Első uniós kormányfőként a magyar miniszterelnök is felkerült a sajtószabadság ellenségeit összegyűjtő, 37 vezetőt tartalmazó listára a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezetnél. Szerintük Orbán Viktor hatékonyan számolta fel a média sokszínűségét gazdasági-politikai szélhámosságok révén, mára pedig megszerezte a magyarországi média nyolcvan százalékát.
Egyre jár az esze a sajtószabadság ellenségeinek
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) 37 fős listája nem csak egy sorrend, hiszen meg is indokolták az összes felkerült vezető szerepeltetését, nagyjából hasonló szempontok alapján. Orbán Viktor indoklásánál például leírták, hogy háborús viszonyok közt akarja tartani a közbeszédet, jellemzően állandó harcot vív a média ellen, különösen a maradék független magyar kiadvány ellen.
Megnyert csatái közül közül megemlítik a Népszabadság bezárását, az Origo.hu vagy az Index.hu kormányzati átvételét, a Klubrádió adminisztratív elhallgattatását vagy a teljes közmédia propagandaszócsővé silányítását is. Rákérdeztünk a Miniszterelnökség álláspontjára az ügy kapcsán, de nem válaszoltak.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán Viktort a sajtószabadság ellenségei közé sorolta a Riporterek Határok NélkülAz indoklások alapján a Szabad Európa egy gyorsabban áttekinthető, kártyás formában ábrázolta az információszabadság ellenségeit. Ebből elsőre az olvasható ki, hogy ezeknek a politikusoknak jellemzően hasonló az észjárása: nagyon fontos a sajtószabadság, de az újságírók egy csoportjánál úgy látja, hogy muszáj őket az államnak elhallgattatnia, mert rossz újságírók.
Ez az érvelés egyébként többek között azt nem veszi figyelembe, hogy egy tisztességes verseny mellett működő sajtópiacon a rossz újságokat gyorsabban beárazza a piac, mint az adott politikus médiaipari szakértelme. Az emberek nagyobb része ugyanis az igazságot szeretné megtudni, amikor tájékozódik a világról.
Van pár vezető emellett, akik nyíltan sem gondolják fontosnak a sajtószabadságot, ezek főleg ázsiai diktatúrák teljhatalmú vezetői. Földrajzilag az is látszik, hogy a sajtószabadság érdemi szisztematikus szétverése nem az angolszász világ, nem Európa és különösen nem Észak-Európa problémája. Ez valószínűleg nem független az erősebb demokratikus hagyományoktól.
Afrikai vezetők
Érdemes külön is foglalkozni az afrikai különítménnyel, mert róluk kevesebb hír jelenik meg magyar nyelven. A kameruni Paul Biya 1982 óta vezeti az országát, egy jó ideig Magyarországhoz hasonló illiberális rendszerben tette, azaz a választások lényegében szabadok voltak, a többi demokratikus intézmény nem. Mostanra erről letett, elcsalják a választásokat is, totális diktatúrának tekintik az országot. Tavaly is belehalt egy újságíró a rendőrségi kínzásokba, sokan vannak börtönben.
Egyiptomban Abdel Fattah el-Sisi tábornok a 2013-as puccsal került hatalomba, azóta totális diktatúrát működtet, minden újságíró a börtön kockáztatja, aki dolgozni szeretne. Az országban csaknem 600 weboldalt blokkol az állam, 2019 óta pedig az ügyészségnek külön médiafigyelő részlege van a nem megfelelő újságírók azonosítására.
Ismaïl Omar Guelleh csaknem húsz éve vezeti Dzsibutit, a világ egyik legszegényebb országát. Ezt teljes diktatúra formájában teszi, és egyetlen független médiakiadványt sem hagyott meg az országban. Kagame elnök Ruandájában egy gúnyosabb karikatúráért vagy kritizáló dalért is halál járhat, hiába állítja az elnök, hogy nem foglalkozik a kritikákkal.
Ehhez kapcsolódóan: Komoly fenyegetés alatt: a sajtószabadság világszerte"Afrika Kuvaitját", az olajban gazdag Egyenlítői-Guineát 40 éve vezeti a legkeményebb eszközökkel Obiang Nguema elnök. Külföldi újságíró állandó jelleggel nem tartózkodhat az országban, az egyetlen magánkézben lévő tévé az elnök fiáé. Dél-Szudán a világ egyik legveszélyesebb országa, mióta létezik, azóta vezeti a korábbi gerillavezér, Salva Kiir Mayardit. A fegyvereseit gyakran beveti újságírók ellen is.
Az ugandai Yoweri Museveni leginkább gyalázza és cenzúráztatja a médiát. De hiába van hatalomban 35 éve, emellett bevet gazdasági, jogi és néha rendőri erőket is a neki nem tetsző médiakiadványok ellen.
Egy demokrácia van köztük, ez Brazília
A listán szereplő vezetők országai egy kivételével nem demokráciák, hanem különböző illiberális rendszerek a Freedom House rendszeresen frissülő listája alapján. Értelemszerűen a világban található totális diktatúrák vezetői közül mindegyiknek szerepelnie kell, a sajtószabadság ugyanis hamar fenntarthatatlanná tenné a diktatúrát.
Az egy kivétel Brazília, a 2019 óta hatalomban lévő elnök, Jair Bolsonaro teljesítménye így egyedülálló. Mindez egyébként azt is jelenti, hogy még később is találkozni fogunk velük, a listán szereplők döntő többsége szinte biztosan haláláig maradhat hatalomban.
A demokrácia eltüntetéséhez fontos a sajtó móresre tanítása
"Lehetséges, hogy autokráciát körülbelül ugyanúgy kell csinálni bárhol a világon, és ha a putyini rendszert a belarusz, a török vagy a brazil helyzethez hasonlítanánk, ott is sok hasonlóságot találnánk. Fontos, hogy legyen gazdasági erő, hogy legyen kontroll az igazságszolgáltatás felett, hogy ne nagyon zavarjon be a független média, hogy a választások eredményét garantálni lehessen. Nem gondolnám, hogy ez specifikusan orosz vagy magyar vagy belorusz vagy bármilyen más rendszer. Amíg egy autoriter rendszer demokráciának akar látszódni, addig valószínűleg mindenhol ugyanazokat a dolgokat kell csinálnia"
– mondta lapunknak nemrég Rácz András Oroszország-szakértő, a Német Külpolitikai Társaság kutatója.
Ehhez kapcsolódóan: „Lehet, hogy autokráciát mindenhol ugyanúgy kell csinálni” – Rácz András Oroszországról, MagyarországrólA sajtószabadság felszámolása sokféle eszközzel történik az újságírók gyalázásától, a kiadandó adatok, információk megtagadásától a legdurvább eszközökig, a gyilkosságokig és bebörtönzésekig.
Nem mindenhol ugyanaz a hatékony módszer, Thaiföldön vagy Kamerunban belefér, ha eltűnik egy-két túl kíváncsi ember, Szlovákiában egy meggyilkolt újságíró után is megbukott az egész kormány. Németországban lehet, hogy egy megveretett újságíró is elég lenne ehhez. Oroszországban sem az újságírók nyílt lelövése a megoldás, hiába keményedik folyamatosan a rendszer.