Az olcsóság a legfontosabb tényező az Országos Vérellátó Szolgálat beszerzéseinél a véradáskor használt vérzsákok esetében, ez pedig ahhoz vezet, hogy időnként nem a legjobb minőségű a felszerelés. Ezt tapasztalhatta egy olvasónk is. Úgy tudjuk, a dolgozók jelezték a problémát, de az OVSZ vezetése nem foglalkozott eddig velük.
„Sajnos tovább fog tartani a véradás, mint máskor, mert most másfajta vérzsákot használunk” – ezzel a mondattal fogadták egyik olvasónkat, amikor legutóbb vért adott. (Hogy pontosan hol, azt forrásvédelmi okokból nem nevezzük meg.) A véradás elhúzódásának oka roppant triviális: az a PVC cső, amely a vénába szúrt tűből a vérvételi zsákba vezeti a vért, szűkebb átmérőjű volt, mint lenni szokott.
Véradás közben, beszélgetés során az is kiderült, hogy ezzel a fajta vérvételi zsákkal más problémái is vannak az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársainak. Ennél a típusnál előfordul ugyanis, hogy a tű szilikonfoglalata csúszós, ami miatt nem lehet annyira szilárdan tartani az ujjak között, amikor a vénába szúrják, így a mozdulat az óhatatlanul szükségesnél nagyobb fájdalmat okozhat.
Híg a leve
Egy szakmai forrásunk szerint a történtek nem egyediek, az ok pedig végtelenül egyszerű: az OVSZ a vérzsákok beszerzésénél az olcsóbb árat tartja a legfontosabb szempontnak. Ez egy speciális piac, egy viszonylag szűk szegmenst takar a gyógyszerészeti eszközökön belül, de így is vannak egymással versengő gyártók.
Magyarországra hagyományosan a német Fresenius (érdekes, hogy a cég honlapja szerint 1462-től eredezteti magát), a francia Macopharma és a japán központú Terumo szállít ilyen eszközöket. (Mára mindhárom cég globális multivá nőtte ki magát.) Korábban voltak kisebb-nagyobb szerepben más gyártók is – mint például a Fresenius által 2013-ban megvásárolt Fenwal, a JMS vagy a Grifols – a magyar piacon, de nekik viszonylag rövid volt a pályafutásuk.
Ehhez kapcsolódóan: Eljárt az idő a klasszikus véradás felett, és ezt a vérellátó szolgálat is megértette.
Nem homogén
Jelenleg az OVSZ-ben a Terumo indiai leánycégének, a Terumo Penpolnak a termékeit használják. Szakmai forrásunk szerint ezzel az a probléma, hogy a nem európai szintű minőségügyi rendszerrel rendelkező, indiai gyártó termékének minősége nem homogén, ezért fordulhat elő, hogy a cső átmérője változik, vagy nem lehet jól megfogni a tűt.
Ilyen problémák a két európai gyártónál eddig a tapasztalatok alapján nem fordultak elő. Természetesen semelyik gyártótól sem várható el hibamentesség, de egy erősebb gyártástechnológiai kritériumrendszer esetén a hibák száma nagyságrendekkel kisebb.
A Terumo tehát (amelynek egyébként japán és angol gyártóhelye is lenne) kétségtelenül olcsóbb tud lenni az ázsiai beszállítással, mint vetélytársai, és ezzel versenyelőnye van. Magyarországon évente átlagosan 370-380 ezer véradás történik (a tendencia sajnos folyamatosan csökken), egy vérzsák pedig nagyságrendileg ezerforintos áron szerezhető be. Az OVSZ jellemzően havonta vásárol, így egy-egy beszerzés harminc-negyvenmillió forintos tételt jelent.
Ehhez kapcsolódóan: Liberalizálta az OVSZ az irányított véradást, amit korábban még vissza akart szorítani.
Negatív spirálban
Az OVSZ sokáig követte azt a gyakorlatot, hogy nem írt ki közbeszerzést, hanem árajánlatokat kért be a potenciális beszállítóktól. Mivel ezek megismerhetők voltak a konkurens cégek számára, erős negatív spirálú árverseny alakult ki, forrásunk szerint például egy olyan vérzsák, amelyiket ma 1100 forint körül lehet megvenni, tíz éve még több mint 1400 forint volt.
„Természetesen az OVSZ-nek mint állami szervezetnek kötelessége felelős gazdálkodást folytatni, de az mégsem helyes, ha csak és kizárólag az ár a legfontosabb szempont egy orvosi eszköz esetében” – mondta informátorunk.
Tavaly aztán – gyakorlatilag 2015 óta először – már kiírtak közbeszerzést, de szakmai forrásunk szerint jogilag furcsa módon. A beszerzés során ugyanis az OVSZ nagyon okosan két gyártó vérzsákját szerette volna megvásárolni az ellátás biztonsága okán, de a közbeszerzés feltételei között ez végül úgy jelent meg, hogy egy gyártó két gyártóhelyét is elfogadták eltérő gyártónak. Így a Terumo akár be is futhatott volna az első helyre távol-keleti vérzsákjaival.
A tender győztese ezúttal a Fresenius–Macopharma-konzorcium lett, de szakmai forrásunk szerint ehhez irreálisan alacsony árra volt szükség, amit a két gyártó tartósan nem tud vállalni. Hosszabb távon – ha nem látják gazdaságosnak működésük feltételeit – a két cég akár úgy is dönthet, hogy elhagyja a magyar piacot.
Szigorú feltételek
A Freseniusnak és a Macopharmának szintén vannak az Európai Unión kívüli gyárai (előbbinek például Dominikán, Brazíliában és Kínában, utóbbinak Tunéziában), de ezekre az összes európai uniós minőségi szabvány, etikai kódex vagy compliance-előírás ugyanúgy érvényes, mint az uniós – német, olasz, norvég, cseh, francia vagy lengyel – gyáraikra.
Azt forrásunk is hangsúlyozta, hogy ezek a hibák sem a donorra, sem a vért később megkapó páciensre nézve semmilyen egészségügyi kockázattal nem járnak, azonban bosszantók tudnak lenni, és az sem mindegy, hogy egy-egy leszállított tételben hány olyan van, amelyik esetleg használhatatlan.
Ehhez kapcsolódóan: Sztoriban: kevesebb a műtét, ezért nincs vérhiány.
Rátenyerel a politika
Forrásunk szerint az OVSZ-ben 2014-ben változott meg a helyzet komolyan, ekkor vonult nyugdíjba Miskovits Eszter főigazgató – az utolsó vezető máig a szervezet élén, akinek transzfuziológiai ismeretei voltak. Őt rövid időre Jákó Kinga követte, aki korábban a Semmelweis Egyetem orvosszakmai, finanszírozási és minőségbiztosítási igazgatója volt.
Jákó Kinga hamar távozott, és legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy – mint a 24.hu megírta – 2020-ban „nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették”, erre hivatkozva rúgták ki a Honvédkórház orvosigazgatói székéből.
Gyorsan cserélődő vezetők
Jákó Kingát Drexler Donát követte, aki korábban az állami tulajdonú egészségügyi intézmények beszerzéseit támogató Egészségügyi Szolgáltató Zrt.-t vezette. Ő sem maradt sokáig, 2018-ban már Bayerné dr. Matusovits Andreát találjuk az OVSZ élén, neki sportorvos–aneszteziológus végzettsége van.
Róla 2019-ben írta meg a Válasz Online, hogy tendereztetés nélkül, áron alul, titokban értékesítette egy multicégnek az OVSZ által levett vérplazma nagy részét. A cikk után Bayerné dr. Matusovits Andrea rágalmazás címén beperelte Élő Anitát, a lap újságíróját, de a bíróság jogerősen kimondta, hogy a Válasz Online semmilyen valótlanságot nem közölt az ismert publicista feleségéről. (Bayer Zsolt egyébként akkor úgy nyilatkozott, hogy szerinte börtönbe kellene zárni az újságírót.)
„Ezekből világosan látszik, hogy 2014 óta a politika folyamatosan belenyúl a vérellátó vezetésébe, és ez rossz hatással van a szervezet működésére. A szakmai vezetők, a transzfúziós kollégák – mind az orvosok, mind az asszisztensek – több évtizedes komoly tapasztalatukkal, szerénységgel, tisztelettel igyekeznek a lehető legmagasabb szinten ellátni a feladataikat, de nem nagyon tudnak mit tenni a negatív folyamatokkal szemben. Egy transzfuziológusnak élete a szakma, egyetlen munkahelye van, mivel nem tud máshol jól fizető ügyeletet, másodállást vállalni, ráadásul az állomány jelentős része ötven év fölötti. Ők már hova váltsanak? Inkább mindenki marad, és megpróbálja csendben és legjobb tudása, elhivatottsága szerint végezni a munkáját” – mondta forrásunk.
Szavai egybecsengenek azzal, amit olvasónk is elmondott: neki a véradást felügyelő OVSZ munkatárs azt mondta, hiába jelezték már többször, hogy gond van a vérzsákokkal, szavaik süket fülekre találtak a vezetésnél.
Kérdéseinket elküldtük az OVSZ-nek is, válaszaikat közölni fogjuk.