Ruhollah Parazideh, egy 38 éves, vékony, vastag bajszú, ősz hajú férfi kétségbeesetten keresett munkát. A háromgyermekes családapa Dél-Iránban besétált egy háborús veteránokat és családjukat segítő alapítvány helyi irodájába, és segítségért könyörgött.
A helyi média szerint Parazideh azt mondta a tisztviselőknek, hogy leugrik a tetőről, ha nem tudnak segíteni. Megpróbáltak szót érteni vele, és kis kölcsönt ígértek neki, de elégedetlenül távozott.
Hamarosan visszatért az épület bejáratához, leöntötte magát benzinnel, és felgyújtotta magát. Két nappal később, október 21-én belehalt égési sérüléseibe.
Parazideh Jaszúdzs városában elkövetett öngyilkossága sok iránit megdöbbentett, és nem csak azért, mert Golmohammad Parazideh fia volt, aki az ország Irakkal vívott 1980–88-as, több százezer halottat követelő háborújának egyik helyi hőse volt.
Az eset reflektorfénybe állította a közvélemény növekvő dühét és frusztrációját a megroggyant gazdaság, az egekbe szökő munkanélküliség és a drasztikusan megugró élelmiszerárak miatt.
A kétségbeesett férfi élete az 1979-es iráni iszlám forradalomban és az azt követő háborúkban elesettek és megsebesültek családjait segítő, gazdag és befolyásos kormányzati ügynökség, a Mártírokért és Háborús Károsultakért Alapítvány helyi irodája előtt ért véget.
„Megdöbbentem, amikor hallottam a hírt – mondta Mina Ahmadi, a Beheshti Egyetem hallgatója. – Azt hittem, hogy a háborús áldozatok családjai bőkezű támogatást kapnak a kormánytól.”
Irán nagyra becsüli az Irakkal folytatott és Szent Védelem néven emlegetett konfliktusban elesett háborús halottait, amiben nagy szerepet játszik az alapítvány. Miután a forradalom nyomán hatalomra került a klerikális irányítású rendszer, az alapítvány nyugdíjat, kölcsönt, lakhatást, oktatást, sőt néhány magas rangú kormányzati állást is hozzáférhetővé tett számukra.
Parazideh öngyilkosságát követően az alapítvány elbocsátotta két helyi vezető tisztviselőjét, és követelte a kormányzó veteránügyi tanácsadójának, valamint egy szociális munkásnak az elbocsátását, szóvá téve, hogy nem biztosítottak a bajba jutott férfinak orvosi vagy más segítséget – jelentette a helyi média.
Az iráni Mártírok és Veteránok alapítvány nyugdíjasai tüntetnek a kifizetetlen nyugdíjak miatt 2019 februárjában
A felháborodás hullámai a legmagasabb kormányzati szinteket is elérték. Sarfeddin Malahoszeini ajatollah, Ali Hámenei ajatollah legfőbb vezető tanácsadója figyelmeztetésnek nevezte az esetet arra, hogy a tisztviselőknek „fel kell számolniuk a munkanélküliséget, a szegénységet, és meg kell fékezniük a társadalmi kapcsolatok szétesését”.
2014-ben a parlament vizsgálatot indított az alapítványhoz kötődő egyik vezető bank ellen, mert állítólag ötmillió dollárt sikkasztott. A vizsgálat eredményét soha nem hozták nyilvánosságra.
Az alapítványról köztudott, hogy pénzügyi támogatást továbbít a térség iszlám militáns szervezeteinek, a libanoni Hezbollahtól a gázai Hamászig, ami miatt az Egyesült Államok 2007-ben szankciókat vezetett be ellene terrorizmus támogatása miatt.
Az öngyilkosság mint a tiltakozás eszköze
Parazideh tette egyike volt az elmúlt években elkövetett öngyilkosságoknak, amelyeket, úgy tűnik, gazdasági nehézségek okoztak.
Az elmúlt években az alapítvány teheráni, kermansahi és komi fiókjai előtt elkövetett önégetések során két másik veterán meghalt, egy rokkant veterán felesége pedig megsebesült.
Egy fiatal férfi Teherán egyik forgalmas terén egy antennára felmászva tiltakozott az öngyilkosságokhoz vezető „hazugság, szegénység és elnyomás” ellen 2014. július 8-án
Miközben a koronavírus-járvány gazdasági pusztítást végzett, Iránban több mint négy százalékkal nőtt az öngyilkosságok száma – derül ki egy kormányzati tanulmányból, amelyet az Etemad című reformpárti napilap idézett.
A Közel-Keleten sokak számára az önégetés a gazdasági gondok és a lehetőségek hiánya miatti elégedetlenséget fejezi ki – az egyik ikonikus eset a tunéziai Mohammed Bouazizi gyümölcsárus tiltakozása volt, ami a beindította 2011-es Arab Tavaszt.
„Nem tudom, hová tartunk a szegénység miatt” – mondta Reza Hasemi teheráni középiskolai irodalomtanár.
Trump is tekert egyet a kivérzett iráni gazdaságon
2018-ban Donald Trump akkori elnök kiléptette Amerikát a Teherán és a nagyhatalmak között kötött, mérföldkőnek számító nukleáris megállapodásból. Újra bevezette az Iránnal szembeni szankciókat, amelyek súlyos csapást mértek a már amúgy is kivérzett, olajexporttól függő gazdaságra. A járvány csak elmélyítette a kétségbeesést. Mintegy egymillió iráni vesztette el a munkáját, a munkanélküliség tíz százalék fölé emelkedett – a mutató a fiatalok körében majdnem kétszer ekkora.
Közben immár harmincmilliárd dollárnyi tőkét vontak ki az iráni gazdaságból, a külföldi befektetők elpártoltak a gazdasági helyzet és a potenciálisan őket is sújtó amerikai szankciók miatt. (Washington választás elé állította őket: vagy vele üzletelnek, vagy Teheránnal.)
Az atomegyezmény felújításáról szóló tárgyalások elakadtak az Ebrahim Raiszi keményvonalas elnök hivatalba lépése óta eltelt öt hónapban, lehetővé téve Teherán számára, hogy folytassa nukleáris programját. Szerdán az Európai Unió bejelentette, hogy november 29-én Bécsben folytatódnak a megállapodás feltámasztását célzó tárgyalások a világhatalmak és Irán között. A bejelentés halvány reményeket ébresztett, hogy a Biden-kormányzat újraélesztheti a megállapodást.
„Lehetetlen elkendőzni, hogy mennyire elégedetlenek az emberek a gazdasági helyzet miatt” – mondta Mohamad Kaszím Oszmáni, egy kormányzati cégellenőrző szervezet tisztviselője.
Sahroh Hejdári karikaturista képe az iráni gazdagok és szegények közti szakadékról, 2018. június 8.
„Az ország struktúrája hibás és beteg. Gazdasági forradalomra van szükségünk.”
Az iráni valuta, a riál 2018 óta több mint ötven százalékot veszített az értékéből. A bérek nem nőttek úgy, hogy pótolni tudták volna a veszteséget, és a munkaügyi minisztérium jelentése szerint a lakosság több mint egyharmada mélyszegénységben él.
„Az országban mintegy negyvenmillió embernek van szüksége sürgős segítségre” – mondta Hamid Reza Hazsbabaei képviselő, a parlamenti költségvetési bizottság vezetője egy múlt heti televíziós vitában, a lakosság közel felére utalva.
A súlyosbodó szegénység már nem puszta adat, hanem a mindennapi élet látható része. Teherán utcáin egyre több embert látni, amint a szemétben kutakodik valami eladható után. A gyerekek kacatokat és zsebkendőt árulnak. A legtöbb kereszteződésben koldusok nyújtják a kezüket aprópénzért – egy évtizeddel ezelőtt ez még ritka látvány volt.
Megszaporodtak a pitiáner lopások is, ami próbára teszi a szigorú igazságszolgáltatási rendszert. Múlt héten egy teheráni bíróság tíz hónap börtönre és negyven korbácsütésre ítélt egy 45 éves, háromgyermekes családapát, mert ellopott néhány csomag mogyorót.
Ali Reza Lotfi tábornok, Teherán rendőrfőnöke a gazdaságot okolta a bűnözés emelkedéséért, és megjegyezte, hogy tavaly a letartóztatottak több mint fele első elkövető volt.
A gazdasági gondok megoldása Raiszi elnökre hárul, aki gyakran ismételgeti kampányígéreteit, miszerint egymillió munkahelyet teremt építési és idegenforgalmi projektek útján, de sok alacsonyan fizetett munkásnak, aki az iráni válság fő terhét viseli, nincs reménye.
A múlt hónapban egy másik nagy visszhangot kiváltó eset során egy 32 éves tanár – akinek nyomasztó adósságokkal kellett szembenéznie – felakasztotta magát a déli Gueras városában, miután egy bank elutasította kétszáz dolláros hitelkérelmét.
Ehhez kapcsolódóan: Betiltottak egy újságot Iránban egy szegénységről szóló grafika miatt