Forradalmár, rendszerváltó, politikus – 89 éves korában távozott Mécs Imre

Mécs Imre 1933. szeptember 4-én született Budapesten. Édesapja, Mécs Imre egy felvidéki szlovák falu magyar kántortanítójának fia, orvos volt. Édesanyja, Lengyel Irén Klára felvidéki nemesi családból származott. Iskoláit Pécsett és Budapesten végezte, 1951-ben érettségizett

Egy évig villanyszerelőként dolgozott, majd 1952-ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. 1956-ban eljárt a Petőfi Kör vitáira

Részt vett a forradalomban, a Nemzetőrség szervezésében, majd az ellenállásban is. 1957 júniusában letartóztatták, 1958. május 22-én pedig „a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért” halálra ítélték. Az ítéletet 1959 februárjában életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1963 márciusában szabadult

1975-ben került kapcsolatba a szerveződő demokratikus ellenzékkel. 1985-ben ellenzéki képviselőjelöltek állítását szorgalmazta a választásokon, 1988-ban pedig alapító tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének, valamint a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak is

1988-ban beválasztották az SZDSZ ügyvivői testületébe, közben a TIB-ben is vezetőségi tag volt, de erről a tisztéről a szervezet politikai irányvonalának megváltozása miatt 1992-ben lemondott

1990 és 2010 között országgyűlési képviselő volt, 1990 és 2006 között az SZDSZ, 2006 és 2010 között az MSZP színeiben. 1997. január 16-án a francia Becsületrend tiszti fokozatával tüntették ki

Mécs Imrének két feleségétől összesen nyolc gyermeke született. Politikai pályája mellett villamosmérnökként is jelentőset alkotott: több mint harminc szabadalom és számos tudományos cikk fűződik a nevéhez