A tíz legnézettebb magyar film közül ötöt ő rendezett, mégis hat tervéből hatot visszadobott a filmes támogatásokról döntő Filmintézet az elmúlt időszakban, aminek állítólag köze volt a FreeSZFE melletti kiállásához. Fricskából megcsinálta a minden snittjében a NER-t parodizáló Bűnös várost. Herendi Gábor Balázs Béla-díjas filmrendezővel beszélgettünk.
Családi jó barátunk volt Fábri Zoltán, ezért mehettem ki a forgatásaira, nemcsak A Pál utcai fiúkra, hanem Az ötödik pecsétre, a 141 perc a befejezetlen mondatbólra. Akkoriban már gimnazista voltam, és egészen elbűvölt ez a világ, így eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni.
Végül is ha példaképet akarsz mondani vagy keresni magadnak…
…akkor őt bátran mondanám. Nagyon érdekes volt, ahogy dolgozott. Rendkívül precíz ember volt. Kevesen csinálták azt amit ő, és ezért időnként kritizálták is, hogy úgy csinál filmeket, mint egy amerikai. Tény és való, hogy rajzolt sztoriboarddal érkezett, nagyon pontosan tudta, hogy mit akar, de éppen ezért a forgatáson mindig nagyon jól haladtak. Tudta, hogy mennyit kell felvenniük, és tényleg csak annyit is forgattak, mert a fejében összeállt a film. Kicsit én is így dolgozom. Nem szégyellem, hogy nagyon felkészülök a forgatásra, és pontosan tudom, hogy mit akarok.
A szüleid viszont nem igazán ezt az utat szánták neked.
Ezt is Zoli bácsinak köszönhetem, aki azt mondta nekik, amikor édesapám elárulta, hogy beleszerettem a szakmába, hogy ne engedjék meg nekem, ha nem akarják, hogy a cipőm mellett járjak. Abban a rendszerben tényleg úgy volt, hogy néhány kiváltságos rendező akkor csinált filmet, amikor akart, de mellettük rengetegen nem nagyon jutottak szóhoz. Nem számított biztos megélhetési forrásnak filmesnek lenni. A papám fogorvos volt, meg mindenki más is a családban, és nagyon bíztak benne, hogy követem a családi hagyományt, én is fogorvos leszek. Az is lettem különben egy ideig, de aztán időben rájöttem, hogy mégiscsak a filmrendezést szeretném csinálni.
És most már tántoríthatatlanul emellett is maradsz?
Próbálnak eltántorítani, felmerült bennem, hogy visszamegyek fogorvosnak, de azt egy kicsit kudarcnak élném meg; egyelőre még tartom magam.
Amikor elutasító határozatot kapsz a Filmintézettől, amiben leírják, hogy nem támogatjuk a filmtervét, akkor indokolják azt valamivel?
Egy nagyon egyszerű indoklás jön, nesze semmi, fogd meg jól elutasítások ezek. Volt olyan eset is, amikor egy másik producer akart engem rendezőnek. Kerek perec megmondták neki, hogy én nem lehetek a rendező.
A Filmintézet honlapján pedig az szerepel, hogy a döntőbizottság tagjai kizárólag szakmai szempontok szerint hoznak döntéseket, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy a fesztiválokon, illetve a mozikban hogy szerepelhet majd a film. A tíz legnézettebb magyar film közül öt a te rendezésed. Akkor a te esetedben mégsem ezeket a szakmai szempontokat vették figyelembe?
Nem hiszem. Az én filmterveim elutasításában ezek valóban nem működő érvek.
Ez valóban azóta van így, hogy kiálltál a freeSzfe mellett?
Igen, valószínűleg összefügg ezzel is. Sok mindennel összefügg. Nem tudom, majd őket kell megkérdezni, de ők nem szívesen nyilatkoznak ezekről.
Most már egyre több filmes van, legutóbb például Pataki Ágiék is, akik felemelik a szavukat. Szerinted nem tudna összefogni a filmes szakma, és együtt kiállni a jelenlegi támogatási rendszer ellen?
Mindig elhangzik, hogy össze kéne fogni, de az a tragédiája ennek a szakmának, hogy ez egzisztenciális kérdés, mert egyetlenegy forrásból tudsz filmet csinálni. Nincs az, hogy jó, oké, ti engem nem szerettek, megyek valahova máshova. Ha nem kapsz támogatást, ülhetsz ölbe tett kézzel, ami nem jó érzés, miközben azt látjuk, hogy olyanok kerülnek pozícióba és olyanok fognak filmeket készíteni, akik nem tettek le semmit az asztalra, és megkérdőjelezhető a szakértelmük. Közben meg itt van sok rendező, aki sok jó filmet készített, díjakat nyert, be tudta vinni a közönséget a moziba, de mostanában újra és újra elutasításba ütköznek. A filmszakmán belül mindenki forrong és ki van borulva, hogy mi zajlik itt és micsoda filmek születnek, mert a filmek tematikájával sem nagyon tudunk azonosulni. Mégis, amikor odaérünk, hogy akkor most ki kéne nyitni a szánkat és ki kéne állni a nyilvánosság elé, nagyon sokan behúzzák a fülüket, farkukat. Még meg is tudom érteni őket.
Féltik a bőrüket?
Féltik a bőrüket, szeretnének filmet csinálni. Nem csinálnak filmet, csak bíznak benne, hogy hátha mégis átcsúszik valahogy egy-egy tervük. Azok, akik egy kicsit felemelték a hangjukat, vagy elégedetlenek voltak, azok most biztos, hogy nem csinálhatnak filmeket állami támogatásból. Se a Török Feri, se a Pálfi Gyuri, az említett Kovács Gáborék se. Nagyon sokan azok közül, akik sikeresek és akár nemzetközi hírűek is, most abszolút némaságra vannak ítéltetve.
Az elutasított filmtervek közül mintha a Máté Péterről szólóhoz ragaszkodnál a legjobban?
Úgy érzem, hogy állati érdekes filmet lehetne csinálni róla, egyrészt erős korrajzzal a hetvenes évekről, sok kritikával annak a kornak a jellegzetességeiről, ahogy a politika beleszólt akkor is a kultúrába, hogy Erdős Péter kinek engedett lemezt csinálni és kinek nem. Van mit megpiszkálni. Másrészt biztos, hogy sok zene lenne benne, és a zenés filmeknek egyfajta reneszánszuk van most, Máté Péter pedig szerintem talán az egyetlen előadó, aki a mai napig nagyon jelen van, nincs X-Faktor Máté Péter-dal nélkül. Rengeteg olyan slágere van, amit a mai napig dúdolnak. Éppen ezért biztos, hogy több százezres nézője lenne. Optimista vagyok, meglesz ez valamikor.
Ha visszanézel az eddigi filmjeidre, melyik áll a legközelebb hozzád?
Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, én nagyon szeretem mindegyiket, nem tagadnám meg egyiket sem. Mostanában a Toxikoma áll a legközelebb a szívemhez. Egyrészt azért, mert ez volt az a film, amiről úgy éreztem, hogy egy kicsit ki kellett lépnem a komfortzónámból. Nagyon örülök, hogy merőben más műfajú filmet készítettem. Nagyon nagy vállalkozás volt a Kincsem, az a nagysága miatt volt nagyon rizikós, és boldog voltam, hogy ennyire szerette a közönség. Illetve a Lora áll még nagyon közel a szívemhez, ami tán kevésbé ismert film, bár a Netflixen az is megnézhető. A freeSzfe-sek romantikus melodrámának titulálták. Egy vak lányról szól, aki pszichés okok miatt vakult meg – ez különben egy létező kór. Lehet, hogy az embereknek nincs kedvük egy ilyen sötét filmet megnézni, pedig abszolút nem sötét, de hibáztam marketing szempontjából, mert ott nagyon sötét filmre festettem, pedig sok humor van benne, abszolút szórakoztató, és pozitív a végkifejlet is. Moziban a vígjáték az, ami nagyon beszippantja az embereket, pláne mostanában, mert mindenkinek tele van a bugyra a hétköznapokkal meg a közállapotokkal. Érthető, hogy kicsit ki akarnak kapcsolódni a moziban.
Tudunk szerinted magunkon röhögni, vagy inkább csak másokon szeretünk?
Szerintem tudunk magunkon nevetni. A magyaroknak nagyon jó humorérzékük van. A nyelvünk rendkívül alkalmas a humorra. Nálunk nagyon nagy elődök voltak, gondoljunk csak Karinthy vagy Rejtő Jenő humorára. Nem tudok sajnos olyan szinten egyéb nyelveken, angolul beszélek, de amerikai filmekben sem látok nagyon jó vígjátékokat. Woody Allent szeretem, az a fajta humor szerintem közel áll a magyarokhoz és a magyar nyelvi humorhoz is.
Your browser doesn’t support HTML5
"Csak a gyűlöletkeltésre alapozza a politikát és a kampányt a kormány"
A Toxikoma hogy áll most nézettségben?
Az egy nagy diadal volt, hogy százezer fölé sikerült a nézőszámot tornázni. Nagyon megdöbbentem, mert nem vártam ennyit, a forgalmazó kicsit lehűtött, hogy Gábor, ez nem a Valami Amerika, ez egy nagyon kemény, drámai film. Nagy nézőszámot csak vígjátékkal lehet elérni. Na, ehhez képest a magyar filmek közül – nem figyelve az Elkxrtukat – toronymagasan a legnagyobb nézettséget csináltam.
Ha már említetted az Elkxrtukat, amire tudjuk, hogy vitték busszal a diákokat: a Toxikoma 18-as kategóriát kapott, pedig ti is nyilatkoztátok, hogy iskolásoknak is érdekes lehetne drogprevenciós célból.
Azt gondoljuk, hogy a fiatalok már 14 éves korukban találkoznak a droggal, és ezért nagyon sajnáltuk a 18-as karikát. Voltak nagyon jó fej tanárok, akik ennek ellenére vitték a diákokat, mert úgy érezték, hogy ez egy nagyon fontos téma, és mindenképpen látniuk kell a filmet. Sőt a BRFK is így gondolta, mert ők maguk szerveztek közönségtalálkozót négyszáz 14–18 éves gyereknek. Tehát ők is áthágták a szabályokat, és a 18 karikás filmet levetítették ennyi fiatalnak. Volt egy komoly beszélgetés, meghívott vendég volt Győző is meg Áron is. Tényleg minden közönségtalálkozón volt pedagógus, aki azt mondta, hogy úristen, ezt látnia kell a gyerekeinek. Menet közben beleástuk magunkat ebbe az egész drogproblémába, drogvilágba, mentünk pszichiátriákra, elvonóintézetekbe. Nem kevés fiatalt érint, és nagyon széles társadalmi rétegben pusztít a drog. Tehát abszolút nem igaz, hogy a legszegényebb és a legrosszabb körülmények között felnőtt gyerekeknél lehet a drogot megfigyelni. Tényleg azt merem mondani, hogy a legszélesebb társadalmi rétegnek mindenképpen meg kéne mutatni ezt a filmet, vagy legalábbis foglalkozni kellene a témával, nem szabad homokba dugni a fejünket, az biztos.
Az mondtad, hogy jártatok a film kapcsán sokféle helyre. Mit látsz, mennyire leépült ilyen téren az egészségügy? Vagy azért vannak még mindig szakemberek, akik még tudnak foglalkozni a rehabilitációval?
Igen, de igazából a prevenció lenne szerintem fontos, nem a rehabilitáció. Az is fontos természetesen, csak inkább a megelőzésre kellene a hangsúlyt fektetni. Egyrészt az mindenképpen olcsóbb. Másrészt sokkal könnyebb megelőzni a bajt, mint amikor már a drog magával ragadta a fiatalt, abból visszahozni sokkal nehezebb és sokkal drágább munka is. Én mindenképpen a prevencióra fordítanék sokkal több pénzt.
Említetted, hogy mondták, hogy ne számíts nagy nézettségre. De itt azért egyrészt egy ismert történetről – mármint úgy ismert történetről, hogy életrajzi könyvből ismert történetről – volt szó, másrészt két országosan ismert emberről, Szabó Győzőről és Csernus Imréről. Neked mit mondtak szemtől szembe, hogy tetszett nekik a film?
Győző kéz a kézben csinálta velünk végig a filmet. Nagyon meghatódott már a forgatáson is, mert sok emléket hozott fel benne újra. Nekem az volt a legerősebb visszajelzés, amikor kijött a forgatásra, és bekönnyesedett a szeme, amiből rögtön tudtam, hogy akkor ez működik és hiteles. Ebben egyébként rendkívül sok segítséget adott nekünk, hogy hitelesen ábrázoljuk ezt a világot. Csernus vidéken él már. Az elején rengeteg interjút csináltunk vele, később már kevésbé foglalkozott velünk. Volt is egy kis izgalom bennem, hogy amikor meglátja majd a végterméket, mit fog szólni hozzá, de nagyon tetszett neki. Boldog volt, mert úgy érezte, hogy szinte inkább ő a főszereplője a filmnek.
Azt lehetett olvasni, hogy a castingon nem győzött meg túlságosan Molnár Áron (aki a filmben Szabó Győzőt alakította). Hogyhogy mégis mellette döntöttél?
Győző erősen érvelt mellette, mert jól ismeri Áront, régóta jó barátok. Mindig azt mondta nekem, hogy Gábor, ez a srác pont olyan, mint én voltam húsz évvel ezelőtt. Tudom, hogy van az a típusú színész, aki nem tud castingon nagyon jól teljesíteni, ezért nem is adtam fel, többször is visszahívtam. Igazából akkor éreztem, hogy Áron nagyon jó lesz, amikor a Csernust alakító Bányai Kelemen Barnával hoztam össze őket egy casting erejéig. Elképesztő jó volt a kémia köztük. Tudtam, hogy két erős karakternek kell összecsapnia, ami akkor működik jól, ha egyenrangú erők vannak mindkét oldalon, és éreztem, hogy Áron jó lesz Barna mellett. Aztán az első forgatási napon nyugodtam meg teljesen, amikor láttam, hogy elképesztően tudja, hogy mit szeretnék, tudja, hogy Győző milyen, és tökéletesen hozza a figurát.
Mi lesz a Toxikoma sorsa?
Remélem, felkerül a streamingoldalakra. A Netflix már nagyon érdeklődik, és közel állunk a megegyezéshez. A koproducer partnerünk az RTL, akik szintén műsorra fogják tűzni, úgyhogy nem fog eltűnni a süllyesztőben a film.
A Bűnös város kapcsán mennyire működik az a megoldás, hogy felkerült a Bűnösváros.hu-ra, ahol egy jelképes összeget kell fizetni a filmért?
Vegyesek az érzelmeim ezzel kapcsolatban. Azért azt látni kell, hogy még nincsenek az emberek hozzászokva, hogy internetes tartalmakért pénzt adjanak. Az is egy kicsit benne van a pakliban, hogy abban bíztam, hogy majd a szóbeszéd jó reklámot csinál a filmnek, és sok nézője lesz. De sajnos olyan félelem van az országban, és a Bűnös város tényleg nagyon éles kritika a rendszer ellen, hogy nem szívesen posztolnak róla az emberek. Ennek tudom be, hogy ez az organikus terjedés nem nagyon indult be.
Nagyon szomorú az, amit mondasz, hogy félelem van az emberekben. Szerinted ennek hogyan, mikor tud vége lenni? Mi lehet a megoldás ez ellen?
A választások. Nem tudok okosabbat mondani. Úgy látom, hogy a kormány nem tér észhez, mintha egy spirálba kerültek volna, egyre jobban vagdalkoznak, egyre inkább a megosztottságra utaznak és ellenségképeket gyártanak. Borzasztó érzés, hogy magyar magyarnak az ellensége. Nem értem, hogy lehet csak a gyűlöletkeltésre alapozni egy politikát és egy kampányt, de sajnos vevő rá a nép. Facebookon én is szoktam olvasni a kommenteket, amikről a franc tudja, hogy mögötte valódi személy van-e vagy nincs, de micsoda indulatok vannak! Gyakorlatilag azt érzem, hogy az interneten dúl a polgárháború.
Ugyanakkor ez a paródia is úgy született, hogy kényszerből úgymond nevetsz ezen az egészen.
Inkább sírok. Azt gondoltam, hogy ez egy jó formája a tiltakozásnak, hogy megpróbálok szatirikus módon hozzáállni ehhez az egészhez, viccet csinálni belőle. Nagyon sokan azt kommentelték, hogy végignevették a filmet, majd a végén elsírták magukat, hogy atyaisten, ebből minden igaz. Régóta meg akartam csinálni a Bűnös várost. Erre bizonyos igény is mutatkozott.
De akkor még másról szólt.
Másról, azaz igazából semmiről nem szólt. Paródia lett volna, hogy egy kicsit idézőjelbe tegye a lila köd művészfilmeket. Nem is akartam elveszíteni ezt a fajta jellegét. Ezért fekete-fehér és néhol igen lassú. Azokkal az attribútumokkal van felöltöztetve, mint amilyen a művészfilmeknél felismerhető. Az, hogy aztán ez meg lett töltve egyfajta szatirikus humorral és történettel, az már később jött. Tényleg az volt a triggere, hogy láttam, hogy én tök feleslegesen pályázgatok, mert egyértelműen buta indokokkal vissza van minden utasítva. Kicsit az is volt, hogy jó, akkor most mit csináljunk, vegyük elő a Bűnös várost. Gondoltam, hogy ezt most megreszkírozom. Ez egyfajta kísérletezés is, mondjuk úgy, üzleti modell, amiről később derül csak ki, hogy bejön vagy nem, mert a saját pénzemből finanszírozva forgattam le a filmet, aztán az interneten csináltunk hozzá egy website-ot, a Bűnosváros.hu-t, ahol el tud annyira terjedni, hogy gazdaságilag is megérje.
Szerinted így el tud jutni azokhoz, akik, mondjuk, talán pont azok a kommentelők, akiket te is említettél?
Tisztában vagyok vele, hogy ha ezt most ingyen feltenném a YouTube-ra, valószínűleg sokkal több nézője lenne. Nincs is kizárva. Esetleg ha jön egy olyan mecénás, aki azt mondja, hogy nézd, Gábor, én ezt megtérítem neked, akkor boldogan kiteszem, de erre még várok, mert egyelőre még nem bukkant fel senki, aki finanszírozná a hobbimat. De én még bízom benne, hogy ez egy működő modell. Majd kiderül.
Hogy látod, visszakapta már a mozi a közönségét?
Most szerintem visszakapta. A sok, nagyon látványos amerikai film nagy segítség volt. Hogy a negyedik hullám mennyire fog megint befékezni, nem tudom. Pont most voltam moziban, és abszolút telt házzal ment a Gucci-film. Most vannak olyan filmek, amiket nagyon meg akarnak nézni az emberek. Még nem is érzik a negyedik hullám veszélyét, szerintem mi például nagyon elengedtük a gyeplőt. Ott ültek abszolút maszk nélkül az emberek a moziban. Majd meglátjuk, mi lesz ebből, de nem szeretném, ha tovább romlana a helyzet. Hátha kezdünk kijönni belőle.
Mint reklámszakembert kérdezlek: mintha az egész kialakult közhangulattal kapcsolatban sikeres lenne a propaganda, a másik oldalon viszont itt van most már lassan két éve a Covid. Nyilván az egész világon vannak oltásellenesek, de miért nem tudják azt mindenki számára érthetően és hitelesen kommunikálni, hogy az oltás megvédheti az életeteket?
Azért ezt sok országban nem tudják. Azt gondolom, hogy minden ország kormánya nagyon szeretné a százszázalékos átoltottságot elérni, de mindig, mindenhol voltak és vannak oltásellenesek, ami talán pont az internetnek is köszönhető. Rengeteg fals hír jelenik meg, én is olvastam olyan cikkeket, hogy ez emberkísérlet, és hogy másik fejünk nő három év múlva az oltástól. Én oltáspárti vagyok. Azonnal beoltattam magam, amint lehetett. Valószínűleg tényleg ez a megoldás. Igazából szerintem szépen, lassan el fog jutni minden ország ahhoz, hogy kötelezővé fogják tenni az oltást, és ezt nem is érzem ördögtől valónak, hiszen van egy fél tucat másik oltás, ami kötelező. A gyerekeket be kell oltani tbc-, bcg- és egyéb oltásokkal, amiken senki nem borul ki.
A reklámfilmek mennyire fontosak neked? Inkább iparosmunkaként tekintesz rá, amit próbálsz minél kreatívabban megoldani?
Nem degradálnám le iparosmunkának, de nagyon más, mint a játékfilm. A reklám alkalmazott művészet, ahol van egy megrendelő, akit ki kell szolgálni, azaz úgy kell megcsinálni a reklámot, hogy elégedett legyen, de közben abszolút lehet kreatívnak is lenni. Szeretek reklámfilmet csinálni, és mindig is azt vallottam, hogy az, hogy a játékfilmben sikeres tudtam lenni, az a reklámfilmes iskolámból fakad. Most is abból élek meg, hogy reklámfilmeket csinálok, kifejezetten örömmel és szeretettel, mert szerintem nagyon jó buli. Arról nem is beszélve, hogy a reklámfilmnél nagyobb lehetőség van kísérletezni, mert több pénz van rá, nem kell annyira spórolni a technikával, izgalmasabb dolgokat lehet kipróbálni. Azokat az újdonságokat, amiket a Mátrixban láttunk, a photo-fahrt és hasonlók, azok mind a reklámfilmekből jönnek.
Szerinted milyenek a mai magyar reklámfilmek? Mennyire kreatívak? Vagy pontosabban mennyire engedik kreatívnak lenni?
Bátortalanok, nem annyira kreatívak. Azt elismerem, hogy az olyan reklám, ami valamilyen szinten újdonság vagy kísérletező, az rizikós, nemhiába van minden mosóporreklám úgy, hogy a hagyományos ezt csinálja, a miénk meg ezt csinálja, mert ezek működnek. Régebben sokkal nagyobb volt a marketingbüzsdé, amiből lehetett kísérletezgetni, de ma már a marketingigazgatók biztosra akarnak menni. Ezért sokkal kevésbé kreatívak és kísérletezőek most a reklámfilmek, és csak egy-egy cég engedni meg magának a kreativitást, aminek köszönhetően néha-néha születik egy-egy gyöngyszem, de sokkal ritkábban, mint régen. Régen sokkal inkább megtaláltuk a saját hangunkat is, most már nagyon a nemzetközi sztenderdek szerint csináljuk a reklámokat sajnos.
Kövér László most kikelt egy norvég postareklám ellen, amiben a Télapónak megfelelő norvég kobold és az egyik megajándékozottja, aki történetesen egy férfi, egymásba szeretnek. Szerinted belefér ez egy reklámba?
Feszegeti a határokat, bevallom őszintén, számomra kicsit soknak tűnt, pont amiatt, hogy a Télapó egyelőre a gyerekek szimbóluma. Én tényleg nagyon liberálisnak és toleránsnak gondolom magamat, és teljesen ki vagyok borulva ettől az LMBTQ-üldözéstől, ami nálunk folyik, de ezen a reklámon én is megdöbbentem.
Ha mondjuk vagy a kormány – ami nem tudom, mennyire esélyes –, vagy az ellenzék azt mondaná, hogy Gábor, csinálj nekünk egy kampányfilmet a választásokra, bevállalnád? Vagy azért ilyen szinten nem akarsz belefolyni a politikába?
Ez mindig az adott szituációtól függ, meg attól, hogy mit kell csinálnom. Jobban örülök a politikamentes dolgoknak. De most már belesodródtam a közéleti kérdésekbe, igaz, nem önszántamból. Meggondolnék egy ilyen felkérést.
Most mindenesetre mész tovább, nem adod fel?
Nem vagyok az a típus, aki feladja. Szerencsére nem tudok begubózni a sarokba, és saját magamat sajnálni. Minden körülményből megpróbálom felrázni magamat, és menni tovább.