Választási frontkerület lesz a „nyolc”. Hajléktalan és drogostanyát csinált belőle az „autósüldöző, sorosista civilekkel dolgozó” Pikó – támadja folyamatosan a kormánypárt a 2019-ben nagyon szorosan nyertes polgármestert, aki szerint ötmilliárdot spóroltak a fideszes korrupció felszámolásával, és az általa vezetett önkormányzatnak társadalmi küldetése van, és víziói. Szó esett programjaik lehetséges politikai kárairól, valamint a politikai haszon és a közjó egyensúlyának optimalizálásáról is.
Megnéztem az október 23-i beszédét. Ön szerint egy polgármester mennyire nyilvánuljon meg nemzeti, nem helyi ügyekben?
Két iskola van. Az egyik szerint a polgármester legyen a kerületének és közösségeinek jó értelemben vett házmestere, foglalkozzon azzal, ami a mindennapi életben az embereket foglalkoztatja: tiszta legyen az utca, nyíljon a tulipán stb.
Ez nagyon fontos, de azért az önkormányzatból senki más nem látszik, csak a polgármester. A politika mintát és példát is kell hogy mutasson, és egy polgármester politikai megnyilvánulásai, ha kellő arányban vannak más feladataival, nagyon fontosak. Egy polgármesternek politizálnia kell. A polgármester-választás politikai választás volt.
Ráadásul a NER keretei között vagyunk polgármesterek. Még ha akarnék, se tudnék elvonatkoztatni attól, hogy a tevékenységem és a döntéseim milyen közegben érvényesülnek vagy nem érvényesülnek. Ezért is politizálni kell. A ciklusom első másfél évében kifejezetten politizáló polgármester voltam, utána sokkal több lett a várospolitikai téma és megnyilvánulás. De ez kellett Józsefvárosban az életben maradáshoz, mert ez egy frontkerület.
Miért kellett?
Itt azzal kezdték, hogy ránk küldték a rendőrséget. A választásból, majd a működésemből élet-halál kérdést csinált a Fidesz. Ha az ember nem veszi fel a kesztyűt, vagy nem veszi komolyan azt, hogy a politikai küzdelem nem az általa elképzelt keretek között mozog, hamar megbukhat.
Az én stratégiám az, hogy a konfliktusokban mindig a másik oldalon legyen a politikai kockázat nagyobb része. Rengeteg disznóság történt a kerületben. Amikor kampányoltam, azt mondtam, hogy megtisztítjuk a kerületet a politikai korrupciótól, lefeszítjük a fideszes polipot a kerület költségvetéséről. Ha ezt nem tettük volna, szembemegyünk a választóinkkal. Ezt nem lehet szépen, illedelmesen csinálni, bele kell állni. Meg is lett az eredménye: levágtuk a polip csápjait.
És miért váltott másfél év után?
Egy idő után még a saját tábor is azt mondta, hogy jó, értjük, megküzdöttél, de mégiscsak polgármester vagy. Nagyon fontos az, hogy mi lesz a lakásokkal, a közterületekkel, erről is szeretnénk hallani. Nagyjából egy év után belefáradtak abba, hogy a polgármesterük egyik legfontosabb dolga, hogy a Fideszt üti. Jó, elég volt, Kocsis Máté már a múlt, foglalkozzunk azzal, ami fontos.
Közben a csapatom dolgozott, és elképesztően jó dolgokat készítettünk elő. Nekem is kedvem volt egy kicsit visszább venni. Volt egy váltás, de olyan sosem, hogy a politikától távol tartom magamat. Attól nem lehet magad távol tartani.
A másfél év utáni fordulatba belejátszott az is, hogy a Fidesz is visszább vett?
Nem éreztem, hogy visszább vettek volna. Ha végigvesszük az ügyeket: az első botrányból, amit nyilvánosság elé vittem, kiderült, hogy Kocsis Mátéék hogyan nyúltak bele az újság szerkesztésébe, és vitték el a lap számítógépes infrastruktúráját.
Aztán jött a pofátlan és igazságtalan polgármesteri szabadságmegváltások ügye, amit még mindig nem tudok elfogadni. Miért van az, hogy egy leköszönő fideszes polgármester ki tudja, hogyan, összegyűjthet nyolcvan-száz nap ki nem vett szabadságot, aztán lelépési pénzként kifizetteti? Rettenetesen erkölcstelennek tartom.
Aztán jött a közétkeztetés, majd Káptalanfüred. Abba ráadásul úgy kerültünk bele, hogy folyamatosan lehetett bennünket keretezni, míg a közétkeztetésben mi állítottunk. Én ezeket a történeteket szeretem: megmondjuk, hogy mi micsoda, és ahhoz képest kell a másiknak reagálnia, védekeznie. Káptalanfüred esetében egy régi történetről volt szó, ahol hiába mondtam, hogy már rég nem az önkormányzat a döntéshozó, nem mi vagyunk a kivitelezők, nem mi döntünk a tervezésről, a közbeszerzést sem mi írjuk ki, mindent az állam csinál, a végén, egy év múlva mégis azt lehetett mondani, hogy itt az új polgármester, és nem történik semmi.
Ezek azért fárasztó történetek, viszik az energiát mástól. Egy idő után úgy éreztem, mintha erre is játszanának.
Milyen szerepük van egy centralizált és nem is pártsemleges közigazgatást működtető, hanem átpolitizált államszervezetben az elvileg autonóm önkormányzatoknak és a polgármesternek?
Azzal csak nagy megszorításokkal tudok egyetérteni, hogy a 2010-től kiüresített önkormányzatoknál nem maradt semmi feladat, lehetőség. Nagyon sok minden maradt. Ami hiányzik nekem, az az iskolák fenntartása, mert az kellene az elindított, nemzetközileg is díjazott óvodai programunk folytatásához.
Nyilvánosan persze nem mondják ki, de több városvezetőtől hallottam, hogy az önkormányzatok valójában örültek, hogy megszabadultak az iskoláiktól.
Többségüknek nem voltak tapasztalatai arról, milyen az, amikor van az iskolák fenntartásához apparátusod, és végzed ezt a feladatot. Ezért nem látják azt a lehetőséget sem, hogy mennyi jót lehetne tenni, ha az önkormányzat visszakapná az iskolákat. A közoktatás a kormány kezelésében válságágazattá vált, tüntető tanárokkal, lerohadt iskolákkal, így persze mindenki menekülőre fogja. De mi az óvodáknál is azt láttuk, hogy sok mindent tud az ember a helyi családokért tenni intézményfenntartóként.
És ha van forrása arra, hogy százezer forint fizetéskiegészítést tudjon adni a kerületi óvónőknek, mint itt.
A miénk mégiscsak egy 45 milliárdos nagyüzem hatalmas intézményrendszerrel, vagyongazdálkodással, óvodai hálózattal, olyan szolgáltatásokkal, amelyekre az embereknek szükségük van, és olyan politikai lehetőségekkel, amelyekkel jó értelemben tudsz hatni az itt élő társadalomra. Nekem nem csak szlogen, hogy Józsefváros legyen az erős közösségek közössége. Ennek eszköze az önkormányzat azzal, hogy milyenek a fejlesztéseink, milyenek a támogatásaink, milyenek a civil pályázataink, milyen kulturális programokat szervezünk.
De azzal is, hogy milyen példát mutat az önkormányzat vezetése. Például hogy komolyan vesszük, hogy ebben a kerületben nem lehet lopni. Nem látok minden ügyet, de a szabályaink és az attitűdünk az, hogy mindent átláthatóan csinálunk. Felszabadító érzés, hogy van egy olyan hely, a miénk, ahol szabályosan próbálják meg intézni a dolgokat.
Mennyire volt megfertőzve a struktúra korrupcióval?
Nagyon mélyen.
És mekkora volt a tisztogatás?
Ez viszonylagos. Ahhoz képest, hogy az országban mennyi volt ’19 után az ilyen típusú elégtétel, igazságtétel, nem kell szégyenkeznünk. Látom, hogy hol lenne még tér erre, de ezek nehezen megfogható ügyek. A Fidesz által kiépített és működtetett hálózatokra gondolok. Egyszerűbb felmondani egy teljesen nyilvánvalóan túlárazott szolgáltatást. Politikai döntés kell ahhoz, hogy mi nem indítunk meghívásos közbeszerzéseket, és szétbontjuk a nagy közbeszerzéseket.
És itt számít a környezet. Nincs meghívás, szétbontjuk a közbeszerzéseket, a végén mégis ugyanaz a cég viszi el a munkát, mint régen. Azt elértük, hogy a három évvel ezelőtti árait volt kénytelen beajánlani, de még így is megéri neki. Két-három évvel ezelőtt mennyire érhette meg? Bizonyos szempontból a NER környezetét nem tudod kikerülni, mert vannak olyan területek, ahol nincs más, mint a NER.
A parkfenntartást is felbontották hat részre munkatípusonként, de ugyanaz a cégcsoport nyert meg ötöt.
Így van. Azt nem tudom garantálni, hogy nem NER-es cégek fogják elvégezni a munkát, de azt igen, hogy a reálishoz közelítő áron fognak dolgozni.
Végeztünk egy számítást, hogy mindezzel és az egyszeri döntéseinkkel – a közétkeztetéstől kezdve a sportállások megszüntetésén át az autóflotta felszámolásáig – mennyi pénzt spóroltunk meg Józsefvárosnak, mi volt a gazdasági eredménye annak, hogy a polipot lefeszítettük a józsefvárosi önkormányzatról. Ötmilliárdnál álltunk meg.
Rossz belegondolni, de ahogyan Magyarországon a politika általában működteti az országot – tisztelet a kivételeknek –, az akár 25-30 százalékos pluszköltséget is jelent nekünk. Ennyit vesznek ki a zsebünkből.
De ezt nem hangoztatja a polgármesteri beszédeiben.
Én azért eléggé bele szoktam ezekbe állni. A választási kampányban ez lesz az egyik fontos üzenetünk: ahhoz, hogy fejlődjön a kerület, nem kell a Fidesz hűbérbirtokává válnunk, és ácsingóznunk a politikai kegyként osztott központi forrásokra. Lehet tisztességesen is csinálni a kerület gazdálkodását, akkor rengeteg pénzt spórolunk meg a korrupción, azt pedig mind a kerületiekre fordítjuk.
Józsefvárosnak van egy már-már eposzi jelzője, hogy nehéz sorsú. Azért az önkormányzat mégiscsak felújít kétszáz lakást négy év alatt – majdnem négymilliárd forintot költünk épületek, lakások felújítására. Megszépülnek, megújulnak a közterületeink is. Körülbelül hétmilliárdot költünk erre, igaz, ebben benne van a Blaha is, de ez irtózatosan sok pénz. Ilyen lenne egy szegény kerület?
De ne feledjük, mégiscsak bevételeket vontak el a legnehezebb helyzetben az önkormányzatoktól a Covid ideje alatt, és utána, a gazdasági összeomlásban. Ezek a bevételek nagyon hiányoztak. Fontos, hogy rámutattunk, hogy ezeknek az elvonásoknak csak politikai céljai voltak, gyengíteni az ellenzéki önkormányzatokat.
Ha csökkenteni akarjuk a politikai kiszolgáltatottságunkat, jól kell gazdálkodni. Ha egy önkormányzat megfogja a pénzt, nem öli olyan fejlesztésekbe, amelyek csak egy gazdasági érdekcsoport érdekét szolgálják, és nem a kerületiekét, akkor a kormány politikai szándéka ellenére is lehet fejleszteni a kerületet.
Mennyivel nőtt az iparűzésiadó-bevételük?
2019: 5,3 milliárd; 2020: 4,6 milliárd, 2021: 5,1 milliárd, 2022: 6,3 milliárd. De ez jelentős részben az infláció következménye, ami miatt a kiadásaink is nőttek.
Arányait tekintve csökkent az állam által finanszírozott normatív támogatások összege is. Ha a befizetett közterheket is beszámítjuk, és összevetjük a befizetéseinket a feladatellátásra kapott normatívával, akkor kiderül, hogy Józsefváros nettó befizetője a költségvetésnek.
Négy év alatt Józsefváros nagyon erőssé vált. Gazdaságilag is és – remélem – társadalmi értelemben is látszik ennek az eredménye. De ha még hármat szorítanak rajtunk, akkor nem fogom ugyanezt mondani. Az önkormányzatoknak nincsenek saját eszközei egy kiüresítő és megszorító kormánypolitika kivédésére, és egy idő után a felelős gazdálkodás sem lesz elég. Ha az iparűzési adót és a feladatokat is elviszik, akkor a végén tényleg semmi másról nem tud dönteni a polgármester és a testület, csak a díszpolgári címekről.
A brüsszeli közvetlen pályázatokkal ki lehetett váltani a magyar irányító hatóságokon keresztül jövő uniós támogatásokat?
2019 után mi csak brüsszeli közvetlen pályázatokat próbáltunk megnyerni. Nyertünk is.
Az önkormányzatok, ha ügyesek, hozzáférnek azokhoz a direkt uniós forrásokhoz, amelyek jellemzően most az energetika, az energiahatékonyság és a humán programokhoz kapcsolódnak. Ebből csináltuk az óvodai programunkat, a gyermekrészvételi programot és az összes energiahatékonyságit.
Perverz módon ez egy újabb lehetőség arra, hogy politikai támadást kreáljanak ellenünk. Hiszen e források felhasználásánál olyan civil, szakmai szervezetekkel működünk együtt, amelyek szép magyar szóval feketeseggűek a Fidesz számára. Innentől nyugodtan lehet azt mondani, hogy ilyen „hülyeségekre” költik a pénzt, mint gyermekrészvételi program.
Az óvodai programunkban – amiben volt százmillió forintnyi brüsszeli támogatás – elismert civil szervezetekkel dolgoztunk együtt. Megszüntettük a szegregációt, és most olyan szolgáltatásokat nyújtunk mindenkinek – ráadásul ingyen –, amiért évekkel ezelőtt más kerületekbe vitték a gyerekeket, és fizettek érte. A Fidesz a program köré kerekített is egy LMBTQ-propagandás hazugságot, mert rá tudtak mutatni két szervezetre, hogy azok „sorosisták”. Erről jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy nincs alapja.
Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ezek a programok méltók rá, hogy uniós forrást is kapjanak. Nagyon hiszünk is bennük. A gyermekrészvételi programunk a gyerekek szempontjából komoly lépés egy normális, demokratikus világ megtapasztalásához. A mostani hazai világnak nem ez az iránya. Ezért is támadja a Fidesz ezeket a programokat.
A költségvetési kiadási főösszegeket nézve mi a fő különbség a fideszes és az ön által vezetett önkormányzat között?
Az egyik különbség a korrupció megszüntetésén megtakarított ötmilliárd forint, amit ha leosztok évekre, akkor egy-kétmilliárd forint volt bizonyíthatóan túlárazott és politikai korrupcióval fertőzött a Fidesz alatt.
Egy önkormányzati költségvetésből nyolcvan és kilencven százalék közötti az a rész, amit az önkormányzatnak a kötelező feladatok ellátására kell költenie, és jó esetben 10-15 százalék marad az önként vállalt feladatokra. Ennek a 10-15 százaléknyi költségvetési keretnek a hasznos, közjót szolgáló elköltése a politika feladata. Ebben benne van az, hogy a helyi rendőrséget támogatjuk évi több mint háromszázmillió forinttal, és évről évre emeljük az összeget, de benne vannak a társasházak támogatásai, benne vannak civil és kulturális programok.
Az előző önkormányzati vezetés a legtöbb pénzt a társasházi támogatásokra adta, de nagyon érdekesen. ’18-’19-ben, a két választási évben kinyomtak körülbelül ötmilliárd forintot erre – előtte volt olyan év, amikor egy fillért sem. Ennek forrása az önkormányzati ingatlanállomány értékesítéséből származott, és oda juttatták, ahol úgy gondolták, hogy a szavazóik vannak.
Én is nagyon fontosnak gondolom a társasházak támogatását, mert ott is józsefvárosiak élnek, sokszor nehéz körülmények között. Az önkormányzat nem hunyhatja be a szemét, és nem mondhatja azt, hogy omoljon rátok a házatok, minek vettétek meg. Mi ebben a ciklusban összesen 1,2 milliárd forint társasházi támogatást nyújtunk, de fontos az arány, mert az önkormányzati ingatlanainkra ennek több mint háromszorosát, mert a tulajdonunkkal felelősen kell gazdálkodnunk, mert ott élnek a bérlőink, és azért, mert így igazságos.
Magyarán: nem mondom, hogy a miénkben nincsen politikai szempont, de sokkal jobban érzékelem a politikai haszonszerzés elvét az elődök költségvetéseiben, mint a miénkben.
Hol van a választód? Ki tudja? Ott vannak-e az önkormányzati bérlakásokban? Ott vannak-e a legszegényebb emberek között?
A világot azonban nem kizárólag a választási matematika szemüvegén keresztül lehet látni. A józsefvárosi most egy olyan önkormányzat, amelynek társadalmi küldetése van, és víziói.
Ha a legszegényebbek, akiknek elvileg leginkább rezonálniuk kellene az olyan esélyteremtő programokra, amelyeket önök felvállaltak, országszerte a Fideszre szavaznak, akkor mik lehetnek az önök politikai szempontjai?
Józsefváros a főváros része, ahol az a politikai közösség, amely engem támogat, a szavazói nagy részét jellemzően a középosztálybeli, értelmiségi, iskolázottabb szavazókból nyeri. Ha csak rájuk, a biztos szavazókra koncentrálnánk, akkor ugyanazt csinálnám, mint a Fidesz, csak más színekben. De a program, amiért idejöttünk, nem erről szól. Szeretnénk, ha a kerület úgy fejlődne, hogy megőrizze sajátos arculatát, társadalmát, hagyományait, a Palotanegyedtől kezdve egészen a Magdolna- és Orczy negyedig. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy az elsődleges szempont a politikai haszonszerzés.
Nyilván mi is figyelünk arra, hogy ne haragítsunk magunkra sok embert. Jó példa erre az óvodai programunk. Megtehettük volna, hogy csak a középosztálybeli választók szavazataira figyelve fenntartjuk és erősítjük a szegregációt, és minden jót az általuk látogatott óvodákba koncentrálunk. Lehetett volna olyan ovi, ahova a szegények mennek, és kiemelt óvodák, ahol a középosztálybeliek megtalálják a prémiumszolgáltatásokat. Vidéken ez a gyakorlat az iskolák esetében, de ez a Fidesz haszonszerző, társadalomellenes programja. Mi ehelyett úgy döntöttünk, hogy mindenütt prémiumszolgáltatást biztosítunk, szegénynek is, gazdagnak is, ingyen. És mivel ez egy jó ajánlat, sikerült a szegregált ovikat megszüntetni.
Ezt nem nehéz megcsinálni. Nem kell abba a mítoszba belemerevedni, hogy a jó politikához iszonyatosan sok, a jelenleginél sokkal több pénz kell. A jó politikához nagyon sok felháborodás kell, és nagyon sok szív. Felháborodás az igazságtalanságok miatt, ami körülvesz bennünket, a szív meg ahhoz, hogy legyen bátorságod meglépni a közjót szolgáló döntéseket.
A szegény roma családok értékelik, hogy angol nyelvű óvónénijeik vannak?
Csak a benyomásaimra hagyatkozom: azt rettenetesen értékelik, hogy nincs különbségtétel. Lehet, hogy nem látják annyira tudatosan, mint egy középosztálybeli szülő, hogy a gyerekeiknek miért lesz jó az angol élménypedagógia, de azt látják, hogy pontosan azt kapják a gyerekeik, amit mások, hogy nincsenek elzárva ettől. Szerintem ez felszabadító élmény.
A szegény családjainknak ez az élménye legalább annyira fontos, mint az az egyéni haszon, amit a Minecraft ovinkba járó gyerekük kap, aki fejlettebb geometriai meg matematikai alapképességekkel kerül be az iskolába amiatt, mert Józsefvárosban négyéves kortól a laptop előtt ülhet és minecraftozhat.
Vekerdy Tamás forog a sírjában.
Ha Vekerdy Tamás idejönne, és végignézné, hogy mi megy a józsefvárosi óvodában, biztos találna olyat, ami nem teljesen úgy működik, ahogy a nagy könyvében meg van írva. Az elején vagyunk a folyamatnak. De ha beszélne a szülőkkel, ő is belátná, hogy ennek a kerületnek nem ok nélkül az egyik nagy témája az igazságosság, hogy mindenki azt kapja tőlünk, amit a többiek.
Mondok egy másik példát. A Covid alatt itt álltak az emberek, körben az épület körül az esőben. Brutális látvány, ami szembesít azzal, hogy nincs az önkormányzatnak ügyfélszolgálata. Elkezdtünk dolgozni ezen. Idén nyáron nyitottuk meg az ügyfélszolgálatot, és tényleg európai színvonalú lett. Baromi fontos, hogy az önkormányzat által nyújtott szolgáltatásokat mindenki igénybe tudja venni, függetlenül az iskolázottságától, a társadalmi helyzetétől. Most a munkatársak segítenek, és a szövegértési, olvasási és más nehézségekkel küzdő idős, mélyszegénységben lévő nénit eljuttatják oda, hogy legyen Ügyfélkapuja, és segítséggel, de maga tudja intézni az ügyeit, ne kelljen ötször visszamennie hiánypótlás miatt. Akinek meg nincs szüksége ilyen segítségre, bemegy, leül egy gép elé, és maga tud ügyet intézni.
Ez a tiszteletről szól. Arról, hogy aki józsefvárosi, annak megkülönböztetés nélkül járnak az önkormányzat szolgáltatásai. A politikának olyan víziót és gyakorlatokat kell nyújtania a kerületben élőknek, amelyben és amelyek által mindenki megtalálja a helyét.
Akkor még sincsenek specifikus politikai szempontjaik?
Hadd válaszoljak egy másik példával. A legnagyobb társadalmi konfliktust, amivel számoltunk is, az új, fizetős parkolási rend bevezetése okozta. Láttuk, hogy az előző, ingyenes parkolás fenntarthatatlan, és komoly autótárolási krízist okoz. Az ingyenesség eredményeként volt év, amikor 12 ezer parkolóhelyre 18 ezer ingyenes parkolási engedélyt adott ki az önkormányzat. Az eredmény: fél órákig tartó keringés a parkolóhelyért, a feleslegesen elégetett üzemanyag évi ötven-hatvanezer forintos költsége, romló levegőminőség, ami betegítette a gyerekeinket. Sokan féletettek a politikai kockázatoktól, de a fentiek alapján nekem nem volt kérdés, hogy bele kell vágni, meg kell csinálni.
Ma egy józsefvárosinak az első autója után legfeljebb havi 2500 forint költséggel kell számolnia. Ez két vagy három kiló kenyér ára, az autófenntartási költségekben elenyésző. A 12 ezer parkolóhelyünkre most körülbelül kilencezer engedélyt kellett kiadnunk, ami azt jelenti, hogy eltűnt a rendszerből legalább ennyi autós, könnyebbé vált a kerületben élők számára a parkolás.
A 110-120 százalékos túlhasználatról mentünk le nyolcvan-kilencven százalékra. A parkolóhelyeink körülbelül 10-15 százaléka biztosan üres.
A népszerűségi adataikon látszik az autósüldözés?
Egy: nem autósüldözés; könnyebbé vált a józsefvárosi lakosok parkolása. Kettő: mindenütt, ahol ilyen drasztikusan az emberek szokásaiba belenyúló, hosszú távú változásokat eredményező döntéseket hoznak, az első év nagy társadalmi turbulenciát okoz. Nálunk felszínre hozott egy valós érdekellentétet, kialakult egy társadalmi vita, melyben megszólaltak azok is, akiknek elegük volt abból, hogy a város az autók tárolására használt közterületté vált. Sok olyan véleményt kapunk, amelyek igenlik a változást – az autósoktól nyilvánvalóan inkább kritikát.
Ha tetszik, politikai számítás is, hogyan kereteztük ezt a történetet, milyen intézkedéseket hoztunk még. De én inkább érdekbeszámításnak mondanám. Egy olyan intézkedés, amit csak negatívumként tudnak megélni az érintettek, nem jó politikai szempontból, de a társadalmi igazságosság és elfogadhatóság szempontjából sem. Nem hiszek abban, hogy ezeket a változásokat kizárólag az autósok kárára lehet megcsinálni. A magyar néplélekben, ha van ilyen, nagyon erős a valamit valamiért elve.
Ha az autósoknak fizetniük kell az addig ingyenes parkolásért, akkor a befolyó évi háromszázmillió forintból nekik is visszajár. Ebből hozzuk létre a helyiek esti, kizárólagos parkolóhelyeit, az óvodák és iskolák előtti Puszi és Pá parkolókat, ebből újítunk fel utakat, és ebből finanszírozzuk a rászoruló kerületi fiatalok bérlettámogatását.
Mondta, hogy megőrizné a kerület sokszínűségét. A leglepattantabb részen, a Diószegi utcában felújítanak két nagy lerobbant bérházat. Azok az emberek mennek vissza majd az önkormányzati bérlakásokba – értelemszerűen kevesebben, hiszen összenyitnak lakásokat –, akik addig ott laktak? Vagy pedig a jobban kereső fiatalokat célozzák meg az új lakásokkal, akik még nem rendelkeznek elegendő tőkével saját lakás vásárlásához?
Ez a jövő egyik nagy dilemmája lesz. Nem csak a szándékainkon múlik, azon is, hogy milyen finanszírozási konstrukcióban fogjuk megvalósítani a projektet. Én azt szeretném, ha azok mennének vissza , akik most ott laknak.
Mitől függ?
Az ott élők szándékaitól elsősorban. Nyilván ezeknek a lakásoknak a lakbére jóval magasabb lesz, kérdés, vállalják-e, vagy olcsóbb lakhatást keresnek, akár más településen. Amikor ki kell költözniük, dönthetnek úgy, hogy nem átmeneti szükséglakást kérnek, hanem pénzt, amivel valahol másutt meg tudják oldani az élethelyzetüket.
Néhány felújított lakást muszáj lesz eladnunk, hogy finanszírozni tudjuk az egész projektet. Ezt kiválthatja, ha nyerünk a benyújtott EU-s pályázaton.
Egyéni döntéseken múlik, hogy látják-e a fantáziát abban, hogy pár év alatt az a terület felértékelődik, hiszen a megtartott két önkormányzati épület mellett majd magánberuházók házai is épülnek szolgáltatásokkal; akarnak-e ott lakni egy más társadalmi közegben.
Azért ez a döntésük alapvetően az önkormányzat lakbér-megállapításától függ.
Biztos sokan lesznek olyanok, akik visszamennek. Ez sokkal kisebb beruházás lesz, de a Corvin sétánynál az első körben majdnem mindenki bent maradt a kerületben, később költöztek ki sokan.
De éppen most fogadtunk el egy új lakhatási támogatási rendszert, ami az alacsony jövedelmű családoknak nyújt stabil támogatást. Az önkormányzati lakbérek jelenleg is a piaci lakbér tizede körül vannak.
Talán a részvételiség kötődik leginkább az ön polgármesteri brandjéhez, erre külön irodát is létrehoztak a kampányfőnöke vezetésével. Tudjuk, hogy kevéssé közösségi a mi magyari népünk. Az egyébként is mindig zsizsegők körét sikerült-e tágítaniuk?
A részvételiséget nemcsak azért csináljuk, hogy minél többen legyenek, hanem mert hiszünk benne. Önérték az, hogy megpróbálunk minél több embert bevonni, ami másfajta logikát szül a hivatalon belül is. Más képességeket igényel és fejleszt ki, ha ez az önkormányzat horizontális működési elve.
Szerintem a zsizsegők körét bővítettük, de a zsizsegők társadalmi státuszát nem változtattuk meg. Többen aktívak, ez látszik a részvételi költségvetésre leadott szavazatokból, de nem érjük el eléggé azokat, akikért a részvételiségnek igazából működnie kellene: a romákat, a szegényebbeket, akiknek fontos lenne, hogy gazdagodjanak ezekkel a tapasztalatokkal, és részt vegyenek a döntésekben.
Nem mi fogjuk azt megváltoztatni, hogy az emberek a politikában nem részt venni akarnak, inkább részesedni az eredményeiből. Ez hosszú folyamat. Ehhez kell a gyerekrészvételi program beindítása is. Fontos, hogy az önkormányzat állhatatos legyen, és kitartson a program mellett.
Szenvedélybetegek és hajléktalanok: úgy tűnik, ez lesz a Fidesz egyik fő csapásiránya ön ellen. Lehet-e egyszerre szolidáris, ugyanakkor a választópolgárok többségét nem irritáló választ adni ezekre?
Ez már az elejétől témájuk. Őszintén hiszek abban, hogy Józsefvárosban mindenkinek jár az a segítség, ami az életét könnyebbé teszi. Nem hiszek az érdemes és érdemtelen szegény közötti különbségtételben, mert hatalmi szempontú és szubjektív.
De Józsefvárosban mindenkinek be kell tartania az együttélés szabályait, a törvényeket, függetlenül attól, hogy van-e fedél a feje felett, vagy nincs. Ez a két elv, úgy tűnik, mintha egymással szembeállítható lenne, de szerintem kiegészíti egymást.
Amikor erről beszélünk a józsefvárosiakkal, mindig nagyon érdekes dinamikája van a beszélgetéseknek. Az első reakció a felháborodás. Mindig rá kell jönni arra, miért háborodik fel Józsefváros. A végén kiderül, hogy nem azért háborodik fel, mert látja egy hajléktalan embertársát, akinek a helyzete irritálja, mert mondjuk rossz szagú. Ez a legkisebb gond. Hanem azért, hogy miért kell neki ezt a látványt elviselnie. Hogy kerülhet ember ilyen helyzetbe? Miért nincs erre megoldás? Miért ez a kerület végzi a fővárosi hajléktalanellátás aránytalanul nagy részét? Miért Józsefvárosban van annyi hajléktalanellátó, mint a fél Dunántúlon? Mit lehet ez ellen tenni? A polgármester meg tudja-e ígérni, hogy kevesebb lesz?
Nem lehet az ember érzéketlen a hajlék nélkül élő emberek szörnyű helyzetével szemben, és nem lehet érzéketlen arra, hogy ennek a nyolcvanezernyi, nyolc négyzetkilométernyi területen élő embernek mindennapi rossz érzést jelent együtt élni ezzel a szociális problémahalmazzal. Teher számukra, de tudják, hogy ez a hajléktalan embereknek még nagyobb teher.
Igen, elegük van abból, hogy van ötven-száz olyan hajléktalan ember vagy nem hajléktalan szerhasználó, akik már tényleg kezelhetetlen állapotban vannak. Nekem is elegem van abból, amilyen hatást a környezetükre gyakorolnak. De ugyanakkor ha valaki azt mondja, hogy fel kellene pakolni az egész bagázst a platóra, és elvinni őket oda, ahonnan jöttek, akkor a legtöbben azt mondják, hogy ne hülyéskedj már, ezt nem lehet, ez nem megoldás.
A Kék Pont Fidesz általi elüldözése megfelelt a polgároknak.
Nagyon sok minden felel meg a polgároknak, amit kötelező figyelembe vennie a polgármesternek, ha demokratikus vezetőnek gondolja magát. Józsefvárosban közmegegyezés, hogy a Kék Pont-féle tűcsereprogram ne jöjjön vissza a kerületbe. Ez olyan közmegállapodás, amit adottságként kell vennem, és ez független attól, hogy én egyébként mit gondolok arról, hogy az ilyen típusú szolgáltatások növelik vagy csökkentik a bajt.
Most a droghelyzet sokkal keményebb, mint a hajléktalanhelyzet, a hajléktalanhelyzeten viszont dolgozik a Fidesz. Szerintem Iványi Gáborék megtámadása mögött az a szándék áll, hogy minél több hajléktalan legyen az utcán. Nyilvánvaló, hogy tél előtt mindenkinek, kormánynak, közműszolgáltatóknak, önkormányzatoknak azon kellene dolgozniuk, hogy ezek az emberek ellátást kapjanak. Utána megbeszéljük, hogy kinek hol van a sara. Ehhez képest úgy látom, hogy ráléptek a gázra, mintha az lenne a cél, hogy minél többen kerüljenek ki.
Ön is tett ki ide, a 32-esek terére székeket, le lehet ülni rájuk, ez rájuk is van írva, és én mindig hajléktalanokat látok üldögélni. Mintha a saját polgárainak még az orra elé is dugná őket, miközben megérti, hogy az emberek nem akarnak ennyi hajléktalant látni.
Szinte mindennap arra járok, és sokkal több buszra, trolira várakozót látok megpihenni. De lehet, hogy a többiek sem hajléktalan emberek voltak, hanem szegények, de lehet, hogy hajléktalanok is, mert közel a hajléktalanszálló.
Ha elfogadom azt a logikát, hogy azoknak a polgároknak, akik felháborodnak, hogy egy viseltes ruhájú szegény ember leül oda, akkor lennék jó polgármester, ha vagy felszámolnánk a padokat a kerületben, vagy az összes padra rászerelnénk a középső elválasztót. Én biztos nem vagyok ez a polgármester, de nagy dilemma, hogy akarjuk-e azt, hogy Józsefváros élhetőbb legyen, barátságosabb, emberléptékűbb, zöldebb, parkosabb. Szerintem akarjuk.
Hajléktalanmentesebb?
Amíg itt 14 hajléktalanellátó van – ebben vannak éjszakaiak és nappali melegedők is –, ha az egyiket akarjuk, és tartjuk magunkat az emberi minimumhoz, akkor nem tudjuk elzavarni a hajléktalan embereket a parkokból meg azokról a területekről, amelyekkel élhetőbbé tesszük a várost.
Ne történjen semmi, legyen minél több parkoló, foglalják el az autók az emberek elől a helyet, és akkor a hajléktalan emberek ne tudjanak hova leülni? Vagy élhetőbbé, zöldebbé tesszük a kerületet, és elfogadjuk, hogy lesznek olyan parkok, bennük olyan padok, amelyeken hajléktalanokat fogunk látni.
Nemrég önkormányzati kezdeményezésű aláírásgyűjtést indítottak, amelyben a rendőrséghez fordulva nagyobb közbiztonságot kérnek. Rendpártibb Pikóra számíthatunk a választásra?
Én eddig is rendpárti voltam abban az értelemben, hogy ha rárúgják az ajtót a társasházakra, és ott drogterjesztés zajlik, azt semmilyen politikai alapról nem lehet tolerálni, az enyémről sem. Akik azt mondják, hogy a liberálisok rendetlenséget akarnak, hülyeségeket beszélnek. Mindenki rendet akar, és azt, hogy az állam tegye a dolgát. Köztereinken akkor lesz rend, ha ott látható lesz a rendőrség jelenléte. Most nem látható. Két-három óra, amíg a rendőr kijön egy hívásra Józsefvárosban. Látjuk, hogy folyamatosan megy a drogterjesztés meg a drogfogyasztás olyan helyeken is, ahol ez nem volt tapasztalható. Ez zavarja az embereket. Nincs önkormányzati rendőrség, oda tudok fordulni, ahol a megoldás kulcsát őrzik: a kormányhoz és a rendőrséghez.
Jön a választás, Pikót azzal támadják, hogy rendetlen, mire látványosan rendőröket kér a kormánytól.
A közterületek rendjének biztosításában mindenkinek van felelőssége. Nekünk is fel kell pörögnünk, hogy ha valahol csinálunk egy szép teresedést, egy kis parkot, akkor oda sokkal több takarítókapacitást biztosítsunk. A közrend alapja azonban az, hogy legyen rendőr az utcán. Menjen ki, ha baj van és hívják, és ha drogterjesztésről érkezik bejelentés, ne az legyen a válasz, hogy megvárjuk, amíg le tudjuk kapcsolni a nagyhalakat. Foglalkozzanak az itt élők biztonságával. Azt pedig most ki kell harcolni.
A józsefvárosiak és a választóink magyarázatot kérnek tőlünk, miért nem látnak rendőrt az utcán. Négy éven keresztül nem szóltam egy szót sem, de ettől még tény, hogy nem a polgármester fizeti a rendőröket, nem ő felel a szakmai munkájukért. A mostani közbiztonsági akciónk egyszerre mutat rá arra, hogy hol van a felelősség, egyszerre ad támpontot a szavazóinknak, hogy tudják, hogy ebben az ügyben hol az igazság, és egyszerre szolgálja azt is, hogy Józsefvárosnak és az egész városnak nagyobb legyen a közbiztonsága.
Hány képviselői helyhez ragaszkodik a civilek számára a 2024-es választáson?
Nyilván nem akarok elébe szaladni a tárgyalásoknak, de ahhoz ragaszkodom, hogy legyen civil jelöltünk, és ahhoz is, hogy a pártok a reális erőviszonyaik alapján fogadják be azokat az új erőket, akik itt az elmúlt években tényleg letettek valamit az asztalra. Nem lehet úgy nekiindulni egy sikeres kampánynak, hogy ne vennénk tudomást arról, hogy Jámbor Andrást komoly terepmunkával a Szikra Mozgalom több száz fős aktivistatábora juttatta be a parlamentbe.
Én szempontokat fogok megfogalmazni és érvényesíteni. A civilek mellett fontos szempont az elvégzett munka mennyisége és az is, hogy az önkormányzati választásokon induló csapat összetételében érvényesüljenek a politikai szereplők helyi társadalmi beágyazottsága és támogatottsága közötti különbségek.
Van még egy elv, és ezt polgármesterként eddig is fontosnak tartottam, és ezután is így lesz: mindenki, aki Józsefvárosért akar dolgozni, találni fog munkát Józsefvárosban.
Ezzel a polgármester politikai állásokat kínál cserébe a pártoknak az elveszett egyéniképviselő-helyekért?
Nem, de munkalehetőséget igen, ha valóban dolgozni akarnak. Sportállásokat biztosan nem fogunk létrehozni. Ha valóban dolgozni akarnak, akkor ez egy szép nagy kerület szép nagy feladatokkal, sok lehetőség nyílik a munkára.
Kocsis Máté nehezen bocsátja meg, hogy pártja elvesztette a kerületét, majd a parlamenti egyéni képviselői helyet is. A jobbkeze, aki itt is vezette a vagyongazdálkodási céget, Farkas Örs, titkosszolgálatokat felügyelő helyettes államtitkár lett. Érez titkosszolgálati figyelmet a tevékenysége felett?
Erősödik a gyanúm. Lehet, hogy két hónap múlva határozottabban tudok válaszolni. Most látok legalább két-három olyan konfliktust, ahol akár tetten is érhető a titkosszolgálati háttér. A konfliktusokat, amelyeket most látunk kibontakozni – ezek közül az egyik és talán a legfontosabb az Iványi Gáborék körüli –, jobban megértjük majd, hogy miért és hogyan csinálják, milyen motivációval. Ez a kerület nagyon fontos a Fidesznek. Azt látom, hogy nincs olyan konfliktus, amiben még magát is ne égetné meg a Fidesz azért, hogy minél nagyobb legyen rajtunk a nyomás.
Ez a Fidesz, én a titkosszolgálatot kérdeztem.
Ez szerintem nem megy másképp a Fidesznél. Arra nem számítok, hogy ismét rendőrség fog kiszállni a kampányközpontba, de arra igen – amiről most olvastam egy tanulmányt –, hogy Oroszországban ezt hogy csinálják, ahol ennek van egy elképesztően nagy iparági háttere. Mint amikor az élsportolóknál laboratóriumokat állítanak fel, külön profilozó csapatoktól kezdve sok mindent bevetnek az ellenzéki jelöltekre. Ez a kerület tényleg nagyon fontos nekik, és mivel ennyire közeli a titkosszolgálatok vezetése Kocsis Mátéhoz, én nem csodálkoznék semmin.