A Hintalovon Alapítvány évente készülő, legfrissebb dokumentumából kiderül, hogy 2023-ban a gyermekvédelmi rendszer még az elmúlt évekhez képest is sok területen erős visszaesést mutatott.
Megszűnőfélben lévő házi gyermekorvosi ellátás, megduplázódó gyermekpornográfiai esetszám a tizenhárom év alattiaknál és szinte egy nagybevásárlásra is alig elég családi pótlék. Egyre kevesebb a megszülető gyerek, a legfrissebb adatok szerint a társadalom mégis egyre többüknek nem képes biztosítani az alapvető igényeit. Ennek ellenére még az sem látható, hogy egyáltalán elkezdődik-e a huszárvágással nem megoldható, évekig tartó javulási folyamatok elindítása. Az viszont igen, hogy a jelentéshez szükséges adatokat egyre nehezebben lehet kiszedni az államból. A szempontokat és az egyre szaporodó problémák tüneteit a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 2023-ról szóló jelentése szedte össze. Ennek fő elemeit mutatjuk most be, legfőbb üzenetéről pedig Gyurkó Szilviával, az alapítvány vezetőjével, gyermekjogi szakértővel beszélgettünk.
Orvoshoz utazni
A gyermekvédelmi és az egészségügyi rendszer szorosan kapcsolódik egymáshoz, és rendszeresen szerepel a 2016 óta készülő éves jelentésekben, de az elmúlt nyolc évben talán még egyszer sem került annyira előtérbe a háziorvosi ellátás kérdése, mint most. Még soha nem volt ugyanis annyi betöltetlen háziorvosi hely, mint tavaly. A jelentés szerint 2023-ban már 103.731 volt azoknak a gyerekeknek a száma, akik nem jutottak a lakóhelyükön háziorvosi ellátáshoz. Míg Közép-Magyarországon és a Dél-Alföldön öt százalék alatti a helyben háziorvosi ellátáshoz hozzá nem férők aránya, addig a nyugat-dunántúli és a dél-dunántúli vármegyékben húsz százalék.
Nincs mindennap egy alma
A jelentés szerint minden ötödik iskolás gyerek nyilatkozott úgy, hogy van valamilyen krónikus egészségügyi problémája. Ötödük túlsúlyos vagy elhízott, a napi gyümölcs- és zöldségfogyasztás kevesebb mint harmadukra jellemző, míg az energiaitalt mindennap fogyasztók aránya 14 százalékra nőtt. A gyerekek átlagosan kevesebbet aludtak 2023-ban, mint 2018-ban (hétköznap alig több mint hét és fél órát). A saját egészségüket kitűnőnek minősítő tanulók aránya 2002 és 2022 között több mint tíz százalékkal csökkent.
Ehhez kapcsolódóan: Gondozottból segítő: „Piszkavassal verte anyámat, mi mellette feküdtünk”
A gyerekek nincsenek jól, és nincs kihez fordulni
Egyre nő a gyerekek és a fiatalok körében a mentális problémák száma. 2023-ban a pszichiátriai fekvőbeteg-ellátás 19 vármegyéből csak hétben és a fővárosban volt elérhető. A növekvő szerhasználati adatokhoz képest különösen aggasztó, hogy a gyermek- és ifjúságaddiktológiai ellátásban is tovább csökkent az elérhető szolgáltatások száma. Járóbeteg-ellátás továbbra is csak két vármegyében érhető el.
Egyre több gyereket használnak pornófelvételekhez
A korábbi évekhez képest duplájára nőtt a gyermekpornográfia áldozatává váló gyerekek száma a 0–13 éves korcsoportban, ez a harmadik leggyakrabban elszenvedett bűncselekmény volt a körükben. Nőtt a 18 éven aluliak által elkövetett bűncselekmények száma, és több bűncselekménynek váltak áldozatává is. Több mint 110 ezer veszélyeztetett gyerekről volt tudomása 2023-ban a gyermekvédelmi rendszernek. A szexuálisan bántalmazott gyerekek 79,6 százalékát a saját családjában érte erőszak.
A jelentésből kiderül, hogy a gyerekek harmada nem fér hozzá helyben óvodai neveléshez, emellett tovább nőtt a fejlesztésre szoruló, sajátos nevelési igényű gyerekek száma, akiknek a szülei sok esetben csak magánúton találnak segítő szakembert.
Egyre több SNI-s gyerek, egyre kevesebb szakember
A jelentés készítői által kiemelt elemeken kívül azonban akadnak bőven érdekes megállapítások a 94 oldalas dokumentumban.
Kiderül például, hogy míg 2023-ban a kormány 1140 milliárd forintot szánt a teljes szociális és gyermekvédelmi intézményrendszerre – ebből a bentlakásos szociális intézmények és a gyermekvédelmi szakellátást biztosító intézmények irányítási és ellátási költsége megközelítőleg 151 millió forint volt –, addig a gyerekvédelemmel kapcsolatos kérdést is tartalmazó nemzeti konzultációra a Miniszterelnöki Kabinetiroda körülbelül 11 milliárd forintot költött.
A családjukon kívül élő gyerekek véleménye egyszerűen nem létezik hivatalosan. Az állami gondoskodásban élő gyerekek tekintetében ugyanis „nem lelhető fel olyan adat, amely a véleményük megkérdezésére, annak tiszteletben tartására vonatkozna, akár az elhelyezésük, akár a napi életvitelük vonatkozásában” – áll a jelentésben.
Szintén a KSH adatai szerint 2023-ban 85.200 gyerek jött világra, 3291-gyel kevesebb, mint előző évben. „Ez minden idők legalacsonyabb száma – az eddigi mélypont a 2011-es év volt, amikor 88.049 gyerek született” – szögezi le a Hintalovon Alapítvány.
A családi pótlék összege 2008 óta változatlan. A KSH adatai szerint ennek az egy családra jutó havi átlaga 23.769 forint volt, kevesebb, mint 2008-ban. A családi pótlék az inflációs terhek mellett 2023-ra szinte teljesen elértéktelenedett, nagyjából egy átlagos nagybevásárlásra elegendő a jelentés készítői szerint.
A korai iskolaelhagyók száma folyamatosan nő, ezzel Magyarország a harmadik legrosszabb helyen áll az Európai Unió országai között.
Ehhez kapcsolódóan: „Lélegeztetőgépen vannak az intézmények” – szakemberek javaslatai a gyermekvédelmi törvénycsomaghoz
Nincs, aki gyógyítson, nincs, aki segítsen
A lajstrom után Gyurkó Szilviát kérdeztük arról, mi a jelentés legfontosabb üzenete, és mire számíthatunk a jövőben.
A jelentésben felvázolt kép diplomatikusan szólva is elég borús. Tartós tendenciáról beszélünk, vagy az utóbbi években nagyobb lendülettel romlott a gyermekvédelmi rendszer hatékonysága, minősége?
2016 óta készítjük el az éves jelentést. Egyértelműen vannak területek, ahol folyamatosan látszik a romló tendencia. Feltétlenül ilyen a gyermekegészségügy. 2016-ban még hetvenezer gyerek nem jutott helyben háziorvosi ellátáshoz, ma már több mint 103 ezer. Nagyon erősen látszik a humánerőforrás-hiány, és nemcsak itt, de a közoktatásban és a pedagógiai szakszolgálatok szakemberállományában is. Ha a kutatásokat nézzük, látszik, hogy évtizedes problémákat görgetünk magunk előtt. Az ellátórendszer hiányosságai ráadásul szinte arányosan romlanak az igények növekedésével. Az egyre kevesebb erőforrással működő gyermekaddiktológiai, gyermekpszichiátriai és -egészségügyi ellátásnak egy egyre rosszabb mentális állapotban lévő gyerektársadalmat kellene kiszolgálnia.
Fontos hozzátenni, hogy a társadalmi mobilitás iszonyatosan lelassult, viszont egyre gyorsabban nő a magasabb és az alacsonyabb társadalmi rétegek közötti különbség. Azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei meg tudják fizetni a magánellátást, van esélyük jól lenni. Egy olyan településen, ahol viszont se magán-, se állami ellátás nincs, hiányzik az esély nemhogy a megoldásra, de még a problémák enyhítésére is. Ez az egész magyar társadalom jövője szempontjából komoly probléma.
Gyurkó Szilvia
Mi a legfontosabb üzenete a jelentésnek, ami az átlagember számára is könnyen értelmezhető?
Nincs, aki gyógyítson, nincs, aki segítsen. Vegyük észre, hogy a gyerekek nincsenek jól. Mit teszünk és nem teszünk azért, hogy ez változzon? Jó lenne, ha a jelentés elérné a célját: hogy valódi diskurzus legyen. Nem riogatni és démonizálni akarunk. Hihetetlen szakemberek dolgoznak most is a rendszerben vért, verejtéket nem sajnálva, de ez így fenntarthatatlan. Vagy lemondunk több tízezer gyerekről, vagy elkezdjük komolyan venni a felelősségünket. Ehhez pedig nagyon komoly stratégiai fejlesztésekre van szükség az alapszektorokban. Ha holnapután elkezdene dőlni a pénz, még akkor is hosszú évek alatt válna csak kiegyensúlyozottabbá a helyzet.
Nincs varázsütésre eltüntethető probléma a listán, de prioritási sorrend azért létezhet.
Minden szektorban van ilyen. Jó lenne, ha a politikai akarat is megszületne a valós fejlesztésekre, és hogy szabadabban lehessen hozzáférni az adatokhoz, szolgáltatásokhoz. Összehasonlíthatatlanul nehezebb volt 2024-ben összerakni a jelentésünket, mint 2016-ban. Nincsenek országos reprezentatív felmérések, eltűnnek a kutatások, nincs pénz. Sokszor még választ sem kapunk az adatigényléseinkre.
Mennyire látszik törekvés, szándék, nyitottság arra, hogy az itt felsorolt problémákat még a gyökerüknél kezelje az állam?
Erről nincs információnk. A civilek egy részével nem folytat konzultációt az ágazati irányítás. Ha a gyakorlatot nézzük, például a gyermekvédelem problémája kapcsán megszületett jelenlegi törvénymódosító csomagot, az látszik, hogy rövid távú, tüneti beavatkozások jelentik a fő irányt. Nem körvonalazódnak strukturális, intézményi és komoly erőforrások átcsoportosításával járó döntések.
Van olyan szempont, amely alapján az elmúlt nyolc év legaggasztóbb jelentése a mostani?
A tendenciák a legaggasztóbbak. Ha azt lehetne látni, hogy gond van, de elindultak bizonyos folyamatok, az biztató lenne. Azt is fontos lenne szem előtt tartani, hogy a gyerekek nincsenek jól, miközben fogy el alóluk az ellátórendszer. Már a Covid előtt sem voltak jól. Digitális gyerekkor, klímaszorongás – ezek már önmagukban is komoly kihívások.
Olyan területeken is válaszokat kellene adni, amelyek még fel sem merültek itthon. Például rendben van-e, hogy a gyerekeket nem szűrjük a digitális jólétre vonatkozóan, mint például a képernyőidő vagy az online biztonság? Ez meg sem jelenik, ötlet szintjén sem.
Miközben nyugat-európai példákon látni, hogy ahol nem ennyire erősek a negatív trendek, ott is komoly gondot okoz, hogy az alfa generáció problémáira milyen válaszokat adjanak. Az Egyesült Királyságban is 25 százalékkal emelkedik a mentális problémákkal küzdő gyerekek száma.
Átalakult, hogy milyen gyereknek lenni, sokkal kevésbé védett, protektív környezet veszi őket körül ma, nekünk pedig tükörbe kellene néznünk, és látnunk, hogy a gyerek nem tud jobban lenni, mint mi, felnőttek.
A mostani jelentésbe már nem fért bele a rendszerváltás utáni Magyarország legkomolyabb következményekkel járó gyermekvédelmi botránya, a kegyelmi ügy. Ennek a hatásait lehet már látni, lehet katalizátorszerepe a változások felgyorsításában?
Az év fele már eltelt, nincs ok igazán optimizmusra, de fontos, hogy a társadalmat megmozgatta a kérdés. Jelenleg úgy látjuk, hogy megjósolhatatlanok a hatásai. Biztosan hosszan fogunk írni a gyermekvédelmi rendszer átvilágításáról. Arról is majd decemberi adatok lesznek, hogy hányan hagyják el ezek hatására a pályát. Az is opció persze, hogy 2025-ben még kevesebb adat lesz, amiből dolgozhatunk.
Ehhez kapcsolódóan: Schermann Márta: Azt ígéri a társadalom az állami gondozottaknak, hogy majd gondoskodik róluk