Öt fontos gondolat a beszélgetésből:
Fabók Márton elmondása szerint a kiáltvány műfaja azt jelzi, hogy nem még egy szakmai tanulmányt, még egy forgatókönyvet akartak az asztalra tenni, „szerettük volna jelölni az indulatot is, hogy itt és most valamit nagyon meg kell változtatni, mert akkora a probléma”. A Szolidáris Gazdaság Központ (SZGK) Transzformátor Központjának tagjai alternatívát dolgoztak ki, állítottak össze, amely tényadatokon nyugszik, de nem csupán a jelenlegi trendek meghosszabbítását vállalja fel. A kiáltványban más alapokra helyezték a villamosenergia-rendszerrel kapcsolatos elvárásokat.
Az energiával, különösen a villamos energiával kapcsolatos elgondolások során gyakran elvész, hogy miről szól. Ezért kell más szemüvegen keresztül nézni az energiát. A kiáltvány felismerése, hogy a villamos energia nem csupán egy technológiai rendszer, hanem alapvetően hozzátesz a jólétünkhöz. Így fontosak azok a kérdések is, hogy mennyire egyenlő feltételek szerint működik a rendszer, és egyáltalán kinek van hozzáférése, de az is, hogy mennyire van beleszólásunk az alakításába, és hogy ez a felépítmény mennyit tesz hozzá a fenntartható fejlődéshez, a környezethez.
Fabók Márton szerint a forradalmak konfliktusokkal és áldozatokkal járnak, és azzal, hogy fel kell borítani a meglévő status quót, mert más alapokra kell helyezni a rendszert. Mint mondta, a zajló technológiai forradalom és gazdasági átalakulás mellett sem gondolják, hogy egyik pillanatról a másikra létrehozható a drasztikus változás, de azt igen, hogy az egymásra épülő apró változások hosszú távon elvezetnek a rendszerszintű változásokig. Példaként hozta, hogy egy évtizede még alig érdeklődött a lakosság az áramrendszer iránt, de mostanra, a háztetőkre telepített napelemes rendszerek elterjedése és a közelmúlt energiaválsága hatására „sokan meg akarják érteni a villanyszámlájukat”. Szerinte ez a tudás az energiaközösségeken keresztül elvezet egy kollektív energiagondolkodás felé, és ez a tudás és ökoszisztéma-építés idővel felskálázódva eljuthat oda, hogy a nagy rendszerekre is hatással lehessen.
A magyarországi energiapolitikával, a földgáztüzelésű erőművek, a paksi atomerőművek és a szeterőművek építését hirdető kormányzati elképzelésekkel kapcsolatban azt mondta, hogy nem látja ebben a hosszú távú elképzelést, a stratégiát. Ami hivatalosan van, az egy európai uniós kötelezettségből megírt dokumentum, amely mögött nem látni átfogó koncepciót. Erre tett kísérletet az energiakiáltvány.
Fabók Márton szerint a kiáltvány szerzői nem idealisták és nem naivak – az volt a céljuk, hogy legyen egy érthető stratégiai elképzelés a villamos energia jövőjét illetően. Ha az ország – de Európa is – a száz százalékban megújuló energiára támaszkodó áramrendszert célozza meg 2050-re, akkor nemhogy gázerőművek nem kellenek, de alapjaiban át kell gondolni, hogyan, milyen típusú hálózatra van szükség ehhez. Ez utóbbi azonban nem pusztán a kapacitásbővítésről és a rugalmasságról szól, vagy arról, hogy az akkumulátorok mennyire jók, hanem rendszerszervezési, társadalmi változtatási kényszerekről is.