Egy Szerbiában a vonat által elütött 21 éves afgán migráns szüleinek és családjának jóindulatú adakozókra kellett hagyatkoznia, hogy a holttestet hazaszállítsák, és méltó búcsút vehessenek tőle.
Április közepén a több százezer kétségbeesett, Európáról álmodozó migráns által használt, úgynevezett balkáni útvonal mentén egy fiatalember összezúzott holttestét találták a szerbiai és a horvát határ közelében futó vasúti síneknél a hatóságok.
Az aktivisták szerint gyakran nem azonosítják az ilyen áldozatokat, túl azon, hogy „fizikai megjelenésük és bőrszínük” alapján a hatóságok menekültre következtetnek. Az előírt procedúra ellenére – mondják – ezekben az esetekben nem végeznek boncolást és nem vesznek DNS-mintát, hogy segítsenek megállapítani a személyazonosságukat.
Ennek az áldozatnak azonban volt neve.
Soib Taszal egy 21 éves férfi volt, aki több mint egy évvel ezelőtt, a 12. osztály elvégzése után menekült a háború sújtotta Afganisztánból Törökországba, majd a halála előtti hónapokban Szerbiába folytatta útját.
Amióta Taszalt elütötte a vonat Szerbia északnyugati részén, halálával kapcsolatban több a kérdés, mint a válasz. Ellentétben több ezer migránstársával, akik elhagyott lakókocsikban, háborgó tengeren vagy gyorsan áramló folyókban vesztették életüket, Taszal holttestét az aktivisták figyelmeztetésének és egy hollandiai családtag által szervezett crowdfundingkampánynak köszönhetően visszakapták a szülei, hogy a hazájában temessék el.
„Soib egy fiatal fiú volt reményekkel és álmokkal, olyan, mint bármelyikünk – írta a rokon, Faridullah Horsid a GoFundMe adománygyűjtő oldalon tett felhívásában. – Megérdemelt volna egy esélyt a jobb életre, a szülei pedig megérdemlik, hogy méltóképpen elbúcsúzhassanak tőle.”
Hetekkel később – miután ötezer dollár gyűlt össze a holttest Afganisztánba szállításához, a fennmaradó pénzt pedig Taszal szüleinek küldték el – Horsid megköszönte az nagylelkűséget a több mint száz támogatónak.
Ez csak egy tragikus fejezete a Taszalhoz hasonló menedékkérők, menekültek és a populista, bevándorlóellenes kormányok közötti évtizedes küzdelemnek az olyan tranzitállamokban, mint a gazdagabb Európai Unió határán fekvő Szerbia.
„Ez a migránslét kegyetlen valósága, ilyen az élet az európai határoknál, ahol az embereket erőszakkal és illegálisan tartják vissza” – mondta a No Name Kitchen nevű civil szervezet, amely a balkáni és földközi-tengeri migránsútvonalak mentén támogat humanitárius segélyeket és politikai akciókat.
2015-ös tetőzése óta alábbhagyott a kontinens migrációs válsága, de makacsul kitart, felforgatva életeket, vagy – több ezer esetben – tragikusan véget vetve nekik.
A legfrissebb, 2021. októberi hivatalos adatok szerint Szerbiában közel hetven menekült és migráns halt meg azóta, hogy az Európába irányuló, papírok nélküli bevándorlási hullám az afganisztáni, szíriai, iraki és észak-afrikai háborúk és humanitárius válságok közepette megindult.
A szerbiai menekültügyi és migrációs bizottság nem válaszolt a Szabad Európa balkáni szolgálatának megkeresésére, amelyben pontosabb és frissebb számadatot kértünk.
A megerősített halálesetek leggyakoribb oka közlekedési vagy vasúti baleset, illetve az, hogy a migránsok belefulladtak a szerb határ mentén található három gyors folyású folyó valamelyikébe.
Rados Djurović, a szerbiai Menekültügyi Védelmi Központ ügyvezető igazgatója, ismert menekültügyi ügyvéd és aktivista szerint a halottak száma valószínűleg magasabb, mivel néhány holttestet soha nem találnak meg.
„Úgy gondoljuk, hogy az elhunytak egy részéről nem is tudunk – mondta Djurović a Szabad Európa balkáni szolgálatának. – Eltűntként jelentik őket, vagy a barátok és rokonok a származási országukban vagy néhány európai országban, ahová mentek, érdeklődnek róluk, bár soha nem derül ki, mi történt velük.”
A Szerbiában elhunyt migránsok többségét az ország mintegy féltucatnyi menekültközpontjának valamelyikéhez közeli, helyi temetőben temették el.
Irina Fehr, a No Name Kitchen önkéntese a Szabad Európának elmondta, hogy csoportjuk a migránsokat segítő mozgalomban dolgozókon keresztül értesült Taszal halálának híréről, később Taszal szülei is kapcsolatba léptek velük.
A Twitteren egy threadben osztották meg a tragédia hírét, és arra biztatták a nyilvánosságot, hogy adományozzanak Horsid GoFundMe-oldalán.
„Különböző történetek keringenek arról, hogy milyen események vezettek a halálához, de nem tudjuk, mi történt valójában” – mondta Fehr. Sem a szerbiai belügyminisztérium, sem a Menekültügyi és Migrációs Bizottság nem válaszolt a Szabad Európa kérésére, hogy további információkat kapjon Taszal halálával kapcsolatban.
Fehr elmondta, hogy csoportja nem állt közvetlen kapcsolatban a rendőrséggel, de a rendőrségnek értesülnie kellett az esetről.
Djurović egyetértett ezzel, hozzátéve, hogy a rendőrségnek vizsgálatot kell lefolytatnia olyan halálesetek ügyében, amikor valakit vonat üt el.
Milica Svabić, a Klikaktiv Központ a Társadalmi Politika Fejlesztéséért nevű civil szervezet munkatársa szerint vannak olyan hivatalos lépések, amelyeket gyakran kihagynak a migránsok halála esetén.
„A hivatalos eljárás szerint ha a holttestet megtalálják, a legközelebbi kórház hullaházába kell szállítani, ahol boncolást végeznek. Ha az illető nem rendelkezik azonosítódokumentumokkal, DNS-mintát vesznek tőle az esetleges későbbi elemzés és összehasonlítás céljából” – írja a hivatalos eljárás.
A holttestet a temetés előtt azonosítószámmal látják el.
„2020 nyarán azonban telefonon nem hivatalos információt kaptunk arról, hogy nagyon gyakran, amikor látják, hogy migránsról, azaz menekültről van szó – amit csak a fizikai megjelenés és a bőrszín alapján állapítanak meg –, nem küldik el a holttestet boncolásra, nem vesznek DNS-mintát, a holttestet közvetlenül a temetőbe küldik temetésre” – mondta Svabić.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IMO) becslése szerint 2014 óta több mint 55.000 migráns halt meg útban a nemzetközi célállomások felé szerte a világon, közel felük a Földközi-tenger térségében.
Hivatalos adatok hiányában az aktivisták létrehozták az általuk 4D-adatbázisnak nevezett listát a régióban elhunyt migránsokról, amely olyan szörnyű sorsokat sorol fel, mint a vízbefulladás, az autóbaleset, a vonatszerencsétlenség és néha fegyveres vagy más erőszakos cselekmény.
Az adatbázis legalább nyolcvan, 2022 januárja előtt Szerbiában történt esetet tartalmaz a legutolsó elérhető frissítés szerint.
Your browser doesn’t support HTML5
Szerbia egyre keményebben lép fel a menekültek és migránsok ellen
Djurović menekültügyi aktivista szerint az, hogy a tisztviselők „gyakran visszatartással és erőszakkal” próbálják elküldeni a nem regisztrált migránsokat és menedékkérőket, csak arra ösztönzi az embereket, hogy „egyre nagyobb kockázatot vállaljanak annak reményében, hogy valamikor sikerül átlépniük a szerbiai határt, és folytatni útjukat az Európai Unió felé”.
Ez szerinte azt jelenti, hogy még veszélyesebb módon próbálnak átjutni a határon, és még több olyan tragédia történik, mint Taszalé és családjáé.
A Taszal hazaszállítására irányuló GoFundMe-oldal frissítésében a Hollandiában élő családtag bejelentette, hogy „sajnálatos hírt kell közölnünk. A családnak kölcsönt kellett felvennie a szállítás fedezésére, mivel a GoFundMe még nem adta ki a crowdfundingkampányból származó pénzt.”
Hozzátette: „Ez tovább növelte a családra nehezedő nyomást. Keményen dolgozunk azon, hogy minél előbb hozzáférhetővé tegyük a pénzt.”