonóm szereplővé, mint egykori szövetségese.
„Prigozsin felemelkedéséig nem volt példa arra, hogy egy erős katonai egység parancsnokának anyagi, politikai és médiaerőforrásai is legyenek egyidejűleg” – mutatott rá Nikolaj Petrov, a brit király külügyi intézet munkatársa.
Az orosz elnök ezt lehetővé tette a Wagner-vezér számára, nem csupán közeli személyes kapcsolatukra tekintettel, hanem azért is, mert a meglehetősen döcögősen haladó ukrajnai háborúhoz nagy szüksége volt a katonai magánvállalatra.
A kutató szerint ez igen drága hibának bizonyult, amelynek nyomán Putyin azóta még inkább a hűséget és az irányíthatóságot tartja szem előtt a források elosztásánál, így mára a legfontosabb szereplők mind „közvetlen és állandó ellenőrzés” alatt állnak.
Ehhez kapcsolódóan: Oroszok, akik meghaltak, miután a Kreml ellenségei lettek
A Kreml az utóbbi időben komoly személycseréket rendelt el az orosz katonai vezetésen belül, ironikus, hogy ez volt Prigozsin egyik fő követelése, mielőtt megindult a zsoldosaival Moszkva felé. A legnagyobb különbség ugyanakkor, hogy most Putyin erről nem politikai nyomás hatására döntött, hanem pusztán szükségszerűségből.
„A tény, hogy képes ilyen intézkedéseket hozni, s szembemegy magas rangú katonai vezetők érdekeivel és megélhetésével, inkább az erejét jelzi, mint a gyengeségét” – közölte Nigel Gould-Davies, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) munkatársa.
Putyin a tavaszi elnökválasztáson elért 87 százalékos győzelmével is erőt mutatott, még annak ellenére is, hogy nem volt érdemi kihívója, ugyanis a történtek demonstrálták, hogy „bármit keresztül tud verni, amit akar, és a lakosság ezt kénytelen elfogadni” – tette hozzá a szakértő.
„Dominanciájának és hatalmának a kifejeződése, hogy ezt is megúszhatja” – hangsúlyozta, rámutatva, hogy az elnyomó intézkedésekkel és a példa statuálására szolgáló, kemény börtönbüntetésekkel mára az emberek túlnyomó többségét sikerült megfélemlítenie a hatalomnak.
Petrov pedig arra is kitért, hogy nemcsak azért volt szükség ekkora, szinte túlzott mértékű győzelemre a választáson, mert Putyin „annyi szavazatot akart begyűjteni, amennyit csak lehetséges”, hanem azért is, hogy demonstrálja: a népszerűsége sokkal magasabb, mint a háború előtt volt.