Zárt ajtók mögött diplomaták, állami vezetők és katonatisztek készülnek arra Moszkvában, Kijevben, Brüsszelben, Washingtonban és más fővárosokban, hogy minél előbb megoldást találjanak a második világháború óta eltelt időszak messze legnagyobb európai háborújára.
Mára határozottan Oroszország vette át a kezdeményezést a harctéren, az inváziós csapatok a mintegy 1100 kilométer hosszú front több pontján is próbálnak előrenyomulni, miközben légicsapásokkal veszik célba Ukrajna energetikai infrastruktúráját, elvágva a kimerült lakosságot a fűtéstől és az áramtól. A hangulat ennek nyomán a nyugati tárgyalótermekben is határozottan a több mint egymillió áldozatot követelő fegyveres konfliktus rendezésére irányuló törekvések felé tolódott el.
Ennek legékesebb bizonyítéka Donald Trump amerikai elnökválasztási győzelme, aki kampánya során azt ígérte, hogy megválasztása esetén 24 órán belül véget vet az ukrajnai háborúnak.
„Sok a beszéd, sok a zaj, hogy valamiféle béketárgyalások küszöbén állunk – jelentette ki Rosa Balfour, a Carnegie Europe agytröszt igazgatója december 12-én. – Igazából nincs tervünk. Úgy tűnik, senkinek sincs még terve. A helyzet a harctéren jelenleg nem Ukrajnának kedvez, így ez nagyon nehéz pillanat.”
Cikkünkben összeszedtük, amit tudni lehet a megvitatás alatt álló elképzelésekről.
A háború terhei
Egyeztetés folyik arról európai és amerikai tisztségviselők között, hogy lehetne-e nyugati csapatokat Ukrajnába telepíteni békefenntartóként a harcok lezárultával egy esetleges tűzszünet felügyeletére. Emmanuel Macron francia elnök állítólag felvetette negyvenezer katona Ukrajnába vezénylésének ötletét, és előző héten Varsóba utazott, hogy megvitassa Donald Tusk lengyel kormányfővel. A találkozót követő sajtótájékoztatón Tusk bejelentette, hogy nem áll szándékában csapatokat küldeni Ukrajnába, és leszögezte, hogy senki nem kényszerítheti erre országát.
A nyugati békefenntartókra vonatkozó javaslat öt nappal korábban Párizsban is felmerült, ahol Macron házigazdája volt egy találkozónak ukrán kollégájával, Volodimir Zelenszkijjel, és Donald Trumppal. A The Wall Street Journal szerint Trump, aki többször arról beszélt, hogy az európaiaknak aktívabb szerepet kellene vállalniuk Ukrajna támogatásában, azt mondta, hogy európai katonákat szeretne látni a fronton az esetleges fegyvernyugvás ellenőrzésére. E sajtóértesülések szerint a régi-új amerikai elnök nem akarja, hogy az Egyesült Államok katonái is részt vegyenek a békefenntartó erőben, de valamilyen formában támogatná az erőfeszítéseket.
Az októberben ötpontos győzelmi tervet bemutató kijevi vezetés támogatná a nyugati békefenntartók telepítését. Olekszandr Hara egykori ukrán diplomata szerint azonban Moszkva részéről egyelőre nincs meg az ehhez szükséges motiváció. „Természetesen az jó, hogy beszélnek erről, de nincs meg az alap a béketárgyalások megkezdéséhez – húzta alá a kijevi székhelyű Védelmi Stratégiai Központ szakértője. – Oroszország úgy látja, hogy még meg tudja törni Ukrajnát, a Nyugat megingott, Trump pedig nyomást fog gyakorolni az országra, és leállítja a fegyverek és egyéb segélyek szállítását. Miért ülne akkor most tárgyalóasztalhoz, amikor még nagyobb területet lehet elfoglalni, még több ukránt megölni, valamint meg lehet mutatni, hogy nincs értelme az ellenállásnak Oroszországgal szemben?” – tette fel a kérdést.
Észak-atlanti szövetségesek
A Kreml egyik eredeti sérelme – amellyel a 2022 februárjában elindított inváziót is indokolta – továbbra is Ukrajna központi követelése: a NATO-tagság. Zelenszkij legutóbb december 9-én ismételte meg, hogy ez a legfontosabb hazája számára. Sok NATO-tag azonban viszolyog a tagság gondolatától.
Az észak-atlanti szövetség 2008-ban meglehetősen gyenge kompromisszumot dolgozott ki, amely – noha felrajzolta a jövőbeli csatlakozás perspektíváját – valójában nem határozott meg semmilyen konkrét tervet. Egyes szakértők szerint ez hiba volt, ami Oroszország háborújához vezetett.
Az invázió megindítása óta a NATO kibővült, felvették Svédországot és Finnországot, Ukrajna esetében azonban ez egy kimerült, súlyos veszteségeket szenvedő, ráadásul részben megszállt ország tagságát jelentené, ami több tag számára elfogadhatatlan.
Az Egyesült Államok is elég hűvösen viszonyul a kérdéshez. Trump állítólag Macronnal és Zelenszkijjel is közölte a találkozójukon, hogy nem támogatja a tagsági kérelmet. Mick Ryan nyugalmazott ausztrál vezérőrnagy ugyanakkor úgy vélekedett, hogy a belépés elhalasztása „kapituláció az orosz követelések előtt, hatalmas győzelem lesz Vlagyimir Putyin számára”. Azt írta blogbejegyzésében, hogy „ez igazolhatja Putyin és a hozzá hasonló tekintélyelvű vezetők fejében, hogy bevált az Ukrajna elleni orosz agresszió”.
Pufferzónák
Hacsak nem történik valami előre nem látható esemény, Ukrajna szinte biztosan elveszti területe egy részét. Jelenleg az ország mintegy húsz százaléka áll orosz megszállás alatt, ez magában foglalja a keleti Donbász majdnem egészét és a fekete-tengeri Krím félszigetet. Sokan egyféle senki földjét hoznának létre az Észak- és Dél-Koreát évtizedek óta elválasztó demilitarizált övezet mintájára.
Az ötletet Putyin is felvetette márciusi újraválasztása után: „Nem tartom kizártnak, hogy (…) egy ponton, amikor úgy ítéljük meg, kénytelenek leszünk létrehozni egyfajta egészségügyi karantént a ma a kijevi rezsim uralma alatt álló területeken.”
Ukrajna számára kényes kérdés, hol húzódik majd a határ és mennyit veszít gazdasági bázisából. Az ország bányászatának és nehéziparának nagy része a megszállt Donyec-medencében található, ahogy becslések szerint mintegy nyolcmillió hektárnyi mezőgazdasági terület is az ellenség ellenőrzése alatt áll.
Egy merész lépéssel az ukrán hadsereg augusztusban betört Oroszországba, és elfoglalta a Kurszki terület egy részét. Zelenszkij később arról számolt be, hogy a cél egy ütközőzóna kialakítása és az orosz rakéták távolabbra tolása volt Ukrajna második legnagyobb városától, Harkivtól. Azóta viszont az orosz fegyveres erőknek sikerült visszafoglalniuk a terület mintegy felét.
Nem lenne egyszerű a demilitarizált övezet felügyelete, meg kellene határozni, hogy mit tehetnek az egyes felek, illetve a békefenntartók, hogy ellenőrizzék a tűzszünet betartását, ezt pedig a drónhadviselés robbanásszerű fejlődése tovább bonyolíthatja.
Kerülgetni a forró kását
A jövőbeli tárgyalások legnagyobb kérdőjelét Ukrajna első számú fegyverszállítója, az Egyesült Államok és a januárban hivatalba lépő új washingtoni vezetés jelentheti. Trump évek óta panaszkodik a jelenlegi adminisztráció által Ukrajnának nyújtott támogatás mértékére, és azt hangoztatja, hogy üzletemberként és ingatlanfejlesztőként szerzett képességei olyan tárgyalóvá teszik, aki képes gyorsan egyezséget kötni Putyinnal.
A kulcsember Keith Kellogg, az amerikai hadsereg nyugalmazott alezredese lehet, aki az első Trump-kormányzat alatt alelnöki tanácsadó volt. Korábban olyan tervet vázolt fel, amelynek értelmében befagyasztanák a frontvonalakat, illetve különböző ösztönzők és szankciók kombinációjával tárgyalóasztalhoz kényszerítenék Oroszországot és Ukrajnát. Ilyen szankció lehetne például Ukrajna esetében a fegyverszállítás elvágása, míg Oroszország esetében a világpiacok elárasztása kőolajjal a nyersanyag árának letörése érdekében. Ezzel szemben ösztönző lehetne Moszkva számára a nemzetközi szankciók feloldása vagy az ukrán NATO-s ambíciók késleltetése, Kijev számára pedig a folyamatos katonai segítségnyújtás és az újjáépítés finanszírozása. Szerinte közölni kell Kijevvel, hogy amennyiben nem hajlandó tárgyalni, beszüntetik a támogatást, Moszkvát pedig éppen a katonai segítségnyújtás jelentős erősítésével kellene fenyegetni a diplomáciai rendezés érdekében.
A Kreml nyitottnak mutatkozik az új, Trump-féle megközelítésre, miután az ország gazdaságát alaposan megviselte az eredetileg mindössze néhány naposra tervezett, de lassan három éve tartó háború. Vannak viszont kételkedők. „Nem hisszük, hogy Putyin komolyan gondolja a tárgyalást – mondta a Szabad Európának előző héten egy magas rangú NATO-tisztségviselő. – Lehet, hogy hajlandó lenne tárgyalni, de amíg azt hiszi, hogy nyerésre áll, nincs rá motivációja, és továbbra is úgy gondolja, hogy az idő neki dolgozik” – tette hozzá.