Noha tavaly az EU-pénzek miatt meghátrálni kényszerült, a kormány továbbra is nyomás alatt tartja a bírákat. Leginkább azzal, hogy nem hajlandó megemelni három éve változatlan fizetésüket. Egy friss felmérés azt mutatja, hogy az üzenet célba ér: a bírák fele szerint erőteljesen érvényesül a dermesztő hatás a körükben, magyarán befogják a szájukat. Közben az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága újból elővette a magyar kormányt, mert az nem teljesítette a Baka-ügyben hozott strasbourgi ítéletet: egyebek mellett a bírói véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása terén.
Sajtóhírek szerint egyes bírák már vérplazmázással egészítik ki a jövedelmüket, mert a bíráskodás mellett más munkát a törvény szerint lényegében nem vállalhatnak. Különösen rossz és a bíráskodás ellehetetlenülésével fenyeget a bírósági – nem bíró - dolgozók jövedelmi helyzete, ami miatt szaporodnak a betöltetlen bírósági álláshelyek. Az ő helyzetük rendezésére ígéretet tett a kormány, de a bírókéra idén már sehogy sem talál fedezetet – mondogatja nekik az Országos Bírói Tanács (OBT) ülésein tanácskozási joggal részt vevő minisztériumi államtitkár, Répássy Róbert.
A bírói hivatáshoz méltó fizetés a függetlenség anyagi oldala, az ítélkezés alapvető garanciája a külső beavatkozással, nyomással szemben. A bírói függetlenség különösen fontos azokban az esetekben, amikor az állam az egyik érintett fél a tárgyalóteremben.
Vajon képesek lehetnek-e élni a bírák és testületeik a 2023-ban megszerzett jogosítványaikkal, ha anyagi gondjaik megoldását attól a politikai többségtől várják, amelynek (illetve a kinevezettjeinek) a jogállami működését adott esetben kritizálniuk kellene?
Segítség! – suttogta zuhanás közben Micimackó, hogy senkit ne zavarjon
A bírói véleménynyilvánítás szabadsága sarkalatos kérdése a bírói függetlenségnek. Egyrészt az, hogy milyen ügyekben szólalhat meg egy bírói szervezet vagy akár csak egy bíró anélkül, hogy az kikezdené a pártatlanságát, másrészt számíthat-e retorziókra a véleménye miatt.
Ami a másodikat illeti, a bírák körében általános meggyőződés, hogy számíthat.
A Magyar Bírói Egyesület (MABIE) csendben tette közzé a magyar igazságügy „dermesztő” állapotát felmérő kutatásának eredményeit. A nagy múltú civil szervezet november-decemberben emailben kérdezte meg a közel 3 ezer bírót, akiknek végül 11%-a, 285 fő válaszolt a bírói véleménynyilvánítási szabadságot érintő egyes kérdésekre.
A visszafogott válaszadási kedvnek megalapozott, hogy már a kutatás elindítása az adatvédelmi biztos fellépését és a Kúria-elnök kritikáját eredményezte. Varga Zs. András a 2023.december 5-6-i OBT-ülésen gúnyosan csilingelő effektusnak nevezte a MABIE kérdőív témáját. A tárgyalótermi gyakorlat nélkül, személyére szabott jogalkotással Kúria-elnökké kinevezett volt alkotmánybíró a nemzetközi irodalomban általánosan használt chilling effect/dermesztő hatás kifejezést igyekezett nevetségessé tenni ezzel – vélhetően nem serkentve így a bírók kérdőív-kitöltési hajlandóságát.
Varga Zs. András még alkotmánybíróként beszédet mond a Szuverenitás az európai igazságügyi térségben című konferencián az Igazságügyi palotában 2019. április 8-án
Varga Zs. javasolta, hogy a kérdőív ne adjon lehetőséget arra, hogy a bírák kritizálják a véleménynyilvánításukra vonatkozó szabályokat. Nehéz ezt másnak látni, mint hogy egy bírósági vezető dermesztő hatást akar gyakorolni a dermesztő hatás érvényesülésének feltárását célzó kutatásra.
Amiből kiderült, hogy:
- a válaszadó bírók közel háromnegyede (73%) ismer olyan esetet az elmúlt 5 évből, amikor egy bírót azért ért retorzió, nyomásgyakorlás vagy hátrányos megkülönböztetés, mert kifejezte véleményét az igazságszolgáltatási rendszert, bírói hivatást és függetlenséget, valamint jogalkalmazást érintő kérdésekkel kapcsolatban.
- 52%-uk szerint az elmúlt 5 évben romlott a bírói véleménynyilvánítás szabadságának helyzete Magyarországon.
- A kérdezettek fele (50%) szerint erőteljesen érvényesül, további 36% szerint pedig inkább érvényesül a dermesztő hatás a bírák körében.
- Az elmúlt 5 évben a válaszadó bírók 35%-a fejezte ki véleményét a felsorolt kérdésekkel kapcsolatban valamilyen nyilvános fórumon, akár csak bírói egyesület ülésén.
- A véleményüket kifejező bírák 35%-át érte valamilyen retorzió, nyomásgyakorlás vagy hátrányos megkülönböztetés a véleménynyilvánítása miatt. A legtöbbüket a szakmai előmenetelüket (41%), a munkaterhüket (33%) vagy munkakörülményeiket (33%) érintő hátrány érte. A válaszadók túlnyomó többsége (81%) arról számolt be, hogy az említett retorzió, nyomásgyakorlás vagy hátrányos megkülönböztetés az igazgatási vezető részéről (is) érte.
És hogyan működik a chilling effect, a dermesztő hatás? A válaszadó bírók közel kétharmada (65%) nem fejezte ki nyilvánosan a véleményét a fentebbi kérdésekkel kapcsolatban az elmúlt 5 évben. Úgy gondolták, hogy ennek nem lenne értelme, úgysem változna semmi (79%), és/vagy féltek, hogy emiatt retorzió érné őket (78%).
A dermesztő hatás kifejtésében a bírósági vezetőknek jócskán jut szerep. Példa erre a Schadl-ügyben előkerült lehallgatott beszélgetés, amelyben a Fővárosi Törvényszék elnöke azt mondta a végrehajtói kamara – később letartóztatott - elnökének, hogy a Schadl György által bepanaszolt bírót kirúgni ugyan nem tudja, de azt el tudja érni, hogy az ne érezze jól magát a munkahelyén.
Tatár-Kiss Péter lehallgatott beszélgetése érdemi reakció nélkül maradt. (A Fővárosi Törvényszék elnöke pontosításra kérte lapunkat. Először is: elnézést neve pontatlan szerepeltetéséért. Másodszor: valóban nem Tatár-Kis Pétert hallgatták le, hanem Schadl Györgyöt, aki egy másik személynek idézte fel a Tatár-Kis Péterrel folytatott beszélgetését. A legfőbb ügyész pedig annyit mondott ezzel kapcsolatban egy parlamenti interpellációra adott válaszában, hogy Schadlnak „a bírósági szervezet vezetőinek intézkedését nem sikerült elérnie.” K.Gy.)
Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke ugyan elrendelt egy vizsgálatot, de annak eredményét titkosította, és a bírák nem jutottak információhoz. (Senyei György 2023 júliusa, az OBT jogköreinek törvényi bővítése után ahhoz már hozzájárult, hogy – titoktartási kötelezettség mellett – OBT-tagok megnézhessék a vizsgálat anyagát.)
Pedig, ahogy dr. Hilbert Edit, az előző OBT tagja mondta az OBT 2022. december 13-i jegyzőkönyvének tanúsága szerint Senyei György OBH-elnöknek: „…az ország legnagyobb törvényszékének elnöke érintett, rettenetes publicitást kapott ez a kérdés. Folyamatosan érkeznek mindenféle módon jelzések, hogy vajon van-e félelem a bírói karban. Egy vezetőtől elhangzó ilyen kijelentés megalapozhat egy félelmet a bírói karban és hogy ezt eloszlassa az OBH elnöke, szerintem ez rettenetesen fontos igazságszolgáltatási érdek.”
A MABIE felmérés idéz egy olyan bírát, aki beírta a kérdőívbe, hogy ismer olyan bírót, aki még ezt az anonim kérdőívet sem merte kitölteni.
A bírói véleménynyilvánítás korlátai
Miközben a bírák a kormánytól várják illetményük rendezését, az teszteli a bírósági szervezetek kooperációs hajlandóságát. Utóbbiak érdemi válasz nélkül hagyták azt a jogszabályt, amelynek révén a minisztérium korlátlanul betekinthet a bírák aktáiba és folyamatosan monitorozhatja az ítélkezési gyakorlatot, hogy az megfelel-e jogalkotói szándéknak.
Korábbi ígérete dacára Szabó Péter OBT-elnök is elment végül a kormánynak oly fontos türk államok igazságszolgáltatási tanácsainak ülésére Isztambulba.
A kormány nemrég újabb feladatot adott a bíráknak: egy – elvileg antikorrupciós – kormányhatározatban felkérte az OBT-t a Bírák Etikai Kódexének felülvizsgálatára. Bár a feladat nem a kódexnek a bírói véleménynyilvánítás szabadságát tágan értelmező részére vonatkozik, a felülvizsgálat során ez is sorra kerülhet.
Főleg, mert a bírókra rakott szájkosarak szükségességét valló Varga Zs. András (aki Kúria-elnökként hivatalból OBT-tag is) a kódexet meg is támadta az Alkotmánybíróságon. Döntés még nincs, de ha az OBT esetleg kivenné a vitás részeket, Varga Zs. visszavonhatja az AB panaszt, amelynek sorsát mostanra már nemzetközi figyelem is kíséri.
A bírói véleménynyilvánításról a törvényekben
Az Alaptörvény generálklauzulája szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítási szabadsághoz. A bírákra azonban speciális rendelkezések is vonatkoznak, amelyek mindegyike tágan megfogalmazott tilalmat állít fel, bő mozgásteret hagyva az értelmezésre. Míg Varga Zs. András egy totálisan tiltó értelmezést képvisel, az OBT az Alaptörvénynek és a nemzetközi standardoknak is megfelelően olyan értelmezést bontott ki, miszerint a közvetlen politizálás tilos, de az nem, ha a bíró a függetlensége érdekében szólal fel.
Alaptörvény
Az állam - 26 cikk (1): A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.
2011. évi CLXII. törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról
39. § (1) A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
43. § A bíró a szolgálati viszonyán kívül nyilvánosan nem fogalmazhat meg véleményt bíróság előtt folyamatban lévő vagy folyamatban volt ügyről, különös tekintettel az általa elbírált ügyekre.
44. § (1) A bíró az általa intézett ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére nem adhat tájékoztatást.
(2) A bíróság előtt folyamatban lévő vagy befejezett ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére a bíróság elnöke vagy az általa megbízott személy adhat tájékoztatást.
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról
27/A. § Bírói testület, bírósági vezetők, illetve bírák tanácskozása nevében nem tehető közzé olyan jogértelmezési célú állásfoglalás, amelynek meghozatalára törvény nem ad felhatalmazást.
A bírák etikai kódexe
2. Cikk (1) A bíró politikai tevékenységet nem folytat, nyilvánosság előtt tartózkodik a politikai megnyilvánulásoktól. A bíró jogosult a törvényes keretek között szervezett nyilvános rendezvényen részt venni, de ügyelnie kell arra, hogy részvétele ne keltse politikai elkötelezettség látszatát.
4. Cikk (1) A bíró a véleménynyilvánítási, a lelkiismereti- és vallásszabadsághoz, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz fűződő jogát úgy gyakorolja, hogy azzal megőrizze a bírói hivatás tekintélyét és méltóságát, a bíróságok pártatlan és független működésébe vetett közbizalmat.
(2) A bíró a joggal, jogrendszerrel, a bíróság igazgatásával kapcsolatban is szabadon véleményt nyilváníthat, különösen publikálhat, előadást tarthat és oktathat.
A bírák politikai tevékenységet nem folytathatnak és nem is folytatnak. A probléma mégis abból fakad, hogy a bíró véleménynyilvánítását sokszor – a közbeszédben és a bírósági szervezeten belül is – politizálásnak minősítik – írta egy 2022-es állásfoglalásában a MABIE elnöksége.
„Ezáltal a bírák sokszor még a saját státuszukra, javadalmazásukra, a bírósági igazgatásra, valamint a bírósági szervezetre nézve sem fogalmaznak meg nyilvánosan kritikát, véleményt és a személyüket ért támadásokra sem reagálnak. Ha mégis, annak hátrányos következményét kell elviselniük“ - írták, idézve Varga Zs. Andrást, aki azt mondta korábban, hogy „aki a politika területére téved, az politikai támadást fog kapni”.
„Minket sodorni akartak a politika világába. Próbálták a döntéseinket politikai térbe vinni. Kaptunk politikai lejárató kampányt, személyesen én is.” – mondta lapunknak januárban az előző OBT utolsó elnöke, Matusik Tamás.
Beszédes adat, hogy a kutatásban részt vett bírák csupán 7%-a gondolta úgy, hogy Varga Zs. András támogatja a bírói véleménynyilvánítás szabadságát. Nem csoda, hisz a Kúria elnöke több fórumon kifejtette már, hogy a bírák véleménye nemkívánatos. Közvetlenül a 2020-as kinevezése előtt írt tanulmányában ezt írja:„…nehéz elképzelni, hogy a bírák függetlensége, a véleménynyilvánítás és a bírák gyülekezésének szabadsága olyan mértékben kiterjeszthető lenne, hogy a bíróságok az alkotmány vagy az állam törvényeinek, az alkotmányos intézmények legitimitásának vagy általában a többi bíróság függetlenségének kétségbe vonását is magában foglalná. Azt hiszem, az sem összeegyeztethető a bírói függetlenséggel, ha az igazságügyi szervezetek vagy informális csoportok más társadalmi csoportok vagy más országok bírói segítségét kérik, vagy legalább elfogadják a nyilvános (és politikailag érzékeny) mozgalmaik támogatását.”
Másképp látják ezt nemzetközi bíróságok, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága és az előző OBT.
Az Európa Tanács nyolcadik éve tartja napirendjén a Baka-ügyet
2016-ban az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy Baka András eltávolítása a Legfelsőbb Bíróság éléről jogsértő volt. Baka András főbíró nagyjából a mandátuma felénél járt, amikor 2011-ben a kormányzó többség jelentős igazságügyi reformba kezdett. Baka nyilvánosan felszólalt a reformmal szemben a bírói függetlenség védelmében. Válaszul rövid úton, személyre szóló jogalkotással - így jogorvoslati lehetőség nélkül - eltávolították a tisztségéből. Baka a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult. A bíróság megállapította, hogy eltávolítására jogsértő módon azért került sor, mert kritizálta a jogszabályt, így sérült a bírói véleménynyilvánítási szabadsága. A bíróság szerint a lépés dermesztő hatást gyakorolt, amely nem csak Baka, hanem az egész bírói kar elhallgattatását is eredményezheti.
Az ítéletet a magyar kormány máig csak részben hajtotta végre.
Ezt az Európa Tanács (ennek bírósága a strasbourgi) Miniszteri Bizottsága június 13-i ülésén újból kifogásolta, és „nyomatékosan felszólította a hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a szükséges intézkedések bevezetése érdekében.” A bíróság ítélete ugyanis nem csak kártérítést ítélt meg a főbírónak (ezt a magyar kormány teljesítette), hanem kimondta, hogy magyar államnak biztosítania kell a bírák elmozdíthatatlanságát és a bírói véleménynyilvánítás szabadságát.
A bizottság felkérte elnökét, hogy küldjön mély aggodalmát kifejező levelet a magyar hatóságoknak a Baka-üggyel kapcsolatban, amelyben sürgeti őket, hogy találjanak gyors megoldásokat a Baka-ítéletből eredő kötelezettségeik teljes körű és hatékony betartására. Ez viszonylag ritka lépés a Miniszteri Bizottság részéről, amely Oroszországgal egy sorba állítja Magyarországot a végre nem hajtás területén.
Polt Péter legfőbb ügyész, Tuzson Bence igazságügyminiszter és Senyei György, az Országos Bírósági Hivatal elnöke az OBT nyitóülésén
A Baka-ügy a nemzetközi joggyakorlatban közismert, fontos döntése az EJEB-nek, mondja Farkas Erika, a Helsinki Bizottság jogásza. „Nagyon széles körben hivatkoznak rá, és a bírói véleménynyilvánítás szabadsága vonatkozásában standardot állított fel.”
Az EJEB kimondta, hogy a bíráknak joguk van kritizálni azokat a jogszabályokat, amelyek a bírói függetlenséget vagy a jogállamiságot csorbítják – foglalja össze Farkas Erika. „Akkor is, ha a felszólalásuknak van politikai áthallása, vagy akár rá lehet húzni azt is, hogy a politizálás tilalmába ütközik. Ha a bíró függetlensége forog kockán, a politizálás tilalmát át kell törni, és a bírói véleménynyilvánítás szabadságának teret kell engedni.”
Ráadásul a strasbourgi esetjog a Baka ügy-óta továbbfejlődött, teszi hozzá. Egy lengyel ügyben azt is kimondta az EJEB, hogy a bíráknak nem csak joga, de kötelessége is, hogy felszólaljanak a függetlenségük sérelme esetén. „Ugyanúgy kötelesek, ahogy egy orvos köteles szólni, ha olyan gyógyszert kell beadnia, ami árthat a betegnek. Ha a magyar bírák saját hivatásuk hiteles képviselői akarnak maradni, akkor az alapvető jogállami értékek sérelme esetén kötelesek megszólalni” – mondja Farkas Erika.
Ehhez képest Varga Zs. András szerint „nem csak a politizálást, hanem a közügyekben való megszólalást is tiltja az Alaptörvény”, mondta a Kúria-elnök az Inforádió Aréna című műsorában 2020 júliusában.
Magyarország az EU vezetője a bírósági ítéletek végre nem hajtásában
Magyarországnak tehát garanciákat kéne adnia a bírák véleménynyilvánítási szabadságára, amire a kormány nem hajlandó. Azt állítják, mondja Farkas Erika, hogy Baka eltávolítása egyszeri alkalom volt az alkotmányozási lendületben, és Kúria-elnököt azóta nem is távolítottak el. „De ez az ügy nem arról szól, hogy hányszor távolítják el a Kúria elnökét, hanem hogy megvannak-e a garanciák a bírák függetlenségének biztosítására.”
Sőt, nem hogy lépéseket tettek volna efelé, olyan szabályozást alakítottak ki, amivel kifejezetten átpolitizálták a Kúria-elnöki pozíciót, állítja a Helsinki Bizottság szakértője.
A Kúria elnökének eltávolítását a köztársasági elnök kezdeményezheti, és az országgyűlés megszavazza, jogorvoslati lehetőség nincs. „Tehát ezt a pozíciót kifejezetten átpolitizált pozícióként tartják meg, pont azért, hogy ez nyomásgyakorlási lehetőség legyen a bírák felé, hogy egy olyan személy ül ott, akit politikai úton nyomás alatt lehet tartani” – mondja.
Vagyis már alkotmányt sem kell módosítani ahhoz, hogy a hatalom egy döntéssel eltávolítsa a Kúria elnökét. Ennek ugyanakkor az inverze is igaz. A tavalyi reform előtt az egyik követelés volt, hogy a Kúria elnökét ne lehessen újraválasztani 9 éves ciklusa után. Az újraválaszthatóság egyértelműen a függetlenség ellen hat, mert annak reményében hajlandó lehet a politikai többség elvárásai szerint működni.
A már a megválasztásához is személyre szabott jogalkotással eljuttatott Varga Zs. András regnálása érdekében a jogalkotó az újraválaszthatóság tilalmát úgy játszotta ki, (ahogy Polt Péter esetében is történt), hogy megtartották azt a rendelkezést, miszerint a Kúria-elnök mandátumának lejárta után amíg nem szavaznak meg kétharmados többséggel egy új elnököt, addig ő marad a helyén. „Vagyis – mondja Farkas Erika - minden olyan szavazat parlamentben, ami nem egy új jelöltre megy, valójában egy igen szavazat a jelenlegi elnökre.” Aki így mégis újraválasztható, és ha nem lesz egy másik politikai erőnek kétharmados többsége, akár élete végéig a Kúria elnöke maradhat.
Egyébként, ahogy az alábbi grafikon mutatja, Magyarország az Unióban egyedülállóan magas arányban nem hajtja végre az EJEB vezető, tehát rendszerszintű problémákra rámutató ügyekben hozott ítéleteit.
Az Európa Tanács ítéleteinek elszabotálása nem jár olyan anyagi következményekkel, mint az EU luxembourgi bíróságának esetében. „Ezeknek sokkal inkább politikai, naming and shaming jellegű (megnevezés és megszégyenítés) következménye van” – mondja Farkas Erika.
Mit tehet a bíró?
A bírói szólásszabadságnak különböző fórumai lehetnek. Az egyik az OBT, amely már megmutatta, hogy ha a bírák élnek a szólásszabadságukkal, az komoly eszköz a kezükben.
A bírói egyesületeket is maguk a bírók alkotják, és a MABIE hazai és nemzetközi fellépései megmutatták ezek eredményességét is. „A bírói egyesületeknek nagy szerepük van külföldön. Lengyelországban és Romániában az egyik legnagyobb ellenállási pontot ők jelentették” – mondja Farkas Erika.
Az egyéni bírók felé elsősorban az az elvárás, hogy ők az ítéleteik, a döntéseik útján nyilvánuljanak meg. Csakhogy a bíró köteles azokat a jogszabályokat alkalmazni, amelyekkel szemben adott esetben kritikát szeretne megfogalmazni. Mit tud tenni?
Például, ha találkozik olyan jogszabállyal, ami szerinte nem felel meg az európai uniós jogszabályoknak, akkor előzetes döntéshozatali kéréssel fordulhat az Európai Unió Bíróságához. Ezt a magyar kormány évekig korlátozni igyekezett és csak az uniós tárgyalások legvégén, nehezen tette bele a korrekciós csomagjába, mert ez eszköz a bíró kezében politikailag érzékeny ügyekben.
2018-ban egy közigazgatási bíró a kormány számára nagyon érzékeny menekültügyi politikával kapcsolatban tett fel egy előzetes döntéshozatali kérdést, aminek nyomán a magyar kormányt arra kényszerítette a luxemburgi bíróság, hogy módosítson a menekültügyi szabályozáson. (Az más kérdés, hogy ezt az ítéletet is felemás módon hajtották végre.) Ezt a bírót főnöke, a Schadl-ügyben előkerült Tatár-Kiss Péter azóta eltávolította a testületből.
(Tatár-Kis Péter ezt az állításunkat is kifogásolta. Valóban a köztársasági elnök menti fel a bírókat, de ezt Tatár-Kis Péter állásfoglalása után tette. Szabó Gabriella 2018-ban kapott bírói kinevezést, a bírák szolgálati jogviszonyára irányadó szabályok szerint első körben három éves határozott időre. Egy menekültügyi eljárással kapcsolatban még 2018-ban az EU bíróságához fordult előzetes döntéshozatali kérdéssel, és amint az EUB meghozta ítéletét, munkahelyén megindult a vele kapcsolatos egyébként esedékes alkalmassági vizsgálat. Ebben a végső döntést a bírót foglalkoztató bíróság elnöke hozza meg. Tatár-Kis Péter alkalmatlannak értékelte a munkáját, a konkrét felmentést valóban már a köztársasági elnök írta alá. K.Gy.)
Varga Zs. András jól érezte meg, hogy miért kell nehéztüzérséggel támadnia az előző OBT által elfogadott új etikai kódexet. Hiszen amikor nyilvánvaló volt, hogy politikai akarat hiányában a bírák nem fognak törvényi garanciákat kapni a szólásszabadságukat korlátozó törekvésekkel szemben, akkor a saját önigazgatási testületük útján elfogadott etikai kódexbe foglalták bele a bírói véleménynyilvánítás szabadsága terén azt a követelményt, ami mind az Alaptörvénnyel mind a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság által felállított gyakorlattal is összhangban áll. „Abban az iszonyatos politikai nyomásban, ami akkor érte az OBT-t és a bírákat, látva azt, hogy nincs elmozdulás, az OBT észrevette azt a kicsi rést, és egy soft law-nak nevezett formában mégiscsak tett egy gesztust a bírák felé, hogy valahol egyértelműen jelen legyen a magyar szabályozásban az európai standard” - értékeli az Etikai kódexet Farkas Erika.
Érthető, hogy Varga Zs. András épp ezt támadta az Alkotmánybíróság előtt, kérve azt is, hogy vegyék el a bíráktól a jogkört, hogy saját magukra nézve etikai kódexet alkossanak.
Megnehezíti a dolgát, hogy már az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is figyelemmel kíséri és a Baka-ítélet végrehajtásának körébe vonta az etikai kódex sorsát is.
Ha egy bíró elkezd beszélni!
A bírók közjogi szerepű és civil szervezetei versengenek abban (eddig hiába), hogy ki áll ki markánsabban a bírák bérkövetelése mellett. Varga Zs. András és Szabó Péter OBT-elnök egyaránt hangsúlyozták a június eleji OBT-ülésen, hogy míg az előző OBT-nek nem volt fontos a bírák anyagi helyzete, a mostani bezzeg kiáll a bírák érdekében. ( „A legfájóbb számunkra, hogy az igazságügyi alkalmazottak és a bírák fizetésével kapcsolatos javaslatunkra nem kaptunk írásbeli választ az Igazságügyi Minisztériumtól. Ez volt a legfontosabb kezdeményezésünk június óta” – mondta januári interjúnkban Matusik Tamás.)
„Handó Tünde idején volt, amikor azzal fenyegették a bírói kart, hogy az OBT miatt marad el a fizetésemelés. Felsejlettek ilyen hangok Varga Zs. Andrástól is nemrégiben” – mondta akkor.
Az OBT-üléseken tanácskozási joggal jelen lévő igazságügyi államtitkár a parlamentre mutogat a bérrendezés elmaradása miatt, mintha nem a kormány csoportosítana át szinte minden ülésén tízmilliárdokat az előirányzatok között és nem ő terjesztené be a költségvetés módosításához szükséges törvényeket is. Amelyek révén Répássy Róbert mondhatja azt a bíráknak, hogy illetmény-emelésükre nincs fedezet.
Az államtitkári emelésre van fedezet
A közjogi méltóságok és politikusok juttatásait 2018-ban az átlagkeresethez igazították, így az utóbbi emelkedésével automatikusan nő az ő fizetésük is. A képviselők a mindenkori átlagjövedelem háromszorosát kapják, a kormány tagjainak fizetése pedig a képviselők alapjövedelmének kétszerese. 2024. március 1-től az államtitkárok bére havi bruttó 346 ezer 500 forinttal nőtt: az addigi bruttó 1 974 600 forint helyett 2 321 100 forintot keresnek havonta.
Répássy három év után 2021 decemberében az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkáraként tért vissza a kormányba. Ennek köszönhetően 2022-re megduplázódott a jövedelme, sőt, az elhibázott brüsszeli szankciók dacára 2023-ra 20%-kal még nőtt is. Vagyonnyilatkozatai szerint 2021-ben 11,3 millió forintot, 2022-ben már 23 milliót keresett, 2023-ban pedig 27,6 millió forint volt a jövedelme.
(Cikkünk megjelenése után Répássy Róbert levélben jelezte, hogy tévedtem belinkelt vagyonnyilatkozatai értelmezésénél. 2021-ben ugyanis nem csak 11,3, hanem emellett 11 millió Ft külön adózó jövedelme is volt, ebben az évben tehát összesen 22,3 millió. Nem igaz tehát az állításunk, miszerint 2022-re megduplázódott volna a jövedelme. Sőt, adózás után 2021-ben még 550 ezer forinttal több jövedelme is maradt, mint 2022-ben. A hibáért elnézést kérek – K. Gy.)
Az idő múlásával és jövedelmük értéktelenedésével borítékolható a bírák eddig sem erős ellenállásának gyengülése a revitalizálódó kormányzati szándékokkal szemben. Hasonlóan az ország egyik legnagyobb presztízsű állami felsőoktatási intézményéhez, a Műszaki Egyetemhez, amit a fenntartó annyira kiéheztetett, hogy az, úgy tűnik, maga indítja el csatlakozását az alapítványi egyetemek köréhez.
A Baka-ügy, a bírák megregulázása igazgatási vezetőik részéről, a propagandamédia szerepe: a MABIE felmérésben láthatóvá vált öncenzúrát és dermesztő hatást a bírák elhallgattására irányuló folyamatos rendszerszintű törekvés okozza, mondja Farkas Erika. „Ez azért különösen fontos pontja a jelenlegi magyar illiberális demokratikus berendezkedésnek, mert ha akár egy bíró is felszólal, az nagyon komoly következményekkel járhat. Egyszerűen azért, mert még mindig van közbizalom a bírák felé.”
Volt, hogy a kormánymédia OBT-szóvivőt vérbírónak nevezett ítélkezési gyakorlata kapcsán. Ibolya Tibor, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese idén januárban pedig azt nyilatkozta, hogy az – előző - OBT szóvivőnek és „egyes szervezeteknek az a célja, hogy külföldi nyomásgyakorlással gyengítsék a legfőbb ügyész jogorvoslati lehetőségét súlyosan törvénysértő ítéletek esetén”. (Vasvári Csaba még 2019-ben fordult egy büntetőügy kapcsán az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatali eljárást kérve.) Ibolya szerint ez „a magyar igazságszolgáltatást – a csatlakozási szerződéssel ellentétesen – teljes egészében az EU protektorátusa alá helyezi.”
Az igazán hiteles bíráktól a hitelességüket, a hihetőségüket tudják elvenni, mert ebben van az erejük, ha felszólalnak, mondja Farkas Erika. „Még mindig nagy bizalom van egy bíróval szemben, az a társadalmi percepció, hogy nyilvánvalóan bölcs, átgondolt, felkészült, mérlegelő, kiegyensúlyozott. Ha ebből a pozícióból felszólal egy fontos kérdésben, és kritikát fogalmaz meg, annak nagyon komoly politikai következménye is lehet akár. Ezért van egy nagyon erős törekvés arra, hogy elhallgattassák őket” – mondja a Helsinki Bizottság jogásza.
„És persze ha egy rendszer a jogszabályokat használja az elnyomás, az emberi jogok szűkítésének eszközeként, akkor ha a jogszabályokkal szembeni kritikát engedélyezik a bírák számára, azzal az egész rendszer lényegét, amit építeni szeretnének, gyengítik, ássák alá.” Épp ezért nem kis feladat háromezer embert elhallgattatni, teszi hozzá.
És éppen ebben a fizetésemelést követelő helyzetben (57 milliárd forintról van szó, miközben a NER-oligarchák piaci irodaház-építkezéseinek kormányzati felvásárlása 600 milliárdba került) talált a kormány egy látszólag semleges dolgot, ami miatt újra kell nyitni a bírói szólásszabadságnak teret adó Etikai kódexet.
A kormány a működőképesség szélére sodorta a bíróságokat, és ebben a sakkban tartott helyzetben kell az OBT-nek ellenállnia, miközben tarthat attól, hogy magukra húzzák a bírák közösségében azt, hogy az ő ellenállásuk miatt nincs fizetésemelés.
Azzal, hogy a bírók érdekében nem változtat a költségvetésen, a politikai többség egyértelműen üzen nekik: nem csak igazgatási vezetőik útján („kellemetlenné téve az életüket”, ahogy a Fővárosi Törvényszék elnöke mondta), nem is csak kétharmados törvényekkel, hanem a pénztárcájuk révén is dönthet a harmadik hatalmi ág sorsáról.
Lévay Miklós volt alkotmánybíró mondta mandátuma lejártakor a Fundamentumnak, hogy Paczolay Péter korábbi AB-elnök kerülni akarta a direkt konfrontálódást a kormányzati többséggel, mégpedig az Alkotmánybíróság mint intézmény fennmaradása, megtartása érdekében. Az AB fennmaradt, jogállami szerepe alig.
De a kiéheztetés és a politikai befolyásolás lehetséges összekapcsolását az OBT-ben is felismerték.
„Az utóbbi időben egyre többször hallani, hogyha a bírák az egyik kezükkel kérnek valamit a politikai döntéshozóktól, akkor a másik kezükkel adniuk is kellene valamit, de mit.” – kezdte felszólalását a testület egyik tagja, dr. Csik Attila június 5-i ülésükön. „…a bírói függetlenség és a méltó bérezés nem lehet kereskedelmi tárgyalások függvénye, hanem alapvető jogállami követelmény…ha a bírói bérezés bármilyen módon politikai alku tárgyává válik, az a bírói függetlenség erodálásához vezet és ez végső soron a jogállamiságot veszélyezteti”.