A Budapest Brand vezérigazgatója, korábbi televíziós újságíró szerint a kormány kommunikációjában az jelenti a választóvonalat, hogy lesz-e magyar családokra és gyerekekre épülő, széles körű gyűlöletkampány, vagy nem, a könyvek fóliázásáról pedig úgy véli, az csak a jéghegy csúcsa. A melegekkel itt ugyanaz történik, mintha Romániában törvény születne arról, hogy minden könyvet, amiben magyar szereplő van, be kell fóliázni és külön polcra kell tenni.
Megbámulják önöket – két férfit és két gyereket –, amikor családként megjelennek?
Semmi különös nem történik, inkább pozitív kíváncsiságot tapasztalunk. Ez a helyzet Magyarországon még nem megszokott, pedig több ezerre tesszük a szivárványcsaládok számát. Persze amikor emberekkel találkozunk, legyen az védőnő, gyerekorvos, bölcsődei gondozó, boltos, szomszéd, néha látjuk a szemekben az érdeklődést. De leginkább arra figyelnek fel, milyen szeretetben vagyunk együtt a gyerekekkel.
Beszólások?
Mi nem tapasztalunk ilyet; attól még persze másokkal előfordulhat.
A gyerekvállalás előtt miket mérlegeltek?
Dilemmák ilyenkor minden családban előfordulnak, de az általános kételyeknél több nem volt bennünk. Ha bántanák a gyerekeinket, azt nyilván nem hagynánk. De ennyi. Az hozzátartozik, hogy mi korábban is meleg párként léteztünk, de soha semmilyen negatív visszajelzést nem kaptunk. Először voltunk házaspár, aztán lettünk családosok.
Jogi nehézségek sem adódtak?
De igen, az egy másik kérdés. A sok ezer szivárványcsaládnak és az ezekben élő gyerekeknek bizony nem járnak ugyanolyan jogok, mint a többieknek. A jogszabályok az egyik szülőt nem ismerik el annak, vagyis az ilyen helyzetben élő gyerekeket megfosztják attól a biztonságtól, amit jogi értelemben a két szülő jelenthet. Ez a mindennapokban sok hátrányt jelenthet: előfordulhat, hogy a másik szülő nem kap értesítést az óvodából, még a gyereket sem hozhatja el. Ha kórházba kerülne, az állapotáról semmilyen információt nem adhatnának neki.
Mint egy mostohaszülő?
Igen, és ez nem szülői jogi kategória. Ez amúgy a bejegyzett élettársi törvény megalkotása óta így van. Így viszont a gyerekek kerülnek joghátrányba. A nem hivatalos szülője után ráadásul nem is örökölhet. Ha elválnának, az egyik szülőnek nagyon kevés jogi eszköze lenne arra, hogy a gyerekével kapcsolatban maradhasson.
A családtámogatás az egyik legfontosabb és kiemelt jelentőségű témája a kormánynak.
Igen, valóban kezdettől fogva hangsúlyozzák, mennyire fontos számukra a család, és ez rengeteg intézkedésben meg is jelenik. Ehhez képest a családok egy részét teljesen kihagyják ezekből a támogatásokból.
Pál Márton, A család az család mozgalom társalapítója, a Szivárványcsaládokért Alapítvány kurátora azt nyilatkozta, hogy a jogi helyzet nem olyan drámai, hiszen mindketten jogosultak családi pótlékra, jár az adókedvezmény, csak csokot nem tudnak igényelni. Az örökbefogadás sincs teljesen ellehetetlenítve, csak a házaspárok előnyben vannak. Hozzátette: „A gordiuszi csomót a melegek házassága jelenti. Ha a magyar jog is engedélyezné, rengeteg probléma megoldódna. Csakhogy ez ma már az Alaptörvény családdefiníciójának módosítását vagy kiiktatását is igényli.”
A férjem szintén kurátora az alapítványnak. Marciékkal 2020 nyarán kezdtünk együtt dolgozni az alapítványon és A család az család kampányon. Az egész öt kisgyereket nevelő ember, három család akciója volt. Tévés szakember férjemmel mi elsősorban a stratégiaalkotásban segítettünk. Azt akartuk megmutatni, hogy ezek a családok ugyanolyan szeretetben nevelik a gyerekeiket, mint bárki más. A joghátrányokról is a gyerekek miatt szerettünk volna párbeszédet kezdeményezni.
A parlament 2020 decemberében fogadta el az Alaptörvény kilencedik módosítását, amely szerint az apa férfi, az anya nő. A kormány indoklása szerint pont így tudják biztosítani a családok erősebb védelmét és a gyermekek nagyobb biztonságát.
Ez az egész egy folyamat része. Nem látunk szándékot arra, hogy változzon, sőt pont az ellenkező irányba haladnak a dolgok. Nyilván rosszulesik, ha olyan kommunikáció épül, amelyben azt éreztetik, hogy nem vagyunk ugyanolyan részei ennek az országnak. Az, hogy az Alaptörvény szerint nem lehet melegházasságot kötni, épp a gyerekektől veszi el a jogokat. És ezzel nem lehet mit kezdeni. De súlyos lépés volt az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetése is, ami a mi életünkben is szerepet játszott. A férjem lakás-takarékpénztári megtakarítását ugyanis egész egyszerűen nem akarták odaadni lakásfelújításra, mert értelmezésük szerint nem számított közvetlen családtagnak. Így a saját pénzét nem kapta meg, ami teljesen nonszensz. Ekkor még el tudtunk menni az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, ahol segítettek, és a helyzet megoldódott. A hatóság megszüntetése ezért egyáltalán nem csak szimbolikus gesztus, hisz ma már nem tudnánk hova fordulni, a feladatok töredékét megöröklő ombudsmannak pedig jogosultsága sincs arra, hogy hasonló esetekben hatósági eljárást indítson.
Mennyire hangsúlyos a kormány politikai stratégiájában a melegek jogainak korlátozása? Van elegendő társadalmi megalapozottsága egy róluk szóló ellenségkép kialakításának?
Abszolút ezek a fő kérdések. Folyamatosan tesztelik, hogy lehet-e erre többséget építeni. A személyes tapasztalatunk azt mutatja, hogy nehéz ügy lenne. Generációs alapon biztosan nem megy, harminc év alatt ugyanis egy ilyen kampány már abszolút komikus lenne. Amikor a kormány a fiataloknak azt próbálja elmagyarázni, hogy ezek az emberek nem számítanak családnak, azonnal nevetségessé válnak. De az is igaz, hogy a megfelelő mennyiségű üzenet folyamatos sulykolásával komoly hatást lehet elérni. És azt se felejtsük, hogy a tavalyi választásokon népszavazást írtak ki a melegekről és a transzneműekről. Ez viszont már több mint tesztelés. Ha ellenséget akarnak kialakítani belőlünk, akkor eljuthatunk oda, hogy nem magyar családok, hanem magyar gyerekek ellen építenek kampányt. Sajnos bizonyos körökben igény lenne rá, ezt a népszavazásból is éreztük, és nyilván halljuk a kapcsolódó narratívákat is. Egyelőre mégis azt érezzük, hogy ez nem hoz többséget, és a sulykolás sem annyira erős, mint más, korábban felépített ellenségképek esetében.
Perintfalvi Rita teológus, közgondolkozó szerint a kormány neohomofób álláspontot képvisel. „Vagyis toleránsak vagyunk a homoszexuálisokkal, vannak meleg barátaink is, de elutasítjuk, ha kimennek az utcára, és jogokat követelnek maguknak, mert ezzel a magyar társadalmi rendet kérdőjelezik meg, amely a heteroszexuális házaspárból álló családra épül. A politikai diskurzus lényege: van egy erőtlen kisebbség, az LMBTQ-közösség, amelytől mára már szinte mindent elvettek, a szervezeteit nem hagyják működni, nincs kormányzati támogatottságuk…”
Én ezt egy kicsit másképp látom. Ezek nagyon régi kampánytechnikák. Az ellenség képzése nagyon jól összetartja a tábort, ebben semmiféle újdonság nincs. A folyamat íve és iránya viszont új és látványos. Az első ellenség ugyanis Brüsszel volt, vele azóta is harcolunk, de az egy arctalan, kreált fogalom. A következő küzdelem a migránsokkal zajlott, akik ugyan emberek, de nem ismerjük őket, más a bőrük színe, a kultúrájuk, máshonnan jöttek, és nem magyarok. Aztán következtek a Soros-listázások, például a Figyelő címlapján. Ekkor már magyar embereket soroltak fel és bélyegeztek meg. Most pedig a kapujában vagyunk annak, hogy magyar családok és kisgyerekek ellen épüljön fel az újabb ellenségkép. Ez egy új szint lenne.
2021-ben fogadták el a sokak szerint melegellenes részeket is tartalmazó gyermekvédelmi törvényt. E szerint minden olyan, gyerekeknek szóló terméket, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a homoszexualitást népszerűsíti vagy a szexualitást öncélúan ábrázolja, nem lehet az üzlet kirakatába tenni, csak a többi terméktől elkülönítve, zárt csomagolásban lehet árulni. A könyvesboltokban pedig elkezdődtek a fóliázások.
A fóliázás a jéghegy csúcsa. Csak gondoljunk bele, ha mondjuk Romániában törvény születne arról, hogy minden könyvet, amiben magyar szereplő van, meg kell jelölni, be kell fóliázni és külön polcra kell tenni. Mit szólnánk akkor, ha az erdélyi magyar gyerekek nem olvashatnának olyan műveket, amikben magyar karakterek fordulnak elő? Mert itt a melegekkel pont ez történik. Ha értjük a kisebbségi létet – márpedig mi, magyarok ezt igazán értjük –, akkor válik ez igazán rémisztővé. Hiszen nem a fóliázás a lényeg, hanem a mögöttes üzenet. Amikor egy kamasz szembesül azzal, hogy meleg, ilyen helyzetben nem kap semmilyen kapaszkodót és nem lát semmilyen pozitív mintát arról, hogy oké, és hogyan tovább. A nem heteroszexuális gyerekek és fiatalok a társaiknál ötször gyakrabban próbálnak a saját kezükkel véget vetni az életüknek. Az öngyilkosság a körükben a harmadik leggyakoribb halálok. Ilyen helyzetben erre kampányt építeni tényleg rémes és visszatetsző.
A gyermekvédelmi népszavazás, az óvodásokat érintő nemátalakító műtétek témája és a fóliázás a tudatos politikai építkezés állomásai?
Minden profi kampány tudatos. A fő kérdés inkább az, lesz-e magyar családokra és gyerekekre épülő, széles körű gyűlöletkampány, vagy nem. Ez a választóvonal. Még nem tudjuk megmondani, hogy tényleg beindul-e. Főleg úgy, hogy tudjuk: a Fidesz politikai garnitúrájában, vezető politikusai között és a szélesebb közéleti körökben is vannak melegek; naná, hogy vannak, ahogy minden más közösségben is. Ezért részükről ez nem zsigeri gyűlölet, hiszen abban a szervezetben is vannak homoszexuálisok, amelyik a róluk szóló döntéseket hozza.
Perintfalvi Rita szerint a gyermekvédelmi kérdéseket tartalmazó népszavazás megbukott, nem mozgósította a társadalom többségét, az embereket láthatóan nem érdekli ez a téma.
Ez szerintem nincs így. Inkább az lehet, hogy az előbb említett okok miatt a kormány félszívvel csinálta végig a kampányt, illetve közben az orosz–ukrán háború átvette a választási kampányban a fő narratívát, így már nem volt rá szükség. De összességében azért nem lennék ennyire optimista. A migránsozás előtt rendkívül alacsony volt a bevándorlók elutasítottsága Magyarországon, ami aztán a kampány után magasra nőtt. Én ettől tartok. Mert ha ez a melegekkel is így lesz, akkor megszűnik az a biztonság, amit a mikroközösségek adnak.
A melegek elleni kormányzati kommunikációnak voltak előzményei. Már 2001-ben Tarlós István akkori III. kerületi polgármester a Szigetet igyekezett „megtisztítani a homoszexuális propagandától”, így nem is lehetett felvilágosító programokat tartani. 2005-ben Semjén Zsolt mosta össze először a homoszexualitást a pedofíliával, amikor úgy fogalmazott: „Aki szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re!” 2019-ben pedig Kövér László egy kampányrendezvényen arról beszélt, hogy erkölcsi értelemben semmi különbség nincs a pedofilok és a gyereket örökbe fogadni akaró homoszexuálisok között, hiszen a gyermek mindkét esetben „egy élvezeti cikk, az önmegvalósítás eszköze”.
Pont ezért indítottuk el A család az család kampányt. A Covid-lezárások idején, fürdetés után azon gondolkoztunk, hogyan tudjuk megmutatni, hogy ezek a mondatok mennyire nem igazak, lássa mindenki, hogy pontosan ugyanolyan család vagyunk, mint bármelyik másik. Most is azért nézek ki ilyen fáradtnak, mert a néhány hónapos kisgyerekünk kruppos, és éjjel háromszor keltem hozzá, ugyanúgy, mint bármelyik anyuka vagy apuka. Ha meg tudjuk mutatni, hogy mennyire szeretjük a gyerekeinket, akkor jóval nehezebb egy ellenünk szóló kampányt felépíteni.
Pedig a nagypolitika ráfordult a témára. 2020 szeptemberében a Mi Hazánk részéről Dúró Dóra melegpropagandának minősítette és ledarálta a Meseország mindenkié című könyvet, amelynek történetei más hátrányos helyzetű csoportok mellett melegekről is szóltak. A narratívát a Fidesz is átvette.
Egy okos párt mindig azt nézi, mi működhet és mi hozhat szavazatot számára. A Fidesz egy hatalmas néppárt, rengeteg árnyalattal. Egy ilyen akcióban kizárólag a hatékonyságot nézik. Ha azt látják, hogy ezzel meg tudják szólítani a tábor egyik szélén lévő csoportot, akkor minden gond nélkül meglépik. Ez ennyi, nem több. A Fideszben ráadásul rengeteget mérnek. Az, hogy a melegek ellen nem indult el még egy nagyobb kampány, talán azt mutatja, hogy ezek a felmérések felemás eredményt hoztak.
De Orbán Viktor ugyanúgy folytatta ezt a kommunikációt, amikor arról beszélt a homoszexualitással kapcsolatban, hogy a jelenséget a magyarok türelmesen, toleránsan kezelik, ám van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni. Meghatározta az irányvonalat: „Hagyják békén a gyerekeinket!”
Mi is ezt mondjuk: hagyják békén a gyerekeket, és a kormány ne építsen olyan kampányt, amelyben magyar családok és gyerekek válnak célponttá. A miniszterelnök megjegyzése ráadásul egy zsigeri ösztönökre építő félremagyarázása annak, amiről az azonos jogokért küzdő mozgalmak szólnak. Van egy tök jó angolszász mondás: Nem azért dolgozunk, hogy a heteró gyereked meleg legyen, hanem azért, hogy a meleg gyereked túlélhessen. Mert ez a cél. Ha valami árt a gyerekeknek, az az, ha korlátozzák az olyan iskolai foglalkozásokat, amelyek az előítéletek, ezáltal az iskolai erőszak csökkentéséről szólnak, vagy ha alkotmányba írják, hogy a családjuk nem számít családnak, vagy a könyvek fóliázása; sorolhatnám.
Ehhez képest a Szájer-ügy után nem esett vissza a Fidesz népszerűsége.
Nem, és pont azért nem, mert aki szerette és ismerte Szájert, az sokra tartotta, a véleménye nem változott meg róla csak azért, mert kiderült, hogy meleg. Ez is azt támasztja alá, hogy szerintem ma a társadalomban nincs érdemi melegellenesség. Ha erre politika épül, akkor lehet.
A Fidesz és a politika viszont elég gyorsan kiállt Szájer mögül.
Ő maga állt ki a politika mögül, ez nagy különbség. Ungár Péternek sem esett baja, vagy annak idején a Gyurcsány-kormány államtitkárának, Szetey Gábornak sem. Mert az ember ott van mögötte, ezért más tényezők alapján ítéljük meg. Egy üggyel vagy személlyel kapcsolatos narratívánál sokkal könnyebben lehet írni egy fehér lapra, mint ha már van tapasztalatunk, vagy ismerjük az illetőt. Ha ez utóbbi helyzetben derül ki, hogy valaki meleg, csak legyintünk, hogy oké, és akkor mi van? Semmi.
Ehhez kapcsolódóan: „A homofóbia legalizálása”: Oroszország LMBT-közössége az államilag támogatott diszkrimináció új hullámára készül
Azért vidéken és a kistelepüléseken feltehetően más a helyzet, mint Budapesten. Ezt a Fidesz is kihasználhatja, hiszen a párt támogatottsága ott jóval nagyobb, mint a fővárosban.
A férjem vidéken nőtt fel, egy kis faluból származik, ahol a nagymama szuperbüszke, és folyton az unokák fotóit mutogatja. A családból senki nem szakította meg ezért velünk a kapcsolatot. Én egy nagyvárosi és egy falusi mintavétel alapján csak azt tudom mondani, hogy amikor személyesen találkozunk az emberekkel, a világon semmi gondjuk nincs ezzel. Miért is lenne? Hisz ugyanolyan család vagyunk, mint bármelyik másik.
A munkájában találkozik melegellenességgel?
Mi olyan munkakörnyezetet építünk, ahol senkinek semmit nem kell titkolnia. Egy alkalmazott számára nagyon sokat jelent, ha egy cégvezető olyan feltételeket alakít ki, amelyekben nyugodtan beszélhet arról, hogy kivel van. Ez iszonyú fontos. Nekem sem kell úgy tennem, mintha a gyerekeimet egy nővel vagy feleséggel nevelném. A Budapest Brandnél is törekszünk olyan programkínálatot teremteni, hogy mindenki megtalálja, amit szeret. A rengeteg közösségi programhoz – mint például a Budapest Tuning vagy az Alternatív Budapest – megteremtjük a kereteket és a feltételeket, a városlakók pedig hozzáteszik az ötleteiket. A rakpart is ilyen, ahol a Város és Folyó Egyesülettel közösen odatettünk székeket és asztalokat, hogy a budapestiek megtöltsék élettel. Ez egy nagy kísérlet. Negyedik éve apró lépésekben csináljuk. A területet kivesszük a forgalomból négy hétre, közben mi is tanuljuk, milyen hatása van ennek a forgalomra, a bulizó fiatalokra és minden másra. A lényeg, hogy legyen párbeszéd, és mindenki mondja el a tapasztalatát.
És van párbeszéd?
Csak ott, ahol a nagypolitika nincs jelen. A Ligetben is nyitottunk irodát, pedig az abszolút szimbolizálja a főváros és a kormány ellentétét. De ez a háború a politikusok dolga, nekem nincs közöm hozzá. Turisztikai vezetőként nem tehetem meg, hogy ne legyek ott jelen az információs szolgáltatásommal vagy a Budapest Kártya-termékekkel. (Az információs pult azóta bezárt, mivel a Néprajzi Múzeum megnyitásáig az épületben még nincs forgalom, de ez a Liget Zrt.-vel egyeztetett üzleti döntés volt.)
Ehhez képest az állam 2020-ban elvette a fővárostól a Vörösmarty tér tulajdonjogát, így elkerült a Budapest Brandtől a karácsony vásár rendezése, hiába próbálkoztak az V. kerületi önkormányzatnál.
Igen, ezért mondom, hogy amikor a nagypolitika beleszól, akkor megszűnik az együttműködés. Pedig korábban teljesen jó kapcsolat alakult ki a kerület fideszes vezetésével, sokáig együtt szerveztük a vásárt. Aztán egyszer csak azt mondták, hogy vége. Kicsit ugyanaz a helyzet, mint a szivárványcsaládok esetében. Miközben zajlik a narratíva alakítása, és befóliázzák a könyveket, az emberi találkozásoknál a világon semmilyen ellenérzést nem tapasztalunk. Az atlétikai világbajnokságon is jelen leszünk a Budapest Kártyával. Németh Balázs vezérigazgatóval – aki amúgy kollégám volt a TV2-nél – tíz perc alatt találtuk és alakítottuk ki az együttműködés kereteit, mert itt a több tízezer embernek munkát adó turisztikai szektorról van szó. A 4x100-as döntőre ideérkező szponzornak vagy a német turistának nem szabad politikai ügyekkel találkoznia; micsoda őrület lenne.
Ehhez kapcsolódóan: Pedofiltörvény: Magyarország perben-haragban uniós partnereivel
A kormány közben jelentős nagyberuházásokat állított le Budapesten, Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes pedig azt nyilatkozta, hogy a több tízmilliárdos kormányzati elvonások miatt is csődközeli állapotba került a város.
Valóban abszurd helyzet, hogy miközben a kormány elvesz hatvanmilliárdot a fővárostól, én egy kormányközeli intézettel közös projektünkről tárgyalok. Már csak azért is, mert sokszor, amikor pedig bele kellene tennünk az anyagi forrást, akkor a városnak az elvonások miatt tényleg nincs. Ilyenkor szívesen mondanám a tárgyalópartneremnek, hogy figyelj, épp most vettétek el azt a pénzt. Persze az illető nem tehet róla, és nem is tudna mit kezdeni egy ilyen mondattal. De ez valóban tönkreteheti a terveket, hiszen az összeg hiányzik a költségvetésből. Nem könnyű a kerületi polgármesterek, a fővárosi vezetés, a nagypolitika, az általam képviselt szolgáltatók és városlakók által meghatározott erőtérben lavírozni és vezetni a céget. De azért vannak jó példák: a nemrég induló Énbudapestem applikáció fővárosi fenntartású intézményekbe – fürdőkbe, mozikba, színházakba – biztosít kedvezményes belépési lehetőséget a budapestieknek. Közben a kormányzati fenntartású Capa-központtól is megkerestek minket, hogy szeretnének csatlakozni a kezdeményezéshez. Ez a legnagyobb elismerés számomra. A városlakót meg abszolút nem érdekli, hogy ki finanszírozza az intézményt.
Pedig rövidesen indul az önkormányzati kampány. A közvélemény-kutatási adatok szerint Karácsony Gergely támogatottsága magas, fideszes jelölt egyelőre nincs, közben Kubatov Gábor posztjaiban azt írja, hogy a főpolgármester „teszetosza” vagy hogy „Karácsony Gergely maga is kétbalkezes, olyan, mint Ügyifogyi a Hupikék törpikékben”.
Gergő erre szerződött. Én amúgy azt látom, hogy a Fidesz leírta Budapestet, hiszen a fővárosban ma nincs többsége. Ettől még Karácsony veszíthet vagy akár nagy hibát is elkövethet, de a Fidesznek a főváros láthatóan nem játszik. Nem véletlen, hogy Lázár János a Rádió 7 műsorában korábban azt nyilatkozta, hogy harminc évig a főváros kapta a legnagyobb beruházásokat, most a vidék jön. Azt is megjegyezte, hogy a kormány a közeljövőben óriási erőforrásokat fordít majd a vidéki városok és falvak fejlesztésére. Persze közben a Fidesz küzd azért, hogy a helyzet megváltozzon Budapesten, és többséget szerezhessenek. Ezen pedig Kubatov Gábor ugyanúgy dolgozik, hiszen ő a Fidesz egyik legmegbízhatóbb alapembere, szorgalmas, jó vezető.
Ráéghet Karácsonyra a külföldi finanszírozás ügye?
Ez egy kreált ügy. De ettől függetlenül is azt látjuk, hogy Orbánnak sem kopik a népszerűsége a Mészáros Lőrinc-jelenség vagy más korrupciógyanús esetek miatt. Az emberek ugyanis dobozokban léteznek. A család az család kampánnyal pont azt szerettük volna, hogy átkiabáljunk ezeken a dobozfalakon, és kezdjünk el beszélni egymással. Amikor Gulácsi Péter a focistaközegből kiállt mellettünk, az áttörést és szintlépést jelentett. Arra is rávilágított, hogy a szivárványcsaládokban élő gyerekek sorsa nem lehet része semmilyen kampánynak vagy politikai küzdelemnek.
Ehhez kapcsolódóan: LMBTQ: könyveket fóliáznak be a Libriben, hogy ne lehessen belelapozni