Harminc éve biztosítják uniós jogszabályok a szalamandrák védelmét, és elkészültek a tervek a következő évtizedre is. A faj jólétben tartása egyben garancia a fenntartható ökoszisztéma megőrzésére, amelyet az ember tevékenységének köszönhetően közvetlen veszély fenyeget, olyannyira, hogy – ennek is köszönhetően – becslések szerint naponta akár kétszáz faj is kihalhat világszerte.
A hétköznapi ember számára a szalamandra egy kicsi és magányos kétéltű, jelentéktelen, ámde tetszetős lény, gyakran fellelhető, amint párás környezetben végzi mindennapi teendőit.
A tudósok azonban tudományosan állnak a szalamandrákhoz, úgynevezett indikátorfajként tekintenek rájuk. Mivel nagyon érzékenyek a környezeti változásokra és a szennyezésre, védeni kell a szalamandrákat és élőhelyüket ahhoz, hogy a faj és ökoszisztémája fennmaradjon, azaz ha a szalamandra jól érzi magát egy környezetben, az az ökoszisztéma megfelelően működik, és ennek az állapotnak a fenntartásáról kell gondoskodni.
Hínárral vennék fel a versenyt a metánnal szemben
A szalamandra szerepe
A szalamandra például egyedülálló szerepet tölt be a talajminőség javításában, köszönhetően annak, hogy gerinctelen állatokkal táplálkozik, amelyek részt vesznek a szerves anyagok lebontásában.
Ezenkívül a szalamandra az éghajlatváltozás indikátorának is számít. Hidegvérű kétéltűként nem tudja szabályozni belső hőmérsékletét, és nedvesen kell tartania a bőrét. A globális felmelegedéssel összefüggő szárazabb időjárás lakhatatlanná teheti a szalamandrák élőhelyeit, ami populációjuk csökkenéséhez vezethet.
Ugyancsak fontos szerepet töltenek be a táplálékhálózatban. A növények, amelyek energiájukat a napból veszik, táplálékul szolgálnak a rovaroknak és a férgeknek, amelyek támogatják a szalamandrapopulációt, amely viszont a kígyók és a madarak tápláléka.
Az előbbiekből is jól látszik, hogy a vizes élőhelyeken, amelyek a szalamandra kedvencei közé tartoznak, minden mindennel összefügg, sok faj kapcsolódik össze annak érdekében, hogy az ökoszisztéma működjön. Ezeket az elemeket nem lehet kivenni, mert akkor az egész rendszer összeomlik.
Három évtizede védetten
Az uniós jog arra az elvre épül, hogy egy faj védelme ugyanolyan fontos, mint élőhelyének és annak az ökoszisztémának a védelme, amelynek része. Az EU 1979-ben fogadta el első fajvédelmi jogszabályát – a madárvédelmi irányelvet. Tizenhárom évvel később, az élőhelyvédelmi irányelv elfogadásával a célok jóval túlmutattak a vadon élő madárfajokon. Ekkortól kezdve élvez uniós védelmet a szalamandra is, több mint ezer állat- és növényfajjal, valamint kétszáz élőhelytípussal együtt. A szabályok azt is biztosítják, hogy a védelmi intézkedések elfogadásakor figyelembe vegyék a gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőket.
Az élőhelyvédelmi irányelv számos olyan szalamandra- és gőtefajt sorol fel, amelyek a Salamandridae családba tartoznak, és amelyeket különleges védelemre szorulóként ismertek el. Ezek közé tartozik a tarajosgőte, a Triturus cristatus, amelynek populációi az EU területének nagy részén elterjedtek Franciaországtól Lengyelországig és Finnországig. Magyarországon jól körülhatárolható az elterjedési körzete, az Északi-középhegységben (Börzsöny, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység, Cserhát), a Kőszegi- és a Soproni-hegységben, valamint az Őrségben fordul elő. Előfordulása a Pilis–Visegrádi-hegység területén valószínű, több nem dokumentált megfigyelésről is tudunk. Egyes helyeken, például Jósvafő környékén kifejezetten gyakori.
Egy ökoszisztéma kényes életfenntartó rendszerének fenntartása nem az egyetlen ok, amiért a fajok és élőhelyek túlélése kulcsfontosságú. Az emberek sokféle módon profitálnak a természetből, saját túlélésünk és jólétünk is a természettől függ.
Az EU az imént említett élőhelyvédelmi irányelvvel elindította a Natura 2000- hálózat létrehozását, amely ma a világ legnagyobb, koordinált, védett területeinek hálózata. Célja, hogy a kijelölt természeti területek védelmével megóvja az EU legértékesebb és legveszélyeztetettebb fajait és élőhelyeit. A hálózat működtetésének célja az is, hogy a megőrizni kívánt élőhelyeket és fajokat hosszú távon fenntarthatóvá tegye.
Az is fontos, hogy ezek a területek nem egyfajta, embertől elzárt, tiltott területként működnek. Az ember és a természet közötti interakció ugyanis központi jelentőségű, ezért a kijelölt területeket ökológiai és gazdasági szempontból is fenntartható módon kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy emberi tevékenység megengedett bennük.
Ehhez kapcsolódóan: „Amíg meg nem fulladnak az emberek” – Perelhető-e a kormány a klímapolitikája miatt?A jövő tervei
Az elmúlt harminc évben a LIFE-programok keretében több mint 5500 projektet finanszírozott szerte az EU-ban, amelyek több mint 1800 vadon élő állat- és növényfaj megmentéséhez járultak hozzá. A következő költségvetési időszakban, 2021 és 2027 között a LIFE 5,4 milliárd euróval járul hozzá a környezet védelméhez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Ez hatvan százalékkal több, mint az előző hétéves időszakra előirányzott költségvetés.
Az eddigi eredmények között szokták felsorolni, hogy a védelmi intézkedések megmentettek a kihalástól egyedülálló európai fajokat, köztük a szakállas keselyűt, az azori süvöltőt és az ibériai hiúzt. A kétéltűek, köztük a szalamandrák és a gőték számos LIFE által finanszírozott akció célcsoportjai közé tartoznak.
Mindazonáltal az éghajlatváltozás növekvő veszélye, az élőhelyek folyamatos elvesztése, valamint a szennyezés számos faj és ökoszisztéma fennmaradását befolyásoló fő tényezők közé tartoznak az EU-ban és világszerte. A tudósok becslése szerint naponta akár kétszáz faj is kihal valahol a világon.
Az uniós tagállamok 2020-ban fogadták el azokat az alapelveket, amelyekben jóváhagyták az Európai Bizottság által előterjesztett, 2030-ig szóló biodiverzitás-stratégiáját, amely intézkedéseket és célokat határoz meg annak érdekében, hogy Európa biológiai sokféleségét helyreállítsák. Idetartozik többek között, hogy a Natura 2000-hálózatot kiterjesztik az EU századföldi és tengeri területének legalább harminc százalékára, az évtized végére a növényvédő szerek használatát legalább felére csökkentik, és elültetnek hárommilliárd fát. Ezek az intézkedések a szalamandrák ökoszisztémáját is nagymértékben javítják.
Ebben az évben kulcsfontosságú pillanat lesz az ENSZ biológiai sokféleséggel foglalkozó konferenciája, a COP15. Ezen az eseményen határozhatja meg a nemzetközi közösség, hogyan akadályozzák meg a fajok mindennapos eltűnését, és hogyan adjanak tovább a jövő generációinak egy egészségesebb bolygót.
És ez legalább olyan fontos a szalamandráknak, mint mindannyiunknak.