Eldöntheti az ukrajnai háborút a Donyec-medencei csata

Oroszország nap mint nap könyörtelen tüzérségi és légitámadásokat indít Ukrajna Donyec-medencei régiójában, lassan, de biztosan halad szomszédja ipari központjának elfoglalása felé. A konfliktus negyedik hónapjában nagy a tétje ennek a hadjáratnak, amely meghatározhatja az egész háború menetét.

Ha Oroszország győz a Donyec-medencei csatában, Ukrajna nemcsak területet veszít, hanem talán legképzettebb katonai erőinek nagy részét is, ami megnyitja az utat Moszkva előtt még több terület elfoglalásához és ahhoz, hogy ő diktálja a feltételeket Kijevnek. Egy orosz kudarc ugyanakkor megalapozná az ukrán ellentámadást – és valószínűleg politikai felforduláshoz vezetne a Kremlben.

Miután a Kijev és a második legnagyobb ukrán város, Harkiv elfoglalására irányuló kísérletek megfelelő tervezés és koordináció híján kudarcot vallottak, Oroszország figyelme a Donyec-medence felé fordult, ahol bányák és gyárak tömkelege található, és ahol a Moszkva által támogatott szakadárok 2014 óta harcolnak az ukrán erőkkel.

Óvatosabban nyomul előre

Korábbi hibáiból okulva Oroszország óvatosabban halad előre, és hosszabb hatótávolságú bombatámadásokra támaszkodik az ukrán védelem felpuhítása érdekében.

Ez, úgy tűnik, működik: a jobban felszerelt orosz erők a Donyec-medencét alkotó Luhanszki és Donyecki régióban is sikereket értek el, az előbbinek több mint 95 százalékát, az utóbbinak körülbelül a felét ellenőrzik.

Ukrajna naponta egy-kétszáz katonát veszít – mondta Mikhajlo Podoljak elnöki tanácsadó a BBC-nek, miközben Oroszország „nagyjából mindent, ami nem nukleáris, a frontra dobott”. Volodimir Zelenszkij elnök korábban maximum százra tette a napi halálos áldozatok számát.

Olekszij Reznikov ukrán védelmi miniszter rendkívül nehéznek minősítette a harci helyzetet, az emberáldozat ősi istenségére hivatkozva úgy fogalmazott, hogy „az orosz Molochnak rengeteg eszköze van emberéletek felzabálására, hogy kielégítse birodalmi egóját”.

Csak kevesen számítanak arra, hogy Putyin megáll

Amikor a háború rosszul alakult Oroszország számára, sokan azt gondolták, hogy Vlagyimir Putyin elnök győzelmet hirdethet, miután szerzett némi területet a Donyec-medencében, aztán véget vet a konfliktusnak, amely súlyosan megtépázta a gazdaságot és megterhelte erőforrásait. A Kreml azonban világossá tette: azt várja Ukrajnától, hogy elismerje mindazokat a területi eredményeket, melyeket Oroszország az invázió kezdete óta elért – ezt viszont Kijev kizárta.

Az orosz erők ellenőrzésük alatt tartják az Azovi-tenger teljes partvidékét, beleértve Mariupol stratégiai kikötőjét, az egész Herszon régiót – amely a Krím kulcsfontosságú átjárója – és Zaporizzsja régió nagy részét, ami elősegítheti a mélyebbre hatolást Ukrajnába, és csak kevesen számítanak arra, hogy Putyin megáll.

Az orosz elnök csütörtökön párhuzamot vont az ukrán konfliktus és Nagy Péter Svédországgal vívott, XVIII. századi háborúi között. Most, akárcsak a cári időkben, „a mi osztályrészünk az, hogy visszaszerezzük és megszilárdítsuk” a történelmi orosz területeket – mondta Putyin. Moszkva régóta befolyási övezetének tekinti Ukrajnát.

Ehhez kapcsolódóan: Teljesen kiszorították az ukrán hadsereget Szeverodonyeck központjából

Nagy harapófogó helyett kis lépések

A korábbi harctéri kudarcokkal ellentétben Oroszország a jelek szerint most konzervatívabb taktikát alkalmaz. Sokan arra számítottak, hogy északról és délről hatalmas harapófogóval próbálja bekeríteni az ukrán erőket, ehelyett kisebb mozdulatokkal kényszerítette ki a visszavonulást, és nem húzza hosszúra utánpótlási vonalait.

Keir Giles, a londoni Chatham House Oroszország-szakértője szerint Oroszország „teljes tüzérségét a frontvonal egyetlen szakaszára összpontosítja annak érdekében, hogy mindent szétlapítson, ami az útjába kerül”.

Nyugati tisztségviselők továbbra is dicsérik az ukrán erők azon képességét, hogy megvédik a hazájukat, heves ellentámadásokat indítanak, a tüzérségre támaszkodnak és egyes szakaszokon visszavonulnak, miközben gyakori ellentámadásokat indítanak.

„Ukrajna rugalmas védelmi politikát folytat, átengedve a teret ott, ahol az észszerű, ahelyett hogy a terület minden négycentiméteréhez ragaszkodna” – mondta Giles.

Stratégiai rögtönzés

Egy felhatalmazás hiányában névtelenül nyilatkozó magas rangú nyugati tisztviselő azt mondta, hogy az orosz hadjárat „továbbra is mélységesen zavaros minden szinten”, és megjegyezte, hogy az orosz erőknek „hetekbe telik, hogy akár a legszerényebb taktikai célokat is elérjék, olyanokat, mint például egyes falvak elfoglalása”.

A múlt hónapban az oroszok csaknem egy egész zászlóaljat veszítettek el, amikor megpróbáltak átkelni a Sziverszkij Donyec folyón, és hídfőt felállítani. Százak vesztették életüket, és több tucat páncélozott jármű semmisült meg.

„Létezik egyfajta stratégiai rögtönzés vagy zavar ”– mondta a tisztviselő, azt jósolva, hogy nyáron az orosz hadsereg elérhet „arra a pontra, hogy a továbbiakban nem tud hatékonyan támadó harci erőt generálni”.

Oroszországnak egyértelmű a tüzérségi előnye a Donyec-medencéért vívott csatában, köszönhetően a nagyobb számú nehéz tarackágyúnak és rakétavetőnek, valamint a rengeteg lőszernek. Az ukránoknak takarékosan kellett bánniuk a tüzérségükkel, az oroszok folyamatosan támadják az utánpótlási vonalaikat.

Pufferzóna

Ukrajna újabb nehézfegyvereket kezdett kapni nyugati szövetségeseitől, akik több tucat tarackot szállítottak, és most rakéta-sorozatvetők szállításának megkezdését tervezik.

Putyin arra figyelmeztetett, hogy ha a Nyugat olyan, nagyobb hatótávolságú rakétákat ad Kijevnek, amelyek orosz területeket találhatnak el, Moszkva olyan célpontokat támadhat Ukrajnában, amelyeket eddig megkímélt. Szergej Lavrov külügyminiszter azt is mondta, hogy Oroszország azzal is válaszolhat, hogy nagyobb területet foglal el, pufferzónát hozva létre az ilyen fegyverek ellen.

Moszkva korábbi területszerzései délen – ideértve a Herszon régiót és a szomszédos Zaporizzsja régió nagy részét – arra késztették az orosz tisztviselőket és helyi kinevezettjeiket, hogy fontolóra vegyék e területek Oroszországhoz csatolásának vagy függetlenné nyilvánításának tervét úgy, mint az úgynevezett Donyecki és Luhanszki „népköztársaság” esetében.

Akár egy horrorfilm: az ostrom alatt álló Druzskivka

Kettévághatják Ukrajnát

Ukrán tisztviselők és nyugati elemzők aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy Moszkva megpróbálkozhat a sűrűn lakott és iparosodott, északabbra fekvő Dnyipro régió elleni támadással, az előrenyomulás pedig potenciálisan kettévághatja Ukrajnát, és új fenyegetést jelenthet Kijev számára.

„Ennek a háborúnak a kontextusában az orosz célkitűzések változnak a földön tapasztalható helyzet függvényében” – mondta Eleonora Tafuro Ambrosetti, a milánói székhelyű Olasz Nemzetközi Politikai Tanulmányok Intézetének elemzője.

„A céljaik elég rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a helyszíni körülményekhez” – mondta, megjegyezve, hogy Oroszország megpróbálhat kárt tenni Ukrajna gazdaságában azzal, hogy elfoglalja a teljes partvonalat és megtagadja a hozzáférést a hajózáshoz.

Egy magas rangú orosz tábornok már beszélt olyan tervekről, hogy egészen a román határig elvágják Ukrajnát a Fekete-tengertől Mikolajiv és Odessza régió elfoglalásával, ami lehetővé tenné Moszkvának, hogy szárazföldi folyosót építsen Moldova szeparatista, Dnyeszteren túli régiójába, amely orosz katonai bázisnak ad otthont.

Az ilyen ambíciók mind Moszkva keleti sikerein múlnak. Egy Donyec-medencében elszenvedett vereség bizonytalan helyzetbe hozná Kijevet, mivel az újoncok nem rendelkeznek a keleten harcoló, harcedzett katonák képességeivel, és a nyugati fegyverek nem elegendők a potenciálisan mélyebbre hatoló orosz nyomás kivédésére.

De mit tervez Kijev?

Ukrán tisztviselők elhessegették az ilyen félelmeket, és annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy hadseregük ellen tud állni az orosz előrenyomulásnak, sőt ellentámadást is indít.

„Ukrajna terve világos: Kijev kifárasztja az orosz hadsereget, és megpróbál időt nyerni több nyugati fegyver szállításához – beleértve a légvédelmi rendszereket –, annak reményében, hogy hatékony ellentámadást indíthat” – mondta Mikola Szunhurovszkij, a Razumkov Központ nevű kijevi agytröszt elemzője.

Philip Breedlove, az Egyesült Államok légierejének nyugalmazott tábornoka, aki 2013 és 2016 között a NATO legfőbb parancsnoka volt, óva intett minden olyan tűzszünettől, amely kodifikálná Oroszország harctéri eredményeit.

„Ez olyan, mintha egy kétéves gyereket nevelnénk – mondta. – Ha megengeded a rossz viselkedést vagy ami még rosszabb, jutalmazod, még rosszabb viselkedés lesz a válasz.”

Amikor Oroszország 2008-ban megtámadta Georgiát, Washington válasza nem volt megfelelő. Amikor Moszkva 2014-ben elfoglalta a Krímet, „a Nyugat és az Egyesült Államok válasza ugyancsak nem volt megfelelő a leckéhez” – tette hozzá Breedlove.

Most, hogy Oroszország még többért tért vissza, a Nyugat újabb lehetőséget kap a válaszadásra. „Hogy hogyan fejezzük be ezt a háborút, az véleményem szerint eldönti, hogy látunk-e még ilyet a jövőben” – tette hozzá.

Ki akarták végezni az orosz katonák, de csodával határos módon túlélte

Készült az AP elemzésének felhasználásával.