Fáy Zsolt: „Egy átlagos kereskedelmi bank vezetése marhára nem érdekelne”

„Én vagy reggelente, vagy este jógázom, a végén húsz-harminc percet féllótuszban vagy lótuszülésben meditálok, légzőgyakorlatokat csinálok. Így a stresszt valahogy el tudom engedni és át tudom dolgozni” – mondja Fáy Zsolt bankelnök, aki a Szabad Európának adott életében először podcastinterjút. Családjával a Balaton mellett él, imádja a goa trance-et és hisz a permakultúrában. A MagNet Bank elnöke Szelfi című podcastsorozatunk vendége volt. Ez a beszélgetés szerkesztett, rövidített változata.

Köszönöm, hogy befáradtál hozzánk! Nem igazán keresed a nyilvánosságot.

Igen, ez igaz, nem nagyon. Nekem ez életem első podcastja.

A MagNet Bank úgy pozicionálja magát, hogy Magyarország első közösségi bankja. Ebben a mezőnyben viszonylag ritka a levegő, mondhatnám, hogy a MagNet Bank van egyedül. Mi az, hogy közösségi bank, és honnan jött az egész ötlet?

1995-ben az akkori befektetőtársaimmal, Rostás Attilával és Salamon Jánossal közösen alapítottunk egy takarékszövetkezetet. Salamon János lett a vezérigazgató, én meg az elnök. Nem nagyon van más olyan magyar pénzintézet, ahol huszonnyolc éve a háromfős igazgatóság, a felső vezetés ennyire ugyanazokból az emberekből tevődne össze, mint nálunk. A történet 2008-ban vett egy nagyon érdekes fordulatot. Egy spanyol takarékpénztár, a Caja Navarra, amely már akkor ilyen, közösségi banki üzletpolitikát célzott, befektetett hozzánk, megemelte a tőkénket. Akkor átalakultunk takarékszövetkezetből bankká. Ennek eredményeképpen úgy gondoltuk, hogy nézzük meg, mi is ez a közösségi bankolás, mit csinálnak, hogy működnek Spanyolországban, illetve körbenéztünk Európában máshol is.

Van egy európai szervezet, úgy hívják, hogy GABV, Global Alliance for Banking on Values, tehát Értékalapú Bankok Nemzetközi Szövetsége. Tulajdonképpen nagyjából az a helyzet, hogy minden nyugat-európai országban van egy-egy hozzánk nagyon hasonló bank. Magyarországon egyedül vagyunk, de nemzetközi szinten vannak társaink. Több mint tíz évvel ezelőtt beléptünk ebbe a szervezetbe. Tőlük is kaptunk ideákat, saját magunk is dolgoztunk ki dolgokat, például a közösségi adományozási programot, amiben jelenleg a MagNet Bank ügyfelei szétoszthatják azokat a pénzeket, amiket a bank a társadalmi felelősségvállalási program keretében szét akar osztani. Ezt a spanyoloktól tanultuk.

Minden banknak, minden nagyvállalatnak van társadalmi felelősségvállalási programja. Az elnök, a vezérigazgató személyes preferenciája alapján osztják el ezeket a pénzeket. Én például gyerekkoromban cselgáncsoztam, ezen az alapon a Magyar Judo Szövetség kapna sok pénzt. Lemondtam arról a jogról, hogy ezt a pénzt én osszam el. Így tett a bank többi felső vezetője is, tehát nálunk nem a személyes preferenciáink alapján születik meg a döntés, hanem az ügyfelek szavazatai alapján. A közösségi adományozási programban nyolcvan-száz civil szervezet tipikusan évente száz-kétszázmillió forintot kap, szervezetenként két-három-, akár négy-ötmillió forintot. Ezt a MagNet Bank hatvanezer ügyfele szavazza meg, hogy melyik szervezet mennyit kapjon. Persze végzünk valamilyen szűrést, meggyőződünk róla, hogy ne kamuszervezetek kapjanak. Szeretnénk, hogy ez egy jó minőségű társadalmi felelősségvállalásos portfólió legyen, de azt, hogy végül kik és mennyi pénzt kapnak, teljesen az ügyfeleink döntik el.

Nem oximoron ez egy kicsit? Bankolás és felelősségvállalás, bankolás és etika?

Nem könnyű összepasszítani, de közben meg óriási felelőssége van tulajdonképpen igazából minden vásárlónak. Azon a ponton, amikor bemész a boltba, és leveszed valamelyik terméket a polcról, hoztál elvileg egy tudatos döntést. Sajnos a mai magyar valóság az, hogy ha az etióp tej két forinttal olcsóbb, akkor sokan azt fogják levenni a polcról, és nem biztos, hogy leveszik a magyar tejet, pedig ha az egy környékbeli tejfarmról jön kis szállítási költséggel, kis környezeti lábnyommal, akkor igenis a két forinttal drágább magyar tejet kellene levenni a polcról. Egy bank az ő hitelezési politikáján keresztül is óriási hatást tud gyakorolni arra, hogy egy szennyező vegyipari céget hitelez-e, vagy pedig mondjuk hitelez Waldorf-iskolákat, ami például a MagNet Bank egyik legjobban menő hitelezési üzletága.

Úgy kell elképzelni, hogy van egy kódexetek, amelyben fel van sorolva, hogy mondjuk fegyvergyártást, dohánygyárakat vagy alkoholt gyártó cégeket nem finanszírozunk? Így van?

Ez így van. Nagyon-nagyon nehéz, ennek van egy nemzetközi módszertana, ez az úgynevezett triple bottom line approach, a hármas tagozódás, hogy egy környezeti, egy társadalmi és egy gazdasági pontrendszer alapján megpróbáljuk pontozni a hitelfelvevő ügyfelet. Ha egy dohánygyár a tetejére napelemet tesz, akkor az pluszpont, de az, hogy dohánygyár, az annyira sok mínuszpont, hogy nálunk nem fog tudni fölvenni hitelt. Nehéz ezeket a pontrendszereket korrektre, jóra megcsinálni, nagyon sok éve finomodnak. Ehhez nagyon sok segítséget kapunk az Értékalapú Bankok Nemzetközi Szövetségétől. Ezt csak így lehet jól csinálni, hogy folyamatosan finomítjuk a pontrendszerünket, folyamatosan pontozzuk az összes, hitelfelvevő ügyfelünket, és ez alapján próbálunk olyan színvonalat tartani, hogy olyan ügyfelek kapjanak pénzt, és olyan dolgokra, amivel társadalmilag jó irányba vivő ügyeket szolgálunk.

Elképzelhető forgatókönyv az, hogy mondjuk az OTP-től vagy a Gránit Banktól egyszer csak felhívnak, hogy Zsolt, mondjátok már el, hogy csináljuk, mert mi is így szeretnénk bankolni? Van erre érdeklődés?

Van egy nagyon népszerű ESG (environmental, social, and corporate governance) nevű dolog, ami egy kicsit hasonló, és amit most már európai szinten is támogatnak. Egy picit más irány, zöldenergia-fókuszú. A mi pontrendszerünkben van egy társadalmi láb is. Mondok egy példát. Mi ugye hitelezünk Waldorf-iskolákat. A közösségi hiteleknél banktitok alóli felmentésünk van. Elmondhatom akár fillérre pontosan, hogy hány forinttal hitelezzük az Óbudai Waldorf Iskolát. Amikor bejöttek hozzánk az utcáról, előtte már próbálkoztak egy csomó más nagybanknál. Azzal küldték el őket az egyik legnagyobb bankból, hogy nem merik odaadni a hitelt, mert ha nem fizetik vissza, és a bank megpróbálja érvényesíteni a jelzálogát, akkor itt fognak tüntetni a waldorfos szülők a bank székháza előtt, az utcán. Ezzel utasították el őket tizenegynéhány évvel ezelőtt, ekkor jöttek be hozzánk. Mi akkor indultunk ezzel a közösségi banki üzletpolitikával, és azt mondtuk, hogy oké, akkor beletanulunk ebbe az üzletágba. Jelenleg ma a Waldorf-iskolák számlavezetésében, hitelezésében a MagNet Banknak kilencvenszázalékos piaci részesedése van. Ehhez képest a teljes magyar bankpiacon fél százalék a piaci részesedésünk. Tehát kiválasztottunk magunknak jó néhány olyan területet, szektort, ami beleillik ebbe a közösségi banki filozófiába, és azokon a területeken megismertük a hitelfelvevőket, ismerjük az igényeiket. Egyébként semmilyen veszteségünk nincs, soha egyetlenegy Waldorf-iskola miatt nem lett egyetlenegy forint bukott hitelünk sem.

Jó, hogy említetted ezt a fél százalékot, mert ennek az etikus hozzáállásnak nyilvánvalóan van egy másik oldala, mégpedig a növekedés. Ezt nyilván felvállaltátok, és belekalkuláltátok az üzletmenetbe, hogy ha ilyen alapon választotok ügyfeleket és befektetési politikát, akkor ott van egy szint, aminél nagyobbra nem lehet nőni.

Igen. Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországon valószínűleg az embereknek két-három-öt, de az is lehet, hogy tíz százaléka nyitott erre. Másrészt az emberek kilencven százalékát gyakorlatilag csak az ár érdekli, tehát nem fog nálunk bankolni ezek miatt a többletértékek miatt. Egyébként árban nem vagyunk rosszabbak, mint más bankok, de mondjuk nem viszünk egy teljes szolgáltatási palettát, nálunk nem lehet értékpapírt vásárolni. Mi csak teljesen klasszikus termékeket kínálunk, folyószámla, betét, hitel – gyakorlatilag ezt a három terméket visszük.

Hogy néz ki egyébként most a magyar banki piac? Különféle fúziókról, NER-közeli nagyvállalkozók óriásbankjairól hallani. Mennyire nehéz ebben a közegben lavírozni?

Nagyon sokat szűkült a piac. Hat-nyolc évvel ezelőtt még volt Magyarországon negyven bank. Ez mostanra tizenöt-húszra csökkent. Van a hét nagybank, az UniCredit, az OTP stb., ezeket nagyjából mindenki ismeri, és van hét olyan kis- vagy középbank, akiket talán névre nem is lehet annyira ismerni. Ezek között van olyan, ami mögött valamilyen ország áll, ilyen mondjuk a Bank of China, amely Magyarországon nem tartozik a nagybankok közé. Ha még ezeket is levesszük, akkor borzasztóan kevesen maradtunk. Ma kvázi Magyarországon a MagNet az egyetlen független bank, mert vannak a külföldi tulajdonban levő bankok, vannak valamilyen fajta magyar, tipikusan politikai kötődéssel rendelkező bankok, mint a Bankholding – Gránit Bank. A harmadik kategória az úgynevezett független bankok, és ebben maradtunk nagyjából egyedül.

Ez nehezíti a helyzetet?

Van szépsége. Nagyon nagy a piaci részesedésünk a civil szervezetek számlavezetésében is. Ők nem engedhetik meg maguknak, hogy külföldi tulajdonú bankban vezessék a számlát, nem akarnak politikai kötődésű magyar bankkal sem dolgozni, hozzánk jönnek, mert mi vagyunk a függetlenek. Ők nyilvánvalóan értékalapon döntenek.

Mennyire jár el az MNB keze, ha bírságokról van szó? 2023 elején, azt hiszem, ötvenmillió forintos bírságot kaptatok, pár évvel korábban 19 millió forintosat. Mennyire szigorú és életszerű ez a fajta szabályozás?

Nagyon büszkék voltunk arra, hogy nem kaptunk bírságot, és ez tizenvalahánysok évig igaz volt. Az MNB olykor határozatban figyelmeztetett, felszólított, hogy javítsunk ki valamit. Három-öt évvel ezelőtt módszert változtattak. Ha valaki utánaolvas, akkor az OTP-től kezdve a Bankholdingig gyakorlatilag nincs olyan magyar bank, amelynél ha rákeresel, hogy bírság, a Google ne adna ki valamit. Azt gondolom, hogy beleesünk az átlagba. Nem gondolom, hogy az MNB többet vagy jobban bírságolna minket. Minket is meg a nagybankokat is bírságolja. Az sajnos különbség, hogy egy K&H-nak, amit pár napja megbüntettek, egy húszmillió forintos bírság nem annyira fájdalmas, mint nekünk, mert az ő üzemmérete sokkal, de sokkal nagyobb. Nekünk ezek a tíz-húsz- vagy akár ötvenmillió forintos bírságok nagyon-nagyon fájnak.

Tehát nincs a mérlegfőösszeghez igazítva.

Nincs. Ha mi követjük el ugyanazokat a hibákat, mint az OTP, ugyanúgy kapunk egy húsz-harminc- vagy ötvenmilliós bírságot, és ők is kapnak egy ugyanekkora összegűt.

Szerinted hova tart Magyarország? Hol leszünk gazdaságilag öt év múlva?

Ezt nagyon nehéz belőni. Látunk nagyon jó jeleket is, de nyilvánvalóan vannak félelmeink, és érzékelünk rossz jeleket is. Azokról a szektorokról, amiket mi hitelezünk, azt gondoljuk, hogy jók: a napelemszektor vagy az oktatási, iskolaszektor. Ezzel együtt tényleg irgalmatlan nagy volt nálunk az infláció. Én nem vagyok gazdasági szakember, informatikus az alapdiplomám, ami nagyon jól passzol ehhez a banküzemhez. Nem tudom megmondani, hogy a magyar GDP vajon miért van lemaradva, miért ilyen, miért olyan, miért nem olyan. Inkább csak azt tudom elmondani, amit a napi banküzemben tapasztalunk: meg vannak ijedve az emberek, az ügyfeleink. Most mindenki összerántotta magát.

Mert nem tudják, hogy mi lesz.

Igen, nagyon nagy a bizonytalanság. Annyira nagy volt az infláció, hogy az emberek elkezdték visszafogni a bolti vásárlást. Ha ez van, akkor nincs meg a nagy áfabevétel, ami óriási állami bevétel. Azzal, hogy nem lett meg az áfabevétel, elszállt a költségvetési hiány, és máris bent vagyunk egy negatív spirálban. Közgazdasági elemzők azt mondják, hogy 2024-ben lesz GDP-növekedés. Ez nagyon jó lenne, mert 2023-ban nem lesz, ezt nagyjából lehet látni. (Az interjú 2023 őszén készült — a szerk.)

És hogy fog kinézni a világ? Merrefelé haladunk? Az én meggyőződésem az, hogy nem jó irányba, rakjuk a szenet abba a mozdonyba, ami nagy sebességgel rohan a szakadék felé, ha csak a környezetvédelmet és a bolygó állapotát nézzük.

Az, hogy ilyen gyakorisággal ilyen méretű válságok jönnek, az borzasztóan rossz jel. 2008-ban volt egy pénzügyi válság, aztán 2020-ban volt egy Covid-válság, most 2022–23-ban lett egy inflációs válság, egy orosz–ukrán háborús válság gázellátási válsággal satöbbi. És jönnek az ezekből fakadó, gigaméretű kilengések, mert már a 2008-as válság is nagyon-nagyon kemény volt. Abból, hogy Amerikában pár jelzáloghitelező egy kicsit csalt, és a subprime-hitelek közé betolták a szart is meg minden, Magyarországon akkora baj lett, hogy 2009-10-11-12-ben, három-négy éven keresztül leállt a teljes hitelezés, az egész bankszektor, mindenki csak nyalogatta a sebeit. Nagyon furák ezek a válságdolgok. Nem tudom, hogy mennyire gerjesztik ezeket, mennyire van benne a nagypolitika, erről nem tudok véleményt mondani. Az, hogy ennyire nagyokat ütnek – a Covid is a maga szintjén óriásit ütött –, munkanélküliség, ellátásilánc-problémák és ez a mostani inflációs plusz ukrán háborús válság is irgalmatlan nagyot üt Magyarországon. Ha megnézzük a GDP-növekedési grafikonokat, azt látjuk, hogy 2008-ig szép egyenesen ment a magyar GDP, aztán leesett a 2008-as válságban. Két-három-négy évig szinte teljesen vízszintes volt, majd egy gyönyörű egyenessel 2012-től 2020-ig megint ment fölfelé a magyar GDP. Ott a Covid-válság miatt marha nagyot esett, és most megint. A 2023-as év szerintem egy nulla vagy maximum fél-egy százalék környéki GDP-növekedéses év lesz. Rajta voltunk egy olyan növekedésen, ami mindenkinek jó volt, akár 2008 előtt vagy 2020 előtt is, és utána beütöttek a különböző válságok.

A jelek mindenesetre nem túl kedvezők.

Igen. Az, hogy ennyire gyakran ennyire nagy méretű, ennyire az egész világot és gazdaságot és az emberek életét deformáló válságok vannak, ez nagyon-nagyon rossz hír.

És mi a B terv?

Az emberek azért valahogy akarnak majd élni, az emberiség valahogy mindig megszervezte saját magát. Nekem van saját B tervem; most vidéken élek. Bár borzasztóan nem értek a mezőgazdasághoz, de vettem különböző kisebb földterületeket, belekezdtem egy fesztiválszervezésbe meg permakultúrás mezőgazdasági gazdálkodásba. A saját tervem az, hogy lesz saját paradicsomom, saját cukkinim meg egyebek, és mindezt nagyon fenntartható módon, a vízzel nagyon-nagyon óvatosan és jól gazdálkodva. Szerintem a víz lesz a jövő egyik legnagyobb erőforrás-problémája.

Mondhatjuk azt, hogy Fáy Zsolt egy prepper?

Van egy ilyen hippisebb, prepperénem, amivel készülök a legrosszabbra. Ez egy nagyon-nagyon friss dolog, az utóbbi két-három évben kezdődött. Tősgyökeres budapesti vagyok, de a Covid alatt leköltözünk a balatoni nyaralóba. Félig-meddig ott is ragadtam, és ha már ott voltam, elkezdtem kisebb területeket vásárolni. Próbálok nem annyira budapesti fejjel gondolkodni. Megmondom őszintén, iszonyatosan élvezem. Budapesten nem állok neki biciklizni, mert zsúfolt, az autók miatt büdös minden. Ott meg rengeteget biciklizem, ahogy egész gyerekkoromban.

Milyen zenét hallgatsz? Nyáron jártam azon a fesztiválon, amit ti rendeztetek.

Lehet, hogy nagyon ciki, de nagyon szeretem az elektronikus zenét. Lehet, hogy valakiknek nem passzol össze, hogy a bankelnök nem a Zeneakadémiára jár koncertet hallgatni, de egyszerűen ez van.

A goa-trance viszont jöhet.

Igen, így hozta az élet, így alakult. Psy trance, goa, az elektronikus zene sok különböző irányzata. Az EDM-ből (elektronikus tánczene – a szerk.) már kicsit kinőttem, már kevésbé hatásvadász zenéket próbálok hallgatni. Ez odáig fokozódott, hogy a fiam baráti köre, egy főleg dj-kből álló kis baráti kör kitalálta, hogy a Lengyeltóti melletti területünkön, ahol van egy kis horgásztó is, szerveznek egy minifesztivált. Erre én azt mondtam, hogy szerintem ez a világ legjobb dolga, csináljuk meg a Manas Festivalt. Most három-négyszáz fő volt ott, tehát nagyon picike fesztivál volt, de ahhoz, képest, hogy az első alkalom volt, és a nulláról szervezte öt-hat ember másfél-két hónapig, nagy dolog. Ott volt négyszáz ember egy gyönyörű helyszínen. Szerintem az egy misztikus helyszín, ha valaki odamegy, leesik az álla, hogy tó, erdő satöbbi, minden van. Oda bevinni ezeket az elektronikus zenéket szerintem nagyon jó dolog volt.

Nekem nagyon tetszett, hogy megpróbáltátok visszahozni azt a fajta spiritualitást, ami eredetileg jellemezte a goa trance-et. Volt mandalaépítéstől kezdve minden. Felvételen kívül elmondtad, hogy több évtizede jógázol, és tudom, hogy elég fogékony vagy a spiritualitásra és a különféle önfejlesztő irányzatokra. Hogy fér ez össze benned, a bankelnök és a spirituális ember? Ez megint oximoronnak tűnik.

Ez egy nagy belső út volt. Én is klasszikus módon indultam, munkamániásként nagyon sokat dolgoztam. 2001 augusztusában megszületett a harmadik gyerekem, egy kislány. Akkor egész hónapban otthon maradtam a feleségemmel és a gyerekkel. Amikor szeptemberben vissza kellett volna menni dolgozni a szokásos napi 12-14 órára, éreztem, hogy nem fog menni. Ezzel teljesen egyszerre egy barátom elhívott egy jógatanfolyamra. Megszületett a lányom, elkezdtem jógázni, és tudtam, hogy nem megyek vissza a mókuskerékbe napi 12-14 órában, hanem elkezdtem sokkal jobban figyelni az időbeosztásomra. Le kellett csökkenteni az üzleti tárgyalások számát, és a fennmaradó időt jógázással töltöttem. Azt gondolom, hogy azt a méretű stresszt, amit ez a mai gazdasági világ és a válságok által irgalmatlanul felkorbácsolt pénzügyi világ jelent, és hogy ebben a mi kis MagNet Bank-os hajónk a mai napig vízfelszín fölött, egészségesen hajózik, abban nagyon benne van az, hogy én vagy reggelente, vagy este jógázom. A jóga végén húsz-harminc percet meditálok, légzőgyakorlatokat csinálok. Így tudom elengedni és átdolgozni a stresszt.

A párod is hasonlóan gondolkodik, ugye?

Igen, a feleségem elkezdett pszichológiával foglalkozni. Azt gondolom, hogy semmilyen párkapcsolat vagy emberi kapcsolat nem menedzselhető anélkül, hogy fejlesztenénk magunkat. Ő behozta az életembe azt, hogy járjak el különböző kurzusokra, mint a body work, a pszichodráma. Nyilvánvalóan ezek is nagyon sokat alakítottak rajtam, nagyon sokat alakítottak a párkapcsolatomon, nagyon sokat alakítottak a gyerekeimmel való kapcsolatomon, de még akár az üzleti életben levő kapcsolataimon is. Ezek a fajta személyiségfejlesztő technikák és kurzusok is nagyon sokat hoztak.

Át lehet ezeket ültetni a bank életébe?

A bank épületében, az Andrássy úton működik egy MagNet Közösségi Ház, aminek az alapötletét szintén a hozzánk befektető spanyol közösségi banktól hoztuk. Itt bizonyos alapítványoknak ingyen adunk termeket. Ma például egy WWF-es kurzus zajlik, de ha bejön egy jógatanár, akkor valószínűleg neki is kedvezményes áron adunk termet. Vannak olyan célok, amikor teljesen ingyen, van, amikor kedvezményes áron, és van, amikor piaci áron biztosítunk termet különböző szervezeteknek, embereknek, dolgoknak. Olyanoknak, akik illeszkednek a bank értékrendjéhez. Teljesen politikamentesen csináljuk ezt, a politikába nem akarunk belekapcsolódni. Csak egy visszajelzés: a Balatonon jár hozzánk egy kertész. Ott dolgozott, és bemutatkoztam neki. Valószínűleg rákeresett a nevemre, és amikor jött másnap, mondta, hogy ő a MagNet Banknál vezeti a számláját, mert tíz évvel ezelőtt részt vett a közösségi házban egy olyan kurzuson, ami az egész életét megváltoztatta. Azt mondta, hogy igen, ha ez a bank helyet ad ilyen kurzusoknak, akkor oda fogom vinni a bankszámlámat is.

Ez jó.

Tehát ennek van addicionális üzleti haszna is. Nagyon-nagyon jó ez a fajta felállás, hogy a MagNet Bank és a MagNet Közösségi Ház így, egy épületben tud működni.

Melyiket tudnád inkább elfogadni: ha leválasztanák rólad a MagNet Bankot, vagy ha leválasztanák rólad a spirituális énedet?

Én ma már egyiket sem tudnám elképzelni. 56 éves vagyok, nem biztos, hogy hatvanon túl vagy hetven-nyolcvan évesen is még bankelnök akarok lenni. Lassan már valamilyen visszavonultabb, nyugodtabb dolgot szeretnék csinálni. Valószínűleg még sokkal többet fogok jógázni vagy fesztiválokra járni, vagy valami egyéb. Abban a maradék – mondjuk – öt-tíz évben, amíg a bankot is vezetem, addig ez a kettő együtt marad. Nem hiszem, hogy szét fog válni, és csak az egyik énem marad meg.

A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg:

Fáy Zsolt: egy átlagos kereskedelmi bank vezetése marhára nem érdekelne