Nekünk csak egy mozdulat a fürdőszobában vagy a konyhában, sokaknak viszont napi több kilométeres cipekedés – a mai napig rengeteg embert érint a vízszegénység, főleg a hátrányos helyzetű kistelepüléseken. Akiknél van vezetékes víz, ott a hálózat állapota miatt folyik el óriási mennyiség a csőtörések és meghibásodások folytán, pedig hatalmas szükség lenne vízkincsünk megőrzésére a klímaváltozással jelentkező egyre aszályosabb nyarak miatt. A víz az úr, főleg, ha nincs. A vízszegénység és az apadó élővizek helyzetét jártuk körbe.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
Elapadt remények
„Na, hát így élünk. Itt lett volna a fürdőszoba, csak nem vezették be” – mármint a vizet – mutatja a nem túl méretes helyiséget Seres Julianna kis házukban a Hajdú-Bihar vármegyei kistelepülés, Told szélén. A volna fürdőszoba most apró konyhaként üzemel, de csak a hidegebb órákban, hajnalban és késő este. Napközben a házban 30 fok van, a ház előtti kőtornác felületén viszont 50 fokot mérek. Ilyen forróságban folyamatosan szükség van folyadékra, úgyhogy a közeli közkútra járnak, ami pár száz méterre van.
Mikor mennek először ki vízért? „Általában hajnali fél négy és négy óra között. Akkor kelünk, elkezdjük hordani a vizet, locsolás. Utána napközben jóformán minden fél órában, mert annyi idő alatt felmelegszik. Csajkákkal, vedrekkel, piklikkel” – mutatja a vízhordó eszköztárat a szobák közötti folyosón, ahol néhány kiscica szédeleg a fülledt időben.
Nem Juliannáék az egyetlenek, akiknél nincs bevezetve a víz. A kútnál találkozunk Zoltánnal, aki szerint a többség ugyanígy rá van szorulva a kutakra. „Vízszámla-elmaradás, adósságok stb., az mind ráterhelődött a vízvezetékekre – mondja. Náluk öt kisgyerek és a felesége várja, hogy visszaérjen a teli kannákkal. – Van, hogy hajnali 3-kor kijövök, ha elfogyott a víz. A két pici úgy issza, mintha kötelező lenne.”
Zoltán szerint van olyan kút, amelyik nem működik, úgyhogy sokan napi több kilométert gyalogolnak vízért. Az Igazgyöngy Alapítvány tájékoztatása szerint a víz bekötése értelmezhetetlenül sok pénzbe kerülne Toldon a generációs szegénységben élő családoknak. Már az udvarra is háromszázezer körül lenne, és akkor a házban még nincs bent. Sok helyen ki sem alakítható fürdőszoba vagy helyiség a vízöblítéses vécének. A régi vályogházak mérete korlátozott, a hozzáépítés pedig megint csak túl sokba kerülne.
A szennyvízhálózat hiánya miatt a házakhoz derítő is kellene, ami szintén pluszköltség. Nem egyszerű az sem, amikor szűkítő van a csapon vagy levágták az órát – a tartozás és a visszakötés is túl drága, így marad a hőségben is a közkút és a kerti vécé. A civilek szeretnének segíteni, de ez egyelőre meghaladja az erejüket, ezért egy-egy családdal együtt próbálják összerakni az összeget, és lépcsőzetesen menedzselni a folyamatot.
Túró Rudi: 18 százalék áfa, víz: 27 százalék
Homoki Andrea, a Civil Kollégium Alapítvány közösségszervezője és a Víz Koalíció alapító tagja szerint sokszor ott sem egyszerű a helyzet, ahol be van kötve a víz, mert a csőhálózat sok helyen múzeumba való, és a jelenlegi tempóban rettenetesen lassan halad a csere.
„A felújítási ciklus azt mutatja meg, hogy mennyi időközönként újul meg a hálózat. Ha a 2022-es adatokat vesszük alapul, 324 év lenne. Ez azonban az országos átlagot jelenti. Van, ahol több ezer évre tehető” – állítja a döntéshozók tájékoztatását is feladatául választó Víz Koalíció alapítója. Emiatt számottevő a vízveszteség.
„Szakemberek szerint ez a hálózat ötven-nyolcvan, maximum száz évet bír ki, ennyi az élettartama, utána már rohamosan romlik, ami azt jelenti, hogy nagyon sok csőtörés van, nagyon sok helyen szivárog. Ehhez kapcsolódik az a vízveszteségszám, amit szintén a 2022-es adatok alapján mutattunk ki egy tanulmányban: 27 százalék. Ez azt jelenti, hogy a víz 27 százaléka úgy folyik el, hogy senki nem fizeti meg. Ez éves szinten 17 milliárd veszteséget jelent – részletezi Homoki Andrea. Szerinte csökkenteni kellene a víz áfáját is. – Azért mégiscsak alapélelmiszerről van szó. Ott, ahol a Túró Rudi áfáját csökkentették 18 százalékra, tarthatatlan, hogy a víz áfája 27 százalék.”
A partra vetett tó
„Valamikor itt egész a hátsó kerítésig volt víz, most meg ilyen. Kinőttek a fák, a nádas. Innen horgásztunk a stégről, most meg körülbelül kétszáz méter innen a víz, nem is látszik – mutat a távolban álló fiatal fák felé Király István az egykor a Szabolcs vármegyei Vajai-tó partján fekvő telkük végén a stégről. – Az unokákkal keszeg- meg kárászfogó versenyt rendeztünk. Imádtak itt lenni. Nagyon nagy halak voltak benne, sokan jártak ide az egész országból. Ismerték és elismerték ezt a tavat, mert ilyen nagy harcsákat és amurokat máshol nem nagyon fogtak. Valamikor 300-350 tagja volt a horgászegyesületnek, tavaly 74-en voltunk, ebben az évben már csak huszonvalahányan horgászunk” – meséli az egykori horgászparadicsom történetét.
„Az elmúlt években Vaján és egész Magyarországon nagyon nagy csapadékhiány volt, és rekordmelegek. Alapvetően a belvíz, illetve a talajvízszint-süllyedés okozza a tó vízszintcsökkenését. A bekötőcsatornákból eltűntek a korábban tapasztalható befolyások. Attól tartok, hogy a következő egy-két évben teljesen kiszáradhat a tó” – teszi hozzá az egyetlen megmaradt befolyó forrástól, egy ásott kútból a tóba futó vízcsőtől pár méterre Tisza Sándor, Vaja polgármestere, de leszögezi, hogy megállás nélkül dolgoznak azon, hogy megőrizzék legalább a tó jelenlegi szintjét, amíg egy nagyobb projekt keretében utánpótlás érkezhet a Tiszából.
Nem lesz könnyű dolguk. Az elmúlt évek nyarain már mindenki tapasztalhatta, hogy egyre hosszabbak az extrém forróságban töltött napok, miközben ritkán esik, ha meg igen, akkor egyszerre rengeteg. Lukács Balázs, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint Vaja is egyike a számos, egyre szembetűnőbb tünetnek, ami miatt nagyon nagy szükség lenne a vízgazdálkodás átfogó reformjára. „Az ötvenes évektől nagyjából hét százalékkal csökkent a lehulló csapadék mennyisége országos átlagban, és négy-öt százalékkal nőtt az aszályos napok száma. Tíz évvel ezelőtt még egyetlenegy kiszáradó víztest volt Magyarországon, most már a folyó víztestek egyharmada kiszárad nyáron. Nincs vízhozam bennük, ez mutatja a helyzet súlyosságát. Amelyikben folyik még víz nyáron, annak az összesített vízhozamának körülbelül harminc százaléka tisztított szennyvíz. Ez nagyon magas szám, ráadásul csak az országos átlag. Az Alföldön szerintem sokkal több. Mindemellett a becslések szerint a belvíz, amit levezetünk egy évben, az másfél balatonnyi. Ezt kivezetjük az országból” – teszi hozzá.
Szinte mindenki tanulta az iskolában, hogy Magyarország gazdag, szinte kifogyhatatlan vízkinccsel rendelkezik, de a szakértők szerint a felmérések ezt már sajnos rendre cáfolják. A hazai vízkészlet fogy, miközben a pazarlás még mindig óriási mértékű a vízgazdálkodásban.