Jelenleg sok sebből vérzik Magyarországon a víziközmű-szolgáltatás, de a legfőbb problémát egy politikai termék okozza. Arra számíthatunk, hogy sok helyen egyre nehezebben fog rendelkezésre állni az ivóvíz, amelynek minőségét évente ellenőrzi az állam. Cikkünkben többek között a magyar települési szintű adatokat ábrázoltuk járásonként.
Az emberek évezredeken át ott telepedtek meg, ahol volt ivóvíz, mára viszont alapvető igénnyé vált Európában, hogy mindenhol elérhető legyen. Csakhogy az iható víz ma is szűkös erőforrás, amit többek között a klímaváltozás, a túlhasználat, az elavuló infrastruktúra és a fokozódó városiasodásból fakadó igényváltozás sok helyen még szűkösebbé fog tenni.
Ehhez kapcsolódóan: Fegyverként is egyre gyakrabban használják fel a vizet a világban
Ezen belül területileg eltérő körülményekkel és kockázatokkal kell megbirkózni, még egy országon vagy járáson belül is. A budapestiek ivóvízellátásának minőségét és mennyiségét például a következő húsz-harminc évben nem fenyegeti jelentős veszély, míg Makó környékén egy évtizede milliárdokból sem sikerül megoldani, hogy ne legyen arzénos a vizük.
A jelenlegi hazai helyzet ábrázolásához a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) legfrissebb nyilvános, 2022-es települési szintű ivóvízadatait használtuk. Mindez annyiban újdonság, hogy az NNK az éves jelentéseiben összesítve vagy ábraszinten adja csak meg az adatokat.
Átlagosan jó a helyzet
Általában a vízellátás és a kitermelt víz minősége uniós mércével mérve is jónak számít Magyarországon, de ez nem jelenti azt, hogy sehol ne mutatkoznának tartós hibák vagy kockázatok.
Első ránézésre az látszik, hogy a lakosság kisebb része kaphatott 2022-ben teljesen megfelelőnek minősített vízszolgáltatást, mint két évvel azelőtt.
A szervezet négyszintű besorolást alkalmazott: a megfelelőn túl jelezhettek eseti bakteriológiai kifogásokat, indikátorparaméterek miatt kifogásolt minőségű ivóvizet és kémiai szempontból nem elfogadható minőségű vizet. Itt megnézheti, hogy adott típusú szennyezéseknél mit mérlegelnek, és mi lehet a hatóság vízminőség-javító lépése adott esetben.
Az NNK évente ellenőrzi a vízi közművek ivóvíz-szolgáltatásának minőségét. Fontos kitétel, hogy a szolgáltatók csak addig felelősek a vízminőségért, amíg lejut a házunkig, azaz például a házon belül rosszul beszerelt vízvezetékből vagy a régi ólomcsövekből fakadó szennyezési problémákért már az épület tulajdonosa a felelős.
A szolgáltatók rendszeresen ellenőriztetik a vizük minőségét, és az eredményeket feltöltik egy állami nyilvántartásba, de az NNK is végezhet saját mérést, bár bevallottan nincs embere arra, hogy a szolgáltatók üzemeit is évente ellenőrizze a helyszínen.
„A közüzemi vízművek hatósági teljes körű ellenőrzését 2022-ban is akadályozta a leterheltség és a kapacitáshiány, így a helyszíni ellenőrzések több megyében is elmaradtak. Az egyedi (üzemi) rendszerek helyszíni ellenőrzése kapacitás függvényében, a közművesénél kisebb arányban valósult meg. A közműves rendszerek ellenőrzése Veszprém megyében 25 százalék, Hajdú-Bihar megyében 40 százalék alatti arányban valósult meg, míg az egyedi rendszerek ellenőrzése Nógrád és Veszprém megyében teljesen elmaradt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 10 százalékban valósult csak meg” – áll az NNK legutóbbi, 2023 végén kiadott éves jelentésében.
A vízközművek hálózatában a leggyakrabban előforduló hiba a csőtörés, ami biológiai szennyezést okozhat, de jellemzően a szolgáltatók egy-két nap alatt meg tudják javítani. Egyes geológiai eredetű kémiai szennyezők – a bór, a fluorid, az ammónium vagy leginkább az arzén – viszont a kétezres évek első felétől sok helyen komoly problémát jelentettek.
Ezeket a 2007-ben elindított, döntően uniós pénzből megvalósított ivóvízminőség-javító program segítségével mára szinte mindenhol sikerült megoldani. Az EU egyébként forintban nagyjából ezermilliárdos nagyságrendben támogatta eddig a víziközmű-infrastruktúra fejlesztését Magyarországon.
Az EU-s határértékek egyébként arra vannak célozva, hogy akkor se hordozzon egészségügyi kockázatot az ivóvíz, ha valaki egy életen át csak azt fogyasztja. Ezért ha valahol csak kevéssel lép át egy határértéket a nem elfogadhatónak minősített víz, de a fogyasztó beleiszik, attól még nem lesz semmi baja.
Van azonban feltűnő kivétel is. 2022-re kilenc olyan település maradt Makó környékén, ahol továbbra is magas az arzén koncentrációja a vízben, és nem tudni pontosan, mikorra oldódhat meg az érintett több mint harmincezer ember problémája. A 2022 utáni gondok ezekben az adatokban látszódnak.
Ehhez kapcsolódóan: Évi több száz milliárdos társadalmi hasznot hozhatott, hogy kevésbé rákosodnak el a magyarok az arzénes víztől
Makó és környéke 2015-ben lezárt egy 3,6 milliárd forintos ivóvízminőség-javító programot, hogy ne legyen arzénes a vizük. A kihirdetett sikert azonban beárnyékolta, hogy a víz emberi fogyasztásra alkalmatlanul arzénes maradt. 2022-ben újabb 1,6 milliárdos projektet fejeztek be ugyanezzel a céllal, „lényegében minden elkészült”, csak a víz maradt arzénos.
A magyar állam azt választotta, hogy visszafizeti a projektre elköltött négymilliárd forintnyi uniós pénzt (a maradék egymilliárd magyar állami közpénz volt), és valamikor saját közpénzből várhatóan újra nekiáll a feladatnak.
További torzítást okoz a rezsicsökkentés
Magyarország különleges vízügyi nehézsége a rezsicsökkentés néven ismert politikai termék. A magyar kormány 2012-ben befagyasztotta a vízdíjat az iparágban, 2013-tól pedig a rezsicsökkentéssel tíz százalékkal visszavágta a lakosságnál, és a vállalkozások tarifáit is befagyasztotta egy bő évtizedre.
A lakossági vízdíjak területenként erősen különböznek a települések és a műszaki feltételek eltérő jellemzői – a nagyvárosokban fajlagosan sokkal olcsóbb az üzemeltetés –, de még inkább a 2012 előtti helyi politikai döntések miatt. Volt, ahol az alacsony vízdíjra fókuszáltak az önkormányzati közműcégnél, máshol a várható fejlesztési feladatokat is beépítették az árba. Ezeken a helyeken magasabb áron fagyasztódott be a víz- és csatornázási díj.
A rezsicsökkentés mellé jött még az áfaemelés és más új adók, különösen a csatornahálózat hossza alapján megállapított közműadó. Miután az állam lényegében kárpótlás nélkül befagyasztotta a lehetséges bevételeiket, a költségeik pedig emelkedtek, a vízi közművek többsége váltakozó sebességgel robogott az előbb-utóbb elkerülhetetlen csőd felé. Az iparágnak amúgy is magas, hetven százalék körüli a fix költsége: ez az, amit attól függetlenül ki kell fizetniük, hogy mennyi vizet használnak a fogyasztók.
A településszerkezet is változott az évek során, sokan költöztek Budapest környékére vagy a nyugati országrészbe. Sok helyen a vízi közművek kapacitása pénz nélkül nem tudott lépést tartani ezzel. További probléma, hogy a rezsicsökkentés a gazdagokra is vonatkozik, így ha valaki a medencéje feltöltése után a terepjáróját is ivóvízzel mossa le, ugyanazt a leszorított árat fizeti, mint a szegényebbek, így a magasabb jövedelmű környékeken jelenleg is pazarlóbban bánnak a vízzel. A KSH szerint az állami árszint nem ösztönzött takarékosságra, 2015–2022 között jelentős térségenkénti eltérések mellett 13 százalékkal emelkedett az egy lakosra jutó közüzemivíz-felhasználás. Az elöregedő vízhálózatból a betáplált víz nagyjából ötöde szivárgott el az elmúlt években.
Eleinte az állam alkalmankénti támogatással próbálta életben tartani az elmúlt években már évi 50–150 milliárd forint közötti mínuszt termelő iparágat. Ezzel párhuzamosan a karbantartásra és a – többek között a klímaváltozás miatt indokolt – felújításokra is egyre kevesebb pénzt tudtak szánni az iparági szervezetek.
A karbantartási-fejlesztési problémák nagyobbra nőnek, ha sokáig elhanyagolják a területet, és utána kell helyrehozni. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2023–2037 között összesen nagyjából 3775 milliárd forint kell majd a víziközmű-hálózatok rekonstrukciójára a szolgáltatók önálló számításait összegezve. Ez éves szintre vetítve több mint 250 milliárd forint.
2021-től, a járvány alatt új kormányzati ötletként bejött, hogy a csőd küszöbére sodort önkormányzati közműcégeket az állam hajlandó ingyen átvenni és működtetni. Miután az áramár 2022-ben nagyot ugrott, a nagyjából három tucat hazai közműcég kétharmadát azóta át is adták az államnak az érintett önkormányzatok, így mára az ország felében ő a közszolgáltató.
„Csak azok a cégek fognak támogatást kapni, ahol az önkormányzatok átadják a tulajdonukat ingyen a magyar államnak. Sosem gondoltam, hogy ezt fogom írni, de amelyik önkormányzat veszteséges üzemeltetésű cégnél van, és tulajdonos a cégben, az adja át, vagy semmilyen segítségre nem számíthat” – írta a minisztériummal való tárgyalások után a fideszes Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke az önkormányzatoknak még 2022-ben.
Ehhez kapcsolódóan: A kormánynál lobbiznak az ivóvizük mennyiségéért és minőségéért Esztáron és Pocsajon
Ezt követően, 2024 elején jött az új lépés a szolgáltatók veszteségessége ellen, amikor nominálisan egységesítették és igen jelentősen megemelték a céges fogyasztók díját. Értelemszerűen a költségek és vízhálózattal működtetésével kapcsolatos körülmények ettől nem lettek egységesek.
Emellett az állam létrehozott egy Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapot. Utóbbi leegyszerűsítve: a jellemzően nagyvárosi térségeket ellátó szolgáltatóknak idén be kell fizetniük durván húszmilliárd forintot pluszban, amit elosztanak majd a többi szolgáltató között. Az állam hozzátesz nyolcvanmilliárd forintot a veszteségek további finanszírozására.
Idén egy másik döntést is hozott a kormány: részben uniós pénzből kétszázmilliárd forintnyi fejlesztési keretet hirdetett. Igaz, Schmidt Jenő februárban arról beszélt, hogy ezt elsősorban azoknak az államosított vizes közműcégeknek szánják, akik a nagy vízigényű akkugyárak térségében szolgáltatnak.
Az új intézkedésektől átmenetileg enyhülhetnek a víziközmű-cégek finanszírozási gondjai, de a problémák gyökere, a rezsicsökkentés egy ideig még megmarad. A vízszolgáltatás egy természetes monopólium, ahol indokolt az egységes hatósági árazás, de a GVH korábbi elemzése szerint úgy, hogy a hosszú távú működéshez szükséges költségek jelenjenek meg benne.
Keresztfinanszírozással, más adókból történő egyszeri segélyekkel borítékolhatóan rosszabbul fog működni az egész iparág, miközben a nélkülözhetetlennek minősített tudatos fogyasztókat is vízpazarlásra fogják ösztönözni.
Ehhez kapcsolódóan: Ne pocsékolja az ivóvizet Magyarországon, mert egyre szűkösebbek a készletek