Globális problémává szélesedett az élelmiszerválság, amelynek okaként a világ nagyobbik része Oroszországot jelöli meg. Ugyanakkor azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyek most segítséget tudnának nyújtani, szintén jelen vannak az oroszok. Ők pedig úgy gondolják, hogy például Szudánban a mezőgazdasági termékeket egyébként nem érintő szankciók miatt nőtt az élelmiszer ára 150 százalékkal. Az uniós ellátás biztonságban van, ez azonban felelősséget ró az európai közösségre.
A 2008-as pénzügyi válságot követően a világ vezetői többoldalú megoldásokat kerestek, és megtartották Washingtonban a G20-ak vezetőinek első csúcstalálkozóját. A G20-csoport tagjai együttesen a globális GDP körülbelül 90 százalékát, a világkereskedelem 80 százalékát, a világ népességének kétharmadát, az összes mezőgazdasági földterület hozzávetőleg 60 százalékát és a mezőgazdasági termékek világkereskedelmének mintegy 80 százalékát képviselik.
Tekintve, hogy az EU lakossága a világ népességének 6 százalékát teszi ki, a csoport csúcstalálkozóin csak Kína és India lép fel több ember képviseletében, mint az Unió. A G20-ak tárgyalóasztalánál az EU a második legnagyobb gazdasági hatalom: a teljes globális bruttó hazai termék 18,5 százalékát állítja elő, amit egyedül a világ bruttó hazai termékének 24 százalékát megtermelő Amerikai Egyesült Államok gazdasági teljesítménye szárnyal túl.
A 2008-as krízis után a G20-ak közösen úgy döntöttek, hogy gazdaságösztönző, nem pedig protekcionista intézkedésekkel fogják elősegíteni, hogy gazdaságaik minél gyorsabban kilábaljanak a recesszióból. Az éves G20-as csúcstalálkozót megelőzően a mezőgazdasági miniszterek is találkoznak, megbeszéléseik végén pedig nyilatkozatot adnak ki. Az ebben kiemelt legfontosabb témák támpontul szolgálnak a vezetők számára a csúcstalálkozó folyamán.
A G20-as vezetők novemberben Balin ültek össze, a mezőgazdasági tárcavezetők pedig október 11-én Washingtonban tárgyaltak. A téma fontossága miatt az Európai Parlament is napirendre tűzte a kérdést, az élelmezésbiztonság helyzetével összekötve. A terv az volt, hogy a miniszterek állásfoglalását vitatják meg - ilyen azonban nem volt. Oroszország ugyanis nem járult hozzá a szöveghez, amelyben a globális élelmiszerválságot többek között az általuk indított háborúhoz is kötötték volna. Állásfoglalás helyett az indonéz elnökség egy összefoglalót adott ki.
Az élelmiszerek hazai áráról egy ideje minden hónapban írtunk egy helyzetfelmérést, ez a legutóbbi: Elképesztő áremelkedés: egy hónap alatt hetven százalékkal drágult a tojás
A szankciókra panaszkodik az “egyik tag”
A helyzet lehetetlenségét jól mutatja az elnökségi dokumentum. Először is leszögezték, hogy a világ arra vár, hogy a G20-ak konkrét lépéseket tegyenek ebben a kritikus kérdésben, és a G20-tagok felelőssége annak bizonyítása, hogy ők összehangolt többoldalú fellépéssel hatékonyan tudnak reagálni a jelenlegi válságra. A vitás pontok ezután következtek, amit így sikerült rögzíteni: “Sok tag kifejezte azon véleményét, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborúja súlyosbítja a globális élelmezésbiztonságot, és a háború befejezésére szólított fel.” És hogy az orosz ellenvélemény is helyet kapjon, ez a félmondat került az összefoglalóba: “az egyik tag azt a véleményét fejezte ki, hogy az egyoldalú szankciók negatívan érintik a globális élelmezésbiztonságot”.
Azt is rögzítették, néhány tag megjegyezte, hogy az ukrajnai háborúval kapcsolatos szankciók nem a mezőgazdasági termékekre vagy műtrágyákra irányulnak. Ez utóbbi tagok többek között az európai uniós országok, amelyek ezt a tényt lépten-nyomon hangoztatják. Erre azért is szükség van, mert az orosz dezinformációs gépezet elsősorban Afrikában, de a világ más tájain is terjeszti azt az álhír, mely szerint azért nincs elegendő élelmiszer, mert az EU embargóval sújtja az orosz termelést. Holott ez sem most nem igaz, sem korábban nem volt az.
Olvassa el az ENSZ jelentését az élelmiszerhiány és az ukrajnai háború összefüggéséről!
A holland csirkék gyomra
Az EU soros elnökségét betöltő cseh kormány európaügyi minisztere azt mondta, hogy körülbelül ötven ország függ Oroszország és Ukrajnától, amelyek legalább 30 százalékban ebből a két országból importálnak gabonát. Ezek közül húsz ország esetében ez a függőség több mint 50 százalék. Mikulás Bek ugyanakkor leszögezte, hogy az EU, vagy uniós országok nem tartoznak az előbbiek közé, ez viszont felelősséget is jelent. A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az európai műtrágya-előállítási kapacitás növelésével csökkenthetők az árak. Az EU abban is tud segíteni - mint ahogy erre bőséggel van is példa -, hogy az ukrán gabona szállításában közreműködjön, ezáltal ezeket a termékeket el lehet juttatni a rászorultaknak. Szeptemberben már az ukrán gabona 40 százaléka ezeken a bizonyos szolidaritási folyosókon hagyta el Ukrajnát.
Mindenesetre a G20-ak nyilatkozat nélkül is egyetértenek abban, hogy az élelmiszertermelési kihívásra fenntartható válaszokat kell adni, újra kell gondolni az előállítást. Mikulás Bek szerint ez megfelel az Európai zöld megállapodás célkitűzéseinek és a “Termelőtől a fogyasztóig” stratégiának. Ugyancsak fontos célkitűzés, hogy az élelmiszerhulladékot 50 százalékkal csökkentsék.
Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke annyit tett hozzá, hogy az EU 2024-ig az élelmiszerválság enyhítésére 7,7 milliárd eurós pénzügyi csomagot irányozott elő, ebből 2 milliárd euró humanitárius segély. Jourova eredményként számolt be arról, hogy a Fekete-tenger kikötőinek jobb kihasználása a kukorica és búza globális árának 20 százalékos csökkenését eredményezte szeptemberben, ezzel ezek a termékek megközelítették a háború előtti árszintet. Az alelnök hangsúlyozta azt is, hogy nem a szankciók korlátozták a műtrágyaexportot Ukrajnából, hanem éppen hogy Oroszország, amikor úgy döntöttek, hogy az ukrán infrastruktúrák ellen indítanak támadásokat.
Válság és drágulás: készítettünk egy kvízt, hogy összehasonlíthassa az áremelkedéseket itthon és az unióban.
A vitában elhangzott még néhány riasztó adat, például arra vonatkozóan, hogy az élelmiszer-bizonytalanság 10 éves csúcson van, például az éhínség sújtotta Szudánban 150 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak. Közben 2019 és 2021 között a világon 24 százalékkal több kalóriát állítottak elő, mint ami az egész emberiség táblásához szükséges.
A különböző érvek között a portugál baloldali Sandra Pereira azt mondta, hogy a termelés logikáját kell megváltoztatni, azt kell előállítani, amire szükségük van az embereknek, és nem az agrárcégek profitját kell biztosítani, ehhez pedig a kis- és középvállalkozások megerősítésére van szükség.
Egy másik baloldali, a holland Anja Hazekamp - aki egyébként az Állatokért Párt képviselője - szerint az az ukrán gabona, ami nagy nehezen az EU-ba került, “a holland csirkék gyomrában végezte”. Hozzátette, hogy fenntartható élelmiszerellátás kell, mert az nem az, hogy “a gabonát felzabáltatjuk az állatokkal, miközben emberek éheznek”.
Uniós alapvetés
Az EU állam- és kormányfői brüsszeli csúcstalálkozójukon is érintették az élelmezésbiztonságot. Az elfogadott végkövetkeztetésekben egy bekezdést szenteltek ennek a témának, amelyben leszögezték, hogy “Oroszország az Ukrajna elleni háborúban az élelmiszerek fegyverként történő használatával egyedül felelős az általa kiváltott globális élelmezésbiztonsági válságért”. Hozzáteszik, hogy “az orosz agressziós háború zavarokat idézett elő a mezőgazdasági termelésben, az ellátási láncokban és a kereskedelemben, ami az élelmiszerek és a műtrágyák világpiaci árait soha nem látott szintre sodorta”. A tagállami vezetők ígéretet tettek arra, hogy tovább fogják javítani a szolidaritási sávok hatékonyságát, ezek ugyanis eddig is jelentős mennyiségű ukrán mezőgazdasági termékek és műtrágyák exportját tették lehetővé a leginkább rászoruló országokba. Végül ismételten leszögezik: “Az Oroszország elleni uniós szankciók nem tiltják a mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termékek harmadik országok és Oroszország közötti exportját.”
Korábbi cikkünk a témában: Miért emelkedik az infláció kétszeresével az élelmiszerek ára Magyarországon?