Attól tartva, hogy a Prágát megszálló náci erők egy életre elkobozhatják a műalkotásokat, Gertrud Kauders zsidó festő 1939-ben úgy döntött, hogy elrejti hatalmas festmény- és rajzkészletét.
Mintegy 80 évvel később, 2018-ban Michal Ulvr egy bontási csapatot vezényelt Prága egyik romos házához, amikor „egyszer csak 30 festmény esett a fejemre”- mesélte a Szabad Európának.
A nap folyamán a munkások egyre több feltűnően szép műalkotást találtak a padló deszkái alá rejtve, a falakba bújtatva. A nap végére mintegy 700 festmény, vázlat került elő és feküdt a szabad ég alatt. A város felett esőfelhők gyülekeztek.
Képgaléria: Gertrud Kauders felfedezett műalkotás gyűjteménye
The Rediscovered Art Of Gertrud Kauders
Amikor a ház tulajdonosát, Jakub Sedlaceket értesítették a felfedezésről, azonnal rájött, hogy miről is van szó. A férfi nemrég örökölte meg a házat, gyermekkorában az ott elrejtett kincsek legendáján nőtt fel. A vásznak alapos vizsgálata megerősítette, hogy a családi mendemonda igaz volt - sok festményt "Gertrud Kauders" aláírással láttak el.
A művész 1883-ban született, jómódú zsidó családba, egy testvére volt. Miután a nácik hatalomra kerültek a szomszédos Németországban, és megkezdték Csehszlovákia fokozatos elfoglalását, családjának nagy része elmenekült az országból. Gertrud Kauders, aki remekül beszélt németül is, nem volt hajlandó elhinni, hogy a nácik képesek lennének ártatlan embereket bántani, ezért a maradás mellett döntött.
Tömegek köszöntötték a náci csapatok bevonulását a prágai Várba 1939. márciusában
Amikor az európai zsidók kiirtását célzó német terv világossá vált, a festő egy életre szóló szívességet kért közeli jóbarátjától, Natalie Jahudkovától.
Natalie Jahudkova elegáns orosz nő volt, aki 1895-ben született egy Moszkvától északra fekvő kisvárosban. 1920-ban Csehszlovákiába emigrált, miután megtetszett neki a cseh légió egy tagja. Egyike volt annak a mintegy ezer orosz nőnek, aki külföldi katonához ment feleségül, és Vlagyivosztokból az újonnan alapított Csehszlovákiába költözött.
A két nő a prágai Képzőművészeti Akadémián találkozott. Barátságuk akkor szilárdult meg, amikor professzorukkal bejárták Franciaországot és Olaszországot, heteken át festették a városokat és tájakat.
Városi jelenet, ami feltehetően Kauders és Jahudkova európai útján készülhetett
1939-re a festői kirándulások távoli emlékek lettek. A náci bürokraták azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehetetlenítsék el a csehszlovák zsidóság életét. Az események súlyosbodásával Gertrud Kauders kibontotta festményeit a keretekből, a vásznat pedig összecsomagolta. Egész életművét rejtette el Natalie Jahudkova házába, Prága déli külvárosában, Zbraslavban.
A vászon peremén jól látszik, hogy hol húzták ki a szegecseket. A festmények így leválaszthatóak lettek a keretről, könnyebben lehetett szállítani és elrejteni őket
Magát óriási kockázatnak kitéve Natalie Jahudkova - valószínűleg Gertrud Kauders segítségével - mintegy 700 műalkotást rejtett el a házban. Otthona még építés alatt állt, így a két barát titkos kopácsolása és munkája senkiben sem keltett gyanút.
Nem sokkal azután, hogy az alkotásokat biztonságosan elrejtették, Gertrud Kauders sem kerülhette el sorsát a náci uralomban. Miután zsidónak nyilvánították, letartóztatták és feljegyzések szerint előbb a theresienstadti, majd a lengyelországi majdaneki koncentrációs táborba szállították 1942 májusában.
Füst a majdaneki haláltábor fölött 1943. októberében
Érkezése után már nincs feljegyzés róla. Valószínűleg megölték a táborban, holttestét pedig elégették az ipari mértékű kazánokban.
Ebben a zbraslavi házházban bukkantak Kauders munkáira
2018-ban maroknyi sajtóorgánum számolt be az esetről, tudósításuk szerint 30 alkotásra bukkantak. Ez egy félreértés volt, a 30 festmény csak az a köteg volt, ami a bontást levezénylő Michal Ulvr fejére hullott. Az akkori beszámolók csak néhány vázlatot és akvarellt mutattak be, amelyek nem Gertrud Kauders gyűjteményének legjobb elemeit tartalmazták.
A felfedezés jelentősége
Natalie Jahudkova sírköve a zbraslavi temetőben. Az továbbra is rejtély, hogy az orosz emigráns miért vitte magával a sírba Gertrud Kauders gyűjteményének titkát
Sem Gertrud Kaudersnek, sem Natalie Jahudkovának nem született gyermeke, de a festőnő testvérének volt egy fia, Cornelius, aki 1939-ben Új-Zélandra menekült. Neki öt gyermeke született, egyikük Miriam Kauders.
Miriam Kauders egy, a művész által az apjáról készített ceruzarajzzal
Bár a leletről szóló beszámolók szerint a festményeket a prágai Zsidó Múzeumnak adományozták, de mint Miriam Kauders megtudta, a múzeum végül nem kapta meg a gyűjteményt.
Jakub Sedlacek 2020 augusztusában. Sedlacek kapcsolata Natalie Jahudkovával összetett. Sedlacek egy csehszlovákiai orosz bevándorló unokája, akit gyermekként vett gondozásba Jahudkova és sajátjaként nevelt fel
Sedlacek egy csendes prágai külvárosban találkozott tudósítónkkal, és megengedte a Szabad Európának, hogy lefényképezze a mintegy 700 elemből álló gyűjteményt.
Sedlacek elmondta, hogy amíg nem tudott Gertrud Kauders leszármazottairól, azon tanakodott, hogy kiállítja a képeket. Erről azonban rögtön letett, amikor a Szabad Európától megtudta, hogy a festő rokonai elégedetlenek a gyűjtemény sorsával.
Jakub Sedlacek Gertrud Kauders képeit lapozza. Azt mondja, amikor gyerek volt, Kauders történetén keresztül ismerte meg a gonosz fogalmát
Sedlacek elmondta, hogy kész felajánlani a gyűjteményt egy cseh múzeumnak, ha Gertrud Kauders örököseitől erre felhatalmazást kap. Miriam Kauders és testvérei hajlandóak voltak erre, de fenntartották a jogot, hogy rég elhunyt rokonaik - köztük apjuk - néhány arcképét megtarthassák.
Vázlat, rajta felirat „Megijedtél, kicsi?”. Gertrud Kauderst ábrázolhatja testvérével, Corneliusszal
Miriam Kauders azt mesélte, hogy apja egy jó humorú ember volt, az iskolában csak bohócnak becézték. A nő azt mondta, apja személyisége megváltozott a háború után, és "soha volt már a régi" a holokauszt borzalmai, lánytestvére eltűnése után. Úgy idézte fel Gertrud Kauders alakját, mint egy kedves, szelíd nő, aki szokatlanul csendes életet él és "nem érdeklik a férfiak".
Gertrud Kauders önarcképe
Amikor a prágai Zsidó Múzeum főkurátora meglátta a gyűjteményt, azt mondta, hogy ez egyedülálló Csehország művészettörténetében. Úgy tűnik, hogy a művész szinte egész életének munkáját elrejtette és megtartotta magának.
"Mindenféle szörnyű forgatókönyvet el tudtam volna képzelni, ahol a kollekciót megsemmisítették vagy titokban eladták. Sedlacek úr kiállása tiszteletreméltó”- mondta a kurátor.
A cikk Geoff Chapple közreműködésével készült.