Eleve feltűnően drága volt Magyarországon internetezni, amin aligha segített a verseny csökkentése, miközben az internet mára egyértelműen alapszolgáltatássá vált. A régiós fővárosok internetárait összehasonlítva Budapesten is borsos ára lett a netezésnek.
Csökkent a verseny az internetszolgáltatók között Magyarországon, miután a kormányközeli 4iG állami hitelből felvásárolta a magyarországi Vodafone-t. A kevesebb szolgáltató és a kisebb verseny a fogyasztóknak általában azért káros, mert borítékolhatóan drágább lesz tőle a szolgáltatás, és az elérhetőnél jellemzően alacsonyabb színvonalú is.
Magyarországon ez a versenyszűkítés ráadásul azzal is párosult, hogy a 4iG így több mint száz településen teljesen monopolhelyzetbe került a vezetékes telekommunikációs piacon. Ez nem csak néhány falut érint, olyan városok lettek kiszolgáltatottak a cég árazásának, mint Veszprém, Vác és Dunaújváros.
Egy hivatalosan a kormánytól független intézmény, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) feladata lenne, hogy a telekommunikációs piacon se lehessen megkárosítani a fogyasztókat a verseny mesterséges csökkentésével, de eddig úgy tűnik, mintha a GVH valamiért azért küzdene, hogy semmiképp ne kelljen vizsgálnia a Vodafone felvásárlása után a visszaélési lehetőségeket a piaci erőfölénnyel. A nem kormányközeli Digi hasonló felvásárlási szándékát nem sokkal korábban nagyon szigorúan kívánta vizsgálni.
Az átrendezés után országosan is minimálisra csökkent a verseny, lényegében két és fél szereplő maradt a hazai távközlési piacon: a német hátterű Telekom, a (Vodafone-t, a Digi-csoportot az Invitellel és az egykori UPC-vel együtt felvásárló) kormányközeli 4iG és kisebb szereplőként a kizárólag a mobilüzletágban működő, cseh–arab hátterű Yettel.
Felvetődik a kérdés, hogy ha a távközlési cégek nagyon le tudják húzni a magyarokat, miért nem lép be egy új szolgáltató. A válasz erre leegyszerűsítve az, hogy a belépés a telekompiacra jelentős szaktudást igényel, és nagyon drága is, többek között az infrastruktúra kiépítési költségei miatt, így hosszú távú elköteleződést igényel.
Emellett vannak technológiai korlátai is. Nem nagyon lehet például önálló mobiltelefon-szolgáltatást nyújtani, ha az állam nem ad hozzá mobilfrekvencia-tartományt. Ráadásul nálunk a szabályozási kockázat is jelentős – ha esetleg hirtelen jön egy új különadó, ami különösen az új belépőt bünteti, az a legügyesebb üzleti tervet is tönkreteheti.
Az internet alapszolgáltatás lenne
Mivel ön is a neten olvassa ezt, aligha kell hosszasan indokolni, hogy mára minden háztartásban alapszükségletté vált az internetelérés. Akinek nincs internete, annak nagyon megdrágul az élete, miközben számos lehetőségtől is elesik. A teljesség igénye nélkül net hiányában megdrágul a világ a pénzügyektől kezdve a közlekedésen át a ruhavásárlásig, az egészségügyi ügyintézésig vagy a gyerekek tanulásáig.
A XXI. században messze a legfontosabb erőforrás a hiteles információkhoz való hozzáférés, alapvető társadalmi szükséglet, így akik anyagi okokból kizáródnak ebből, az szinte ahhoz fogható, mintha nem tanultak volna meg magabiztosan olvasni.
Ehhez kapcsolódóan: Történelmi mélyponton volt a magyar nyolcadikosok szövegértése az országos kompetenciamérésen
Ezen a területen korábban is gyengén teljesített az ország. Például az MNB 2019-es Lépni kell − drága a mobil és az internet! című cikkében is a gyenge versenyre hívta fel figyelmet, pontosabban kiemelte, hogy míg az EU és a régió országaiban is csökkent telefon- és internetszolgáltatások ára a megelőző évtizedben, addig Magyarországon valamiért nőtt.
Az adatfelvétellel is lehetnek problémák. A Nemzeti Digitalizációs Stratégia számai szerint nagyjából annak nincs internete Magyarországon, aki nem is akar, ehhez képest a lényegesen átfogóbb 2022-es népszámlálás alapján a magyar háztartások harmadának nincs vezetés nete.
Your browser doesn’t support HTML5
„Vagy enni fognak, vagy internetezni. Döntsék el” – digitális oktatás Magyarországon
Ha ehhez hozzátesszük, hogy az elmúlt években hat-nyolc százalék volt az olyan háztartások aránya, ahol azért nem kértek vezetékes netet, mert kizárólag mobilinternetet használtak, akkor kijön, hogy a magyar háztartások nagyjából negyede él otthoni net nélkül.
Ez nagyjából másfél millió háztartást jelent. Róluk azt lehet tudni, hogy döntően a tévéből szerzik be az információikat; a napi tévénézés időtartama az életkorral arányosan növekszik. A gyengébb adatot erősíti például az is, hogy az NMHH tavalyi felmérése alapján a laptoppal rendelkező magyarok mindössze négyötödének van internetelérése is.
Régiós fővárosok internetárai
Ha össze akarjuk hasonlítani a vezetékesinternet-árakat a környéken, elég nehéz pontos adatokat találni, már csak az eltérő csomagok, akciók miatt is. Mi a Numbeo ár-összehasonlító oldal adatait használtuk, ahol a felhasználók saját bevallása alapján átlagolnak egyes városok megélhetési költségeiről.
Budapestről az elmúlt tizenkét hónapban több mint négyezer felhasználó adta meg az ilyen jellegű adatait, ami alapján 2024 novemberében
Budapesten átlagosan havi 6836 forintot fizettek a vezetékes netért.
Ez a régió más fővárosaival összehasonlítva drága, de abszolút értékben nem kiugró, Bécsben például átlagosan kétszer annyit fizetnek a felhasználók, Romániában pedig nagyjából a felét. Ezeknél az áraknál egyébként elég gyors (60 Mbps vagy gyorsabb) és korlátlan internetről van szó.
Igaz, az önbevallás mellett torzíthatja a számokat, hogy jellemzően azok adják meg az adataikat, akiknek van szerződésük, azaz kimaradhatnak azok, akik túl drága ajánlatot kaptak ahhoz, hogy elő akarjanak vagy tudjanak fizetni a vezetékes szolgáltatásra.
Historikus adataik alapján Magyarországon Budapesten nem különösen rossz a helyzet, hiszen átlagosan csaknem a felére csökkentek a netárak az előző évtized közepére. Igaz, mostanra újra megdrágult a szolgáltatás, drágább netezni, mint 2010-ben.
A hazai telekomcégek egyébként a járvány után inflációkövető áremeléssel kezdtek élni. Ez annyiban kellemetlen a fogyasztóknak, hogy az általános infláció elemei közül messze nem mind emeli a költségeiket, ez a mutató nem túl releváns az ágazatra nézve.
Az MNB tavaly szeptemberi inflációs jelentésében ki is emelte, hogy „az egyik legnagyobb” telekomcég 2023 első felében 13,3 százalékkal tudta növelni a bevételeit, míg működési költségeik csak kilenc százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest. A cég áremelései így hetven százalékban a működési eredményüket (leegyszerűsítve egyfajta nyereségmutatót) növelték.
A rezsi többi eleméhez viszonyítva viszont az látszik, hogy arányaiban korábban is drágább volt Budapesten a net, tavaly már a rezsi csaknem tíz százalékát tette ki. Arányaiban ennyire drága net más környékbeli fővárosokban kevésbé jellemző.
Igaz, hozzá kell tenni, hogy 2023-ban még háromféle telekommunikációs különadóval sújtotta az állam szektort: a távközlési adóval, a távközlési pótadóval és a közműadóval. Ezek közül a közműadó idén már nem terheli a távközlési szereplőket.
Az infláció miatt aggódó MNB szerint egyébként a szolgáltatók közötti valódi verseny hozhatná el a versenyképes árú internetet Magyarországon. „Az árstabilitás mihamarabbi eléréséhez a visszatekintő átárazások helyett az élénk verseny járulhat hozzá. A vállalatok közötti verseny biztosítja azt, hogy a vállalatok kizárólag az indokolt költségeik alakulásával párhuzamosan változtassák az áraikat, ezzel megakadályozva a profit vezérelte infláció jelenségének kialakulását” – emelték ki tavaly szeptemberi inflációs jelentésükben.