Szerbia több mint negyven városának és településének lakói egyre inkább a kínai típusú megfigyelési technológia látókörébe kerülnek. A Szabad Európa nyomozása azt vizsgálta, mi áll a csendes terjeszkedés hátterében, és hogy milyen rejtélyes szerb vállalat hozza be az országba a csúcstechnológiát.
Mindössze 2700 ember él a nyugat-szerbiai Osečinában, amelynek belvárosa két egyszerű kereszteződésből áll.
De az utóbbi öt év alatt – együtt a tízezres lakosú várossal, amelynek közigazgatása alá tartozik – kínai gyártmányú megfigyelőkamerákkal fedték le.
Ahogy más szerb városokban és falvakban, a kamerákat a városi önkormányzatok vásárolták és telepítették a közbiztonság nevében. Tisztviselők azt állították, hogy jelenlétük csökkenti majd a közlekedési szabálysértéseket, a bűnözést, és megkönnyíti a rendőrség számára a bűnözők elfogását.
De az, hogy a megfigyelőrendszer milyen mértékben terjed és milyen sok helyen megjelenik – például Osečinában minden száz lakosra jut egy kamera –, valamint az arcfelismerő technológia alkalmazásának jogi kérdései, a nem átlátható beszerzési folyamat és a szerb hatóságok korlátozott információszolgáltatása arról, hogy a rendszereket hogyan szabályozzák, komoly aggodalmakat vet fel az ország jövője szempontjából.
A Szabad Európa balkáni szolgálata egy hónapon át tartó vizsgálata során több mint negyven város és község térfigyelő rendszereinek beszerzési mechanizmusait kutatta, és összetett okokat talált a kamerák terjedése mögött (amiről kevés nyilvános információt szolgáltattak a polgároknak, és keveset konzultáltak velük.)
Az információs szabadságjogok alapján kikért kormányzati dokumentumok, szakértői interjúk és személyes látogatások alapján a Szabad Európa arra a következtetésre jutott, hogy a kínai gyártmányú kamerák terjeszkedését a helyi költségvetésből, nem pedig Belgrád központi költségvetéséből finanszírozzák az igazságügyi minisztérium felügyelete alatt – ami jogi akadályokat eredményezhet.
Közel nyolcszázezer eurót különítettek el Bečej község költségvetéséből, hogy húsz helyszínre kamerákat telepítsenek. A Szabad Európa által megszerzett feljegyzések szerint 130 kamerát szereltek fel a városban
A Szabad Európa azt is felfedezte, hogy a vizsgált 42 önkormányzat kizárólag a Macchina Security nevű szerb céggel szerződött – a sötétben működő vállalat egyre aktívabb szereplő a biztonsági cikkek és szolgáltatások piacán, és évek óta nyeri a tendereket, miközben kínai gyártmányú megfigyelőtechnológiát importál az országba.
Az összes beszerzett kamera pontos helyéről és Szerbiában való felhasználásukról kevés nyilvános információ áll rendelkezésre, de a Szabad Európa által megszerzett dokumentumok azt mutatják, hogy legalább tíz község vásárolt arcfelismerő képességgel rendelkező kamerákat a Macchina Securitytől. Ebben a témában késhegyre menő viták zajlanak Belgrádban, mivel az eszközöket még azelőtt telepítik, hogy elfogadták volna a jogi védelmet szabályozó törvényeket.
Nevena Ružić adatvédelmi szakértő, aki korábban a közérdekű információval és a személyes adatok védelmével foglalkozó biztos beosztottja volt, elmondta a Szabad Európának, hogy a videómegfigyelés szabályozásának hiánya komoly jogi problémát jelent a balkáni ország számára, a kamerák terjeszkedése pedig jogi nehézségeket teremt a helyi kormányzatoknak, mivel nincs egyértelmű jogosultságuk a megfigyelőrendszerek használatára.
„A községek és városok telepíthetnek megfigyelőrendszert saját területükön, de a közterületek megfigyelésére, a bűncselekmények vagy a közlekedésbiztonság megelőzése céljából nincs hatáskörük – mondta Ružić. – Ez azt jelenti, hogy jogi értelemben nem is vásárolhatnának ilyen felszerelést.”
Egy pillantás a Macchina Securityre
Nem világos, miért dominál Szerbiában a Macchina Security a kínai gyártmányú megfigyelőberendezések szerződéseinek terén.
A Szabad Európa által átnézett 42 szerb községi tenderben a Macchina Security csupán nyolc esetben szembesült versenytársakkal.
A vállalat és az ellene versenyző cégek többszöri kérésre sem reagáltak a Szabad Európának, hogy kommentálják a tenderek odaítélését.
A Szabad Európa által megszerzett dokumentumok szerint a szerb kormány 15 különböző típusú kamerát hagyott jóvá, amelyeket különböző gyártóktól, Lengyelországból, Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Olaszországból, Szlovákiából, Magyarországról és még egy helyi szerb cégtől tudtak volna beszerezni. Mégis úgy tűnik, hogy a kínai Dahua vállalatot választották a többi lehetőség előtt.
Nemanja Nenadić, a Transparency Serbia programigazgatója, a Transparency International szerb nemzeti részlegének vezetője a Szabad Európának elmondta, hogy Szerbiában a kevés verseny a jellemző a tenderekre, és ez további vizsgálatot igényel.
„A különböző hirdetések alapján feltételezhető, hogy sok cég megfelel a pályázatokra jelentkezés feltételeinek – mondta Nenadić. – Egy ilyen esetben a Közbeszerzési Hivatalnak kellene felügyelnie a folyamatot, és meg kellene találnia az okokat, hogy miért olyan alacsony a verseny szintje.”
A Macchina Security 1994 óta működik, és Velibor Buljevac tulajdonában van. Alig állnak rendelkezésre nyilvános adatok Buljevacról, aki nem reagált a Szabad Európa megkereséseire.
A Macchina Security azonban egyre bővül, bár a cég Montenegróban öt éve kénytelen volt bezárni affiliate-irodáját. Mindez egy olyan botrány miatt történt, amelyben nem rendeltetésszerűen használták fel a Horvátország és Albánia közötti határszakasz biztosítására kiírt tenderek pénzét.
A Szabad Európa megkereste a montenegrói kormányt, a különleges államügyészi hivatalt és az Európai Unió montenegrói küldöttségét.
Az EU-küldöttség megerősítette, hogy az ügyben bírósági eljárások vannak folyamatban, és hogy a blokk nyújtott pénzügyi támogatást a projekthez, amivel állítólag visszaéltek. „Várjuk, hogy az EU-pénzekkel való visszaélési vádakra hiteles, független és hatékony intézményi válaszokat kapjunk” – mondta az EU montenegrói küldöttsége a Szabad Európának.
Csendben telepítik őket
A megfigyelőrendszerek telepítése és a szabályozás hiánya nem új jelenség Szerbiában.
Szerbia többéves tárgyalásokat követően kezdte meg a térfigyelő kamerák telepítését az utóbbi években a Huawei kínai vállalat által biztosított Biztonságos Város projekt keretében Belgrádban. A kormány jelenleg is nyolcezer, arcfelismerő képességgel rendelkező Huawei megfigyelőkamerát hagy jóvá , amelyek közül ezreket már telepítettek a fővárosban.
Belgrád szerint az arcfelismerő szoftvert még nem telepítették, mivel nincs megfelelő törvényi szabályozás. De a technológia használata – és a lehetséges visszaélések – aggodalomra adnak okot aktivisták, az ország politikai ellenzéke, polgárjogi csoportok és kiberbiztonsági szakértők körében.
A kormány többször próbálta megkerülni az olyan törvényeket, amelyek komoly hatáskört adnak a megfigyelési és arcfelismerő technológia nyilvános használatára, de ezeket a tervezeteket visszavonták – legutóbb 2022 decemberében – a tüntetések és a nyilvános nyomás miatt.
De míg Belgrádban a kínai Huawei-rendszerek magukra irányították a figyelmet, a Macchina Securityvel összefüggő kameratelepítés jobbára kis publicitás mellett zajlik. Ezek a legtöbbször kiválasztott eszközök pedig a Dahua, egy másik, megfigyelőrendszereket árusító kínai cég termékei.
Az egykori szerb belügyminiszter, jelenleg a Biztonsági Hírszerző Ügynökség igazgatója, Aleksandar Vulin (második balra) Belgrádban egy rendőrőrsön 2021-ben
A Szabad Európa által kikért dokumentumok szerint a 42 községből és városból tíz rendelkezik arcfelismerő technológiával ellátott kamerákkal, és ezek mindegyike ugyanazt a DSS PRO Dahua-technológiát használja.
A Dahua-berendezések vásárlásán túl más információk is láthatók a hivatalos dokumentumokban. A rögzített adatoknak a helyi rendőrőrsökhöz kell befutniuk, de nincsenek részletek arról, hogyan használják fel.
A közterületeken elhelyezett térfigyelő és arcfelismerő technológia globálisan terjed, és jogi és erkölcsi vitákat és botrányokat vált ki felhasználási módja miatt. Az aggodalmak a gyártó országtól függetlenül léteznek, de több nyugati kormány és független szakértő figyelmeztetett arra, hogy néhány kínai beszállító megfigyelőtechnológiájának elterjedésével párhuzamosan nincs, ami védelmet nyújthatna a személyes adatbiztonság terén és a visszaélésekkel szemben.
Például 2019-ben az Egyesült Államok szankciós listára helyezte a Dahuát az emberi jogi visszaélésekkel vádolt Kínában meglévő állítólagos kapcsolatai miatt. A vállalat arcfelismerő szoftvert fejlesztett, amellyel képes volt azonosítani az ujgur etnikumú embereket a kínai Hszincsiang tartományban, ahol Peking kiterjedt elnyomó kampányt folytatott az ujgur, kazah és más muzulmán kisebbségek ellen. (Ezeket néhány nyugati parlament népirtásként ismerte el, és az ENSZ emberi jogi ügynöksége is potenciális emberiség elleni bűncselekményként jellemezte.)
Belgrádon túl
A Ružić által felvetett jogi bonyodalmak és a pályázati eljárással kapcsolatos aggályok ellenére úgy tűnik, hogy az önkormányzatok és a városok olyan megállapodás alapján folytatják a telepítést, amelyben a helyi önkormányzat a saját költségvetéséből vásárolja a meg felszerelést, de a belügyminisztérium használja.
Nenadić szerint ez egy szokatlan megállapodás, amely akadályozhatja a technológiának ama konkrét célra való használatát, hogy javítsák a közbiztonságot. „Ha a biztonság az oka a beszerzésnek, akkor felmerül a kérdés, hogy miért kell a döntésnek a helyi kormányzattól függenie, és nem az igazságügyi minisztériumtól” – tette fel a kérést.
A helyi rendőrőrsök visszautasították a Szabad Európa kérését, hogy meséljék el, hogyan használják a megvásárolt technológiát. Riportereinket a belügyminisztériumhoz irányították, amely nem reagált az érdeklődésre.
Az egyetlen válasz Bečej városától érkezett – amely körülbelül 120 kilométerre északra található Belgrádtól –, amelynek városi adminisztrációja azt nyilatkozta, hogy rendszereiket még nem telepítették teljesen.
Egy megfigyelőkamera a szerb parlament előtt Belgrádban
Más városok is késlekednek a kamerák felszerelésével.
A vajdasági Szabadka például többször is felülvizsgálta a határidőt, és még nem szerelte fel az összes kamerát.
Bečej városvezetése az RFE/RL-nek elmondta, hogy közbiztonsági okokból vásárolták a technológiát, a beszerzést a helyi költségvetésből fizették és a közlekedési bírságok beszedéséből finanszírozták. A város hozzátette: miután az önkormányzat telepítette, a berendezéseket a rendőrség fogja használni. Ezt a két szervezet közötti technikai együttműködésről szóló közös szerződés szabályozza.
Nenadić szerint egy ilyen szerződés megkötése nem szokványos és jogi problémákat vethet fel a belügyminisztérium és az önkormányzat között.
„Amikor az állami szervek ilyen szerződéseket kötnek, gyakran megszegik a törvényt, mert így megkerülhetik a törvényben előírt feladataikat és kötelezettségeiket – mondta. – Nem világos, hogy itt pontosan erről van-e szó, de sok arra utaló jel van, hogy az állami szerveknek ki kellene vizsgálniuk.”