Háborús zónából mentett, traumatizált nagymacskák várnak új otthonra egy ukrán menhelyen

Az Aleksz nevű fehér tigris egyike annak a huszonhét állatnak, akik arra várnak, hogy biztonságba helyezzék őket a Kijev közeli Csubinszkén található vadállatmentő központból. Alekszet a közgazdász végzettségű, ötvenegy éves Natalja Popova mentette meg, akinek nincs hivatalos állatorvosi tapasztalata, de rendszeresen ment olyan egzotikus állatokat és háziállatokat, amelyeket az ukrajnai orosz invázió miatt hagytak hátra

Popova 1999-ben nyitotta meg az első magánlovasklubot Ukrajnában, de csak hat évvel ezelőtt mentette meg az első oroszlánját. Egy vágóhidakat ellenző szervezet kereste meg azzal a kéréssel, hogy segítsen megmenteni egy gerinctörött oroszlánt

Később Popova létrehozott egy közösségi oldalt Help The Lioness (Segítség az oroszlánnak) címmel, amelyen keresztül többen megtalálták segítséget kérve más állatok, például ennek a tigrisnek a megmentéséhez

Popova eredetileg a lóüzletéből származó pénzből finanszírozta a menhelyet, az orosz invázió óta azonban ez már nem nyereséges. Az idejét most állatai gondozásával tölti, vagy a frontvonalra utazik, hogy újabbakat mentsen

„Hála istennek eddig egyetlen állatot sem veszítettünk el” – mondta Popova

Tihrulia, a sebesült tigris köszönti Popova kutyáját, Tarát

A mentő központ jelenleg öt oroszlánnak, három tigrisnek, egy hiúznak, egy farkasnak és két rókának nyújt menedéket, és még mindig fogad állatokat

Tihrulia a ketrecében járkál. „Előfordult, hogy a mentés közben nem vettem észre, hogy lőnek minket. Volt, hogy egy állat haldoklott a karomban” – mesélte Popova

Popova igyekszik a lehető leggyorsabban kimenekíteni az állatokat az Európai Unióba, de azt mondja, hogy ez idővel egyre nehezebb. „A háború elején Európa lelkesebben fogadta be az állatokat. Több mint kétszáz állatot szállítottunk, de nekik sincs korlátlan befogadóhelyük” – mondta

A Juna nevű nőstény oroszlán a lövések miatt szenvedett agyrázkódást. „Fizikailag napról napra jobban van, de lelkileg rosszabb állapotban van, mint amikor megérkezett hozzánk. Ha azt kérdezi, mitől nem fél, nem tudom, mit mondjak. Egy macskától, ami elszalad mellette, egy kutyától… Még etetni sem tudom anélkül, hogy ne rettegne” – mondta el a menhely vezetője

Fekete rókák Popova menhelyén. A háború harmadik évéhez közeledve Popova tudja, hogy továbbra is szükség lesz rá a hátrahagyott állatok megmentésében és gondozásában

Popova egy Venera nevű farkast simogat. „Minden alkalommal egyre nehezebb befogadóhelyet találni az állatainknak” – mondta