Finn sztárpedagógus a magyar oktatásról: „Ha egy nemzet vezetői nem a saját népükbe fektetnek be, akkor mibe?”

Több mint húsz éve kötődik Magyarországhoz, azt mondja, egyéniségének fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárultak az itt töltött évek. Második hazájának tartja Magyarországot. A finn oktatási szakember a matematika tanításának új módját alkotta meg, amely sokkal jobb tanulási eredményeket hozott. A finn sztárpedagógus (a Global Teacher Award 2019-es nyertese) szerint ha egy tanár nem tud tisztességesen megélni a fizetéséből, az azt mutatja, hogy az ország vezetői nem értékelik nemzetüket és a gyerekek oktatását. Jukka Sinnemäki a Szabad Európának adott interjúban beszélt a magyar oktatási rendszer hiányosságairól és a benne rejlő kiaknázatlan lehetőségekről.

Mit gondol arról, hogy egyes magyarországi ellenzéki politikusok azt mondják, hogy az oktatási rendszert a finn szisztéma alapján kellene átalakítani?

Az első dolog, ami eszembe jut, hogy mi a finn iskolarendszer definíciója, hiszen rengeteg olyan pletyka kering róla, ami nem igaz. Ilyen például, hogy a finn iskolákban nincs házi feladat.

Az oktatási rendszert holisztikusan kell látnunk. Vannak kulturális dolgok, vannak hagyományos dolgok, a történelem és sok-sok más dolog, amire gondolnunk kell, ezért szakmai szemmel nézve én nem támogatnám, hogy a magyar állam egyszerűen átvegye Finnország vagy más ország oktatási rendszerét.

Először megkérdezném őket, miben látják a különbséget, miben látják a finn rendszer előnyeit, aztán megnézném, mi az, ami hiányzik a magyar oktatási rendszerből, mit mivel lehetne kiváltani, és mi az, amin nem kell változtatni.

Mindenesetre nagyobb szabadságot adnék a tanároknak és az iskoláknak, mert a gyerekek és a családok nagyon eltérő körülmények között élnek. Szerintem a pedagógusok tudják a legjobban felmérni, mit kell tenniük és hogy tudnak a leginkább segíteni.

Ismeri a magyar oktatási rendszert. Ön szerint mi az, amin első lépésben változtatni lehetne?

Szerintem a legfontosabb, hogy a tanároknak érezniük kell, hogy a kormány és a szülők nagyra értékelik őket. Ennek sok köze van a fizetéshez, de ez nem old meg minden problémát. Inkább egyfajta bizonyíték lenne arra, hogy megmutassuk: be akarunk fektetni a saját nemzetünkbe.

Hiábavalók a szavak, ha nem mutatjuk meg tettekben, mi lehet jobb, mint a saját népünk oktatása. Röviden: tegyék sokkal vonzóbbá a tanárok számára a feltételeket, így sokkal több motivált, tehetséges és szenvedélyes pedagógus lesz a jövőben, és hamarosan hatalmas pozitív hatások és eredmények születnek.

A finn oktatási szakértő szerint a magyar oktatási rendszer túlságosan vizsgára optimalizált

Ez a megbecsülés csak a pénzről szól, vagy valami másra is utal?

A pénz csak egy része, de tudjuk, hogy motivál, és tudom azt is, hogy a tanárokat nem fizetik meg. Ha összehasonlítjuk a finn oktatási rendszert a magyarral, akkor azt mondanám, hogy a finn legnagyobb előnye az, hogy a tanároknak teljes autonómiájuk van, eldönthetik, milyen módszertant, pedagógiát vagy tanítási filozófiát alkalmaznak, nem kritizálják őket.

Csak az számít, hogy el tudják-e érni a célokat a félév végére, el tudják-e érni azt a szintet, amelyet el kell érniük. Sokkal több kreativitást használhatnak, amivel életre lehet kelteni az oktatást; minden gyerek gyertyáját meg lehet gyújtani, hogy ragyogjon.

A tanárokat támogatni kell, beszélni kell a munkájuk fontosságáról. A szülőknek, a város vezetőinek és az oktatási minisztériumnak folyamatosan erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy a pedagógusok státusza magas szinten legyen. A pénz fontos, de ha több szabadság, tér és rugalmasság, valamint kevesebb adminisztráció lenne, az hatalmas változást jelentene.

Finnországban megvan mindez?

Igen, a tanároknak nagy szabadságuk van, nagyon kreatívak lehetnek, és a munkájukat többnyire értékelik. De soha nincs túl sok megbecsülés és pozitív támogatás a háttérben. Mindennap más és más szituációkat kell megoldaniuk, amihez elengedhetetlen a rugalmasság.

Hány évbe telne egy ilyen reform megvalósítása?

Nem fog megtörténni egyetlen nap alatt. Nagyon át kell gondolni és már most be kellene építeni ezt a módszertant a tanárképzésbe, mert ők lesznek a jövő pedagógusai. De erősen hiszem, hogy hamarosan nagyszerű dolgokat fogunk hallani a magyar iskolákból is, csak lehetőséget kell adnunk arra, hogy megtörténjen.

Sok olyan magyar tanárt ismerek, aki tényleg készen áll a nagy reformokra, elég bátor ahhoz, hogy pozitív értelemben megszegje a szabályokat, és hatást, változást érjen el, de a munkakerete túl kicsi ahhoz, hogy nagy dolgokat tegyen.

Nagyon ajánlom, hogy fektessenek be a nemzetükbe, az emberekbe, ez nagyszerű befektetés lesz a mának, hogy még inkább fenntartható jövője legyen az országnak. Az emberek, a közösségek hatalmas erőforrást jelentenek, ki kell aknázni a bennük rejlő lehetőségeket.

Tanárként mi a legfontosabb az ön számára?

Hogy befolyásolhatom és láthatom a gyerekek pozitív fejlődését. Amikor jó visszajelzéseket kapok a diákoktól és a családoktól, az nagyon jólesik. Segíthetek abban, hogy erős alapokat építsenek a nehézségek és megpróbáltatások leküzdéséhez, és abban is, hogy örüljenek a nagy pillanatoknak, örömet találjanak a mindennapi, apró dolgokban.

Számos interjúban azt mondja, hogy a testi és fizikai jólét a tanulás és a siker alapja.

A tanulás összetett dolog, nagyon sok minden kell hozzá. Lehet arról cikket olvasni, milyen jól teljesítünk vagy mennyire vagyunk boldogok, ugyanakkor egyre több tanár és diák van, aki közel áll ahhoz, hogy összeomoljon a kiégés, a depresszió és más mentális problémák miatt.

Finnországban is van kiégés?

Persze, nagyon is. A tanárok nagyon fáradtak, sok mindennel küzdünk még úgy is, hogy az oktatási rendszerünk kiemelkedő; de nem egy éjszaka alatt hoztuk létre.

Az egyénre összpontosítunk, valóban törődünk azzal, hogy megértsük, mi az egyes ember értéke. A hetvenes és nyolcvanas években ez volt a tanterv lényege: növekedést akarunk látni, és ez a legjobb alap, amelyet építhetünk és adhatunk egy fenntartható jövőhöz.

Az iskola végső céljának annak kellene lennie, hogy biztosítsa a tanulók személyiségének folyamatosan fejlődését. A PISA hírnevet adott Finnországnak. Köszönet a közös alapiskolai rendszerért, a jó tanárokért és az 1970-es tanterv szellemiségéért. Nem a csúcsra törekedtünk, de megtanítottuk a gyerekeket tanulni és embernek lenni.

Ön szerint az oktatást a tanulókhoz kell igazítani, vagy a tanulóknak kell alkalmazkodniuk az oktatási rendszerhez?

Az iskoláknak alkalmazkodniuk kell és készen kell állniuk a változásra, ha kell. Feltétlenül nagyobb szabadságot kellene biztosítani. Az általános tudás fontos, és sok mindent kell ismerni globálisan, nemzeti, helyi, kulturális szinten. Szerintem nagyon fontos, hogy a magyarok olvassanak a történelmükről, ugyanakkor szerintem sokkal, de sokkal több szabadság kell.

Mi lenne az első dolog, amin változtatni lehetne a magyar oktatási rendszerrel kapcsolatban? Mik lennének az első lépések az alapján, ahogy a magyar valóságot ismeri?

Amennyire tudom és megértettem, a tanulás túlságosan a vizsgákra koncentrál, mintha párhuzamosan tanulnának és memorizálnának a vizsgákra, emiatt óriási stressz nehezedik a gyerekekre. Erről szól az élet? Ez az, amire szükségük van ahhoz, hogy segítsék az országot? Hogy munkát találjanak és sikeresek legyenek?

Értem én, hogy a memorizálás nem árt, de mint mondtam, a legtöbb vizsga – ha nem az összes – tudomásom szerint elsősorban a rövid távú memóriát méri. Kérdés, hogy a rövid távú memória-e az a fő készség, tehetség, amire a magyaroknak szükségük van. Ha információt akarsz tárolni, vehetsz egy merevlemezt; annak több memóriája van, mint az egész nemzetnek együttvéve.

Hiba, ha egy tanárt vagy diákot csak a vizsga alapján értékelnek?

Abszolút. Nagyon sok kutatási eredmény támasztja alá, hogy csak kevesen profitálnak ebből a rendszerből. Ezzel szemben nem látják egyáltalán a hatalmas potenciált és azt, mennyi intelligencia és „szuperképesség” rejtőzik a felszín alatt, amit ez a fajta vizsgarendszer nem fog felszínre hozni. Nagyon becsülöm és szeretem a magyarokat, és hajlandó vagyok segíteni.

Magyarországon annyi nagyszerű ember van, rengeteg Nobel-díjas és így tovább, szóval az intelligencia nem hiányzik a magyar nemzetből. De mennyi minden történhetne még, ha minden potenciált ki lehetne bontakoztatni! 1999 óta járok Magyarországra, van némi tapasztalatom.

Úgy gondolom, hogy az ország jól áll a technológia, az innováció terén, sok nagyszerű egyetemet is láttam, de azt nem, hogy a tanárokat tisztelnék és megbecsülnék. Az oktatási rendszer hatalmas erőforrás, de sajnos a legtöbb embernek nem szolgáltat igazságot. Ez az, amiben szívesen segítenék.

Azt mondja, hogy 1999-től semmi nem változott jó irányba a magyarországi oktatásban?

Tudom, hogy rengeteg változás történt. Azt pontosan nem, hogy az elmúlt években az oktatásért felelős minisztérium hányszor változtatta meg a tantervet, de úgy látom, hogy a magyar oktatást túl sokszor variálják át attól függően, hogy ki vezeti az országot. Emiatt nincs stabilitás, nincsenek hosszú távú tervek. Olyanok, mint a zsonglőrök, akik trükköznek az emberekkel.

Bejárta egész Kelet-Európát; máshol is ugyanez a probléma?

Igen, szerintem ennek sok köze van a kommunizmushoz és a szocializmushoz. Az emberek erős vezetők, diktátorok alatt éltek, megmondták nekik, mit és hogyan kell tenniük.

Most is arra várnak, hogy megmondják nekik, mit kell tenniük?

Pontosan, és ez teljesen ellentétes a belső emberi értékekkel, méltósággal. Úgy gondolom, hogy a kommunista korszak hosszú távú következményei generációról generációra hatnak. A hajdani kommunista országokban élő emberek ma már sokkal nyitottabbak arra, hogy kimondják, mit akarnak, és tenni akarnak. De ha 2021-ben még mindig nincs szólásszabadság, az eszmék és vélemények szabadsága, és félni kell attól, mi történik, ha kimondasz valamit, az nagyon rossz.

Sok tanár külföldre megy és mosogat, hogy megéljen. Mit gondol erről?

Ha egy kormány nem értékeli az oktatást, ha egy tanár nem tud tisztességesen megélni abból, hogy főállású tanárként dolgozik Budapesten vagy Geresdlakon vagy Pécsváradon, ott valami nagyon rosszul működik. Akkor ennek az országnak a vezetői nem értékelik a nemzetüket, a gyerekek nevelését.