Titkolják azt a szerződést, amelyet a Mol hulladékos cége kötött az adóhivatallal. A megállapodás értelmében a NAV a magáncég kérésére és elvárása szerint ellenőrzi a fémkereskedőket, amiért pénzt kap. A kontroll nemcsak az alvállalkozókra, hanem a konkurens cégekre is kiterjed. Az Alaptörvény szerint a közhatalom forrása a nép, nem pedig a tőke – mondta a Szabad Európának egy alkotmányjogász. A fémkereskedők az Alkotmánybírósághoz fordultak.
Furcsa szerződést kötött a Mol hulladékos cége a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal (NAV). A magyar állam 2023. július 1-jétől adta koncesszióba a hazai hulladékpiac nagy részét 35 évre a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-nek (Mol). Az olajtársaság erre egy külön céget alapított, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t (MOHU). Az adóhivatallal kötött megállapodás értelmében a MOHU megbízást adhat az adóhivatalnak, hogy ellenőrizze az általa kijelölt fémkereskedőket.
Felbérelt revizorok
Az eljárás díjköteles, mértéke egymillió forint személyenként és alkalmanként. A NAV döntheti el, hogy az „ellenőrzés körülményeire figyelemmel” hány fős csapatot küld ki a terepre, vagyis hány millió forintos üzletet köt a MOHU-val; az ellenőrzésből származó díjbevétel ugyanis a Nemzeti Adó- és Vámhivatal saját bevétele.
A koncesszió érdekében a hulladéktörvényt és a fémkereskedelmi törvényt is alaposan átszabta a kormányzat. Az adóhivatali ellenőrzésre a fémkereskedelemről szóló törvény 11. paragrafusa ad lehetőséget a Mol koncessziós cégének, vagyis olyan jogszabály született Magyarországon, amely lehetővé teszi, hogy egy magáncég felbéreljen egy állami szervet más társaságok, sőt a konkurens vállalatok ellenőrzésére úgy, hogy még fizet is érte.
A MOHU bármely fémkereskedőt ellenőriztetheti a NAV-val, függetlenül attól, hogy a MOHU szerződött partnere-e, vagy sem – sőt a koncessziós rendszerben egyáltalán nem érintett cégekre és a hulladékhasznosítókra is ráküldheti az adóhivatal revizorait.
A NAV kiterjedt ellenőrzést folytathat, a jogszabály szerint ugyanis nemcsak a fémkereskedő fémkereskedelmi tevékenységét, hanem „a fémkereskedelmi engedélyköteles anyagok más személy általi értékesítését, szállítását, fuvarozását, raktározását, tárolását és hasznosítását” is ellenőrizheti.
Ehhez kapcsolódóan: A hazai kisvállalkozások üzletét adta oda az állam a Molnak a hulladékos koncesszióval
Szlávik Mónika, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének (MFSZE) elnöke azt mondta a Szabad Európának, hogy a NAV megerősítette nekik, hogy aláírták a szerződést, de nem akarta kiadni a közérdekű adatigénylés során.
Szlávik szerint a Mol koncessziós cége ezzel a törvény adta jogosítvánnyal kontroll alatt tarthatja a hazai fémpiacot. „Lényegében bárkit és bármilyen céget ellenőriztethet, amely részt vesz a fémkereskedelemben, függetlenül attól, hogy koncesszió hatálya alá tartozó hulladékkal foglalkozik, vagy sem” – hangsúlyozta.
Tóth Ákos, az MFSZE jogásza azt mondta a Szabad Európának, hogy a hatósági hatáskör gyakorlása nem működhet piaci alapon, egy államtól független személy megrendelésére és ellentételezésével. Szerinte az Alaptörvény (B cikk 3. bekezdése) ugyanis világosan kinyilvánítja, hogy a közhatalom forrása a nép, nem pedig a tőke. „Alapjaiban sértené tehát a jogállamiság elvét, ha az adóhivatal a koncessziós társaság megrendelésére, lényegében utasítására folytatna le eljárásokat” – tette hozzá.
Az adóhivatal, így közvetve a magyar állam a MOHU puszta eszközévé válhat, amelyet célzottan a versenytársaival, az ellenérdekű gazdasági szereplőkkel szemben alkalmazhat, ráadásul diszkrecionálisan. Tóth Ákos szerint az Alaptörvény különösen amiatt sérül súlyosan, mert az új fémkereskedelmi szabályok a MOHU-t olyan mértékű (köz)hatalommal ruházzák fel, amellyel képessé válhat versenytársai piaci likvidálására, de legalábbis arra, hogy tetszés szerint indított hatósági ellenőrzésekkel jelentősen megnehezíthesse más fémkereskedők működését.
Az MFSZE jogásza szerint nagy kérdés az is, hogyan lehet részrehajlásmentesnek tekinteni azt a hatóságot, amely pénzért, egy megrendelő utasítására folytat le a megrendelő által megfogalmazott elvárások szerint hatósági eljárásokat a megrendelő versenytársainál.
„A MOHU-t az adóhivatalnak ugyancsak ellenőriznie kell vagy kellene. Nehéz elhinni, hogy az adóhivatal erélyesen és elfogultság nélkül fog fellépni a számára komoly bevételt jelentő MOHU-val szemben jogsértés esetén” – tette hozzá.
A titkos szerződésről csak annyit tudni, amennyit a jogszabályban feltüntettek, miszerint „az ellenőrzéseket a fémkereskedelmi hatóság a koncessziós társasággal kötött előzetes megállapodás alapján ütemezetten végzi a megállapodásban foglalt feltételek mellett”.
Mivel nincsenek részletszabályok, Tóth Ákos szerint nem világos, hogy az ily módon meginduló eljárásokban a koncessziós társaság milyen minőségben venne részt. Ha ugyanis a MOHU az eljárás alanyává válik ügyfélként vagy egyéb érdekeltként, akkor az eljárást befejező döntést vele is közölnie kell a NAV-nak.
„Az ilyen határozatok indokolásából pedig az eljárás alá vont fémkereskedő cégek működése, ügyfelei, gyakorlata, kapacitása, know-how-ja, egyéb üzleti titka megismerhetővé válhatnak. Így a MOHU nemcsak versenytársai letörésére, de arra is képessé válhat, hogy hatósági ellenőrzés lefolytatására irányuló megrendeléseivel feltárhassa versenytársai működését, üzleti titkait” – tette hozzá.
Alkotmánybírósági panasz
Az MFSZE segítségével 32 fémkereskedő fordult az Alkotmánybírósághoz, nem csak a NAV-os vizsgálatot kifogásolják. „A koncesszió érdekében módosított fémkereskedelmi törvényt, a végrehajtási rendeletét és egy veszélyhelyzeti kormányrendeletet támadtunk meg az Alkotmánybíróságon” – mondta Tóth Ákos. Ez azért fontos, mert korábban volt már a hulladéktörvénnyel kapcsolatban egy alkotmányjogi panasz, amelyet az Alkotmánybíróság (AB) elkaszált, tavaly júniusban nem találta Alaptörvény-ellenesnek a hulladékkoncesszió rendszerét.
Ehhez kapcsolódóan: Az Alkotmánybíróság szerint is be kellett volna szereznie a Molnak az engedélyeket
Tóth Ákos szerint a korábbi beadvánnyal szemben most a környezethez való jog sérelmére is hivatkoznak. „Az AB korábbi határozataiban egyértelműen rögzítette a visszalépés tilalmát. Ez röviden azt jelenti, hogy nem lehet környezetvédelmi tárgyú jogszabályokban olyan módosítást hozni, amely a korábbi szinthez képest visszalépést jelentene” – tette hozzá.
A Szabad Európán is írtunk arról, hogy a hulladékgazdálkodási koncesszió 2022-es odaítélésével párhuzamosan könnyített a kormány a hulladéklerakás szabályain.
A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által kezdeményezett jogszabály-módosítás értelmében a hulladékkal való feltöltés „olyan hasznosítási művelet, amely során (…) nem kell lefolytatni vízjogi vagy vízvédelmi hatósági (engedélyezési) eljárást”.
Ehhez kapcsolódóan: Akár négymilliárd forintot is hozhat évente az Orbán-bányának a hulladék
Ez azt jelenti, hogy már nem írják elő, hogy a tevékenység nem szennyezheti a talajvízbázisokat, csupán egy bizonyos határértéknél jobban nem szennyezheti a földtani közeget és a felszín alatti vizeket.
Tóth Ákos szerint az, hogy szinte minden hulladékáramban csökkent a begyűjtött mennyiség a koncesszió indulása óta, igazolja a környezethez való jog sérelmét.
Az MFSZE már régóta küzd azért, hogy a lakosságtól származó fémek esetében kimondja a MOHU: az nem tartozik a koncesszió hatálya alá. Bár a Mol hulladékos cége szerint jól körbehatárolt, hogy mely hulladékok tartoznak a koncesszió hatálya alá, és melyek nem, a valóságban bonyolultabb a helyzet.
A jogszabályi paragrafusokat és a minisztériumi állásfoglalásokat úgy lehetne lefordítani, hogy minden olyan hulladék, amely a háztartás napi szintű működése során keletkezik, és a hulladékbirtokosok által elhelyezésre kerül a vegyesen és szelektíven gyűjtött gyűjtőedényzetben, a koncesszió hatálya alá tartozik, továbbá a körforgásos termékek hulladékai tartoznak egyértelműen ide. Fémek estében például a fém csomagolási hulladék, mint a konzervdoboz vagy az alumíniumból készült sörösdoboz.
„Lényegében az a fémhulladék, ami jellemzően a szelektív kukába kerül, vagy amit lomtalanításkor dobnak ki az emberek” – mondta Szlávik Mónika. Az MFSZE már a koncesszió kihirdetésekor vitába keveredett a Mollal, mert a cég úgy értelmezte, hogy az építési-bontási hulladékon kívül lényegében minden fém a koncesszió hatálya alá tartozik, ami egy háztartásban előfordul.
Szlávik Mónika szerint túl későn érkezett meg az adóhivatal és a minisztérium állásfoglalása arról, hogy ez nem így van. A NAV és a szaktárca szerint azok a fémek koncessziókötelesek, amelyeket korábban is közszolgáltatás keretében szállítottak el a szelektív kukából vagy lomtalanításkor, minden más szabadon értékesíthető bármely fémkereskedő részére.
Az alkotmánybírósági beadványban ez utóbbi mellett érvelnek. A szervezet szerint a fémkereskedelmiengedély-köteles anyagok egyik legtipikusabb értékesítési esete az, amikor egy elhunyt személy örökösei kiürítik, illetve felújítják az ingatlanát, és a fémdolgokat elviszik a MÉH-telepre.
Ezeket egyszerre, gyakran ömlesztve szállítják el a fémkereskedők MÉH-telepeire, az egyes dolgokat (fémtárgyakat) tehát nem különítik el egymástól. A leadáskor megnézik az adott fém súlyát, illetve anyagát, hiszen minden fémtípusnak más az ára, és ez alapján a MÉH-telep kifizeti a behozott fém átvételi árát.
A koncessziós rendszer miatt módosított fémkereskedelmi törvény most viszont azt várja el a fémdolgok tulajdonosaitól, hogy például egy ingatlan kiürítésekor, felújításakor különítsék el egymástól a hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenységgel érintett fémdolgokat és az egyéb fémeket, így adják át a koncesszori fémkereskedőknek, illetve így értékesítsék a koncesszió hatályán kívül eső fémeket a szabadpiacon.
„Miért kell két fémdolog között az értékesítés szempontjából pusztán amiatt különbséget tenni, hogy az adott fém pontosan milyen tárgy formájában ölt testet?” – tették fel a fémkereskedők a kérdést az Alkotmánybíróságnak.
A beadványban a belső piac sérelmére is hivatkoznak, mert szerintük diszkriminatív intézkedésnek minősül, hogy kizárólag magyarországi koncesszori fémkereskedő részére adhatók át a hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenységgel érintett fémek. Emellett a szerződési szabadság és a tulajdonhoz való jog sérelmét is kifogásolják. Az AB március 6-án befogadta az alkotmányjogi panaszt.
Kérdéseket küldtünk a NAV-nak és a MOHU-nak, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.
Ehhez kapcsolódóan: Halasztást kérünk az EU-tól, mert nem tudjuk teljesíteni a hulladékhasznosítási célszámokat