Könyvet nem vihetett haza a cigányosztályból, a Bibliából tanult meg olvasni az árokparton. A tuzséri szegregált osztályból szorgalma és kitartása juttatta ki. Jónás Tímea nem sokára két diplomával a zsebében vág neki az ELTE doktori iskolájának, de szakpolitikus is szívesen lenne.
Hány éves korodban fürödtél először fürdőszobában?
Anyukám Eperjeskén dolgozott váltótisztítóként, ő vitt el gyerekként a munkahelyére. Ott ismertem meg a zuhanyzót, addig sosem láttam olyat.
Otthon nem volt vezetékes víz?
Soha, teknőben fürödtünk.
Hány évesen kerültél ki az iskola cigány osztályából?
Negyedikes koromban mehettem át a roma osztályból a vegyesbe. Ott már nem romák is voltak.
Mikor lesz meg a doktori címed?
Most államvizsgázok szociálpolitikusként. Jövőre kezdem el a doktori képzést.
Tuzsér, cigánytelep. Nemrég jártam ott, de a telepi része még mindig olyan érzést kelt, mint egy időutazás vissza az 1930-as évekbe. Te ott nőttél fel. Milyen körülmények között? Hogyan lehet egy ilyen helyről kitörni?
Ha ismered a települést, akkor pontosan tudod, hogy gyakorlatilag olyan, mintha visszamentünk volna az időben. Annyi változás történt egyébként, hogy bővült a telepi rész. Illetve most már van kövesút. Ugyanakkor nagyon sok helyen továbbra sincs fürdőszoba a lakásokban.
Gyerekként egy olyan környezetben nőttem fel, ahol gyakorlatilag nem voltak fehér gyerekek. Azt láttam, hogy mindenki barna bőrű és ebből az egészből nincs kiút. Én pedig el akartam onnan jönni, ki akartam onnan törni.
Ti hogyan életetek? Azt mondtad, hogy a szüleid mindketten a MÁV-nál dolgoztak.
Apukám Tuzséron dolgozott az átrakó pályaudvaron, nehéz fizikai munkát végzett, már fiatal kora óta. Neki nincs meg egyébként a nyolc osztálya. Anyukám Eperjeskén volt váltótisztító. Heten vagyunk testvérek. Dolgozniuk kellett mindkettőjüknek, hogy legyen elegendő ennivaló az asztalon. Nem volt egyszerű történet. Hajnalban mentek, késő este értek haza.
Your browser doesn’t support HTML5
A tuzséri cigánytelepen még a gyümölcsöt sem ismerte, most doktori iskolába készül
Az idősebb nővérem volt az, aki gyakorlatilag átvette a felnőttek szerepét. Ő volt az, aki ellátott minket. Én azért voltam szerencsés, mert a családom felismerte, hogy jól tanulok. De láttam nap, mint nap, hogyan küzdenek a szüleim. Mi meg ott voltunk az árok partján, ott töltöttük a napjainkat, könyveket nem vihettünk haza, mert azokra nem tudtunk vigyázni.
Nem engedték a tanítók, hogy az iskolából hazavigyétek a könyveiteket?
Nem, mert nem tudtunk rá vigyázni.
Ez mit jelent?
Eltéptük, nem volt akkora értéke számunkra. Ezért, amit az iskolában tanultunk, abból éltünk. Arra már nem volt lehetőség, hogy hazavigyük a könyveket és otthon tanulhassunk, ami engem nagymértékben gátolt, hiszen emiatt lexikálisan iszonyatosan le voltam maradva a kortársaimtól. Nem volt szókincsem. Amikor a tanár feleltetett, nem nagyon találtam a szavakat. Nem tudtam, hogy mit és hogyan kell mondani. Mondta, hogy nehézkesen beszélek. Akkor megkérdeztem, hogyan lehet ezt fejleszteni? Mondta, hogy nagyon sokat kell olvasnom. Nem volt kérdés, hogy onnantól kezdve sokat olvasok.
Nem is ismertem a gyümölcsöt, tudom, hogy sokan megdöbbennek ezen, de tényleg nem ismertem. Annak is örültünk, ha egyáltalán volt mit ennünk
Mégis mit, ha nem volt otthon könyvetek?
Nem volt. Viszont jártak a telepre hívők, akik hirdették az igét. Adtak Bibliát, én abból tanultam meg olvasni. Az, hogy a hívők jártak a telepre óriási dolog volt számunkra. Végre történt valami! Annyira monoton volt az életünk, hogy minden kis változásnak örültünk. Úgyhogy kiültünk az árokpartra, és nagy csodálattal hallgattuk az igét, amit hirdettek.
Mire volt elég az a pénz, amit a szüleid a MÁV-nál kerestek úgy, hogy heten voltatok testvérek?
Nagyon pici lakásunk volt. Volt egy szoba, egy konyha és egy kis spájz. De az is mindig gond volt, hogy ezt a kis házat ősztől tavaszig fűtsük a nagy hidegben. Mindig sár volt, mert nem volt kövesút a romatelepen. Ruháink sem voltak. Abban jártunk, amit egymástól, a testvéreimtől örököltünk, azokat vettük fel, és nagyon örültünk annak is, meg annak is, ha volt mit ennünk.
Édesség, gyümölcs sosem volt. Nem is ismertem a gyümölcsöt. Tudom, hogy sokan megdöbbennek ezen, de tényleg nem ismertem, hiszen tényleg annak is örültünk, ha egyáltalán volt mit ennünk. Üdítőt egy évben egyszer ittunk, karácsonykor, de mindezek ellenére sem panaszkodhatok, mert óriási szeretetben nőttünk fel.
Volt, hogy éheztetek?
Volt. Sokszor. Gondold el, hogy heten vagyunk testvérek, plusz a szüleim. Ha nem volt annyi pénzünk, hogy elég legyen ennivalóra, akkor gyakran megesett az, hogy csak mi, a gyerekek ettünk és a szüleim nem, hogy nekünk jusson. Sokszor korgó gyomorral indultunk iskolába, mert nálunk a telepen nem volt divat a reggeli. Felmentünk az iskolába, és vártuk, hogy legyen már tízórai, mert akkor végre kaptunk enni.
Hogy derült ki egy szegregált osztályban, hogy te jól tanulsz?
Elég gyorsan megtanultam írni, olvasni és rájöttem, hogy szeretek tanulni, mert azért az iskolában dicséret jár, ami nagyon jólesett. Ez vitt előre egészen odáig, hogy elsőben év végén kitűnő tanuló lettem. Az évzárón nem tudtam, hogy engem miért hív ki az igazgató, de adott egy könyvet meg oklevelet. Amikor hazaértem, akkor szóltam anyukámnak, hogy nem értem, ezeket most miért kaptam, de higgye el: nem csináltam semmi rosszat! Anyu rám nézett és kiabált apunak, hogy jöjjön gyorsan, mert kitűnő tanuló lettem. A szókincsem akkor még a béka feneke alatt volt, és hidd el, egész egyszerűen nem értettem azt sem, mit jelent az, hogy kitűnő. Na, innen kaptam azt az erőt és kitartást ahhoz, hogy mindig tanuljak és dolgozzak.
Hogyan kerültél át a cigány osztályból egy nem cigányba?
Szegregált osztályba jártam a többi roma társaimmal együtt. Tuzséron így ment ez. Mi külön voltunk a nem roma származású gyerekektől. Egy kis ablakon kaptuk az ételt. A reggelit, az ebédet, az uzsonnát.
Nem volt közös étkező? Még ott sem vegyülhettetek a nem roma gyerekekkel?
Azt az időszakot ez jellemezte. Minden reggel csoportosan a roma telepről indultunk együtt ebbe a bizonyos osztályba, ahol csak roma gyerekek voltak. A reggelit, az ebédet és az uzsonnát egy elhúzható kis ablakon keresztül kaptuk. Én akkor láttam azt, hogy az ablak mögött volt egy hatalmas nagy terem. Ott voltak a fehér bőrű, tehát a nem roma származású gyerekek.
azért nem ülök melléd, mert cigány vagy, anyukám azt mondta, hogy cigány mellé nem ülhetek
Ők teljesen más légkörben voltak, mint mi, ott a fal másik oldalán nagyon nagy élet volt. Nálunk meg mindig csend. Akkor láttam, hogy az ott egy teljesen másik világ, ami sokkal színesebb és érdekesebb, mint ami ezen az oldalon van. Akkor döntöttem el, hogy én többet szeretnék látni.
Megkérdeztem az akkori osztályfőnökömet, hogyan kerülhetek én át oda? Azt mondta, hogy ha továbbra is jól tanulok, átmehetek hozzájuk. Negyedik osztályos koromban a többi társammal együtt, át is kerültünk. Ez volt az a bizonyos vegyes osztály, ahol roma és nem roma származású gyerekek voltak egyaránt.
Történt bármi, ami azt éreztette veled, hogy te mégsem oda való vagy?
Azt éreztem, hogy én ezért megdolgoztam, és jogosan vagyok abban a teremben. Egy alkalommal volt incidensem miután átkerültem. Első napon egy fehér bőrű kislány mellé ültettek. Másnap a padtársam már nem ült mellém, egyedül ültem a padban. Szünetben odamentem hozzá, és megkérdeztem, miért ült máshova. Azt mondta, hogy azért nem ülök melléd, mert cigány vagy, anyukám azt mondta, hogy cigány mellé nem ülhetek. Ez volt életem első és egyetlen ilyen incidense, amikor a származásom volt a probléma. Gyerekként ezt megélni borzasztó volt, azt éreztem, hogy kirekesztett vagyok, miközben az égvilágon semmi rosszat nem tettem.
Mit éreztél akkor, amikor a kislány azt mondta, hogy az anyukája rasszizmusa miatt nem ülhet melléd?
Felszívtam magam, és azt mondtam: majd én megmutatom neked, hogy anyukád rosszul gondolkodik, én ettől sokkal többet érek. A gyerekkori traumáim vittek mindig előre, a hátrányokat fordítottam előnyökre. Bátran mondhatom azt, hogy a maximalizmusom a tuzséri romatelepből táplálkozott. Mindig meg akartam mutatni a világnak, hogy képes vagyok rá akkor is, ha nem hiszitek el. Mindig csak egy lehetőséget kértem, semmi mást. És ez azóta sem változott. Csak egy lehetőséget szeretnék, hogy megmutathassam, ki vagyok és nem fogok csalódást okozni. Ez kísért engem végig az életemben. Igyekeztem helytállni mindenütt.
Mikor kerültél el Tuzsérról ?
Kisvárdába jelentkeztem, felvételiztem a Bessenyei György Gimnáziumba. Ez egy nagyon jó hírű gimnázium volt már akkor is. Óriási dolog volt, hogy bejutottam oda. Az életem első olyan állomása volt, ahol igazán éreztem azt, hogy jó helyen vagyok, ezért minden energiámat a tanulásba fektettem, és az osztályfőnököm szerintem emiatt különösen figyelt rám. Sokat beszélgettünk és elmondtam neki, hogy valójában engem az egészségügyi pálya érdekel.
Miért pont az egészségügy?
Romatelepen éltünk, és mint mindenki másnak, nekem is voltak gyerekkori betegségeim. Anyukám nagyon becsületesen vitt háziorvoshoz. Ahol laktunk, ott mindig sár volt, az orvosi rendelőben meg steril környezet, nagyon tetszett a rendelő illata és légköre.
A gimnáziumi osztályfőnököm nagyon sokat segített azért, hogy a céljaimat elérjem. Behívott a biológia szertárba, és közölte, hogy most itt van ez a papír, kitöltjük, te jelentkezni fogsz a fővárosba, Budapestre egészségügyi iskolába. Képzeld el, kitöltötte a papírjaimat, elküldte. Jött a postás, és hozta a választ. Anyukám vette fel a levelet és amikor kibontotta, akkor látta, hogy felvételt nyertem a Batthyány-Strattmann László Egészségügyi Szakközépiskolába. Anyukám hadakozott, hogy a főváros túl messze van, és el fogok kallódni, de mondtam neki: csak egy lehetőséget kérek.
Hogyan tudtad a budapesti iskolát és az életedet finanszírozni?
A második évtől fennállt a veszélye annak, hogy a tanulmányaimat be kell fejezni, és haza kell költözni. Viszont volt egy nagyon jó belgyógyász tanárom, aki nagyon kedvelt, és felajánlotta, hogy segédápolóként dolgozhatok éjszaka a kórházban. Úgyhogy, így sikerült elvégezni az iskolát. Aztán maradtam is ebben a kórházban.
Hogyan lett meg az első diplomád, és hogyan lettél közben főnővér?
Felajánlották, hogy részlegvezetőként dolgozhatok a Róbert Károly Kórházban. De egy idő után éreztem, hogy ez már kevés, tanulni akarok még. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán végeztem diplomás ápolóként, és akkor más nagyon sokat hallottam az Eötvös Lóránt Tudományegyetemről. Nagyon érdekeltek a szociális és társadalmi problémák, vagyis a szociálpolitika. Jelentkeztem és felvettek. Májusban már államvizsgázok. Ilyen gyorsan eltelt az idő, és gőzerővel készülünk, mert megyek tovább természetesen, a doktori iskolában folytatom a tanulmányaimat.
Jónás Tímea már gimnazistaként is egészségügyi pályára készült. Néhány évvel ezelőtt szerezte meg az első diplomáját.
Közben 2016-ban megnyerted az Aranypánt-díjat mint roma példakép. Erre a díjra a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet igazgatója jelölt. A XIII. kerület prevenciós központjában dolgozol egészségügyi- és szociális tanácsadóként, miközben a doktoridhoz a kutatásod készíted elő. Mi ennek a kutatásnak a témája?
A mentális zavarok hatása a társadalmilag depriváltak körében.
Ez mit jelent? Fordítsd le magyarra.
Ez a kutatás a roma nők körében zajlik. Volt ezzel kapcsolatosan három hipotézisem, amiben azt állítottam, hogy a depriváltak körében jóval magasabb arányban fordul elő a depresszió, mint az átlag populációban. Ez volt az első. A második, hogy ez nagymértékben meghatározza a várható élettartamot. Illetve, hogy ezeken a marginalizált területeken sokkal kevesebb az esély arra, hogy ne csak az alapellátásban, hanem már a szakellátásban is részt tudjanak venni ezek az emberek.
Vagyis, ha háziorvoshoz akarnak elmenni, az teljesen adott számukra. De amint a szakellátásban szeretnének részt venni, vagy különféle vizsgálatokra elmenni, az számukra már jóval nagyobb mértékben akadályozott. Ennek szociális hátterei vannak. Egész egyszerűen az anyagi helyzet, az infrastruktúra hiánya az, ami nagymértékben akadályozza őket. Ha egy kistelepülésről beszélünk, akkor gyakorlatilag másfél órát kell utazniuk egy ilyen vizsgálatért.
Ma Magyarországon a depresszió nagyon nagy mértéket ölt, gyakorlatilag népbetegség, hasonlóan, mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség. Most a pandémia idején különösen aktuális ez. Ha nem foglalkozunk vele eléggé, akkor ezek a mutatók sokkal rosszabbak lesznek. Ismerjük is egyébként azt a tényt, hogy minél rosszabb egy ország gazdasági mutatója, annál nagyobb a depressziósok az aránya.
Nőtt a pandémia alatt a depressziósok száma Magyarországon? Vannak erre adatok, valahogy ez kimutatható?
A depresszió az elmúlt évekhez képest jóval magasabb arányban fordul elő. Ez biztos.
Sokkal több az öngyilkosságok száma Magyarországon?
Mindig emelkedik a befejezett vagy a befejezetlen suicidumok aránya. De alapbetegségként nagyon sokszor a depresszió az, ami meghatározó. Ha nincs jól kezelve, arról beszéltünk az imént, hogy nagyon sokan nem tudnak eljutni a szakellátó rendszerbe, akkor ezeknek a számoknak az aránya évről évre növekedni fog.
Egyenes út vezet a tuzséri cigánytelepről a nagypolitika világába vagy akár a parlamentbe?
Valóban kaptam, kapok felkéréseket. Aminek egyébként nagyon örültem, hiszen a saját szakterületemen, azt gondolom, sokat tudnék tenni.
Egy év múlva választások lesznek.
Még nem tudok ezzel kapcsolatban konkrét választ adni.
Lennél politikus?
Inkább azt gondolom, hogy a saját szakterületemen, amihez én értek, illetve ami leszek most már hamarosan, nagyon sok új dolgot tudnék mutatni ezeknek az embereknek, akik valóban kiszorultak a társadalom perifériájára. Ezek az emberek nekem nagyon fontosak, hiszen egykor én is közéjük tartoztam.
Nagyon jó politikus leszel, mert nem válaszoltál egy eldöntendő kérdésre. Lennél politikus?
Azt hiszem, hogy igen.