Hol szörpözött tigris a hatvanas évek Romániájában? – információkat várnak egy új fotóarchívumhoz

Ez a kép, amely gólyalábakon sétáló román fiatalokat ábrázol, egyike annak a több mint ötezer fotónak, amelyet november elején tettek közzé az interneten az Új Élet romániai kulturális lap megmentett fotóarchívumából

A bukaresti Caru’ cu bere (Sörkocsi) belseje egy 1965-ben készült felvételen. Az Új Élet egy Marosvásárhelyen szerkesztett társadalmi-kulturális magazin volt 1959–1989 között. A Ceaușescu-rendszer 1989-es bukása után a szerkesztőség Erdélyi Figyelőre változtatta a nevét, ám az átmenet éveinek nehézségei fokozatosan ellehetetlenítették. 1996-ban jelent meg utolsó lapszáma – írja a Vásárhely.ma

A bukaresti Gara București Nord pályaudvar légi felvétele. Szőcs Edgár, az online archívum létrehozója a Szabad Európának elmondta: az ötlet azután született, hogy tudomására jutott, hogy az Új Élet fotósai által készített fényképek egy erdélyi könyvtár raktárában várnak a szebb napokra

Munkások egy hangszergyárban az erdélyi Szászrégenben 1980-ban. A lap fotográfiai szempontból is fontos műhely volt. Itt dolgozott az alapítástól 1974-es nyugdíjazásáig Marx József fotóművész, aki a korabeli amatőr fotósmozgalom katalizátora volt. Őt váltotta 1974-től a megszűnésig Haragos Zoltán. Erdélyi Lajos (Laló) nemcsak fotográfusként, hanem újságíróként is erősítette a csapatot 1988-as magyarországi kivándorlásáig – írja a Vásárhely.ma

Férfiak a bukaresti Herăstrău-tó partján. A háttérben a Szikra háza, amely a Ceauşescu-korszak Romániájában egy állami lapnak adott otthont. Szőcs az egyik alapítója az Azopannak, egy szabadon hozzáférhető fotóarchívumnak, amely nagyrészt amatőr fotókat tartalmaz a XX. századi Romániából

Egy felirat nélküli kép az Új Élet archívumából. Szőcs reméli, hogy az online felület lehetővé teszi, hogy minél több képet azonosíthassanak a felhasználók

Táncosok egy meg nem nevezett helyszínen. Az Új Életet a fotósanyagairól híres amerikai Life magazinhoz hasonlították, de mivel Ceaușescu kommunista diktátor uralma alatt adták ki, szigorú korlátozások voltak arra vonatkozóan, mi jelenhet meg

Ez a fotó amerikai turistákat ábrázol 1961-ben Bukarestben, és a külföldi turizmusról szóló cikket kísérte, amely „figyelmet, kedvességet és kényelmet” ígért a külföldi utazóknak. Valójában a nyolcvanas évekre a helyiek nagyrészt elkerülték a turistákat, mivel bármilyen interakciót a külföldiekkel jelenteni kellett a rendőrségen

Más képaláírások a román állami média hangnemét idézik. Ez a kép egy 1965-ös közlekedési baleset utóhatását ábrázolja: „Itt vannak a gondatlanság megdöbbentő következményei! Az autó az árokban, a motorkerékpár az út közepén. Tulajdonosát szülei és gyermekei gyászolják (…) Siessünk megtanulni a leckét: a biztonságos közlekedés kollektív felelősség és elővigyázatosság kérdése is” – áll a képaláírásban

Szőcs azt mondja, hogy számára a több ezer átnézett kép közül ez a Vajdahunyad várát körülvevő ipari tájat ábrázoló panorámakép a legerősebb. „Ez volt Mátyás király családjának a kastélya – mondta. – Ma már semmi sem maradt ebből a környezetből, az egész ipari üzemet a kastély körül lebontották 2000 után”

Egy sziklafaragó művész dolgozik egy meg nem határozott helyen. Az Új Élet, amelynek főszerkesztője Sütő András volt, úgy jellemezte küldetését, hogy tájékoztassa olvasóit „korunk főbb politikai és társadalmi eseményeiről, amelyek nélkülözhetetlenek a lakosság legszélesebb tömegeinek kulturális színvonalának emeléséhez és a szocialista ember világnézetének alakításához”

Egy pár népviseletben, valószínűleg Kolozsvár közelében. Bulgáriában nemrég indult el egy, a magyar Fortepan ihlette fotóarchívum, amely a kommunista Bulgária mindennapi életét mutatja be, és amelyben még több ezer, felirat nélküli fotó várja a beazonosítást