Veszély és lehetőség is a háború a kampány szempontjából – mondja elemzőnk. Ruff Bálint kommunikációs és kampánytanácsadó szerint egy képzeletbeli megfelelési listán jól teljesít a kormányfő, aki halad három saját csatájában is. De mi lesz a Mi Hazánk Covid-diktatúra-ellenes követőivel? Hét közepén rögzített podcastunk szerkesztett átirata.
Két hét alatt felfordult a világ és benne a magyar választási kampány. Ukrajnában honvédő háború dúl a megszálló oroszokkal szemben. Ebben a podcastsorozatban kizárólag azzal foglalkozunk, hogy a bel- és külpolitikai események milyen hatással vannak a magyarországi kampányra. A háború lehetőség vagy veszély?
A Fidesznek óriási veszély. Az ellenzéknek, ha lehet így mondani, nagy lehetőség.
Miért veszélyes ez a Fideszre?
Fő szabály az ilyen helyzetekben, hogy az emberek félelme a vezető felé húz. Háborúban, gazdasági válságban, Covid-helyzetben mindenki a hivatalban lévő ember felé fordul védelemért. Csakhogy Orbán Viktor az elmúlt tizenkét évben Putyin orosz elnök egyik legfőbb szövetségesévé vált. Találkozók évente, itthon vagy Moszkvában. A Putyinnal való üzletelés lényege, hogy valahonnan, egy szürke zónából kapjunk milliárdokat, cserébe aztán a paksi bővítésre, a budapesti metrókocsik felújítására költünk, vagy befogadjuk a kétes hátterű bankot. Ehhez kapcsolódik az orbáni retorika a hanyatló Nyugatról, Európai Unióról, Amerikáról, NATO-ról, a keleti nyitásról.
De rászabadult a kormányfőre ez a háború, és mint egy jó populista, 24 óra alatt váltott, átdobta a váltót 180 fokkal a másik irányba.
Azaz felismerte a veszélyt.
Felismerte a veszélyt és a lehetőséget is, hogy ő ebből akár komolyan profitálhat. Rendelkezésére áll egy erős médiagépezet és az embereket a vezető felé terelő félelem. Ha nem kerül ezzel szembe az ellenzéki oldalról egy egyértelmű, rövid üzenet, ez inkább lehetőség a számára, mint veszély.
Amikor megindult az orosz invázió, a magyar kormányfő fogott egy fehér lapot, és listázta, kinek kell ebben a helyzetben megfelelnie. Első, hogy meg kell felelnie nyugati szövetségeseinek, mert most már nem lehet az eddigi kalandozási politikát folytatni. Azonnal kimondta, hogy követjük a NATO stratégiáját. Rögtön megszavazta az európai uniós intézkedéseket, mintha sosem lett volna ettől eltérő taktikája. A listán ez a pont: pipa.
A következő pont, hogy megmutassa, van szíve, van lelke. Korábban is beszéltünk arról, hogy ügyesen játssza ezt a kádári szerepet, a jóságos nagypapa figuráját. Hétévnyi migrációs hergelés után azt látjuk, hogy Orbán Viktor elmegy a határra, és az ukrán gyerekek arcát simogatja. Magyarország befogadja a háború elől menekülő tömeget. Ezt a pontot is kipipálja a listán.
A harmadik pont, hogy a magyar nép mit szeretne. A magyar társadalomban tapintható a szorongás, a félelem a háború miatt, pártállástól függetlenül. Megszállnak-e minket is az oroszok? A másik félelem egzisztenciális: mi lesz az energiaárakkal, gázárakkal? Mi lesz a saját életükkel, hogyan fognak elszállni az árak? Ezeket az aggodalmakat folyamatosan figyeli, minden bejelentését ezek fényében teszi. Ez a pont is pipa ezen a megfelelési listán.
A negyedik feladat, hogy a béke pápája legyen. Ebben nincs egyedül, a háború előtt az európai politika perifériájára szoruló másik két vezető is hamar felismeri a helyzetet. A Covid-bulik miatt a bukás szélére került Boris Johnson brit kormányfő és a szintén elszigetelődött Erdoğan török elnök is megvillantja magát, hogy Európa és a világ elfelejtse a velük kapcsolatos aggályokat. Ez egy darabig működik is. Azt látjuk, hogy az amerikai ENSZ-nagykövet Magyarországot dicséri, milyen példásan fogadja be a menekülteket Ukrajnából. Ez a pont is pipa.
Már csak egy pont maradt, a kommunikáció, hogy mindezt el is adja a választóknak. Plakátokon egy őszülő nagypapa távolba meredően védi a békét, a megszólalásokban pedig ismételgeti a stratégiai nyugalom nevű, egyébként semmit nem jelentő mondást. Pipa kerül a listán az ötödik pont mögé is.
Ehhez kapcsolódóan: „Az autokraták nem foglalkoznak az emberekkel, csak a saját hatalmukkal”Ráadásul arról is beszél, hogy ez már a harmadik háborúja.
Igen. Ő már tudja, hogy kell kormányozni az országot. De közben a Fidesz azért nem áll le, és ezzel egy időben legalább három szinten zajlik a kommunikáció. Az első szinten Orbán Viktor és Varga Judit beszél a béke angyalaként. Varga Judit igazságügyi miniszter, aki korábban harcos amazonként védte a határt a bevándorlóktól, most befogadott egy menekültcsaládot. A második szinten a külügyminiszter Szijjártó Péter már kritikusabb hang, akinek a mondataiban már néha vannak kibeszélések: meddig tartsanak a szankciók, belekerüljön-e a gáz stb. A harmadik szinten, a Fidesz médiájában és közösségi felületein pedig már legkevesebb kettős beszéd van az agresszorról, a háború okairól, az ukránokról. Ott egy teljesen másfajta beszéd zajlik, hiszen nehezen lehet elmagyarázni, hogy tegnap még az oroszok pártján voltunk, putyinista érdekkörben mozogtunk, mára pedig az ellenkezőjében. Tudatosan megy az a fajta kettős beszéd, hogy a saját szavazótábornak ne egyből a hátraarcot kelljen megemésztenie, hanem legyen ideje kicsit együtt fordulni a miniszterelnökkel.
Ha maradunk a lehetőség-veszély tengelyen, akkor az ellenzék számára a háború kitörése milyen lehetőségeket és veszélyeket hoz kampány szempontjából?
Márki-Zay Péterről nehezen lehetne azt mondani, hogy ne lenne atlantista, hogy ne lenne EU-párti. Ezért ez egy lehetőség arra, hogy az ellenzék bemutassa, hogy mit csinálna ebben a helyzetben.
Hármas válságban van Magyarország. A külpolitikai válságot a háború jelenti. A gazdasági válságot az infláció vagy a négyszáz forintos euróárfolyam. A harmadik válság egészségügyi, hiszen a koronavírus-járvány azért még itt van velünk. Erre a három válságra lehetne választ adni. Kicsoda Orbán Viktor? A magyar Putyin? Így vagy úgy megfogalmazta ezt a baloldal, de nincs kimondva egy mondatban.
A héten volt egy bejelentése Márki-Zay Péternek, ami azt mutatta, hogy készen áll a kormányzásra. Ez rendben is van, így kéne csinálni, ez a kötelezően megugrandó szint. Most talán megtalálta Márki-Zay Péter, hogy ő is nyugalmat, kormányzóképességet sugároz. De nem szabad elfelejteni, hogy ezen túl még el kell jutni a billegő körzetekben lévő emberekhez.
Ehhez kapcsolódóan: Az ellenzéki választási program tíz pontja részletesebbenSokan azt gondolják, hogy mindenki otthon ül és megállás nélkül híreket olvas, majd ebből levonja, hogy hova kell szavazni. Ilyen szavazó nagyon kevés van, ha egyáltalán van. Mindenki benyomásokból, hangulatokból dolgozik. Ezért fontos megérteni, hogy mekkora kárt okozhat, amikor a legkisebb hibába, egy rosszul megfogalmazott mondatba belekapaszkodik a kormányoldal médiagépezete. Hiába futtat az ellenzék most az elmúlt pár napban retorikailag és tartalmilag is kiváló kampányt, a körülötte keltett hangzavarban elvész a lassanként megtalált tiszta üzenet.
Mi a megoldás erre? Hogy lehet áttörni a kakofónián?
Amit megtanultak a Fideszben, hogy már nem hetekben, napokban, hanem inkább órákban vagy másodpercekben mérhető, meddig lehet fenntartani az emberek figyelmét. A világ annyira begyorsult, akkora tömegben és sebességben kapjuk a híreket, hogy az időzítés iszonyatosan fontos lett. Orbán Viktor 24 órán belül tudott váltani, és 180 fokkal elfordította az egész rendszerét. Az ellenzék is reagált, de nem volt egy olyan tűpontos mondás, hogy ők mit csinálnának ebben a háborús helyzetben. Ez háromszor egy mondat lett volna.
Az emberek rövid(ülő) figyelméhez hozzájött, hogy a háború is lelassult az első pár napok sokkja után. Nem érkeztek olyan súlyú információk, mint az első napokban. Ez is magyarázhatja, hogy ismét megjelent a kormány kommunikációjában a gyurcsányozás?
Szerintem ez alapjárat. A gyurcsányozás lényege az, hogy egyrészt a saját választói közönséghez szól, elrettentésként. Másrészt azt sulykolja, hogy Márki-Zay Péter nem önálló entitás, van egy gazdája, aki irányítja. Ez persze nagyon távol van a valóságtól, és most azért kilóg a lóláb, Orbán is lehetne valakinek a miniváltozata. Az ellenzék próbálkozik is ezzel, de szerintem nagyon hamar elengedi ezeket az üzeneteket.
Gyurcsány Ferenc szerepe és a 2006-os események voltak az előző Békemenet tematikája. Mi lesz idén?
Szerintem a Békemenet idén a békéről fog szólni, először a felvonulások történetében, merthogy eddig mindent akart a Békemenet, csak békét nem. Záróakkordként ismét felszólal Orbán Viktor, és elmondja, hogy mi békét szeretnénk, a háború árát ne a magyar emberek fizessék meg, meg kell védenünk a rezsinket és a magyar gazdaság eredményeit.
Nemrég említette, hogy a kormányfő három csatát vív kommunikációs szempontból. Hogy áll ezekben?
Az egyik csata a Nyugat-Kelet pártiság. Ebben szerintem az elmúlt két hétben Orbán Viktor haladt a Nyugat-pártiság felé, de még mindig rosszul áll. A másik csata a béke-háború pártiság kérdése. Orbán Viktor ebben is javított, minden mondatában a békét sürgeti. A harmadik csata pedig a kompetenciáról szól. Újabban hosszabban beszél a politikacsinálásról, bejegyzést írt Facebookon arról, hogy milyen jártas ezekben a dolgokban. Ez a valódi csatatér: kiről hiszik el jobban, hogy ebben az adott krízisben tudja vezetni az országot. Ebben is a kormányfő felé lejt a pálya, mert neki csak ezt a választásokig tartó egy hónapot kell kibekkelnie, hogy ne legyen nagy probléma.
Korábban hiányoltuk a népszavazás témáját a kommunikációból. Kicsit meglepően, a háború kitörésével egy időben az eddigi plakátok mellett megjelentek a tévéspotok. Elindult ez a csata is?
Ez szintén egy kötelező kör: lefoglalja a felületeket, plakáthelyeket, hozzájárul a hangzavarhoz, lehet rá pénzt költeni, és mindenki a Fideszre asszociál ezekre az ingerekre. Alapjárat.
Ehhez kapcsolódóan: Mi történik, ha érvényes és eredményes lesz a gyermekvédelmi népszavazás?Ha volt is bármi valós súlya ennek a népszavazásnak, a háborús helyzetben egyre kevesebb lesz. Ez magyarázza, hogy miért ennyire gyenge az ellenzéki válasz? Miért tűnik úgy, hogy csak a civil szervezetek kampányolnak a népszavazási kérdésekkel szemben?
Szerintem a háború mindent felülírt. Nem biztos, hogy baj, ha az ellenzék ezzel a dologgal nem foglalkozik, mert szerintem ez csapdát is rejt. Nehéz gyerekekről és családról úgy beszélni, hogy ne lehessen kiforgatni. Szerintem az ellenzék jól csinálja, ha ezt a témát elengedi.
Megérkezett a kormányzati pénzeső február közepén. Kérdés, hogy kitart-e a hatása április 3-ig. Soha nem látott inflációt éltünk meg, a héten elérte a négyszáz forintot az euró árfolyama. Ebben az ellenzéknek nagyon komoly lehetősége van, hogy megmutassa, ő vajon mit csinálna másképp, mint az orbáni gazdaságpolitika. Sok olyan hang van a közbeszédben, hogy bárki is nyer, micsoda gazdasági helyzetbe fog kerülni, és lehet, hogy nem is érdemes már nyerni. Orbán Viktor nem így gondolkodik. Ő azt mondja: ha baj lesz, majd meg fogom oldani. Felhatalmazást ad a választási győzelem, jó szövetségese lett a Nyugatnak, így eséllyel számít az uniós források újraindítására. Ő megnyerendő csatákban gondolkodik. Szerintem nem ismeri az elmúlt tizenkét évet az, aki azt gondolja, hogy nem akar nyerni, inkább ellenzékbe vonulna, mert olyan rossz a gazdasági helyzet.
Véglegesítették az országos pártlistákat, hat névsor lesz a szavazólapokon. Van-e ebből a folyamatból bármilyen tanulság?
Szerintem egy dolog érdekes. Cinikusan szólva a háború legyőzte a Covid-járványt, a kormány eltörölte a korlátozások többségét. A magyarok már nagyon nehezen viselték ezeket a terheket, a Mi Hazánk pedig javarészt erre építette a kampányát. A szélsőjobboldali antiszemita, rasszista mondanivalók kicsit hátrébb szorultak. Szinte majdnem mindent egy lapra tettek fel, amikor a Covid-diktatúra ellen indítottak harcot. Kérdés, hogy a korlátozások feloldása egy hónappal a választások előtt hogy hat a Mi Hazánk szavazóira. Ha elviszi őket a párttól, hova voksolnak majd? Vajon visszavándorolnak-e a Fideszhez a korábban elbizonytalanodó és a szélsőségekben pártot kereső jobboldaliak? Ez a Fidesz számára azt jelentené, hogy megnyugodhatnak most már a billegő körzetekben is.
A Kutyapárt sem él az Orbán–Putyin-párhuzam kihasználásával, pedig ők folyamatosan a keleti barátkozás kritikusai voltak.
A többi pártról azért nem érdemes talán beszélni, mert mindennap kiderül, hogy a Fidesz hogyan segítette őket. Semmi másra nem jók, csak hogy elvegyenek az ellenzéktől egy-két százalékot. Azokon a helyeken, ahol tényleg szorosra várjuk a választás eredményét, ez a pár tucat szavazat igenis számíthat.
A podcastban megszólaltatott Ruff Bálint jogászként végzett, és már több sikeres választási kampányban dolgozott. A felvétel idején kommunikációs tanácsadó Botka László szegedi és Pikó András józsefvárosi polgármester mellett.