Mielőtt Moldovában egyszerre tartottak elnökválasztást és EU-népszavazást, a Kremlhez köthető szereplők dezinformációk elhintésével voltak elfoglalva – magyarázza Felix Kartte szakértő a Szabad Európa tatár–baskír szolgálatának. A tekintélyelvű rezsimek új taktikákat is alkalmaznak az emberek összezavarására és a hibaáthárításra.
Felix Kartte szakértőként mélyen beleásta magát a dezinformáció témakörébe. A Reset nevű, londoni székhelyű civil szervezet vezető tanácsadójaként a közösségi média demokráciára gyakorolt hatását kutatja. Korábban a StratComnak, az EU diplomáciai szolgálatának stratégiai kommunikációs részlegénél dolgozott, és részt vett az EU digitális fenyegetések elleni politikájának kidolgozásában.
A Szabad Európa tatár–baskír szolgálatának adott interjúban arról beszél, hogy az olyan autoriter rezsimek, mint Oroszország, milyen taktikát alkalmaznak a félretájékoztatás terjesztésére világszerte, kiemelve a rosszindulatú moldovai erőfeszítéseket a közelmúltban az elnökválasztás és az EU-népszavazás befolyásolására.
Ön részletesen bemutatta, hogy a gyanú alatt álló orosz szereplők hogyan vesztegethettek meg politikusokat, vásároltak szavazatokat, és hogyan terjesztettek hamis videókat Maia Sandu moldovai elnökről a legutóbbi elnökválasztás és népszavazás során. Sandu maga „a demokrácia elleni példátlan támadásnak” nevezte mindezt. Tudna-e konkrétumokkal szolgálni erről a Kreml által támogatott kampányról?
A nemzetközi médiában rengeteg beszámoló szól ezekről a taktikákról. A választások előtti hetekben például a moldovai hatóságok nagy összegű készpénzt találtak a Moszkvából közvetett járattal visszatérő utasoknál, a gyakoriságuk és mértékük gyanút keltett. Egyetlen nap alatt másfél millió dollárt foglaltak le azzal a gyanúval, hogy politikai befolyásolásra szánták.
Moldova rendőrfőkapitánya a BBC-nek elmondta, hogy október elejéig csaknem 130 ezer moldovai választó kapott pénzt ennek a rendszernek a révén; ez Moldova aktív választóinak körülbelül tíz százalékát jelenti. Az ország fő korrupcióellenes tisztviselője a szökésben lévő és jelenleg Oroszországban élő Ilan Shor oligarchához köthető gyanús pénzmozgásoknak is a nyomára bukkant. Megjegyezte: Shor a szavazók befolyásolására irányított át pénzeket, hogy rávegye őket az európai integráció felé vezető út ellenzésére.
Felix Kartte
A Kremlhez köthető források is beszivárogtak a moldovai közösségi hálózatokba. Például deepfake anyagokat terjesztettek, olyan mesterségesen generált videókat, amelyek ma már olcsón és könnyen előállíthatók. Az egyik videóban Maia Sandu moldovai elnök volt látható, amint állítólag az ország polgárainak szegénységén gúnyolódik. Egy másik – ugyancsak hamis – videóban, amelyet Sandunak nyilvánosan kellett lelepleznie újévi beszédében, valótlanul azt állították, hogy az elnök megtiltotta a moldovaiaknak, hogy az országban rendkívül népszerű erdei bogyókból készült teát igyák. Ezek a félretájékoztatás alapesetei – a demokratikus kormányokkal szembeni bizalmatlanság és harag szítására szolgáló taktikák.
Ehhez kapcsolódóan: Öt taktika, amellyel a Kreml beavatkozik a 2024-es választásokba
Írt arról a „tükörtaktikáról” is, amelyet az olyan tekintélyelvű rezsimek használnak dezinformációs kampányaikban, mint Oroszország. Elmagyarázná, hogyan működik?
Persze. A tükörpolitika egy olyan taktika, ahol a propagandista éppen olyan viselkedési formákkal vagy stratégiákkal vádolja az ellenfeleit, amelyeket ő maga alkalmaz. A Kreml gyakran használja ezt a taktikát a közönség megzavarására és a hibaáthárításra. Például a Kreml-propaganda gyakran vádolja Ukrajnát és a Nyugatot azzal, hogy náci magatartást tanúsít és próbálja destabilizálni Oroszországot, miközben maga a Kreml próbálja eltörölni külföldi országok demokratikus kormányát, destabilizálni és leigázni a társadalmakat.
A Kreml folyamatosan vádolja a Nyugatot vagy bizonyos csoportokat, például az LMBTQ-közösséget azzal, hogy beavatkoznak Oroszország ügyeibe, holott nyilvánvalóan Oroszország az, aki beavatkozik más országok választásaiba és médiájába. Ez a tükörpolitika a gyakorlatban – a célja az, hogy elmossa a határvonalakat igaz és hamis, helyes és helytelen között, és végső soron közömbössé tegye az embereket aziránt, hogy ki irányítja őket, mert már képtelenek meglátni a különbséget a demokrácia és az autokrácia között.
Ez a taktika hatékony, egyes országokban jobban, másokban kevésbé. Szlovákiában például a NATO-tagság támogatottsága 72 százalékról 58 százalékra csökkent. A szlovákiai székhelyű GLOBSEC agytröszt szerint a szlovákok többsége már nem Oroszországnak tulajdonítja az elsődleges felelősséget az ukrajnai háborúért.
Hogyan használja ki Oroszország Ukrajna elleni háborúját dezinformációs kampányaiban?
Mint említettem, Oroszország teljes körű 2022-es ukrajnai invázióját átfogó dezinformációs kampány előzte meg, majd kísérte azzal a céllal, hogy náci rezsimként állítsa be Ukrajnát, és hamis ürügyet teremtsen az invázióhoz. Az orosz félretájékoztatás egyik fő célja az volt, hogy aláássa az Ukrajnának nyújtott nyilvános támogatást olyan nyugati országokban, mint az Egyesült Államok vagy Németország. Például az úgynevezett doppelgänger- (hasonmás) kampány oroszbarát narratívákat terjeszt hamis weboldalakon és közösségimédia-fiókokon keresztül, még hiteles hírügynökségeket is becsapva. A kulcstémák közé tartozik az Oroszországgal szembeni szankciók hatékonyságának megkérdőjelezése, a negatív érzelmek felerősítése az ukrán vezetőkkel szemben és az Európában tartózkodó ukrán menekültekkel kapcsolatos félelmek szítása.
Ehhez kapcsolódóan: Egy álhírkampány története – kitiltják-e Bulgária kedvenc költőjét az iskolákból?Hogyan illeszkedik a konzervatív retorika az orosz dezinformációs törekvésekbe?
Az orosz propaganda gyakran alkalmaz konzervatív retorikát, és olyan témákra összpontosít, mint a woke, a családi értékek és az LMBTQ-jogok, amelyekre fogékonyak azok a konzervatív európai polgárok, akik úgy érzik, hogy a társadalmi változások veszélyeztetik a hagyományos mintákat. Kiemelkedő példa erre a homofób rágalmazást megjelenítő gayrope narratíva, amely erkölcsi hanyatlásnak és a családi értékek veszélyeztetésének állítja be Európa toleranciáját.
Ebben a kontextusban Vlagyimir Putyin orosz elnököt olyan erős emberként ábrázolják, aki képes megmenteni Európát a „woke-vírustól”, és olyan szereplőkkel hozzák közös platformra, mint Donald Trump megválasztott elnök az Egyesült Államokban.
Természetesen a Kreml érdeklődése ezek iránt a konzervatív értékek iránt pusztán stratégiai jellegű. Az orosz kormány és illiberális szövetségesei Európa-szerte távol állnak a hagyományos értékek valós védelmétől, fenyegetést jelentenek az olyan alapvető konzervatív pillérekre, mint az európai békerend, a szabad piacok, és még az olyan keresztény értékekre is, mint a becsület, az együttérzés és az alázat.
A Kreml stratégiája a szociálisan konzervatív közönség manipulálását célozza, és azokat szólítja meg, akik úgy érzik, hogy átcsapnak a fejük felett a társadalmi változások, miközben elmosódik a határvonal a hagyományos jobbközép pártok és a szélsőjobboldali szélsőségesek között. Általános konzervatív aggodalmakra épít, hogy magával ragadja a jobbközép közönséget, majd szorongást és ellenségeskedést szító tartalommal táplálja őket. Oroszország célja itt végső soron az oroszbarát programokat folytató szélsőséges politikai pártok erősítése a hagyományos konzervatív pártok rovására.
Mennyire meghatározó manapság a dezinformációs kampányokban a technológia, nevezetesen a mesterséges intelligencia?
Azt hiszem, gyakran túlbecsüljük az új technológiák, például a mesterséges intelligencia szerepét a dezinformációban. Gondoljunk csak az amerikai választásokra: az ottani hatóságok szerint Oroszország beavatkozott a választási folyamatba azzal, hogy egyesült államokbeli YouTube-influenszereket szponzorált oroszbarát tartalom terjesztése, Trump támogatása érdekében. Noha ezek a befolyásolási műveletek költségesek és hatékonyak, elsősorban nem az olyan mesterségesintelligencia-eszközökre támaszkodnak, mint a ChatGPT. Az igazi kár nem magából a mesterséges intelligenciából származik, hanem Oroszország rossz szándékaiból és a dezinformációra fordított jelentős erőforrásaiból.
Mennyire áll készen Európa a dezinformációs kampányok elleni küzdelemre? Mit lehetne jobban csinálni?
Az EU jelentős lépéseket tett a dezinformáció leküzdésére, ideértve a különmunkacsoport létrehozását diplomáciai szolgálatán több mint egy évtizeddel ezelőtt, valamint a független média és kutatók támogatását, illetve a közösségimédia-platformok szabályozását. Ennek ellenére az orosz propaganda továbbra is egy lépéssel előrébb jár azáltal, hogy közvetítőkön és kereskedelmi szervezeteken keresztül elrejti az eredetét, bonyolítva a tulajdonosok azonosítását. Ezenkívül az EU-n belül egyes politikai pártok aktívan propagálják az oroszbarát narratívákat, ami nagyobb kihívást jelent a hatékony ellenintézkedések alkalmazásában, és rávilágít a dezinformáció elleni küzdelem összetettségére az EU határain belül.
(Az átirat a LinkedInen készített szöveges interjú rövidített változata.)