A rendszerváltás utáni évtizedekben a magyar hadsereg a legtöbb régiós ország haderejéhez hasonlóan meglehetősen elavulttá vált, legalábbis az eszközeit tekintve. Ezt hivatott orvosolni a magyar haderőfejlesztési program, amelynek az eszközbeszerzések még a könnyebben ellenőrizhető részei.
Ha az ember nem tervez jelentős földmunkát végezni, akkor elég felesleges drága markológépeket vennie.
Ehhez hasonlóan békés időszakokban jóval nehezebb elmagyarázni, hogy az olyan garantáltan megtérülő befektetések helyett, mint az oktatás vagy az egészségügy, miért olyan garantáltan elavuló drága vasakra érdemesebb költeni az adófizetők pénzét, mint például a katonai nehéztechnika.
Viszont ha hirtelen mégis szükség lenne a hadseregre, a képességeit nem lehet egy-két év alatt hirtelen felépíteni. A rendszerváltás után Kelet-Közép-Európában és Magyarországon is jelentősen
csökkent a haderő mérete és a rendelkezésre álló szovjet-orosz haditechnika mennyisége is.
Pláne, miután a térség országai közül többen csatlakoztak a szinte ingyen tartós védelmet ígérő NATO-hoz.
A tendencia mostanra egyértelműen megfordult. Leegyszerűsítve egyrészt a regionális fenyegetések erősödése folytán, másrészt a nemzetközi elvárások is egyre kevésbé tűrték a honvédelmi putyautasságot.
De azt is ide lehet venni, hogy a modern hadsereggel bíró országok vezetőinek diplomáciai súlya is nagyobb. Lengyelország például már a 2008-as orosz–grúz háború után egyre komolyabban vette Putyin birodalmi ambícióit, Litvánia 2016-ban visszahozta a sorkatonságot, és Románia is elkezdett lényegesen komolyabban áldozni a hadseregére.
Témába vág: Szerbia is régóta fegyverkezik, csak döntően orosz eszközökkel.
Magyarországon a 2017-ben kezdődött Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program hirdetett tízéves, átfogó haderőfejlesztési reformot.
Erről viszont már most
azt lehet sejteni, hogy valószínűleg nem fogja elérni a céljait,
mert a félidőben, azaz 2021-ben kijött új katonai stratégiában már inkább 2030-ra teljesülő hasonló célokról volt szó.
Fegyvergyártási célok, de mifélék?
A fejlesztés egyik iránya a hazai védelmi ipar állami fejlesztése, azaz a fegyvergyártás felfuttatása. Ez önmagában nem sokat mond, tekintve, hogy ez egy óriási terület, rengeteg iparágat érinthet. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy a háztartási eszközök gyártásában kíván erősíteni az állam: ez a tűpárnától a mosógépig egészen eltérő dolgokat jelenthet.
Egyelőre még a hazai szakértőknek sem teljesen világos, hogy mi az állami fókusz. Az viszont biztos, hogy itt már a gazdasági élet törvényszerűségei fognak érvényesülni, és azok a vállalkozások lesznek életképesek, amelyek versenyképes terméket kínálnak a világpiacra. Magyarország ugyanis kicsi, csak a magyar hadseregnek hadieszközöket gyártani kevésbé lesz méretgazdaságos, már csak a cseh hadiipar tapasztalatai alapján is.
Cseh hadiipar: kilencvenszázalékos export
A Cseh Köztársaság Védelmi és Biztonsági Iparági Szövetségének (DSIA) több mint száz vállalata elsöprő többségében magáncégekből áll négy nagyobb állami cég mellett. Összeségében kilencven százalékban exportra termelnek tartósan, 2019-ben ennek négyötöde tizenkét importáló ország között oszlott meg. Ebben az évben a teljes hadiipari export negyven százalékát adták a különböző földi eszközök, a legkisebb részét, kilenc százalékát pedig a cseh kézifegyverek. A szövetség tagjai szerteágazó területeken működnek, a kibervédelemtől a drónfejlesztésen vagy a lőszergyártáson át mondjuk a felfújható áltankokig.
Jogi szempontból persze az is fegyvergyártásnak számíthat, ha szakmunkások, betanított munkások Magyarországon szerelnek össze egyes eszközöket. A stratégiai cél viszont az, hogy a hozzáadott érték döntő többsége belföldön jöjjön létre.
Idetartozik még, hogy a NATO-országok rég megállapodtak abban, hogy a katonai kiadásaik legalább ötödét eszközfejlesztésre és modernizálásra kell költeniük.
De a Magyarországra érkező uniós támogatások példájából is tudhatjuk, hogy az elköltött pénz messze nem ugyanaz, mint az értelmesen elköltött pénz. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fegyvervásárlást egyedi és titkosabb jellege miatt különösen könnyű a katonai helyett a politikai vagy még eltérőbb céloknak alárendelni.
Sticz László vezérőrnagy, az MH Haderőmodernizációs és Transzformációs Parancsnokság parancsnoka közelmúltbeli, a honvedelem.hu-nak adott interjújából az derült ki, hogy a parancsnokságnak léteznek nem közölt rövid, közép- és hosszú távú céljai. Viszont még aktuális feladat „a képességhiányok pótlását célzó fejlesztések stratégiai irányainak meghatározása” is, amelyeket korábban elvileg már befejeztek 2031-ig. Új információ volt még, hogy szerinte 2030-ra sem biztos, hogy „minden teljeskörűen rendelkezésre áll majd, de a Magyar Honvédség birtokában lesznek azok a képességek, amelyek a meghatározott feladatok teljesítését lehetővé teszik”.
Fegyvervásárlások
A korábban tárgyalt okok folytán a magyar hadsereg eszközparkjának színvonalát a 2010-es évek végére többgenerációs szakadék választotta el a modern eszközöktől. Ezért hosszas halogatás után fegyvervásárlásokba is kezdett az állam, elsősorban német hadiipari cégektől a SIPRI-nyilvántartás alapján.
Ezek közül kiemelkedik például a Lynx KF41 gyalogsági harcjármű, ez alapvetően egy gyalogságot támogató moduláris páncélozott jármű.
Amit nagyon leegyszerűsítve úgy is meg lehet fogalmazni, hogy kifejezetten sokféle feladatra lehet használni a páncélos felderítéstől a sebesültek mentéséig, attól is függően, hogy milyen modulokat szerelnek rá.
A közel ötventonnás jármű 950 liter gázolajat tárolni képes üzemanyagtartálya hatszáz kilométeres hatótávolság teljesítését teszi lehetővé, azaz száz kilométeren 150 liter felett fogyaszt az eszköz a Haditechnika magazin alapján.
Nagyon drága eszköz, tekintve hogy a magyar állam nagyjából tízmillió dollárért (mai áron 3,5 milliárd forintért) vehette darabját, összesen kicsit több mint kétszázat.
Ezeknek a döntő részét Zalaegerszegen fogják összeszerelni és tesztelni a tervek szerint egy német–magyar vegyes vállalat színeiben külön támogatásért cserébe. A telephely a fejlesztő Rheinmetall AG 142. gyártóüzeme lesz.
Összehasonlításképp: a világ legdrágább tankjának a koreai K2 Black Panther számít a maga 8,5 millió dollárosra becsült alapárával. Az összehasonlítás annyiban persze homályos, hogy a katonai eszközöknél rengeteg kiegészítő holmit, tréninget, garanciát és más szolgáltatást lehet venni.
Emellett az sem mindegy, hogy tízet vagy ezret rendel-e a vevő a termékből. Ezért a hasonló eszközöknél jellemzően évtizedekkel később derülnek csak ki a pontosabban összehasonlítható átlagárak.
Ehhez kapcsolódóan: Ukrajna saját drónleszedő drónokat fejleszteneTankot is importált a magyar állam, a szintén német Leopard 2A kétféle verziójából összesen több mint ötvenet a honvédség meglévő harminc szovjet T–72-ese mellé.
Itt még kevésbé világosak az árak, mivel egyrészt ezeknél a tankoknál is sok múlik a megrendelt részleteken, illetve több más eszközzel egy csomagban vették őket, például két tucat Panzerhaubitze 2000 önjáró löveggel együtt, egy részüket pedig lízingelhették is.
Your browser doesn’t support HTML5
Német ágyúkkal orosz célpontok ellen
A páncélos járműveknél maradva: a magyar állam 150 körüli Ejder Yalçin török fejlesztésű katonai terepjárót is importált, és átnevezte Gidránra. Ezek egy részét Kaposváron szerelik össze, az itt is felbukkanó Rheinmetall AG és Szíjj Lászlóék együttműködésében. Ez az autó szintén többféle feladatra specializálható, moduláris páncélozott jármű, 14 tonnás súlya miatt repülőn is lehet szállítani.
A magyar állam többféle légvédelmi és légi eszközt is rendelt, ami például a tavalyi magyarországi drónos incidens alapján valószínűleg különösen jelentős fejlesztésre szorul.
Ide viszont a SIPRI nem számította bele például azokat a hivatalosan magyar katonai luxusrepülőket, amelyekkel magyar politikusok és barátaik gyakran utazhattak nyaralási célúnak tűnő kirándulásaikra. További beszerzési részletek az ábrákon.
A titkosítás volt a fő válasz
Tavaly márciusban Magyarország és a paksi atomerőmű fölött olyan zavartalanul repült át egy bombával megrakott, meghibásodott régi szovjet drón, mintha a Magyar Honvédség mozdulni sem tudott volna. A drón negyven perc alatt repült át az országon, végül Zágrábban zuhant le. A horvát államfő bejelentette, hogy ez csúnya, veszélyes eset volt, és bíznak benne, hogy többé nem fordulhat elő. Hogy a Magyar Honvédség mivel foglalkozott ez alatt a negyven perc alatt, az 2052-ig nem derülhet ki, mivel harminc évre titkosították.
Ehhez kapcsolódóan: A valaha volt legnagyobb drónháború Ukrajnában