A szeptemberben a szlovákiai magyar képviselet elnökévé választott Gubík Lászlót korábban inkább a kisebbségi politika radikálisabb szárnyához sorolták, de egy ideje centristább alapállásból igyekszik megszólítani a szlovák pártokhoz elmenő vagy otthon maradó magyar szavazókat. Nem kritizálja a Smer-kormányt, és elődjeihez hasonlóan hangsúlyozza az Orbán-kormány iránti lojalitását, de a kulturálisan és társadalmilag megosztó kérdések helyett szívesebben beszél a dél-szlovákiai nemzetiségi érdekképviseletről.
Részt vett a romániai parlamenti választás RMDSZ-kampányában, és nagyon dicsérte. Az írta, hogy az emberek elhitték, hogy az erdélyi politikum, az érdekképviselet nélkül rendkívül meggyengülne a közösség. Szlovákiában már jó ideje nincs magyar képviselet. Vagyis meggyengült a közösség? Ha igen, akkor a képviselet gyengesége miatt?
Ez a tyúk és a tojás esete, kölcsönhatás van a kettő között. Sok tényező okozza, ha egy közösség nem szerez parlamenti képviseletet. Benne van a politikum teljesítménye is, a demográfiai fogyás, a közösségi kohézió hiánya, és sorolhatnám. Amikor pedig nincs parlamenti érdekképviselet, a közösség nem erősödhet.
Most az a feladatunk, hogy ezeket a hiányosságokat a helyükre tegyük; a sok sérelemmel terhelt, kicsit jövőkép nélküli felvidéki magyar közösséget sikerüljön úgy összekovácsolni, hogy elég erős és felkészült legyen arra, hogy a következő országos megmérettetésen visszajusson az A ligába, és ott olyan munkát folytasson, hogy az a közösséget is erősítse. Meggyőződésem, hogy ha sikerülne visszajutni a parlamentbe, egyenes út vezetne felfelé.
Csak hosszú volt a sikertelenség. Most vegyük ki a képletből a Most–Hidat, amelynek a választói egyébként nagyrészt nem ide jöttek vissza, hanem máshova pártoltak át; nézzük csak az MKP-t. 2010-ben esett ki a parlamentből, 2027-ben lesz a következő parlamenti választás: az tizenhét év. Ezalatt felnő egy ember. Ekkora a feladat.
Ön a Szövetség irányaként egyrészt a sajátosan magyar közösségi érdekek képviseletét jelölte meg, másrészt lényegében egy dél-szlovákiai regionális pártot. Ön is el tud képzelni egy, a bajor CSU-hoz hasonló regionális Szövetséget?
Lényegében most is ezt a szerepet töltjük be, csak Szlovákiai nem szövetségi állam, mint Németország. Amikor 2020-ban egyesült a három elődpárt – a Magyar Közösség Pártja, a Most–Híd és az Összefogás –, én ennek a mintának a híve voltam. Azt mondtam, hogy nem biztos, hogy rögtön egy párton belül kéne összeboronálni az MKP-t és a Hidat, hanem pártszövetségben kéne először gondolkodni, mondjuk a CDU–CSU mintájára. Az MKP lenne a vidéki párt, ami az etnikailag homogénebb területeken közösségelvű politizálást folytatna, a Most–Híd pedig a már vegyesen lakott területen, ahol több a vegyes házasság is, és a nagyvárosokban, mint Pozsony vagy Kassa, tehát ahol elszórtan élnek a magyarok, feléjük kommunikálna. Bár szerintem a Most–Híd akkor már kellőképpen terhelt márkanév volt, de egy ilyen pártszövetség nem lett volna elvetendő gondolat a szélesebb társadalmi rétegek megszólítása szempontjából. De azzal kezdtünk, hogy mindenki jöjjön egy közös pártba, ami az elmúlt három évben nem jól működött. Most az én elsődleges felelősségem, hogy ezen változtassak.
Más stratégia egy országos hatókörű vagy egy regionális párt építése.
Az országos választásról nem mondhatunk le, továbbra is feladatunk, célkitűzésünk. Ha csak a regionális politizálásról beszélnénk, az szinten tartás lenne. Márpedig a szinten tartás a lassú fogyással és a lassú hanyatlással egyenlő.
A regionális erőnk továbbra is megvan. Országos szinten is a második legtöbb polgármesterrel és a legtöbb megyei önkormányzati képviselővel rendelkezik a Magyar Szövetség, ami egy parlamenten kívüli párttól megsüvegelendő teljesítmény. Több polgármestere van a Magyar Szövetségnek, mint a legnagyobb kormánypártnak, a Smernek. Bármelyik pártnál több megyei önkormányzati képviselője van a Szövetségnek úgy, hogy a nyolc megyéből csak ötben van jelen, mert csak ötben élnek magyarok. Nagyon erős regionális pártról beszélünk. A feladat az, hogy regionális erőből országos erőt tudjunk építeni.
Egy politikus mondta, hogy Gyimesi Györgynek volt 33 ezer karikája, preferenciaszavazata a választáson, de abból csak háromezret hozott, a másik harmincezer szavazó eleve MKP-s volt.
Azok meglévő karikák voltak, csak átcsoportosultak.
Miből gondolja, hogy ön ezt a háromezret növelni tudja, hogy ne csak a meglévő bázis álljon a párt mögé?
Nem kell ezt személyre leszűkíteni, a felelősség elsődlegesen már az enyém. Olyan politizálást kell folytassunk, hogy az otthon maradt magyarok eljöjjenek és ránk szavazzanak. Ez jelentős réteg, mert majdnem tíz százalékra nőtt az olló a választókedvet illetően a déli és az északi járások között – magyarán még van tartalék.
Átszavazók is vannak. Azoknak a felvidéki magyaroknak, akik szavazni is mennek, közel az egyötöde szlovák pártra szavaz. Ebben a két rétegben még vannak tartalékaink.
És mi az, amit ön ebbe bele tud tenni?
A legelső az, amit nem sikerült az elmúlt három évben megteremteni: legyen egy – nem tudok jobb szót ennél – stratégiai nyugalom, azt érezze a közösség, hogy van itt egyetlen talpon maradt párt, amely értük van, amely releváns párt, amelynek még mindig megvan a kellő beágyazottsága, tudása és hagyományai nemcsak helyi és regionális, hanem országos szinten is ahhoz, hogy képviselje őket. Ahhoz, hogy ezt elhiggyék, kell a stratégiai nyugalom, mert eddig nem ezt érezték, hanem azt, hogy bár sikerült megcsinálni a pártegyesítést, de az jogi konstrukció maradt, nem egy politikai végeredmény, mert egymást nyírták. Ha ránéznek egy formációra, amely egymással sem tud békésen beszélni és összhangban működni, akkor nem fogják elhinni, hogy őket képviselhetik. Ha azt látják, hogy összhang van, kohézió és olyan munka, hogy beleszakadnak azok, akik képviselni akarják őket, akkor sokkal könnyebben el fogják hinni az emberek, hogy érdemes erre a formációra szavazni. Ez még csak a lélektani része, de a lélektani szempont nagyon fontos a politikában.
A másik pedig, hogy vissza kell hozni a szakmai politizálást, ami hagyott némi kívánnivalót az elmúlt években. Nem voltak olyan kérdések, témák, ügyek felkarolva a megfelelő szakmai szinten, amelyek az emberek mindennapjait érintik.
Gondolja, hogy a Facebook-lájkokat osztogató közönséget érdekli a szakpolitika?
Én úgy gondolom, hogy az a plusz, amire szükségünk van, pont ebben rejlik, mert van egy olyan réteg, amelynek viszont ez kell.
A harmadikat nevezzük politikai teljesítménynek, az a szervezettség. Megfelelő adatbázis, megfelelő önkéntesháló, összhang a társadalmi szervezetekkel, hogy mindenki magáénak érezze az ügyet. Amit Erdélyben éreztem. Ne úgy menjünk egy parlamenti választásba, hogy a lista első tizenöt helyezettje dolgozik, a többiek meg jól van, oké, a nevemet adtam hozzá, de éppenséggel nincs nekem arra 0–24-ben időm, hogy járjam a településeket. Azt kell elérni, hogy mindenki annyira motivált legyen, mintha az élete múlna rajta; a polgármesterek, a lelki vezetők, a társadalmi szervezetek és maguk a jelöltek is.
Amikor megfogalmazta, hogy etnikai közösségi és regionális érdekképviselet a cél, hozzátette, hogy arra ott vannak a nagyobb szereplők, hogy kultúretikai kérdésekkel és nagy, világmegváltó dolgokkal foglalkozzanak. Mire gondolt?
Arra, hogy például egy interjúban engem a nyelvtörvényről, a magyar iskolák, az önkormányzatok helyzetéről kérdezzenek, és ne az LMBTQ-ról. Arról is meg lehet a véleményem, csak nem én leszek az, aki ezeket a problémákat megoldja.
Azért a Szövetség vezetői nagyon ráültek a migráns- és az LMBTQ-vonatra.
Egyértelműen a békepárti oldalon, a minél hamarabb megszületendő béketárgyalások és fegyverszünet pártján állok. Szerintem minden józanul gondolkodó embernek ez kéne hogy legyen az álláspontja. De ettől függetlenül nem én leszek az egy nemzetiségi párt élén, aki megmondja, hogyan kell annak a békemissziónak meg béketervezetnek kinéznie.
Értem, hogy nem nagyon akar ezekre válaszolni, de a magyarok mégiscsak várnak ebben is eligazítást. Hiszen például a határon túli magyarok számára vezércsillagként szereplő Orbán Viktor ez alapján tematizálja a politikát, és a közös médiatérben ez ugyanúgy eljut ide is.
Az álláspontom ebben teljesen világos, egyébként meg is egyezik Orbán Viktoréval. Itt van a szomszédban a háború, egy csomó kárpátaljai barátom, szövetségesem, cimborám van. De ennél többet tőlem ne kérjenek, mert többet nem tudok mondani. Rögtön béke, rögtön fegyverszünet, rögtön béketárgyalások – én ennyi eligazítást tudok mondani. Ebben a magyar és a szlovák miniszterelnökkel is azonos oldalon vagyunk.
Az RMDSZ vagy Kelemen Hunor messze nem követte le ezen a téren a magyar kormány agilitását, míg a Szövetség vezetői teljes mértékben azt mondták, amit Fico. Ön szerint ez helyes taktika volt?
Meghozta az eredményét?
Nem.
Én nyíltan és őszintén kommunikálok. A pártelnöki kampányomnak is Csak őszintén volt az egyik szlogenje. De szeretném hangsúlyozni, hogy a fókusz nálunk máshol kell hogy legyen.
Megkérdezték már öntől, de most én is megteszem, mert én sem tudtam értelmezni: amikor Orbán Viktor azt mondta az utolsó Magyar Állandó Értekezleten, hogy a szlovák szuverenitás legelkötelezettebb védelmezői a felvidéki magyarok, ez egy kis feddés volt a szlovákiai magyarok felé, netán Fico megnyugtatása vagy akár a szlovákiai magyar politika megdicsérése? Ön hogyan értelmezte?
Leginkább úgy, hogy a felvidéki magyarok jó, ha abban érdekeltek, hogy a szlovák nemzet európai mozgástere és a magyar nemzet európai mozgástere közötti együttműködésben segítsék a magyar ügyet.
A felvidéki magyaroknak érdekük a mindenkori magyar és szlovák kormány közötti jó viszony és együttműködés. Persze ebből lehetőleg közösségileg is profitáljunk, tehát járjon jogkiterjesztéssel.
Mi kiegészítenénk talán azzal, hogy a felvidéki magyarság mint nemzeti közösség számára a nemzeti közösségek mozgásterének megőrzése, jogaiknak kiterjesztése létkérdés. Ezért is hiszek például a nemzetek és a nemzeti közösségek Európájában. Tehát a szuverén közösségek pártján kell hogy álljon a mindenkori felvidéki magyar politikum.
A szlovák nemzet, amelynek végül is nemzetközi porondon a szlovák állam biztosítja a kereteit, ilyen szempontból lépjen fel szuverénként. Ezzel nincs baj.
Gubík László, a szlovákiai Magyar Szövetség elnöke
Amikor ön és Őry Péter alelnök november végén találkoztak a kormányfővel, Robert Fico ígéretet tett arra, hogy a nyelvtörvény módosítása nem fogja kedvezőtlenül érinteni a magyarokat. Ez konkrétan milyen ígéretet jelentett? Hiszen a korábbi módosításoknál is az volt a szöveg, hogy az anglicizmusok ellen fognak fellépni.
Annyit mondott a kormányfő, hogy az ő kormányán olyan tervezet nem mehet át, ami a kisebbségi nyelvhasználatot csorbítaná. Személyesen mondta egy miniszterelnök.
Voltak már nyelvtörvény-szigorítások, amik így indultak.
Nyilván, ha ez másképp sülne el, akkor nekem az a dolgom, hogy föllépjek. A miniszterelnököt megelőzően ezt kijelentette a külügyminiszter is a magyar kollégájának, a megbízott házelnök is. Tehát nincs okom az ellenkezőjét feltételezni.
Ha Dankóék, a törvényjavaslatot kidolgozó SNS koalícióban tartása lenne a mérleg másik serpenyőjében, ön szerint akkor is a magyar érdekek mellett döntene Fico?
Ez jó kérdés, mert a pártelnök véleményét – amely párthoz a tárca tartozik – még nem hallottuk ebben a kérdésben. Ez felveti, hogy mennyire egységes az a párt. Mert a Szlovák Nemzeti Párt úgy jutott be a szlovák törvényhozásba, hogy a bent lévő képviselői közül, azt hiszem, csak maga a pártelnök párttag. Egyáltalán nem biztos, hogy azoknak, akik a kulturális tárcát irányítják, mindenben korrelál a véleményük a párt elnökével.
Kiegészítve ezt azzal, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnöke korábbi kollégájával, a magyar házelnökkel jó viszonyt ápol, még azt is megmerem kockáztatni, hogy nem biztos, hogy érdekében áll a nyelvtörvény szigorítása, hiába a pártja által vezetett tárca készíti elő a tervezetet.
Ha nem változik a kárunkra a nyelvtörvény, azt mi csak részsikerként könyveljük el. Az ideális állapot az lenne, ha ilyen dolgokról nem is kéne beszélni. Magyarországon nincs nyelvtörvény.
Volt valamikor, nem tudom, mi van vele.
Nincs abban logika, hogy a többség által beszélt nyelvet védeni kéne valamitől. A logika, a józan ész minden szabálya azt diktálná, hogy a fogyó és számbeli kisebbségben lévő nemzeti közösségek – amelyek ráadásul őshonosak – nyelvét nemcsak hogy védjék, hanem akár még pozitívan diszkriminálják is. Mi ide terelnénk a történetet, erre van is egy törvényjavaslatunk, ami a szlovén modellt követi, hogy regionálisan hivatalos nyelvek legyenek a nemzeti közösségek nyelvei. A nyelvtörvény szigorításának megakadályozása most tűzoltás.
Nem kérdezem, hogy ha bejutnak a parlamentbe, kivel lépnének koalícióra, de kivel tartja ezt elképzelhetetlennek?
A Felvidék First politikája – amit meghirdettem, hogy önmagunkkal foglalkozzunk – pont arról szól, hogy úgy rendezzük a sorainkat, úgy legyen olvasható a politikánk, hogy ha három év múlva vagy akár korábban parlamenti megmérettetésre kerül sor, bárki nyeri is a választást, megkerülhetetlen legyen a magyar közösség.
Majd akkor látjuk, hogy melyik az a politikai formáció, adott esetben konstelláció, amely kirajzolódik, ahol mi a meglévő programpontjainkat, amelyekből nem engedünk, garantáltan biztosítva látjuk egy kormányprogramban. Tehát itt én most nem tudnék és nem is szeretnék pártot mondani. Nem tudok most konkrétabbat mondani annál, hogy kettő nem fér bele: a nyíltan magyarellenes politikát, retorikát és narratívát folytató pártok…
Ilyen most nincs.
Nincs, legalábbis nem látok. De a jövő héten lehet, mert nagyon virulens a szlovák politikai tér. A másik pedig olyan pártok, amelyek nyíltan az emberi méltóság semmibevételére, megsértésére hívnak fel.
Azért reális opció, hogy Fico a szélsőjobboldali Republika felé fog nyitni.
Nem biztos. Bár civilizációs kérdésekben adott esetben még egyet is értenek, de a Smer szerintem még mindig odafigyel a nemzetközi reputációjára, és nem biztos, hogy a Republika abba belefér. De ezt nem is nekem kell eldöntenem.
De egy ilyenbe a Szövetség nem állna be?
Hipotetikus kérdések ezek, meg a Republika is – ahogy a Smer is egyébként – változhat. Tehát felesleges erről még beszélni, mert két és fél év múlva, amikor ezek a kérdések asztalra kerülnek, lehet, hogy ugyanazok a pártok teljesen más vagy más árnyalatú politikát folytatnak. Ha én most ezt kimondanám, akkor három év múlva elővennék.
Ön szerint ártott vagy használt a Szövetség szavazatainak, hogy Orbán és a kormánymédia Fico és kevésbé a magyar képviselet mellett kampányolt?
Kevésbé vagy nem, ez megítélés kérdése.
Az erdélyi magyarsághoz képest nem, főleg amekkora mobilizációs ereje van Orbán Viktornak.
Lehet, nem tudom. Ez megítélés kérdése. Mégiscsak stratégiai partnerünk, nemzetpolitikai szövetségesünk. Úgy gondolom, hogy csak hálásak lehetünk a magyar kormánynak a kiállásáért, támogatásáért.
Az európai színtéren a jelenlegi szlovák kormány fontos szövetségese a magyar kormánynak, kultúrpolitikai kérdésekben egyetértenek, még ha más politikai színezetűek is, mert az egyik baloldali gyökerű, a másik jobboldali, polgári gyökerű párt. Emiatt Orbán Viktor fontosnak tartja, hogy kiálljon egy kampányban a Smer és Robert Fico mellett, és azt mi se befolyásolni nem tudjuk, se más ráhatásunk nem lehet.
Annak ellenére, hogy a Fidesz megtámogatja a Smert – három év múlva lehet, hogy ez másképp lesz, bár jelen állás szerint nem tűnik valószínűnek –, nekünk az a dolgunk, hogy kellőképp vonzó legyen a mi kínálatunk ahhoz, hogy ez ne bizonytalanítsa el a magyar választókat. Ennyit tudunk erre mondani.
Ön hogyan értékeli azt, hogy ígérete szerint Fico kimegy a győzelem napjára Putyinhoz?
A szlovák politikának mindig volt egy szlavofil vonala, a pánszlávizmus benne van a szlovák kulturális tudatban. A politika is valahol a kultúrából táplálkozik, tehát nem lep meg a történet. Fico mégiscsak egy posztkommunista pártban kezdte a politikai pályafutását, a szlovák demokratikus baloldalban az előző rendszer politikusai ott voltak. Egyébként többször tett már ilyen kijelentést, sőt a Szlovák Nemzeti Pártnak is van egy ruszofil vonala.
Nekem azért kicsit más a megítélésem május 8-ról és 9-ről, tehát én nem mennék egy ilyen ünnepségre, de ismerve a szlovák kulturális hátteret, berendezkedést és ennek a politikára kifejtett hatását, nem lep meg.
Egyetért azzal, hogy az unión belüli szuverenista politikák Putyin érdekeit szolgálják azzal, hogy gyengítik az uniót?
Hogy gyengítik az uniót, vagy inkább megreformálnák azzal, hogy kicsit új alapokra helyezik, hogy ne egy ilyen bürokratikus, értékrendileg kiüresedett intézményrendszer legyen, hanem valóban határozott elképzeléssel és európai öntudattal rendelkező nemzeti közösségeknek és szuverén államoknak az Európája? Megint csak kérdés, hogy mi szolgálja jobban az Európai Uniót. Mi a valódi Európai Unió? Ez sem egy végleges valami.
Én például sokkal szívesebben látnék egy olyan uniót, amelyik erős nemzeti közösségekből áll és a nemzetek Európájára épül, nem egy ilyen nagy föderatív valami.
Kivéve a kisebbségi jogokat? Mert ott azért jó lenne, ha nagyobb lenne az európai befolyás és szabályozás, nem?
Ezért beszélek nemzetek Európájáról, nem nemzetállamok Európájáról.
Ebben azért van egy ellentmondás.
Nincs, mert ha nemzetekről beszélünk, akkor mi a magyar nemzet része vagyunk.
Ez nehezen értelmezhető az unióban, ami államok szövetsége.
A nemzetek erősödésében benne van, hogy azoknak a nemzeti közösségeknek, amelyek nem a nyelvüknek vagy a kultúrájuknak megfelelő államban élnek, mint a határon túli magyar közösség, a szülőföldjükön boldogulásukra legyen egy olyan jogszabály, jogvédő csomag, amit az európai intézményrendszer garantál. Például a Minority Safe Pack, ha az Európai Bizottság elfogadta volna.
Az egy dolog, hogy szuverén szereplőként, nemzetállamként ebbe Magyarország lép be, de mivel a Magyarország határain kívül élő magyar közösségeknek is biztosítva lenne a boldogulásukhoz egy jogszabályi háttér, végül is így egy nemzetként tudnának föllépni az európai politikai térképen. Én ebben hiszek.
Visszatérve a kérdéshez: ha ilyen lenne az Európai Unió, az nem gyengítené Európát, hanem erősítené, és akkor ez nem Putyinnak kedvezne. Magyarán egyáltalán nem biztos, hogy az erős nemzetek Európája Putyinnak kedvez, pont árthat neki. Bár a mostaninál sokkal gyengébb Európa már remélhetően nem lesz.
Ön szerint a kisebbségi magyar pártoknak a saját kormányuk külpolitikájához, az anyaország kormánypártjának külpolitikájához kell alkalmazkodniuk vagy a kettő között kell lavírozniuk? Most történetesen azonos vágányon jár a két kormány külpolitikája.
Azért a kormányokon is múlik, hogy milyenek, és hogy állnak a nemzeti kisebbségekhez. Ideális esetben a magyar kisebbségi képviselet a szereplők között egyensúlyoz. Politikában nem fő szabály, hogy ideális esetek állnak fenn, de azokra kell törekedni.
Ha bekerülnének az EP-be – mint ahogy volt már ott többször szlovákiai magyar képviselő –, az ő helyét továbbra is a néppárti frakcióban látná, ahogy a párt most is a néppárt tagja?
Jogos és releváns a kérdés. Megkaptam már akkor is, amikor még nem is létezett a patrióta párt, csak a frakciója, mivel nincs európai parlamenti képviseletünk, ezért tulajdonképpen nem lett volna hova átlépni. Azóta született egy patrióta formáció pártként is. Adjunk neki esélyt, hogy kiforrja magát. Én még nem látom a nemzeti közösségekre, a kisebbségekre, a határon túli magyarságra vonatkozó politikáját a patriótáknak.
Meghatározó pártjai a parlamentben ellene szavaztak a Minority Safe Packnek.
Igen. Nézzük meg, hogy e téren mivé forrja ki magát, és mi a kínálat. Addig én azt mondom, hogy jobb híján néppárt. Ennek nem csak a hagyománytisztelet az oka, mert eddig itt voltunk, hanem azért, mert a határon túli magyar közösségek pártjai eleve a néppártisághoz állnak a legközelebb. Mégiscsak valahol gyűjtőpártok, tehát nem ideológiai alapon szerveződnek.
A másik szempont, hogy szerintem szerencsés, hogy a határon túli magyarság pártjai egy helyen vannak. Van is egy ilyen hallgatólagos megegyezés köztünk, és ez jó, ha így marad.
Egy darabig a magyarországi kereszténydemokraták is azt hitték, hogy maradhatnak a néppártban, aztán mégsem.
Bár lenne európai parlamenti képviseletünk, és ilyen dolgokról kéne dönteni!
Amikor találkoztak Ficóval, nem mondta neki, hogy Robert, add már vissza az állampolgárságomat, mégiscsak te vetted el? Hogy hangzott az erről szóló diskurzus?
Nem így. De azt elmondtam, hogy én egy szlovákiai belpolitikai kuriózum vagyok itt ön mellett, miniszterelnök úr, mert magyar állampolgárként tárgyalok most önnel. Visszakérdezett, hogy ön azok közé tartozik, akiknek elvették az állampolgárságát? Mondtam, hogy igen. A válasz az volt, hogy történtek olyan dolgok az ő korábbi kormányzatai során, amelyekre nem büszke magyar–szlovák viszonylatban. Ennél mélyebbre most nem mentünk. Remélhetőleg eljön annak az ideje is.
Protokolláris okból nem hozta elő a Beneš-dekrétumokat? Bár a magyar kormány sem szokta.
Nem. Egész egyszerűen voltak nagyon konkrét ügyek az önkormányzati finanszírozással kapcsolatban. Ha egy ekkora horderejű kérdést előhozunk, amely ráadásul biztos nem oldható meg ott, azzal viszont kilőjük azokat, amelyek tematizálására, akár a megoldására viszont reális esély van.
Már hónapok óta mondja, hogy el fogja indítani az állampolgárság visszaszerzését, de mégsem történt meg.
Mert mindig interjúkat kell adnom.
Még egy hallgatóijogviszony-igazolásra van szükségünk. Be kell menni az alma materbe. Minden mást begyűjtöttem. Ez idén meg fog történni, aztán majd kiderül.
Azt is nyilatkozta a programjában, hogy tudatosan foglalkozni akarnak azzal, hogy az elit ne Budapesten folytassa. Ezt hogyan képzeli megvalósítani, amikor a szlovákiai – és nem csak a magyar – egyetemistáknak nagyon nagy része marad külföldön?
Azt hiszem, hogy a felvidéki magyar gimnazisták kétharmada, hetven százaléka Magyarországon folytatja. Arra már nincs statisztika, hogy ezek közül hányan jönnek haza. Én 2006-ban érettségiztem, a mi osztályunknak már a fele Magyarországra ment. Ami jó, mert az anyanyelveden tanulhatsz, én is ilyen vagyok, csak azért az az öt év, vagy akár több, az egyetemen pont az az időszak az ember életében, hogy párt választ, karriert épít, és sorolhatnám. Még ha vissza is akar jönni, objektív okokból mégiscsak valamiért ottreked egy magyarországi megyeszékhelyen vagy a fővárosban.
Mit lehet ez ellen tenni? A globalizált munkaerőpiac hatásait is nagyon nehéz kivédeni.
A mi előnyünk a többi nemzetrészhez képest az, hogy Felvidék viszonylag közel van Budapesthez, tehát haza lehet azért jönni. Mit lehet tenni? Már gimis koruk óta lehet látni, hogy kik lehetnek a jövő vezetői mind önkormányzati, mind jogvédő, értelmiségi, politikai szférában. Olyan feltételeket kell biztosítani, olyan tudatos életpályamodellt kínálni nekik, hogy ha végeznek, vagy akár az egyetemük mellett, úgy be lehessen csatornázni őket a meghatározó társadalmi szervezetekbe ideát, hogy megérje nekik visszajönni.
Van itt magyarországi tőke is. Jó, az OTP most kivonul, de itt van a Mol, a CBA, sorolhatnám. A magyarországi nagyvállalatok is építhetnének egy olyan programot, hogy a megfelelő menedzseri, közgazdasági, stb. képzettségű fiatalokat szépen hazacsábítsák vezetői beosztásokba.
Nem fogja a Mathias Corvinus Collegium őket is elszívni? Az RMDSZ kiengedte a kezéből a saját utánpótlásképzését, őket az MCC Erdély képezi, ami persze jóval nagyobb volumenű a szlovákiai leágazásánál.
A szlovákiai MCC vezetője az Esterházy Akadémia növendéke volt, nekem személyes jó barátom, szövetségesem. Arra, hogy megfelelő szolgálatot töltsön be az MCC Felvidéken, Pomichal Krisztián személyében garanciát látok.
Hogy ne a magyar államigazgatásba vagy a Fideszbe kanalizálja be a fiatal szlovákiai magyar tehetségeket?
Igen. Különben ellentétes tevékenységet folytat, mint ami a célja kéne hogy legyen.
Önt Duray Miklós örökösének tartják. Mi az, amit egy ilyen meghatározó politikustól továbbvihetőnek lát most, és mi az, amit a múlt másik meghatározó alakjától, Bugártól Bélától?
Miklósnál a felsorolás meglehetősen hosszúra nyúlna: gyakorlatilag mindent. A programalapú gondolkodást, hogy ne csak ciklusról ciklusra, évről évre gondolkozzunk, hanem legyenek olyan közösségi céljaink, amelyek mellett rendeződni tud a felvidéki magyarság. Az elvhűség, a bátorság, az áldozatkészség, a nemzetben gondolkodás, az alaposság. Miklós pont az ellentettje volt a mostani korszellem influenszerpolitikusainak: nagyon mélyre ásó, nagyon alapos, nem a semmiről, hanem kifejezetten nagyon mély tartalommal beszélő politikus.
Eladhatóságban viszont Bugár Béla. Ő sem aktív politikus már, de az ő közvetlensége eladhatóbbá teszi azt, amit képviselnünk kell. Jó értelemben értsük az eladhatóságot, a maga lazaságával, vagányságával, mert mégiscsak volt benne egy csallóközi betyár jelleg. Szerintem ez ahhoz, hogy átmenjen az üzenet, már akkor is fontos volt, amikor a csúcson volt, és azóta ez a kor még ilyenebb lett.
Illetve, tetszik vagy sem, de mégiscsak ő volt az a pártelnök, aki úgy tudta a legkülönbözőbb irányzatokat – beleértve a Duray Miklós által vezetett régi Együttélés-irányzatot és a nagyon liberális szárnyat – egy párton belül tartani, hogy mellette sikeres politikát is vigyen Azóta nem sikerült senkinek. A negatívumait most hadd ne soroljam, vissza lehet olvasni, mondtam én cifrákat Bugár Béláról. De tőle eltanulható az a betyár csallóközi virtus, ami eladhatóvá teszi a terméket, és az, hogy mégiscsak sokáig sikeres politikus volt.