Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megállapította egy 23 éves magyar felperes ügyében, hogy a magyarországi elutasítás nevének és születési nemének megváltoztatására az anyakönyvi kivonaton sérti a magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát. A jogsértés megállapításán túl tízezer euró kártérítést és 2700 euró költségtérítést ítéltek meg. Az ítélet rámutatott az ezzel kapcsolatos magyar szabályozás korábbi ellentmondásaira, jogszabályi hiányosságokra, amelyek esetében az emberi jogok sérelméhez vezettek.
Az ügyben a kérelmező R. K. magyar állampolgár volt, aki 2000-ben született. Évekkel ezelőtt kísérletet tett arra, hogy megváltoztassák a nevét születési anyakönyvi kivonatában. Kérelmét a Fővárosi Bíróság 2020 júniusában elutasította „a kérelmező kérelmét alátámasztó szükséges iratokat szabályozó jogszabályi hézagokra, az azt alátámasztó orvosi szakvélemény és a kérelmező aktájában szereplő hivatalos bejelentés hiányára” hivatkozva. A per arra vonatkozott, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága mondja ki Az emberi jogok európai egyezménye (Ejee) 8. cikkének (a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) sérelmét, és ítéljen meg kártérítést, illetve költségtérítést a magyar állam terhére.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága, a 46 tagú páneurópai szervezet az Európa Tanács szerve, nincs köze az Európai Unióhoz vagy a bíróságához. Az EJEB azt nézi az ítélkezés során, hogy a szóban forgó ügy megsértette-e az Ejee bármelyik passzusát.
R. K. ügye abból az időszakból származik, amikor még nem volt az Alaptörvényben rögzítve a születési nem megváltoztatásának tilalma, vagyis volt rá legális lehetőség. Az Országgyűlés 2020-ban döntött úgy, hogy nem lehet megváltoztatni a születési nemet az anyakönyvben. Az erre érkező alkotmányos panaszok ügyében az Alkotmánybíróság csak jelentős idő elteltével, idén februárban hozta meg állásfoglalását, amelyben kimondta, hogy „nem sérti az Alaptörvényt a nemváltoztatás anyakönyvi bejegyzésének tilalma”.
Ehhez kapcsolódóan: „A homofóbia legalizálása”: Oroszország LMBT-közössége az államilag támogatott diszkrimináció új hullámára készül
Az Alkotmánybíróságnak egyébként újra kellett értelmeznie a módosított Alaptörvényt, mert a korábban hatályos legmagasabb szintű jogszabályból még egészen mást vezetett le a testület. 2018-ban, egy letelepedett külföldi ügyében egyhangúlag kimondta: a nemváltoztatással összefüggő névváltoztatás „alapja az «EMBER« önazonossága és az egyenlő emberi méltóság sérthetetlensége”. Máshol így fogalmazott a határozat, amelynek előadója Sulyok Tamás elnök volt: „Mindenki jogosult arra, hogy neve a neméhez igazodjon, sőt egyúttal kötelezettsége is, hogy a tényleges nemének megfelelő nevet jegyeztessen be a nyilvántartásokba.”
Ítéletében az EJEB megjegyezte, hogy mivel R. K. 2020. május 29. előtt nyújtotta be kérelmét, a fent említett, a születési nem megváltoztatását tiltó jogszabályi rendelkezések nem vonatkoztak ügyére. A bíróság mindazonáltal lényegesnek találta kiemelni, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint a kérelmező már nincs abban a helyzetben, hogy új kérelmet nyújtson be nemi identitásának jogi elismerése iránt.
Áttanulmányozva az esetben keletkezett közigazgatási és bírósági iratokat, a felek beadványait, a bíróság elsősorban arra keresett választ, hogy az alperes magyar állam eleget tett-e azon kötelezettségének, hogy hatékony és hozzáférhető eljárást biztosítson világosan meghatározott feltételekkel, amelyek biztosítják a kérelmező magánéletének tiszteletben tartásához való jogát. Ennek kapcsán megállapították, hogy az ügyben keletkezett határozatok „értelmezése mindenesetre nem vezeti a bíróságot arra a következtetésre, hogy Magyarországon bevett gyakorlat lenne a nemek jogi elismerése terén”.
Ehhez kapcsolódóan: Oroszország és Magyarország után most Románia is fontolgatja a „melegpropaganda-törvényt”
Kiderült, hogy az érintett időszakban nem volt egy egyértelmű jogszabályhely, amely kifejezetten szabályozta volna a nem jogi elismerését, ugyanakkor közigazgatási eljárás keretében lehetőség volt rá. Ám a benyújtandó dokumentumokra, a hatáskörrel rendelkező hatóságokra és az elvárt orvosi dokumentumokra vonatkozó egyértelmű iránymutatás hiánya e jog gyakorlásának akadálya volt.
A bíróság úgy találta, hogy az ügy körülményei olyan jogszabályi és egyéb súlyos hiányosságokat tártak fel, „amelyek a kérelmezőt a magánéletével és személyazonosságának elismerésével kapcsolatos nyomasztó bizonytalanságba sodorták”. Hozzátették, hogy ezért a helyzetért kizárólag a nemzeti hatóságokat terheli a felelősség, ezért mindez elegendő ahhoz, hogy „a bíróság arra a következtetésre jusson, hogy az alperes államban a tényállás idején hatályos jogi keret nem biztosított »gyors, átlátható és hozzáférhető eljárásokat« a transznemű személyek bejegyzett nemének a születési anyakönyvi kivonaton történő megváltoztatására irányuló kérelem elbírálására”.
Az ügyben a felperest a Transvanilla Transznemű Egyesület képviselte. A döntést Sebestyén Andrea, az egyesület programmenedzsere a következőképpen kommentálta honlapjukon: „Az ilyen nemzetközi fórumokon megnyert ügyek több szempontból is nagyon fontosak. Elsősorban ügyfeleink számára, akik sok évnyi pereskedés után léphetnek előre az életükben. Emellett fontos üzenet a közösségünk számára, hiszen egyértelmű állásfoglalás a nemzetközi jog képviselőitől, hogy a transz emberek jogainak védelme mellett teszik le a voksukat. Nem utolsósorban pedig üzenet a magyar állam felé, hiszen továbbra is adósok azzal, hogy biztosítsák a nem- és névváltoztatás lehetőségét.”
Unikornisszimbólummal a vállukon harcolnak az ukrán LMBTQ-katonák