Víz, ami nincs – legalábbis a felszínen, csak lent, valahol mélyen

Amikor 2010-ben ebben a távoli észak-szenegáli faluban kezdett kifogyni a kút, a kormány fúrt egy másikat, amelyhez egy fényes fém kézi szivattyút és egy táblát helyeztek el a beruházás emlékére. Ma már alig csordogál

Az elkeseredett falusiak tavaly ötezer dollárt gyűjtöttek össze egy új kútra, amely viszont nem talált vizet. A gyerekek is csak azért járnak oda, hogy hallják benne a visszhangjukat

Kevés a hidrogeológus, aki a felszín alatti vizek felkutatásában jártas lenne, így a helyiek többnyire a vak szerencséjükre hagyatkoznak, hol fúrjanak kutat. Ha szerencséjük van, és találnak vizet, van, hogy négyszáz méter mélyre is le kellene ásniuk érte. Ez egy átlagos helyi kút mélységének tízszeresét jelenti, és húszezer dolláros kiadást

A Reuters által felkeresett falvakban a lakosok szerint a növekvő népesség és a kiszámíthatatlan esőzések miatt a készletek kimerültek. A képen elhagyott vizeshordók tarkítják a sivár tájat

„Nem iszunk eleget, nem mosakszunk és nem mosunk – mondta a negyvenéves Oumou Drame, egy ötgyermekes anya a Reutersnek. Drame hajnal előtt szokott felkelni, hogy palackba töltse a régi kút maradék vizét, mielőtt délelőttre elfogyna. – Éjjel nem alszunk, otthon hagyjuk a gyerekeinket, hogy vízért menjünk. Néha órákon át kell víz után kutatnunk”

Tata Bathily lakosai gödröket ástak a falutól néhány kilométerre lévő kiszáradt folyómederben, és összegyűjtötték az oda szivárgó iszapos vizet, amelyet a gyerekek lenyelnek még akkor is, ha rosszul lesznek tőle

A gödrök természetellenesnek tűnnek a sík, poros síkságon, mintha bombázás okozta volna őket. A lakosok összegyűlnek a gödrök szélénél, és hosszú botokra erősített vödrökkel halásszák ki belőlük csaknem cseppenként a kincsnek számító vizet