Könnyen lehet, hogy nem a legesélyesebb nyeri a miniszterelnöki előválasztást

Már maga az óriási eredmény, hogy sikerült összehozni az előválasztást, viszont nem zárható ki teljesen, hogy a Fidesz megpróbálja manipulálni a végeredményt – mondja László Róbert, a Political Capital választási szakértője.

Miben látja az előválasztás a jelentőségét?

A jelöltek valószínűleg nem így látják, de az út maga fontosabb, mint az eredmény. Emlékezzünk csak vissza, hol tartott az ellenzék fél évvel a választások előtt 2017 őszén! Választási felkészülés tekintetében nagyjából sehol. Ment az üzengetés a médián keresztül, hogy „most már jó lenne leülni tárgyalni”, „valamit csinálni kellene már”. 2018-ban a választás előtti napon, szó szerint az utolsó pillanatokban is történt még visszalépés teljesen koordinálatlanul. Ezt most mind megspórolja az előválasztás azzal, hogy október közepére meglesz a 106 egyéni kerületi és a miniszterelnök-jelölt, akik mögött ott áll a hat ellenzéki párt. Csak a lista összeállítása marad október utánra. Erre van bő három-négy hónapjuk, ennyi idő alatt csak megküzdenek vele, még ha nem is lesz konfliktusmentes a tárgyalássorozat. Az egész folyamatot sokkal előrébb hozták, az érdemi kampányra letisztult háttérrel fordulhatnak rá, nem mellesleg pedig bevonták a választópolgárokat a folyamatba. Ez mind fontosabb annál, mint hogy egyik vagy másik választókerületben ki lesz az egyéni jelölt – de persze ez is számít.

Van jelentősége annak, hogy ki lesz az ellenzéki jelölt, vagy a létezik az „ellenzéki választó”, aki leszavaz bárkire a Fidesz jelöltjével szemben?

A legtöbb ellenzéki választót tényleg az érdekli, hogy Orbán Viktor menjen, és szinte mindegy is, hogy ki jön. De pusztán ezekkel az elkötelezett választókkal nem lehetett választást nyerni 2014-ben és 2018-ban sem. Ha akkor lett volna együttműködési hajlandóság, más lett volna a végeredmény, de a győzelemhez ez még kevés lett volna. Ahhoz, hogy 2022-ben a jelenlegi ellenzéki erők nyerhessenek, nem elég az úgynevezett elkötelezett ellenzéki választó. Még több százezer ember hiányzik az ellenzéki oldalon ahhoz, hogy a parlamenti többségre esélyük legyen. Ezeket a hiányzó választókat viszont nem könnyű bevonzani, esetükben már nagyon is számíthatnak a személyek. Nüanszokon múlhat, hogy sikerül-e meggyőzni a ma még bizonytalan, még inkább az apolitikus szavazókat.

A ma még bizonytalan választókon múlik a 2022-es választás eredménye, vagy inkább a 35-40 „csatatérkörzet” döntheti el a választások kimenetelét?

Jelenleg körülbelül fej-fej mellett áll a Fidesz és az összellenzék. A Fidesznek van valamennyi előnye, ez még lehet hibahatáron belüli is. De ahhoz, hogy az ellenzék nyerjen, nem elég orrhosszal nyerni. Egyrészt a külhoni magyarok szavazatára továbbra is számíthat a Fidesz: már több mint négyszázezren vannak a levélben szavazók névjegyzékén, közülük legalább két-háromszázezren szavazni is fognak.

Ez egy, de akár két fideszes mandátumot is jelenthet. Ne feledkezzünk meg a német kisebbségi mandátumról, és 2022-ben talán az Országos Roma Önkormányzat listájáról is bejuthat egy képviselő a parlamentbe. Ez összesen négy plusz fideszes vagy Fidesz-közeli mandátum. Ráadásul az egyéni választókerületi térképet is úgy alakították ki, hogy szoros eredmény esetén akár három százalékpont ellenzéki előnyt is vissza tud billenteni a Fidesz javára. Ezeket a torzításokat csak egy jelentősebb ellenzéki listás előnnyel lehet ellensúlyozni, és ezekre jönnek rá olyan, teljesen kiszámíthatatlan tényezők is, hányan szavaznak majd kamupártokra, bejut-e a parlamentbe a Mi Hazánk, a Kutyapárt.

A kérdés valójában az, hogy hogyan lehet még azt a kritikus néhány százezer embert bevonzani. Ebben van szerepe az egyéni jelölteknek és a miniszterelnök-jelölt személyének is. Az egyéni jelöltek karizmája, megítélése, beágyazottsága és leginkább az elvégzett terepmunka sokat számít. Erre példa Kész Zoltán 2015-ös, vagy Márki-Zay Péter 2018-as győzelme, akik szinte a semmiből érkezve borították a papírformát.

Többen viszont kívül kerültek ezen az előválasztási folyamaton. Civilek, akik azt mondják, hogy kiszorították őket a pártok vagy hogy előzetes frakcióválasztásra kötelezték őket. Jogosak ezek a kritikák?

Onnan érdemes megközelíteni, hogy tizenegy év NER után az, hogy egyáltalán hat párt tud úgy együttműködni, hogy maguk közül előválasztással kiválasztják a legesélyesebb jelöltet, nem vállalhatatlan rajt. A legtöbb országban, ahol előválasztást tartanak, egyetlen párton belül zajlik a folyamat. A százhatból ráadásul csak tizenegy körzetben van egy jelölt, a legtöbb helyen tényleges küzdelem várható. Korábban magától értetődő volt, hogy a pártok maguk indítják az egyéni jelöltjeiket és állítják össze a listájukat. Most ezt a folyamatot kinyitották, ha nem is tárták szélesre a kaput. Az előválasztás valójában hat plusz egy párt együttműködése, akik meg akarják találni maguk közül, kik a legesélyesebb jelöltek.

Az pedig a választási rendszer és a házszabály következménye, hogy előre meg kell mondaniuk a jelölteknek, melyik párt frakciójába fognak beülni. Egy független jelöltnek sokkal kevesebb jogosítványa van. Érthető természetesen azon jelöltek felháborodása, akik nem tudtak végül elindulni, mert nem támogatták őket a pártok. De összességében elég széles körű legitimációja van az előválasztásnak.

Persze még nagyon sok ponton el lehet rontani az előválasztást, ez kiderül a következő egy hónapban. De ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy szeptember 8-án itt tartunk, ahol, a legtöbben elfogadták volna.

László Róbert

Becslések szerint akár egymilliárd forintba is kerülhet az előválasztás. Nem von el túl sok erőforrást ez a pártoktól még a választási kampány előtt?

Ez már a 2022-es választási kampány. Nem fog elveszni az a munka, amit most elvégeznek. Az előválasztás nem plusz teher, amit magukra vettek. Sőt lehet, hogy most hatékonyabban költik el ezt a pénzt kampánycélra, mint ha még csak tapogatózás lenne a többi párt irányába, és ömlesztve költenék el ugyanezt a pénzt február és április között. Az előválasztásra és annak kampányára fordított energia és pénz összességében megtérül.

Eléri az előválasztási kampány azokat a bizonytalan szavazókat, akikről az előbb azt mondta, hogy rajtuk dőlhet el a választás jövőre?

Ezt most még nem látni, majd az előválasztási részvételből kiderül. A 2019-es budapesti előválasztáson mintegy hetvenezer ember vett részt, ami nagyjából ötszázalékos részvételt jelent. Ha ezt országos szinten elérnék, azaz négyszázezer ember szavazna az előválasztáson, az mindenképp siker lenne. Várhatóan a fővárosban szavaznak majd a legtöbben, és ahogy megyünk lefelé a településméretben, úgy egyre kevesebben.

Az előválasztás teljesen új kezdeményezés. Bármennyire is előremutató, sok a kockázata. Az egyik, hogy valószínűleg az elkötelezettebb szavazók döntése alapján dől el, kik lesznek a jelöltek és ki a miniszterelnök-jelölt. Ez pedig nem biztos, hogy egybevág azzal, hogy a ma még ezzel nem annyira foglalkozó, nem pártelkötelezett szavazók mit gondolnak, és hogy nekik kik a legvonzóbb jelöltek. Ez kockázat, de ez eddig is megvolt. Honnan tudtuk, hogy a pártok által kijelölt jelölt valóban a legjobb-e? Nem tudtuk. Amikor többen is elindultak a választáson, volt nagyobb választási lehetőség, de összességében hiába szereztek akár több szavazatot is, mint a Fidesz jelöltje, az egyesével lényegesen kevesebb volt, és semmire nem mentek vele, nyert a fideszes jelölt. Mindennek van előnye és hátránya. Ennek az előválasztási procedúrának az egyik legfőbb kockázata éppen ez: elsősorban az elkötelezett szavazók döntenek, és nem lehet tudni, ez mennyire lesz vonzó a kevésbé elkötelezett választók számára.

Ezt a problémát nem lehetett volna kiküszöbölni másfajta választási rendszerrel? Akár könnyebbé tenni a választást a kistelepüléseken. Hiszen a billegő körzetek nem nagyvárosiak. Vagy ha tényleg ennyire fontosak a bizonytalan szavazók, akkor a legkevésbé elutasított jelölt az ideális, nem a legnépszerűbb. Egy ilyen jelöltet pedig preferenciális módszerrel lehet megtalálni, ahol a választók bejelölhetik, kit választanának második, esetleg harmadik helyen. Ilyen például az egyszeri átruházható szavazat módszere (single transferable vote, STV).

Az STV a világ egyik legbonyolultabb választási szisztémája. Csak fejlett demokráciák használják, és kizárólag éles választáson. Magyarországon teljesen ismeretlen, hát még egy előválasztáson. Garantált lett volna a káosz. A másodlagos preferenciák valamilyen kifejezését lehetővé tévő rendszerek alkalmazása viszont felmerült. Voltak, akik megpróbáltak hatni a pártokra is az erről szóló vitában. Ebből annyi lett, hogy a miniszterelnök-jelöltek esetében kétfordulós az előválasztás, és hárman jutnak be a második fordulóba. Így a második fordulóba be nem jutott jelöltek támogatói kifejezhetik másodlagos preferenciájukat, sőt még a versenyben maradt jelöltek támogatói is átgondolhatják a döntésüket.

Tehát akkor nem történhet meg, hogy pusztán a lebonyolítási szisztéma miatt az előválasztáson győztes jelölt a 2022-es országgyűlési szempontjából szuboptimális jelölt?

Természetesen előfordulhat, csak nem lehet kiküszöbölni. Nem hoztak rossz döntést a pártok azzal, hogy egy szavazólapon egy X-szel lehet szavazni, mint az országgyűlési választásokon. Ennek összességében több az előnye, mint a hátránya. Persze lehet vitatni, hogy miért nem lett kétfordulós az egyéni kerületi választás is, bizonyosan lennének kerületek, ahol fordulna az eredmény. De ez megint csak azokra a körzetekre igaz, ahol három vagy több jelölt versenyez, márpedig ez kevesebb, mint a kerületek fele. Összességében az előválasztás keretei nem rosszak.

Az igaz, hogy a kétfordulós lebonyolítás a nagyvárosokban népszerű jelöltnek kedvez, így Jakab Pétert hátrányosan érinti?

Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a nagyvárosokban többen fognak elmenni szavazni, akkor igen. Ebből a feltételezésből pedig okkal indulunk ki, mert a nagyobb városokban egy hétig ott lesznek a sátrak. Már pusztán az adott település lélekszámából adódóan is könnyen lehet, hogy a forgalmas csomópontokon lévő sátrakba sok olyan ember is belefut, aki amúgy nem is biztos, hogy szavazott volna. Ehhez képest a kisebb településeken csak fél-egy napig lesznek jelen ezek a sátrak, hiszen mozgatni fogják őket a települések között. A legkisebb településeken pedig nem is lehet majd egyáltalán szavazni, az ott élőknek utazniuk kell ahhoz, hogy szavazhassanak. Az online szavazás részben őket célozza, illetve a külföldön élőket, akik között a Momentumnak vannak tartalékai. Kérdés, hogy a kistelepüléseken élőket tényleg rá lehet-e venni az online szavazásra.

Valóban mérhetetlen most a miniszterelnök-jelölti előválasztás végeredménye, mert olyan sok múlik azon, hogy a kiesők kit támogatnak a második fordulóban?

Nemcsak ezért, de ezért is.

Még miért?

Egy közvélemény-kutatás az adott időintervallumban lekérdezett válaszadók véleménye alapján mutat egy pillanatképet, soha nem a jövőbeli választás eredményét mutatja. Az utolsó napokban sokan megváltoztatják a választási hajlandóságukat, és adott esetben még a pártreferenciájukat is.

Egy előválasztáson más bizonytalanság is van. Egy jól megszokott országos választásnál mindenkinek néhány sarkot kell csak lesétálnia, hogy szavazhasson. Most viszont egészen más a helyzet. Nem tudhatjuk, hogy azok, akik a közvélemény-kutatóknak azt mondják, hogy elmennek szavazni egy adott jelöltre, tényleg eljutnak-e egy sátorhoz. Lehet, hogy online akarnak szavazni, de egy technikai probléma miatt elsőre nem sikerül, és nem próbálják meg másodszor. Vagy fordítva: lesznek, akik eleinte azt gondolták, hogy őket ez az egész nem érdekli, viszont most egy hétig fog tartani az előválasztás; könnyen elképzelhető, hogy ez idő alatt olyan impulzusok érik őket, hogy mégis odalépnek egy sátorhoz, vagy leszavaznak online.

Kiemelt jelentősége van-e annak, ki lesz végül a miniszterelnök-jelölt? Vagy ez most kevéssé számít, hiszen minden jelölt azt mondja, bárki nyeri is az előválasztást, beáll mögé?

Közhely, hogy a magyar politikai közbeszéd nagyon perszonalizált. Amikor a legtöbb kiábrándult ellenzéki szavazó beszélget egy kávézóban, kocsmában, családi körben, aligha azon keseregnek, „nincs egy ütős programunk”. Hanem azt szokták mondani, hogy nincs egy olyan vezetőnk, aki Orbán Viktor kihívója lehetne. Ezt keresi a legtöbb választópolgár elsősorban. Nyilván ez önmagában nem elegendő a győzelemhez, de nagyon is szükséges feltétele annak, hogy a választók elhiggyék, hogy egyáltalán érdemes elmenni szavazni. Ezt az erőt tudta megjeleníteni több olyan egyéni jelölt, aki fel tudta húzni a saját egyéni kerületét. Vagy azok a polgármesterek, akik megyei jogú városokban váratlan győzelmet tudtak aratni: hirtelen elhitték róluk, hogy ők azok, akik le fogják tudni győzni a fideszes jelöltet. A miniszterelnök-jelöltnek is ezt kell sugároznia.

Ugyanakkor a nem fideszes választók megértették azt is, hogy nem csak a velük hasonlóan gondolkodókkal fogják leváltani Orbán Viktort. Hanem nagyon más preferenciákkal, értékekkel rendelkező emberek is kellenek hozzá. Ezért szükség van egy kiemelt jelöltre – de ott marad körülötte a többi pártvezető is.

Reális veszély, hogy a Fidesz megpróbálja befolyásolni az előválasztás végeredményét? Egy szabolcsi választókerületből nyilvánosságra került egy erre utaló hangfelvétel.

Az előválasztással kapcsolatos legfőbb aggály, hogy a fideszes beavatkozást hogyan lehet kivédeni. Az, hogy az aktivisták mozgósítása milyen nagyságrendben lehetséges, csak tippelni lehet. Nem tudni, hogy a híres-hírhedt Kubatov-listákon hány olyan elkötelezett fideszes szavazó van, aki inkognitóban, értéknyilatkozatot aláírva, névvel, arccal, személyi igazolvánnyal hajlandó kiadni magát egy ellenzéki miniszterelnök-jelölt támogatójának. Ez lehet néhány ezer ember, de akár több tízezer is. Ha százezres nagyságrendről beszélünk, onnantól kezdve az egész előválasztásnak nincs értelme, de ezt azért nem tartom valószínűnek. Biztosra veszem, hogy a Fidesz nem nézi ölbe tett kézzel az előválasztást, keményen támadják is a jelölteket, de hogy saját szavazóikat is mozgósítják-e, az egyelőre kérdés. Mindenesetre a kiszivárgott hangfelvétel arra utal, hogy van ilyen szándék. Valószínűnek tartom, hogy ez nem egyedi eset.

Technikai válasz nincs a rosszhiszemű beavatkozási kísérletre, politikai van. De ez az előválasztás egy nem hivatalos közjogi aktus, a magyar államnak nincs hozzá semmi köze. Az abban részt vevő pártok igyekeznek kiszűrni a rosszhiszemű beavatkozásokat. Biztos, hogy minél nagyobb a tényleges részvétel, annál nehezebb ilyen módon eltéríteni az eredményt. Az is elvárható, hogy az informatikai rendszerük felkészült legyen az esetleges támadások kivédésére.

Számít arra, hogy az utolsó pillanatban a Fidesz valamilyen módon belenyúl akár a választási törvénybe, akár a házszabályba, ami teljesen felboríthatja a mostani ellenzéki számításokat?

A kormánytöbbség 2020 végén emelte 71-re az országos listaállításhoz szükséges egyéni képviselőjelöltek számát. Akkor szó volt arról, hogy a Pest megyei választókerületi aránytalanságokat is kiegyenlítik. Ott ugyanis van több egyéni körzet, amely sokkal népesebb, mint ami a törvényben előírtaknak megfelelő lenne. Akkor mindenki arra számított, hogy ezt még 2020-ban megoldják, hiszen a törvény úgy fogalmaz, hogy választási évben és az azt megelőző évben már nem lehet hozzányúlni a választókerületi térképhez. De ugyanez a törvény kimondja azt is, hogy az egyéni körzetekben időközben előálló aránytalanságokat ki kell küszöbölni. Ennek 2020. december 31-én járt le a határideje, mégsem orvosolták ezt a problémát.

Nem kizárt, hogy még a 2021. őszi ciklusban lehet számítani egy törvénymódosításra. Elképzelhető, hogy a kerülettérképet át fogják alakítani. Egy ilyen lépés akár az előválasztás legitimitását is kikezdheti. Valaki megnyerte az egyik körzetet, de aztán annak egy része átkerült egy másik körzethez, akkor hol legyen jelölt? Ez komoly zavart okozhat az ellenzéki oldalon. Arra nem számítok, hogy alapjaiban megváltoztatnák a választókerületi térképet, mert 2011-ben ezt nagyon precízen megcsinálták. Az biztos, hogy Pest megyéhez tényleg hozzá kéne nyúlni, mert ha így marad, a 2022-es eredmény még akár támadható is lehet. Hiszen olyan kerületekben is lezajlik a választás, amely a törvényben előírtnál népesebb.

Legalább két Pest megyei kerület már 2018-ban is ezt az aránytalanságot mutatta. Ez alapján kétharmaddal a Fidesz bármikor tud ezen változtatni. Csak hatályon kívül helyezik a törvény változásokat megtiltó passzusát, megváltoztatják a törvényt, majd újra hatályba helyezik a tiltást. 2013-ban ezt tették. Erre hivatkozva még az is lehet, hogy nemcsak Pest megyéhez nyúlnak hozzá, hanem más körzetekhez vagy a választási törvény más részéhez is. Ha úgy látják, hogy érdekükben áll, meg fogják lépni. Ha úgy ítélik meg, hogy nem jó nekik, akkor nem. Más szempont nincs.