Az egykori cári Grúziában élő emberek és a mesés táj egy világhírű fotós színekkel teli, exkluzív képein. Az orosz fotós, Szergej Prokudin-Gorszkij lenyűgőző felvételei.
Látogatók egy forrásnál Borjomiban 1905 és 1912 között. Néhányuknak még ott a kezében a csésze, miután ittak a gyógyvízből, amiről a város világszerte híres.
Ez egy kép abból a több mint százból, amelyet az orosz fotós, Szergej Prokudin-Gorszkij készített a mai Grúzia területén - akkor még az Orosz Birodalom részén. A lenyűgözően színes felvételek nem sokkal azelőtt készültek, hogy Lenin magához ragadta a hatalmat 1917-ben, és később a Vörös Hadsereggel kommunista uralom alá vonta a Kaukázust.
Katonai sapkát viselő fiúk hunyorognak a lemenő napba Gagrában.
Prokudin-Gorszkij (1863-1944) 1905-ben utazott át először a Kaukázuson fényképezőgéppel a kezében, aztán 1912-ben a korabeli színes fényképészet egyik legelismertebb művelőjeként tért vissza a napfényes vidékre.
Egy frissen kifogott morgóhal, vagy ahogy Prokudin-Gorszkij hívta: "tengeri kakas" Batumiban.
Prokudin-Gorszkij három külön képet készített mindenről, a lencse fölé helyezett színfilterekkel, így vitte tökélyre a színes fotózást. Amikor egymásra tette a három fekete-fehér képet, piros, zöld, kék fénnyel világította át őket, színes képet ki lehetett vetíteni.
Munkások készítik elő Borjomi szénsavas, enyhén sós ásványvizét a szállításra.
Bár Prokudin-Gorszkij legalább 16 országban dolgozott, a képeinek több mint egynegyede - az Oroszországban készülteken kívül - a mai Grúzia területén született.
Tbiliszi látképe a Szent Dávid templomból. A több mint egy évszázada készült kép idején 160 ezren lakták a várost.
Egy férfi metszőollóval a kezében egy kenderpálma mellett Batumihoz közel. A pálma rostjait kötél, zsák és durvább anyagú ruhák készítésére használják.
Egy fehér szakállú mullah a tanítványaival Batumi mellett. A Fekete-tenger partján elterülő várost a Török Birodalom hódította meg 1547-ben, és sok helyi áttért az iszlámra még azelőtt, hogy az orosz és grúz erők 1878-ban visszafoglalták volna.
Sukhumi látképe, a kikötőjében lehorgonyzott gőzhajókkal.
Egy népszerű forrás Borjomihoz közel. A forrás falát feliratok borítják, elsősorban emberek neveivel.
A Novi Afon monostort orosz szerzetesek építették az 1800-as évek végén. A felvételen látni lehet a Fekete-tenger partját déli irányba, Batumi felé.
Egy munkás pózol a Batumi közelében lévő bambuszültetvényen. A Fekete-tenger partján számos olyan egzotikus növényt is lehetett termeszteni a szubtrópusi éghajlat miatt, ami az Orosz Birodalomban sehol máshol nem termett. A bambuszból javarészt bútorok készültek.
Gőzcsövekbe fektetett bambusztörzsek egy Batumihoz közeli műhelyben. A gőzölés hatására lesz a bambusz elég puha ahhoz, hogy bútort lehessen formázni belőle.
Egy grúz asszony pózol teljes díszben.
Olajtartályok állnak Batumiban a tűző napon. A város gazdasága rohamosan fejlődött, miután 1906-ban kiépült az akkoriban a világ leghosszabbjának számító olajvezeték, ami összekötötte Azerbajdzsán fővárosának, Bakunak bő olajmezeit a 885 kilométerre található Batumival. A nyugati piacra a Fekete-tengeren keresztül szállították tankerekkel az olajat.
Egy férfi pihen cigarettával a kezében egy ültetvény mellett a Batumi Botanikus Kertben.
Rendezett tanya a Fekete-tenger partjára vezető autóút mentén. A fényképet egy dombról készítette, mely a ma Bzyb néven ismert falura néz, a Grúziától elszakadt abház régióban.
"Tanulmány egy lányról" egy napfényes, nyári napon.
Egy sziklán álló ház Tbilisziben egy biztonságosnak tűnő, a folyóhoz és a csónakhoz vezető ösvénnyel. A jobb oldalon található csövön szennyvíz folyik a Kura (Mtkvari) folyóba.
Hajók állnak a tengerparton Batumihoz közel.
Az 1917-es bolsevik forradalom után, Prokudin-Gorszkij elmenekült Oroszországból, és Párizsban telepedett le.
1944-ben halt meg, és utána nem sokkal az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára 1902 fényképet vásárolt a világhírű fotós rokonaitól. 139 ezek közül a mai Grúzia területén készült.