Saját szintjére emelte Magyar Pétert a kormányfő október 23-án a támadásokkal; kirekesztő beszédére a Tisza elnöke befogadó hangnemmel válaszolt. Orbán Balázs meghurcolása elmaradt, a volt LMP-s Csárdi állításai konkrétumok hiányában érdektelenek, a Mi Hazánk a Turullal terel.
Itt tudja megnézni a videópodcastot:
Itt találja a beszélgetés hangfelvételét:
Your browser doesn’t support HTML5
Elemző: Rátette Magyarra a célkeresztet Orbán
Öt gondolat a beszélgetésből:
(1) A politológus szerint az utóbbi hetekben kiszorult a közbeszédből a kormányfő politikai tanácsadójának 1956-ról és az ukrajnai háborúról tett kijelentése, pedig még az őt védelmükbe vevő szereplőket is idézhette volna, aki ebből politikai tőkét szeretne kovácsolni. A kormányfő megismételte korábban már többször hangoztatott álláspontját, hogy Ukrajnáért nem a magyaroknak kell harcolniuk, de nem ment tovább, mert vélhetőleg a kormányoldal abban látja a túlélés esélyét, ha a lehető legkevesebbet foglalkoznak vele – véli Stumpf Péter Bence. A szokatlanul rövid beszédbe kevés új elemet hozott Orbán Viktor, hiszen például Brüsszel beállítása ellenségként már 2012 óta része a felszólalásainak. Ami új, hogy megnevezés nélkül ugyan, de egyértelműen Magyar Pétert is igyekszik a brüsszeli ellenségek közé szorítani, azaz a már meglévő és sulykolt üzeneteket használja és terjeszti ki új ellenfelére, nem új témákat épít fel támogatói megtartására. Úgy tűnik, a brüsszeli téma központi elem a kommunikációban, nem fáradt ki, sőt emeli a tétet: most már birodalmi szándékokról beszél az EU esetében. Vonatkozó kiszólásai névtelenek voltak, de ezzel mégis maga mellé emelte az ellenzék új vezérévé lett Magyar Pétert, és ráhelyezte a célkeresztet.
(2) Magyar Péter erősebben épített az október 23-i szimbólumokra már a megemlékezés előtt is: 22-én meggyújtotta a forradalom lángját, másnap elment a 301-es parcellához, ünnepi beszédének nagyobb részét tette ki a történelem felidézése. Ő tényleg az ’56-os szellemiséget képviselte, felidézte Orbán jóval korábbi, még más ’56-os hozzáállást tükröző nyilatkozatait. Orbán Balázs kijelentései csak kiegészítő elemek voltak, nem a témát szervező erő. Amíg a kormányfő defenzív stratégiát követett, azaz kizárta, elidegenítette a másként gondolkodókat, addig Magyar offenzív és befogadó volt. Erre példa a képviselőjelöltek nyílt, publikus és széles körű kiválasztásának meghirdetése. Kinyitja pártját mindenki számára, szövetséget ajánl – értékel a politológus. Orbán lehetett fókuszált és rövid a beszédében, mert neki egy faladata volt, ezzel szemben Magyar csapongóbbnak tűnhetett, de ő komplexebb helyzetben van, igyekszik visszafoglalni ’56 eszmeiségét a kormányoldaltól. Beszélnie kell a programjáról, kormányképes erőnek kell mutatnia magát. Mindezt úgy oldotta meg, hogy kezében tartja a közbeszéd napirendjét, hiszen a Magyarok hangja véleménynyilvánító fórummal vagy a képviselőjelöltek castingjával ismét ő adja a témát, róla beszélnek a politikával foglalkozók.
(3) Magyar Péter megemeléséhez kapcsolódik a 21 Kutatóközpont szerdán publikált felmérése, amely a Partizán megbízásából készült ezer ember megkérdezésével, és a formáció megszületése óta először mutatja a Tisza Párt előnyét a Fidesszel szemben: a biztosan választók 42 százaléka adná a voksát Magyar Péter tömörülésére, míg a kormánypártot negyven százalék támogatná. Új helyzet, hogy ezúttal már nem az ellenzéki pártokat mérjük egymáshoz, hanem a Fideszhez viszonyítunk egy szembenálló erőt – értékelte a felmérést Stumpf Péter Bence.
(4) A kutatás eredménye alapján még a Mi Hazánk kerülne be a parlamentbe: az ellenzéki oldal korábbi szereplői közül csak ők érték el az ötszázalékos küszöböt, ha figyelmen kívül hagyjuk a hibahatárt. Ez a helyzet új értelmezést ad a budapesti XII. kerületi Turul-szobor körüli vitának is, illetve annak a ténynek, hogy Lázár János építési és közlekedési miniszter elrendelte a szobor műemléki védelem alá helyezését – még akkor is, ha ezt a politológus gumicsontjellegű témának tartja, nem kisebbítve a jelentőségét. Érdemes figyelni a Mi Hazánk támogatottságának változását, mert a Tisza erősödésével leválhatnak róluk azok, akik csak azért szavaztak rájuk, mert se Orbánra, se Gyurcsányra nem akartak, de nem kötődnek a szélsőjobb ideológiához.
(5) A júniusi EP- és önkormányzati választások után a politikai paletta átrendeződése megzavarta az ellenzéki pártok rendszerének belső kohézióját – magyarázta a volt LMP-s Csárdi Antal körül kialakult ügyet Stumpf Péter Bence. Csárdi kilépése az LMP-ből értelmezhető lenne ebben a keretben, de különlegességet ad neki, hogy az indoka nem az LMP vezetésének stratégiája, hanem elég specifikusan megfogalmaz egy vádat, miszerint – nagyon leegyszerűsítve – az LMP főpolgármester-jelöltje, Vitézy Dávid és a párt egyik vezetője az önkormányzati választás előtt egyeztetett a kormánypárti kommunikációt irányító Rogán Antallal. Ráadásul ezzel Vitézy pozícióját is megkavarta, hiszen a korábban jóformán csak a Fidesznek köszönhető pozíciókat betöltő szakpolitikus az utóbbi hónapokban nyíltan szembefordult a kormánypárttal, például a HÉV állapota vagy a közlekedési múzeum Debrecenbe költöztetése kapcsán. Addig nem érdemes tovább elemezni az ügyet, amíg Csárdi konkrét bizonyítékokkal nem támasztja alá az állításait.