Asztalcsapkodás, ujjal mutogatás, rasszistázás, kiabálás – csak néhány leírás azok közül, amelyek illenek a brüsszeli eseményre. Nem egy kocsmai vita hevében szabadultak el az indulatok valahol a külvárosban, hanem az Európai Parlament legnagyobb szakbizottságának ülésén. A résztvevők európai parlamenti képviselők voltak, akik azért gyűltek össze, hogy választ kapjanak arra, miért és hogyan halt meg több mint hatszáz migráns egy hónappal ezelőtt. A kérdések maradtak, kielégítő válaszok nincsenek.
Július 11-én görög vizeken elsüllyedt az a hajó, amely több mint hétszáz embert szállított. A halottak száma egészen biztosan meghaladja a hatszázat, ami kiemelkedő adat. A viszonyítás kedvéért nem árt tudni, hogy csak 2022-ben több mint négyezren vesztették életüket a Földközi-tenger térségében, legtöbben vízbe fulladtak. Birgit Sippel német szociáldemokrata képviselő, aki a vitát elnökölte az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában, azt mondta, még mindig nem tudni, tulajdonképpen hogyan történt a baleset, mit tettek vagy mit nem tettek a görög hatóságok, illetve az uniós határ- és partvédelmi ügynökség, a Frontex. Éppen ezért hallgatták meg Ylva Johanssont, az EU belügyi biztosát és Hans Leijtenst, a Frontex igazgatóját.
750/110
Kiderült, hogy mintegy 110 túlélője van a szerencsétlenségnek, akiket egyenként hallgatnak ki. A nyomozást a görög hatóságok vezetik, az eljárás a Görög Tengeri Bíróság előtt folyik majd. Annyi bizonyos, hogy a halászhajó Egyiptomból indult üresen, pontosabban egyiptomi embercsempészekkel. A líbiai partoknál felvettek körülbelül 750 menedékkérőt, akikkel a görög partok felé indultak.
Először egy olasz kutató repülőgép észlelte a hajót, majd a Frontex drónja elrepült felette, és irányítói észlelték, hogy nehéz helyzetben van, az embereken nincs mentőmellény, rendkívül sokan zsúfolódtak össze a fedélzeten.
„Amikor észlelünk egy hajót, amelynek segítségre van szüksége, a nemzetközi tengeri jog alapján járunk el, értesítjük az illetékes szerveket, de ha kell, részt veszünk a keresési és mentési akciókban is” – mondta Leijtens igazgató, aki azt is megjegyezte, hogy akkor éppen nem volt hajójuk a környéken. Ugyanakkor kétszer is felajánlották a görög parti őrségnek, hogy drónt küldenek a hajó fölé – erre a felajánlásra azonban egyszerűen nem reagáltak a görögök. Közben telt az idő, a hajó pedig elsüllyedt, mielőtt a mentőalakulatok odaérhettek volna.
Lukas Mandl, a Néppárt EP-képviselője úgy fogalmazott, hogy „az embercsempészek nem Európába, hanem a halálba küldik az embereket”. Ylva Johansson megosztotta azokat az „egyértelmű információkat”, amelyek szerint a bűnszervezetek beépültek a líbiai parti őrségbe. Olyan helyzetek is előfordulnak, hogy sokan, amikor meglátják a hajót, amellyel el akarják szállítani őket, vissza akarnak fordulni, ekkor azonban az embercsempészek (vagy a líbiai parti őrség?) kényszeríti őket a fedélzetre, majd sorsukra hagyja őket.
A Frontex igazgatója igyekezett azzal védekezni, hogy idén eddig már húszezer embert mentettek ki a Földközi-tengerből, de hozzátette: „Az a cél, hogy egyetlen haláleset se legyen.” Ugyanakkor tulajdonképpen lehetetlennek is ítélte ezt, mert akkora területet kell folyamatosan pásztázniuk, hogy arra nincs kapacitás, ráadásul nagyon nehéz is egy kisebb hajót észrevenni.
Az Európai Bizottság és a Frontex is arra hivatkozott, hogy igazi hatáskörük csak a parti – ez esetben a görög – hatóságoknak vannak, mások azonban attól tartottak, hogy éppen ezért nem lesz ennek az ügynek sem feltárva és nyilvánosságra hozva minden részlete. Így aztán mindenki kénytelen-kelletlen a görög hatóságokra bízza az ügy felderítését, mert „nincs más választás”. Sokan nemzetközi vizsgálatot szorgalmaztak, azonban úgy tűnik, erre nincs esély.
Migráns = bűnöző?
Cornelia Ernst, a szélsőbaloldal politikusa meglehetősen szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy az embercsempészeket felelősségre lehet vonni, mondván, hogy ezek a bűnözők nem a hajók fedélzetén, hanem Kairóban, Tuniszban és Tripoliban ülnek, és egyik állam sem fogja őket kiadni az európai hatóságoknak.
A vita egy pontján az érzelmek kezdtek elszabadulni, majd valóságos kocsmai hangulat alakult ki. Az alaphangot a francia néppárti képviselő, Nadine Morano adta meg, aki azt mondta, hogy a baloldal felelőssége, hogy idecsalogatják az embereket, és szerinte le kell állítani az illegális bevándorlást. A szlovák szélsőjobboldali Milan Uhrik szerint azért történnek tragédiák, mert nincs megfelelően védve az EU külső határa, azt kell megakadályozni szerinte, hogy a bevándorlók elérjék az EU területét. Hozzátette, hogy más tragédiák is vannak, például az, ami Franciaországban történik, „az az eredménye az illegális bevándorlásnak”. Azt pedig viccnek nevezte, hogy húszezer eurót kellene fizetni egy tagállamnak, ha nem akar befogadni egy bevándorlók. Majd – hallva a teremben az egyre erősödő zajt – ezt mondta: „Kérem, ne ordítsanak velem.”
Ekkor már a holland liberális képviselőnél, Sophie in ’t Veldnél volt a szó. Úgy fogalmazott: a vitában már elhangzott, hogy egyesek egyenlőségjelet tesznek a migráció és a bűnözés, a gyilkosság között. „Ez elfogadhatatlan, ez hazugság, ez rasszizmus” – jelentette ki, miközben a már említett Morano képviselő csattant fel, és fennhangon közölte, hogy a francia gyújtogatók közül négyszáz nem francia állampolgár volt.
Végül a levezető elnök lépett közbe. Figyelmeztette a képviselőket arra, hol vannak, aláhúzva: „Nem lehet egyenlőségjelet tenni a migránsok és a bűnözés közé. Az EU házában ne ez legyen a hangnem.”
Még mindig ebben a feszült hangulatban a holland zöldpárti Tineke Strik szólította fel Morano képviselőt, hogy kérjen bocsánatot azért, mert a baloldalt tette felelőssé a migránsok útnak indulásáért.
„Nem látom, hogy ez megtörténne” – állapította meg az elnök, és hamarosan lezárta a vitát.