A több évtizedes semlegesség után Finnország hivatalosan is kérte felvételét a NATO-ba. A döntés most a tagállamok parlamentjein múlik, amelyeknek ratifikálniuk kell Finnország kérelmét – és Törökország egyelőre keményen vonakodik.
A Szabad Európa georgiai szolgálata Pekka Toveri vezérőrnaggyal, a finn vezérkar korábbi hírszerzési főnökével és Petteri Kajanmaa ezredessel, a Nemzeti Védelmi Főiskola katonai készségek tanszékének igazgatójával beszélgetett Finnország változó biztonsági kilátásairól, az előttük álló lehetséges akadályokról és arról, hogy az úgynevezett finnlandizáció miért nem volt jó modell Ukrajna számára.
A NATO-ba vezető út
SZABAD EURÓPA: A Finnország NATO-csatlakozásához vezető úton lehetnek akadályok. Törökország, Magyarország, sőt még a horvát elnök sem hajlandó elkötelezni magát. (Budapest esetében az keltett némelyekben aggodalmat, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter május közepén azt mondta: figyelembe kell venni Törökország érzékenységét is - a szerk.) Hogy szándékozik ezt kezelni? Meg tudja-e győzni őket az Egyesült Államok?
Pekka Toveri: A horvát elnöknek, ha jól tudom, különleges kapcsolata van az oroszokkal, de a horvát kormánynak teljesen más a véleménye, és nem az elnök határozza meg a dolgokat. Törökország talán érdekesebb és nagyobb kihívás lesz. A finn politikai vezetés és Törökország között már előzetesen is voltak megbeszélések erről. Azt hiszem, amit Recep Tayyip Erdoğan török elnök most akar tenni, az az, hogy egy kis időt nyerjen ebben a kérdésben – amit Finnországban éjszakai fejésnek hívunk –, vagyis azt akarja látni, hogy mit tud kihozni ebből.
Nem hiszem, hogy Magyarország olyan nagy probléma lenne. Nem szabad elfelejteni, hogy a legnagyobb NATO-országok – Nagy-Britanniát leszámítva – egyben a legnagyobb EU-országok is, és Magyarország rengeteg pénzt kap az EU-tól. Nem hiszem tehát, hogy Orbán Viktor miniszerelnök hajlandó lenne ezt kockáztatni, és mind a NATO, mind az EU gyűlöletét kivívni azzal, hogy megnehezíti Finnország dolgát.
SZABAD EURÓPA: Az Egyesült Királyság azt mondta, hogy támogatást nyújtana, ha Finnországot és Svédországot megtámadnák. Pontosan mit foglal magában a paktum? Mekkora támogatásról van szó, és milyen módon?
Toveri: Ez nem biztonsági garanciát jelent. Ez nem egy kormányok közötti, a parlament által ratifikált megállapodás. Ez egy biztosíték, ami azt jelenti, hogy ha megtámadnának minket, kaphatnánk katonai támogatást, amelyről Finnország és az Egyesült Királyság között születne döntés. Boris Johnson brit miniszterelnöknek valószínűleg a parlamenthez kellene fordulnia, és megkérni, hogy adjon neki felhatalmazást ilyen támogatás nyújtására. A helyzettől függne, azaz attól, hogy mit tesz Oroszország, mi áll rendelkezésre, mire van szükség.
Finnország változó biztonsági helyzete
SZABAD EURÓPA: Hogyan változtatná meg Finnország NATO-tagsága a régió biztonsági paradigmáját, különösen Oroszországgal szemben?
Toveri: Oroszország szempontjából ez egy nagy probléma, mert mostantól a Balti-tenger gyakorlatilag egy tó lesz, amely a NATO-hoz tartozik. Oroszországnak van néhány száz kilométernyi partvonala a Balti-tengeren, amely 98 százalékban NATO-országok által lesz körülvéve. Tehát Oroszország képessége, hogy ott bármilyen katonai műveletet folytasson, gyakorlatilag nulla lesz.
Petteri Kajanmaa: Finnország mindig is jó kapcsolatot ápolt Oroszországgal. A hidegháború alatt és azóta is igyekeztünk olyan kapcsolatot kialakítani, hogy ne legyenek vitáink egymás között. De ez most megváltozhat, mert az orosz álláspont az, hogy a NATO ellenség vagy legalábbis az ellenfél oldalán áll.
Sanna Marin finn miniszterelnök és Sauli Niinistö finn elnök közös sajtótájékoztatója Finnország biztonságpolitikai döntéseiről a helsinki elnöki palotában 2022. május 15-én
Ha Finnország csatlakozik a NATO-hoz, akkor mi úgymond az ellenséges oldalon állunk. Tehát ez megváltoztatja az alapvető viszonyt. Mindazok az alapvető biztonságpolitikai eszközök, amelyekkel rendelkeztünk Európában, abban a pillanatban tönkrementek, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy döntött, hogy február 24-én katonai műveletet indít Ukrajna ellen.
SZABAD EURÓPA: Sauli Niinistö finn elnök azt mondta: ha az oroszok nem elégedettek, akkor nézzenek tükörbe. Vlagyimir Putyin elnök mennyiben hibáztathatja magát ezért az eredményért?
Toveri: Ez mind az ő hibája. Oroszország évek óta azt mondja, hogy Finnországnak nem kellene csatlakoznia a NATO-hoz, de ez Finnország döntése, és ez elég jó Finnországnak... De aztán 2021 decemberében, amikor Putyin elnök azt mondta, hogy Finnország nem csatlakozhat a NATO-hoz, és ha csatlakozik, annak következményei lesznek, közvetlen fenyegetés volt, amivel Finnországra próbált nyomást gyakorolni.
Azután az Ukrajna elleni agresszióval láttuk, hogy Putyin nyíltan hajlandó erőszakot alkalmazni más szláv nemzetek ellen is. Erre gondol az elnökünk, amikor azt mondja, nézzetek tükörbe. Ez a ti hibátok, nem a mi hibánk. Volt egy erőegyensúly ezen a területen és Putyin volt az, aki úgy döntött, hogy megváltoztatja ezt az egyensúlyt.
SZABAD EURÓPA: Putyin decemberi nyilatkozata a finn kormány és társadalom szemében a NATO javára billentette a mérleg nyelvét?
Kajanmaa: Azt hiszem, a politikusok abban a pillanatban rájöttek, hogy valaki más próbál dönteni Finnország nevében, és ez elfogadhatatlan. Nem Putyin elnök mondja meg, hogy Finnország mit tehet és mit nem.
SZABAD EURÓPA: Van-e aggodalom a finn társadalomban? „Be fogunk lépni a NATO-ba. Mit fog Oroszország tenni?”
Kajanmaa: Ez az egyik legnagyobb vitatéma. A polgáraink úgy gondolták, hogy ha igazán jó az együttműködésünk Oroszországgal, nem kell félnünk tőlük. De most az oroszok megmutatták, hogy ez nem számít. Volt valamiféle jó kapcsolatuk Ukrajnával 2014 előtt, és most a helyzet az, ami – és ezért változtatták meg a polgáraink a véleményüket.
Milyen fenyegetést jelent Oroszország Finnországra?
SZABAD EURÓPA: A Kreml katonai és politikai következményekkel fenyegette meg Finnországot. Ez üres fenyegetés? Mit tehet Oroszország valójában?
Toveri: Azt mondanám, hogy Oroszország lehetőségei jelenleg kissé korlátozottak. Oroszország hagyományosan politikai, gazdasági és katonai nyomást – és erőt – szokott alkalmazni. Nos, politikai hatalom már nincs. Nincs meg a befolyásuk Finnországban. A gazdasági hatalmuk nagyon kicsi, mert már a háború előtt is körülbelül öt százalékát tette ki az Oroszországgal folytatott kereskedelmünk a teljes finnországi kereskedelemnek. Most pedig ennek talán a fele, és még mindig csökken. Tehát nem sok mindent tudnak megállítani. Abbahagyhatják a gázszállítást. De az orosz energia a finn energiafogyasztás nagyon kis részét teszi ki. Lehet, hogy néhány hétig fájhat a déli ipari területeken az orosz gáz kiváltása, de ez semmiképpen sem fogja megbénítani a gazdaságunkat.
Amerikai tengerészgyalogosok a Cold Response 2022 elnevezésű katonai gyakorlaton, amelyen a NATO-tagországok, valamint Finnország és Svédország mintegy harmincezer katonája vett részt Oroszország ukrajnai inváziója közepette a norvégiai Bjerkvik közelében, az Északi-sarkkörön 2022. március 24-én
Ami pedig a katonai erőt illeti, Putyin erői Ukrajnában vannak lekötve. Az atomfegyvereket leszámítva hagyományos értelemben nincs semmijük, amivel komolyan fenyegethetnék Finnország függetlenségét és létét oly módon, hogy kényszeríteni tudnának bennünket, különösen most, hogy az Egyesült Királyság és néhány más NATO-ország biztosítékokat ad nekünk a katonai támogatásról, ha megtámadnának minket.
Petteri Kajanmaa, a finnországi Nemzeti Védelmi Főiskola Katonai Készségek Tanszékének igazgatója
Kajanmaa: Természetesen Oroszország árthat Finnországnak, és megpróbálhat nyomást gyakorolni a döntéshozóinkra. Fenyegethetik a politikusainkat és a polgárainkat a következményekkel – ez az első, az információs hadviselés. Másodszor pedig megpróbálhatnak több katonai egységet telepíteni a határunk közelébe, talán katonai eszközöket is.
Egészen biztosak vagyunk abban, hogy nem fognak semmiféle katonai műveletet indítani, mert először is nincsenek meg a képességeik, és nincs okuk rá, hogy ezt tegyék. Jelenleg nincs elég állományuk ehhez, mert Ukrajnában vannak elfoglalva. De az ukrajnai háború után talán kiépítenek néhány új helyőrségi területet és bázist a finn határhoz közelebb. Viszont ez nem olyan egyszerű. Persze rakétavédelmi és egyéb ilyen fegyverrendszereket tudnak a határunk közelébe telepíteni, ez többé-kevésbé fenyegető. Nem semmi, de nem is olyan komoly, mint amilyennek hangzik.
SZABAD EURÓPA: Finnországnak 1340 kilométeres szárazföldi határa van Oroszországgal. Ez nem ad okot aggodalomra, ha Oroszország rosszalkodik?
Toveri: Az a helyzet, hogy ennek a határnak a kilencven százaléka vadon, csak erdő. Nincs út, nincs hálózat, nincs semmi. A határon keresztül szárazföldi erőkkel támadni többnyire lehetetlen. Nincsenek erre képes szárazföldi erőik – a harcképes szárazföldi erőik nyolcvan százaléka Ukrajnában van. A finn határ melletti helyőrségek kiürültek, nincs semmijük.
Persze a légitámadásokra támaszkodhatnak a hosszú határon keresztül, de a mi légvédelmünk és légierőnk elég jó, és láttuk az orosz légierő minőségét Ukrajnában – tényleg nem túl lenyűgöző. Tehát nagyon nagy kockázat lenne Oroszország számára, ha ilyesmivel próbálkozna.
Azt mondanám, hogy a legsebezhetőbb dolog a kommunikációnk, mert Finnország logisztikailag egy sziget, és a kereskedelmünk majdnem kilencven százaléka a nyugati tengeri kommunikációs vonalakon keresztül zajlik. Ha lemegyünk délre, ott vannak Oroszország fő balti-tengeri erői, Kalinyingrádnál, Lengyelországhoz közel. De ismétlem, itt is fontosak a NATO egyes országai által adott biztosítékok, mert a NATO elsöprő tengeri erővel rendelkezik a Balti-tengeren. Úgy gondolom tehát, hogy ott tudnának segíteni.
Finnek tartanak egy hatalmas ukrán zászlót, miközben részt vesznek egy Ukrajnát és a világbékét támogató ökumenikus istentiszteleten húsvét hétfőn a helsinki székesegyház lépcsőjénél lévő Szenátus téren, Helsinkiben 2022. április 18-án
Kajanmaa: Természetesen megduplázzuk, több mint megduplázzuk a közös NATO–orosz határ hosszát, és pontosan tudjuk, hogy mi van a határ mögött, főként erdős területek. Vannak ott bázisok és katonai létesítmények. Természetesen tehetnek valamit, de tudjuk, hol vannak, tudjuk ellenőrizni, és mindennap felkészülten állunk.
Átrepülhetnek a finn légtér felett. A csapatokat nagyon közel tudják mozgatni a határhoz. Hadgyakorlatokat szervezhetnek, a határ közelében helyezhetik a nagy hatótávolságú rakétaegységeket, és megtehetik azt, ami 2015-ben történt – menekülteket tolhatnak Oroszországból Finnországba. De valójában nem aggódunk, mert a társadalmunk – és természetesen a tisztviselőink is – készen állnak az ilyen jellegű akciókra.
Elég biztosak vagyunk abban, hogy nem fognak semmiféle katonai műveletet indítani, mert először is nincsenek meg a képességeik, és nincs okuk rá, hogy ezt tegyék.
Hogyan változtathatja meg a NATO Finnország hadseregét
SZABAD EURÓPA: Putyin azt mondja, hogy önmagában nem ellenzi a tagságot, de a NATO infrastruktúrája miatt aggódik. Milyen NATO katonai infrastruktúra telepítésére számít Finnországban, például a támaszpontok, légvédelmi rendszerek tekintetében?
Toveri: Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Úgy gondolom, hogy ez teljesen a helyzettől függ. Először is kétlem, hogy Finnországban külön NATO-bázisok jönnének létre. Ha a légierő vagy a haditengerészet egységei érkeznének, akkor valószínűleg a meglévő finn bázisokat használnák, amelyeket szükség esetén talán egy kicsit bővíteni lehetne. Ugyanez vonatkozik a hadsereg egységeire is.
Nagyobb egységek helyett talán olyan képességekre lenne szükség, amelyekkel mi magunk most nem rendelkezünk, például nagy hatótávolságú légvédelmi/ballisztikus rakétavédelmi egységekre. Összességében nem hiszem, hogy szükség lenne arra, hogy tartósan NATO-egységeket állomásoztassunk Finnországban, ehelyett javítani kellene a képességünket, hogy szükség esetén ideiglenes erősítést fogadhassunk.
SZABAD EURÓPA: Tudom, hogy Finnország nagyon szorosan együttműködik a NATO-val a NATO Partnerség a Békéért programjában, és részt vesz a NATO-missziókban. Finnország NATO-taggá válása azt is jelenti, hogy növelni fogják a hivatásos hadseregük létszámát?
Kajanmaa: Ez attól függ, hogyan tárgyalunk a NATO-val. Nem tudjuk, hogy a NATO mit akar tőlünk kapni. Természetesen részt fogunk venni a Balti-tenger felügyeletében. Valószínűleg részt fogunk venni a balti-tengeri légi megfigyelési tevékenységekben. Az északi részen együtt fogunk működni Svédországgal és Norvégiával.
Tehát a jövőben létrehozzuk a NATO északi szárnyát, és úgy gondolom, hogy a finn védelmi erők számára van elegendő feladat. Nem látom okát annak, hogy Finnországnak miért kellene például Görögországba küldenie egy dandárt, mert itt is megvannak a saját fenyegetéseink, és fordítva. Nem hiszem, hogy Finnországban görög vagy olasz egységeket látnánk, mert ez a NATO egy másik része. De mindez a NATO-val folytatott tárgyalási folyamat kérdése.
SZABAD EURÓPA: Változtatna-e valamilyen módon a NATO-tagság Finnország sorkatonai rendszerén?
Toveri: Nem, nem számítok semmilyen változásra. Egy nagy országot kell megvédenünk kis lakossággal. Finnországban azt láttuk, hogy védelmünk legfontosabb része az ország védelmére való hajlandóság kialakítása a lakosság körében. Ez az általános hadkötelezettségen keresztül valósul meg, mert így minden család többé-kevésbé részt vesz az ország védelmében.
Láttuk, hogy amikor a hidegháború véget ért, sok ország felhagyott a sorkatonai rendszerrel, és hivatásos haderőre váltott. Ezekben az országokban drasztikusan csökkent az ország védelmére való hajlandóság. Ez azt jelenti, hogy még mindig szükségünk van a sorkatonai rendszerre, az biztos – még NATO-tagként is 99 százalékban a finnek felelőssége Finnország védelme. Nem csökkenthetjük az éberségünket.
SZABAD EURÓPA: A háború előtt felajánlottak egy modellt az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus rendezésére, amelyet nem hivatalosan finnlandizációnak hívtak. Most, hogy Finnország csatlakozik a NATO-hoz, ez a modell halott?
Kajanmaa: A finnlandizáció modellként szolgálhat Ukrajna vagy bárki más számára. A meghatározás a hidegháború idejéből származik. Ez volt a túlélési mechanizmusunk. Kelet és Nyugat között voltunk, és a Szovjetunió teljesen más szereplő volt, mint a mai Oroszország. Megpróbáltuk megválasztani a saját utunkat, ahogy mondtam, hogy abban az időben túléljünk.
Ukrajna nem áll készen az Oroszországgal való ilyenfajta együttműködésre, mert független akar lenni. A Nyugat felé tart, és a szovjet örökséggel rendelkezők – Fehéroroszország kivételével – már mind a Nyugat, Európa felé fordultak, így Ukrajna is ezt akarja követni. A finnlandizáció nem segíti ezt a folyamatot.
Megjegyzés: A két interjú külön-külön készült. A beszélgetéseket az érthetőség kedvéért rövidítettük és szerkesztettük.