Közel fél évszázad telt el azóta, hogy Nicolae Ceauşescu román kommunista diktátor úgy döntött, megépíti a Köztársaság Házát Bukarest szívében. Ez lett volna Európa akkori legnagyobb épülete. Több mint tízezer házat romboltak le, és az eredetileg II. Károly román király által tervezett projektet észak-koreai megalomán törekvéssé változtatták.
Az 1977. március 4-i, 7,4-es erősségű pusztító földrengés után, amely ezerötszáz ember életét követelte, Ceaușescu úgy döntött, hogy monumentális szocialista diadallá alakítja át Bukarest romjait. Úgy vélte, hogy a város nagyszabású újjáépítése a szocializmus győzelmét szimbolizálná.
A Parlament-palota, amely a bukaresti Dealul Spirii tetején található
Ma a Köztársaság Háza Parlament-palota néven ismert. Az épület 1997-ben készült el, becsült költsége 4,3 milliárd dollár volt. A bukaresti épület a világ legnehezebbjei közé tartozik, súlya mintegy 4.098.500 tonna. A Pentagon után ez a világ második legnagyobb közigazgatási épülete.
Ceaușescu törekvése, hogy kolosszális építkezésekkel betonozza be helyét a történelemben, több mint ötvenezer ember kitelepítéséhez vezetett.
A Nicolaescu család háza bontás előtt
Az 1977-es földrengés után hét évvel lebontották Christian Stoica Nicolaescu, a román régész, Ștefan-Stoica Nicolaescu (1878–1941) dédunokájának házát. Nicolaescu emlékszik, hogy látta Ceaușescut az utcán sétálni, amint kezével integetve jelzi családi háza közelgő lerombolását.
Az Uranus negyed röviddel a lebontása előtt
A nyolcvanas években Ceaușescu utasítására egész utcák és városrészek tűntek el. Az ellenőrzés fenntartása érdekében a titkosrendőrség a kiszemelt városrészekben állomásozott, miközben titokban terjesztették a rombolási terveket.
Egy kiszemelt környék a lerombolása előtt
A múlt megőrzése a jövőnek
Dan Vartanian örmény származású építőmérnök a húszas évei elején járt, amikor meghallotta a Ceaușescu romboló hadjáratáról szóló pletykákat. Volt egy fényképezőgépe az akkori szocialista Németországból, egy Praktica, amely – ahogy ő fogalmaz – „akkoriban nagyjából a legjobb fényképezőgép volt”.
A kockázat ellenére, hogy elüldözik, bebörtönzik vagy feketelistára teszik, Vartanian a pusztulásra ítélt városrészeket fényképezte.
Házak és üzletek az Uranus negyedben a bontás előtt
„Azt akartam, hogy néhány hely emléke, amelyhez kötődtem, megmaradjon nekem és Bukarestnek.”
Általában már hetekkel a buldózerek érkezése előtt megtudta a bontási ütemtervet és elkezdte a titkos munkát.
Sorsára vár egy templom
„Mindent előhívtam, amit lefényképeztem. A konyhámban csináltam egy laboratóriumot, olyan helyen, ahol jól be tudtam sötétíteni” – meséli.
Kis üzletek a bontás előtt
Sok évvel később Vartanian elkezdte közzétenni a képeit az interneten. „Meglepetésemre nagy siker lett” – mondja.
Azok a kevesek, akik meg merték örökíteni a gyorsan változó tájat, ma felbecsülhetetlen értékű történelmi dokumentumok birtokosai. Fotóik lehetővé teszik, hogy mások is lássák és rekonstruálják a lerombolt környékeket.
Egy kotrógép bontja a házakat a Uranus negyedben
Az 1989-es forradalom
Az 1989-es romániai forradalom és az azt követő Ceaușescu-per és -kivégzés véget vetett nagyszabású terveiknek. A zűrzavarban sok részletes térkép és feljegyzés elveszett.
A velencei egyezmény arra kényszerítette Ceaușescut, hogy megoldást találjon néhány lebontott templomra – magyarázza Cristian Lipara-Vararu a Mihai Vodă-kolostoregyüttes helyén
A múlt tisztelete
A nagyarányú pusztítás ellenére a régi házak és templomok néhány kis szigete megmaradt. A Cristian Lipara-Vararuhoz hasonló városi régészek elkötelezetten dokumentálják és megosztják e megmaradt építmények és az eltűnt városrészek történetét.
Szóbeli beszámolókra, fényképekre és a kevés megmaradt fizikai nyomra támaszkodva rekonstruálják a múltat, feltárva a rombolás szervezetlen és gyakran brutális jellegét.
„A bontás titokban zajlott, a dokumentációkat kéz alatt adták egymásnak. Az építkezésen használt térképek, a részletes tervek másolatai a munkások jegyzeteivel együtt eltűntek. Ezek megmutatták volna a rombolás valódi mértékét” – mondja Lipara-Vararu.
„Most minden, ami történelmileg rekonstruálható, az egykori lakók emlékeire és családi fotóira épül” – teszi hozzá.
Képek az egykori negyedről egy közösségi vetítésen
Lipara-Vararu előadásokat és sétákat szervez, hogy az érdeklődők megismerjék Bukarest elveszett történelmét, és hogy megőrizze a városrészek emlékét.
Csak egyet sajnál Vartanian közel negyven évvel ezelőtti dokumentációs munkájával kapcsolatban: hogy nem készített több fényképet.